Gyurkovics Tibor - Azúr

Mennyire találkoztunk? Eléggé. De megérteni ezt még később fogom.

Azúr versek nem a kék égről, a gondtalanságról, felüdülésről szólnak, hanem az Úrral való találkozásokról. Istenes versek az élet alkonyáról. Rövidek, velősek és őszinték. Nem is megítélni óhajtom a költeményeket, a pontjaim a találkozásunk mértékét fejezik ki.
Gyurkovics Tibor zömében 2006 körül írt verseit tartalmazza a kötet, mely egyrészt az Istennel való kapcsolatába enged be minket, másrészt a szandai életének pillanataiban részesedhetünk, harmadrészt pedig itt vannak a madarak.
Fájóan kifejezőek, hiányokról árulkodnak és a vágyról, hogy még nagyobb átfedésben létezzen teremtőjével. 

"Már nem azt mondom amit akarok
már nem is az „vagyok aki vagyok”
istentelenül lettem Istené
azáltal hogy az Isten elhagyott."
(Nem-Isten)

Ez az elhagyatottság az élettől távolodás része ugyan, de fájdalmát akármilyen szép is, nehéz elfogadni.

"Az ember végül egyedül
akar meghalni menekül
szerelmei szerettei
az egész élete elől
amikor majd nem létezem
senki se fogja a kezem!"

írja a Finis című versében. A kötetet áthatja a melankólia, a szép, azúros színek talán csak a vége felé akadnak, ahol sokasodnak a madarak, de a magány az most már megmarad.

Hozott pontszám: 4/5 

 Gyurkovics Tibor

1931-2008.