Annak az őszenek három napja - Annak az országnak női arca

PákVán-sza  - Annak az ősznek három napja

Régóta várólistás könyvem volt Korea legmélyéről. Mind időben, mind témájában mély.

 Hat kisregényről van szó, mely számomra igazából négy egység. 

Az első egység, mely három írást tartalmaz az Anyám emlékei címet viseli. Mesélője az a gyermek, aki anyja álmát kell, hogy megvalósítsa, neki kell lennie a "modern nőnek". Felkerül vidékről Szöulba, először a városkapun kívülre, majd belülre. Viselkedésében, értékrendjében az új világ csillogását kell  magán beteljesítenie. Az anyja állandó elégedetlenségei, a báty halála, az anyának való szüntelen megfelelési kényszer köti gúzsba lényét. A politikai változások, a koreai forradalom, az ország kettészakadása, majd a váltakozó berendezkedésű kormányok uralma miatti kavalkád sem segíti, az identitásában amúgy is zavart lány életét. Nagyobb életdarabkák egymásmellé helyezése, némely helyzetek felnagyítása, majd jelentős időbeli kiesések sora alkotja ezt a három írást. Az utószó összefoglalója alapján ez az írás merít leginkább az írónő életrajzi elemeiből.  Művészien ábrázolja a fiatalság ambícióit, a küzdelem és lemondás rögös útját, és a megöregedés elengedését. Mindezt női szemmel, női oldalról.

A másodikként emlegetett kisregény furcsa váltás volt. Valamiért azt hittem, hogy valamiféle módon folytatása lesz az előző egységnek, de kiderült, hogy nincs összekötő szál, hacsak a közös történelmet nem tekintjük annak. Főszereplője a fiatalon nemi erőszakon átesett, később nőgyógyásszá lett doktornő, aki rendelőt nyit egy szegény negyedben, hogy megszabadítsa a nőket nem kívánt terhességeiktől. Nagyon kemény írás, aminek minden szálkássága ellenére sikerült közel kerülnie hozzám. A doktornő egész életében magzatelhajtással kereste kenyerét, most pedig minden vágya,  hogy nyugdíjba vonulása előtt, világra segíthessen egy gyermeket. Az írónő tolla egy penge, mely belevág az olvasóba. Nem érzelgősködik, nem cincál, hanem pontosan metsz.

A harmadik írás szintén vigyázzállásba kényszerítő munka. Címe az "Álmodozó inkubátor". Az inkubátor maga a nő, akinek világra kell hoznia a boldogságot jelentő fiú utódot. Ha nincs fiú gyermek, a család boldogtalanságra van ítélve. Ebben az írásban már sokkal több volt az érzelem, sőt egy bizsergető szerelmi szálba kapaszkodva vezet minket Pak-Van sza a cél felé. Természetesen úgy vágytam valami érzelmi kielégülésre ennyi keménység után, de félig lecsapott-félig nyitottan maradó véghangot kaptam.

A legutolsó írás tetszett a legkevésbé. A főszerep szintén a nőké. Érdekessége, hogy két idősebb asszony telefonbeszélgetése által nyerünk betekintést egy újabb női élethelyzetbe. Nem is igazi beszélgetés, hiszen csak egyikük beszél. Itt is a fiúgyermek elvesztése és  a politikai csatározások vesztesége kapja a hangsúlyt. Így lassan időben is eljutunk az 1980-as évekig, szinte napjainkig. 

Kulturális hagyományokat, egy átalakuló nemzetet mutat be ezekben a munkákban az írónő. Én nem voltam képes elvonatkoztatni azoktól a hangsúlyos női szerepektől, amiket kiemel Pak-Van sza. Tudom, hogy korrajzot akar bemutatni ezekkel az eszközökkel, de számomra akkor is izzón jönnek át a megerőszakolt nők áldozatai, a fiú utódokat nemző női kötelességek, az inkubátor lét vonásai, a férfi nélkül maradt családok női családfenntartói. 

Megérte várni erre  a könyvre. Ritkán jut az ember koreai könyvhöz. Fordítása is tetszett, pont rendben volt a hagyományos ételek, ruházatok, koreai kifejezések egyensúlya is. 

  박완서 (Bak Wan-seo, Pák Ván-sza)

Hozott pontszám: 5
Kedvenc: Talán Az álmodozó inkubátor

Fordította:  Dzsin Kjang és Varga Katalin
Könyvműhely Kiadó, Budapest, 2007

                                                           Artist: Kim Jae Hong

Kezdetben volt a vágy

Iselin C.Herman-Dominó

Drága druszámat már szívembe zártam, amikor adott egy gyomrost az Expressz ajánlott kis könyvével. Akkor sírni sem volt erőm, mert levegőt sem kaptam. Ez az olvasás kapcsán, addig soha nem tapasztalt élmény megbélyegezte a dán írónőt nálam. Aztán kijött második  magyarul megjelenő könyve is,  a Dominó  2015-ben, és ennek kapcsán ellátogatott a budapesti Könyvfesztiválra. Nos, körülbelül azóta tervezem, hogy elolvasom. A molyon kapott olvasói értékelések azonban közel sem voltak olyan lelkesítőek, mint azt vártam. Titkon reméltem, hogy nekem, akinek elég faramuci ízlése van -és sokszor egy pillanatkép, egy jelenet vagy egy párbeszéd miatt el tud varázsolni a könyv-, szóval, majd nálam ismét megüti a főnyereményt. 

Sajnos nem.

A könyv kulcsmondata, hogy "A szerelemben két ember mindig együtt indul el. De sohasem együtt érkezik meg.” Szép is, meg igaz is, de nálam ez inkább "Kezdetben volt a vágy". 

Nehéz erről a könyvről minden cselekményre utaló kijelentés nélkül írni. Nagyon összetett történettel van dolgunk, és amikor elkezdtem magamban fogalmazni a véleményemet, akkor azt vettem észre, hogy minden kijelentésemet sorra cáfolom. Most már totálisan képtelen vagyok egyedül dűlőre jutni. Ehhez kellene egy nagy beszélgetést csapni, ahol ütköztetnénk a véleményeket. De hát, hogyan is írhatnánk ki egy eseményt, aminek hívószava az lenne "Megcsalók jelentkezzenek!" Először is annyira negatív jelentéstartalma van ennek a szónak.

Röviden, remélem minden spoiler nélkül, a történetről annyit, hogy Párizsban járunk, mondjuk napjainkban. Főszereplőnk a negyven körüli  Zephyr, és felesége a hallgatag Manon. A szemben lévő házban Rose él kisbabájával, Luluval, akihez fel-fellátogat Toque az író, aki a gyermek apja, és a szerető karaterét alakítja. Aztán belép a bűvös körbe egy fotóművésznő, Sabatine, aki természetesen bár szerető anya és feleség, őrült szerelembe esik egy titokzatos  férfivel, Zet-el. Iselin Hermann a szerelmi kapcsolataink teljes törzsfejlődését bemutatja ezekkel a szereplőkkel. A megszülető vágy, a vonzódás, a szexuális vágy, a beteljesülés, a kiábrándultság, a menekülés, kiüresedett szerelem után maradó valami lépcsőfokain lépkedünk. Nem lehet nem állást foglalni az olvasottakkal kapcsolatban, hiszen mindannyian valahol ott topogunk, valamelyik lépcsőfokon, sőt gyakran egyszerre állunk a langyosvizes lavórban, kezünket a magasba emelve, repülésre készen. Egy pöcc, dől a dominó, és ott vagy a karjaiban. Karnyújtásnyira van a szerelem.

Így általam összegezve a történetet, még tetszene is a könyv, de olyan bosszantó dolgok miatt, mint például Zephyr figurája, vagy a hazugsággal kapcsolatos állásfoglalása, egyszerűen nem tartom már hitelesnek ezt az egészet. Ráadásul nagyon lesújtó a végkicsengés, a cukorka utóíze keserű lett. 

Viszont számos érdekes aprósággal találkozik az, aki kezébe veszi a könyvet. Az egyik ilyen kiemelendő vonás, a szöveg kitisztulása. Rendkívül leleményesen oldotta meg a szerző a fent említett párok sorsának összekapcsolódását. Meg kell említeni azonban, hogy ez nem kevés munkát igényel olvasójától. Nekem ugyanis vissz-vissza kellett lapoznom, és ráncoltam bőven a homlokomat, hogy "-Mi van?" "Kiről van szó?" Tipikusan, filmen meg nem jeleníthető szöveggel találkozunk. Ráadásul a szöveg tagolása sem olvasóbarát. De jól van ez így, hiszen ennek segítségével tudunk osztozni a szereplők időbeni megvilágosodásával. 

Aztán vannak itt, ezek a fel-fel tűnő jelenetek, amik szakadozóvá teszik a cselekményt. Egy felvillanó piros kabátos nő a tér közepén, egy kiboruló táska, egy padon felejtett könyv, egy mólóról lelépő nő a kisgyermekével, egy szépségszalon, egy létrán pilinckázó fazon, egy leejtett zománc cégtábla, előhívó folyadékban úszkáló fényképek. Az volt az érzésem, mintha egy régi 8 mm-es filmfelvevőről nézném a kopottas  jeleneteket. Sajátságos, lezser hangulattal borítja be a párizsi történéseket, patinás, francia eleganciát kölcsönözve. 

Aki tehát egy párizsi szerelmi történetet vár a könyvtől, az máris vegye le a várólistájáról, de aki némi hajlandóságot mutat egy Luxembourg-kertbéli  bújócskához, az vesse bele magát.

A történet egy padon hagyott könyvvel kezdődik. Állítólag ennek kapcsán a dán kiadó, húszezer Dominó példányt hagyott el szeret az ország padjain. Nálunk is volt hasonló kezdeményezés, talán sokan emlékeztek is rá, a "Veszíts el egy könyvet" játékra. 

Hozott pontszám:4

Kedvenc karakter: Nem tudom, de nem Rose