Moe, Jerry - Gyerekszemmel a függőségekről és a felépülésről

 Remény, segítség és gyógyulás a családok számára

Jerry Moe a könyv megírásakor harminc éve dolgozott alkohol- és drogfüggők felépülését szolgáló programokban az Egyesült Államokban, az arizonai Sierra Tucsoban. Az idők során nagy tapasztalatra tett szert a különböző megközelítésű kezdeményezések kapcsán, és számára is láthatóvá vált az a járulékos veszteség, amit egy függőségben szenvedő ember hagy maga után a családi kapcsolataiban. Az olyan családokban, ahol egy vagy több ilyen szenvedélybeteg él a gyerekek egy életre viszik magukkal a terheket, a gyermeki gondolkodás különböző állomásaiban hol magukat tartják felelősnek mindenért, hol úgy érzik, hogy nekik kell megoldani a problémákat. S valljuk be, ezekben a diszfunkcionális családokban a gyerek nem élheti meg azt, amire rendeltetett, hogy gyermek lehessen a maga egyedülálló valóságában. Sajnos a probléma nem marad a tengerentúlon, bárhol a világban ugyanezek a mechanizmusok indulnak el a szenvedélybetegek körében. 

Magyarországon többen foglalkoznak a szenvedélybetegek hozzátartozóinak problémájával, de közülük is kiemelkedik a Máltai Szeretetszolgálat  A szenvedélybetegség kimondható programja, melynek részét képezi a családtagok megsegítése. Több a témába vágó kiadványuk van, melyek segítségével akár a kisebb gyermekeket is érzékenyíthetjük a problémára. Ezen könyvecskék kiemelkedő alkotása ez a most megjelent kötet, mely már a könyvesboltok polcán is megtalálható. 

Sokat lehetne beszélni magáról a problémáról, de most csak annyit emelnék ki, hogy a szépirodalmi alkotásokat olvasva rendre belefutunk ebbe a tragédiába, mely szörnyű rabságban tartja a családot, billogot nyom az utódok életére. A fékezhetetlen függőségek veszteségek nyomát hagyják maguk után. De ez most nem egy szépprózai megközelítés, hanem leginkább a megtapasztalt esetek gyűjteménye. Mégsem nevezném csupán esettanulmányoknak, mert több oldalról igyekszik bemutatni mind a problémát, mind a szituációkat, mind pedig a szociális segítői megközelítést. Mivel annyira nincs ennek bő irodalma, így úgy gondolom, hogy minden a témával kapcsolatos bemutatás hiánypótló. 

A kötet öt fejezetben tárja elénk a tapasztalatokat. Az első fejezetben Családi portékat találunk, majd a szeretet megtalálásának útjáról olvashatunk. A harmadik blokk az Egyszerű leckék által mesél, majd a Sziklakert részben ugyancsak a családok életében bolyongunk, míg az ötödik fejezet inkább a gyógyulást emeli ki. Végül a csoportfoglalkozásokon alkalmazott játékokat mutatja be, összekötve néhány, a gyerekektől érkező reakcióval. Igazából azt éreztem, hogy a témákat nem is lehet szeparálni, képtelenség elválasztani a sebeket, a bevallástól és a gyógyulástól. 

A kiadvány nem törekszik arra, hogy mélyre ásson, nem kutakodik a miértek után. Magát a jelenséget vizsgálja, a magukat hibáztató gyermekeket, azokat, akik vállukon viszik a családi rendszer terhét. A csoportfoglalkozások kapaszkodókat, kötelékeket kínálnak fel a résztvevők számára, míg közben rávilágítanak arra, hogy : 

"1. Nem én okoztam

 2. Nem tudom irányítani.

 3. Nem tudom meggyógyítani.

 4. Megtanulok gondoskodni magamról úgy, hogy

 5. Megosztom az érzéseimet

 6. Egészséges döntéseket hozok és 

 7. Szeretem magam. "

 

Ezeknek a nekünk kézenfekvő, de számunkra közel sem természetes célkitűzéseknek a  megvalósításában adnak támaszt azok a csoportok, melyeket a szerző bemutat. Aki foglalkozott valaha szociális munkával az tudja, hogy itt is döntő jelentősége van a segítő személyes bevonódásának és a kliens felé való elköteleződésének. Nagyon szép példáját olvashatjuk ennek a kötetben. 

Súlyos téma ez, fájó és lehúzó lehet. Nagyon kell vigyázni, hogyan mutatjuk be a világ számára. Megtalálni az egyensúlyt a közlések és az elhallgatások között érzékenységet kíván mindenkitől. Jerry Moe igyekszik minden realitás mellett is az optimizmusra törekedni, leginkább a sikeresen zárult eseteket szemléltetni. 

Semmiképp sem szépirodalomról van itt szó, de mégsem kifejezetten szakkönyv. Megjósolhatatlan, hogy kinek mit ad. Mivel szakmailag is érint engem a kiadvány, bizonyos szempontból elfogult vagyok. Elmondhatom, hogy bár nagy a latencia, így is épp elég családi tragédiát látunk a mindennapokban, melyek bedöntenek egy családot. Ennek ellenére mégsem természetes az, hogy megtámogathatjuk a gyereket ebben a helyzeteben. A Jerry Moe által bemutatott módszer egyszerre fakad a szeretetből és épít a szakmai felkészültségre. Nagyon tetszett, hogy egy percre sem helyezi háttérbe a gyerekek érzelmeit és annak egyik legfontosabb részét, hogy ők szeretik a szüleiket, csak azt nem, amit tesznek. 

 

Elolvasás után a mérhetetlen tiszteletet éreztem a területen dolgozók munkájával kapcsolatban. 

Még egyszer a link, ahol az alkohol, drog, játék és internet függőségekről és egyéb hasznos elérhetőségről olvashatunk: A szenvedélybetegség kimondható

Jerry Moe