Illies, Florian -1913 Az évszázad nyara

Florian Illies sebészkésével egy határozott mozdulattal kivágja az időszalagról az 1913-as évet, felteszi  boncasztalára, majd akkurátusan szétcincálja elemeire az egészet. Hű, mi mindent talál benne?

Bevallom, először úgy véltem, hogy dőreség azt gondolni, az 1913-as esztendő különlegesebb volt, mint bármelyik más. Minden esztendőben megtalálhatjuk ezt  a sokszínűséget.

Aztán beleléptem, majd belemerültem s végül élvezettel lubickoltam abban a már-már giccses gazdagságban, amit Illies mikroszkópjában láthattam. Végül elhittem neki, hogy igen, ez az év tényleg unikum volt. A szerző, mint művészettörténész, mint a Die Zeit irodalmi és tárcanovelláinak felelős szerkesztője, s mint a Villa Grisebach berlini aukciós ház tulajdonosa bizonyára átélte azt, amikor munkája, vagy kutatásai során minden egy irányba, az 1913-as mágikus év felé mutat. 

A kötet tizenkét fejezetben, januártól decemberig lépked végig az esztendőn, és nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy kicsippentse és felmutassa azokat a talán legjelentősebb eseményeket, melyek a XX. század művészettörténetét gazdagították. De nem csak a művészeti ágakból szemezget, hanem azokat a politikai  vagy egyéb jelenségeket is megemlíti, melyek szerinte sorsfordító jelleggel bírnak.  Vannak úgymond állandó szereplők, ilyen például Franz Kafka, aki ebben az esztendőben megéli alkotói válságának ama fejezetét, hogy képes-e egy elkötelezett író megosztani önmagát a család és a művészet között. Fel merje vállalni a házasságot imádott Felicével? Jó felütés ez, hiszen az írók majd saját sorsuk tükrében, némán fogják cáfolni a kafkai kérdést. Hermann Hesse vergődik a házasság bilincsében, csakúgy, mint Albert Einstein Prágában vagy Arthur Schnitzler Bécsben. Akik mégis látszólag boldogok, azok szeretőket tartanak, vagy a fel-felbomló házasságok hullámában élnek. A múzsák  minden alkotó elengedhetetlen kellékei, legyen szó  nőről vagy férfiről. Az irodalom terén Thomas Mann, Heinrich Mann, Rilke, Kafka, Oswald Sprengler, Proust, Schnitzler, Hesse fordulnak elő, csak a legjelentősebbeket említve. 

A XX. század elején végigsöprő modernizmus úgy tűnik a képi ábrázolásban jelentkezett a legerőteljesebben. A könyv, mely leginkább a Párizs, Berlin, Bécs háromszögében zajló változásokat emeli ki, jól érzékelteti azt a  tendenciát, amit ezzel kapcsolatban észre elehet venni. Ami Párizsban már elfogadott, utalnék itt Picasso képeire például, azt még Németországban teljes elzárkózás kíséri. 

"Münchenben az Else Lasker-Schüler javára rendezett jótékonysági árverés teljes kudarcba fullad. (…) a teljes blamázst elkerülendő, a művészek saját magunk licitálnak egymás képeire, és végül is összejön 1600 márka.
Az 1913 február 17-én nem elárverezett képek összértéke ma mintegy 100 millió, eh, mit 100 millió, legalább 200 millió euró lenne." (54.oldal)

Az említett Picasso mellett elsősorban a német Die Brücke művészcsoport hanyatlását, és az alkotók  főnix madár módra való újjáéledésének stádiumait követhetjük nyomon. A festészetben Ernst Ludwig Kirschner, Emil Nolde, Marcel Duchamp, Oscar Kokoschka, Klimt, Franc Marc, Kandiszkij,  Klee, August Macke alkotókról tudunk meg többet. 

A zenei áramlatokra bővebben  Illies nem tér ki, de  a Gurre-dalok Schönbergtől nagy jelentőséggel bír, akárcsak Albert Berg, aki botránykő volt a maga nemében. Ha már zene, akkor Louis Armstrong legendás alakja is megjelenik, sőt ő az, akinek története az egész évet és a könyvet is megnyitja. 

A szerző igyekszik a lehető legolvasmányosabban és irodalmi szempontból is nívósan bemutatni ezt a korszakot. Nagyon nehéz lehet ezt megvalósítani, hiszen a száraz adatok mögött érzékeny, a neuraszténia határán billegő művészekről van szó, akik életük minden apró mozzanatát óriási jelentőségűnek élik meg- Szélsőséges reakcióik nyomán születnek meg azok az alkotások, melyek befogadásának mi csak töredékeire vagyunk képesek. Ez ez a buja, tömény és fullasztó bőség kell ahhoz, hogy az olvasó át tudjon valamit venni e letűnt kor életérzéseiből. Ilyen szempontból nagyon inspiráló könyvvel találkozhattam, ami annak  ellenére, hogy a középszerűség érzését erősítettem bennem, és nagyon pici porszemnek éreztem magamat, mégis képes volt egyfajta lelki izzás állapotába sodorni.

Biztos, hogy azok közé a könyvek közé kell sorolni a kötetet, melyeket nem elég egyszer elolvasni. Számos említett személyt nem is ismertem, nemhogy történelmi jelentőségét felmérhetném. Viszont érdekes volt, még a hiányosságaim mellett is együtt látni ezeket a kölcsönhatásokat. Florian Illies a történelmi események néhány, szerinte fontos momentumát is behozza, így állandó monitorozás alatt áll Hitler, Sztálin, Ferenc Ferdinánd. Bábáskodhatunk az első Aldi szupermarket prototípusánál, Nyikolajevics Nyesztyerov pilóta halálbukfencénél, az Ecstasy szintetizálásánál, Gerhart Fröbe világrajövetelénél, a Prada cég megalakulásánál, az ózonréteg felfedezésénél, Jaime Ramón Hernandéz, a későbbi Trockij gyilkos februári világra jötténél, Karl Valentin első három némafilmjének megalkotásánál, Albert Schweitzert doktorrá avatásánál és még hosszan lehetne folytatni.  A filozófia is, sőt a lélekgyógyászat is új utakra tér. Tanúi lehetünk Jung és Freud nézetbeli ütközésének, Rudolf Steiner antropozófiai kezdeményezésének, de már nyomon lehet követni a drogfüggőség következményeit is. 

Gazdag ez a könyv, akárcsak az a kultúrtörténelmi időszak, aminek bemutatására, vagy érzékeltetésére Illies vállalkozott. 

Hozott pontszám: 5

 Florian Illies

August Macke- Nő, zöld ruhában

(Ez elfogadnám)

F.Mack-Kék lovak

Else Lasker Schüler - Akiének kegyeiért nagy verseny folyt 

Oscar Kokoschka- Szélmenyasszony című alkotása. Alma Mahler azt ígérte Kokoschka-nak, hogy hozzámegy feleségül, ha megalkotja a nagy művet. A mű elkészült, de Alma, Mahler korábbi Werfel későbbi felesége nem ment feleségül a festőhöz.