A belső gazdagsághoz vezető út
Egy erőteljes önismereti munkába fog az, aki nem csak átfutja a sorokat, hanem minden gondolatára igyekszik önmagában reflexiót adni, és ha találva érzi magát, akár a felvetések útjára lépve, kiigazít működésében néhány dolgot. Természetesen már a tudatosítás is mérhetetlen hatékonysággal bír. De mi is ez a bőség kiáltvány?
A tizennyolc pontból álló felvezetés az életet a gazdagság és teremtés burjánzásának oldaláról világítja meg. A bőség ellentéte a hiány, ami a szerzők szerint nem más, mint a szellem tévedése. Hiszen az élet, a létezés nem a semmiből áll. "Amit látunk, az nem a valóságot tükrözi vissza, hanem azt, amiben hiszünk." Olyan gazdagság észrevételére hív minket Dahlke és Lindau, mint a kommunikációból adódó teremtés,az önbizalom ereje, a jelen kiapadhatatlan bősége, az önelajándékozásból adódó visszaérkező áldás. Az utolsó pont, mint az egész summázata azt mondja, hogy "Te vagy minden. Az élet teljes gazdagsága benned van. " Természetesen mindezt, mint lehetőséget nevezik meg a szerzők. A mindennapokat az emberek legtöbbje hiányok tükrében éli meg. Energia-, pénz- táplálék és szeretethiányként. De ez a hiánytudat gyógyítható. Honnan is ered az emberben ez a bénító jelenség? A kezdetben ott van az egész kifejlett teljesség, akárcsak a magban az egész fa. Természetanyánk túláradó bőséggel indít el. A pénzkultúra váltotta fel a természettudomány uralmát, s a pénz lett az új világvallás alapja. Persze ez nem most kezdődött el, emberi természetünk megbicsaklását már az Ószövetség is feltárja. A mohóság és féltékenység gerjesztett hiányérzet bűnösségét Bingeni Szent Hildegárd is az általa megnevezett 35 bűn legsúlyosabbikának tartotta. Végső soron mindennek a mélyén a szeretethiány lakozik, állapítják meg Dahlkéék.
De vajon ki lehet ebből a mókuskerékből lépni? A teljesség filozófiájával elindulhatunk a gyógyulás útján -vallják, és a következő fejezetekben szisztematikusan meg is mutatják ennek lehetőségét. A bőségtudatot az aszkézis ellenfényében érzékeltetik és a szellem bőségének vágányára terelik mondandójuk vezérfonalát. Ha a szellemi növekedés leáll valamilyen okból, akkor ez a növekedés a test síkjára tevődik át. A tizenkét életprincípium, vagy archetípus mind másként viszonyulnak a gazdagsághoz. A világunk azonban ennek a tizenkét princípiumnak a keveréke, s ezeket egyesével kell megvizsgálnunk a világban s önmagunkban.
A kötet nagyobbik része fejezetről fejezetre veszi ezeket, vizsgálja bennük a fényt (vagyis az építőt) és az árnyékot (a rombolót). A két szerző minden archetípusnál kifejti a maga véleményét és önmagunk felé irányuló kérdések segítségével tükrözi vissza érintettségünk mértékét. Ez az önismereti munka része a dolognak. Végezetül pedig gyakorlati javaslatokat adnak, melyek érintik a meditációt, praktikus tanácsokat, filmeket ajánlanak a téma elmélyítéséhez és számtalan egyéb apróságot. Minden csillagjegy hordozza a maga archetípusát, különböző mértékben vagyunk érintve ezekben, de az biztos, hogy akad mindenhol javítgatni való.
A szerzők őszinte vallomásai jól mutatják egyedi útjukat a bőség felé. Főleg a fiatal Veit Lindau mesél tévedéseiről.
A könyvben leírtakat természetesen nem kell elfogadni, de az biztos, hogy különleges látásmódjuk mindenképp kivezet az anyagi világ egysíkú, butító és bénító valóságából. Ez a gyakorlatias megközelítés sokaknak segítség lehet a létezés értelmezésében. Tudom, hogy mindenki csak kaphat ezektől, épp csak különböző mértékben - ahogy ezt már számtalanszor elmondtam az önsegítő könyvek kapcsán. Nekem mindenképp felemelő olvasmány volt, s mivel a fejlődés soha nem ér véget, így ennek a könyvnek a forgatása sem állhat meg az utolsó lapnál.
Hozott pontszám: 5
"Miután a modern életünk mindennapjait ingerek sokasága tölti be, gyakran
nem vesszük észre a dolgok igazi lényegét. Embertársaink lényének nem a
legmélyét látjuk, hanem a felszínre szorítkozunk.
A lemondás éberebbé tesz, és megnyitja az utat a mélységhez."
* * * * * * * * * *
"Akik nem rendelkeznek saját, erős gravitációs középponttal, azok idegen világegyetemek játékszereivé válnak."
* * * * * * * * * *
"Minden ember sejtjeiben benne él a visszaemlékezés az édesanyánk testében töltött időben megélt, hatalmas békére és az anyával való egységre. Akkor szavak nélkül megéltük a kimondhatatlan bőséget. Meg vagyok győződve róla, hogy felnőtt életünkben öntudatlanul is azt keressük, hogyan juthatnánk vissza ebbe a paradicsomi állapotba. Amikor például arra vágyunk, hogy egyesüljünk a lelki társunkkal, amikor édességet nassolunk, akkor amikor arra vágyunk, hogy leheveredjünk, és egyszerűen csak feküdjünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése