Különleges olvasási élményben lesz része annak, aki beteszi lábát ebbe az észt kis faluba, ahol mindenféle fura lénnyel találja majd szembe magát. A mosoly oka pedig az az elképesztő fantázia, amiről a szerző tanúságot tesz. A jó és rossz örök harcát pedig az urak és a parasztok közti különbség adja. De ezek a paraszti népek nem azok a dolgos, tettre kész népségek, akik esetleg szemünk elé villannak, melyekkel saját hagyományainkban találkoztunk. De nem ám! Ezek azt sem tudják, hogy tudnák minél jobban elkerülni azt, hogy csinálni kelljen nekik valamit. S a legjobb, ha még lopni sem maguknak kell eljárni. Szemétre hányt dolgokból, likas vederből, cirokseprűből, kerékből s egyéb kivénhedt lomokból szolgákat, krattokat gyártanak, akik elvégzik helyettük amit csak kérnek tőlük. Bármiből is vannak egy dologban közösek, lelket csak az Öregördög adhat nekik, s ennek bizony ára van. De a furfangos nép még az Ördög eszén is túl akar járni, dehogy adják fizetségül saját vérüket, ennél okosabb ők.
Egy baj van csak, hogy mohóságuknak lassan már csak a csillagos ég szab határt. Mind többet s többet akarnak. A végtelen emberi mohóság arcát láthatjuk meg Kivirähk görbe tükrében, ahol még az isteni s ördögi hatalomnak sincs tekintélye. A sokszor vulgáris szöveg is ennek a túlzásnak ad hangot. Az egész egyszerre egy bohózat, egy mágikus mese és az emberi gyarlóság elegye, ahol mindent belep a kénköves, csípős füst homálya. A komikus jelenetek gyakran elveszik az olvasó eszét is, nevetgélünk, csóváljuk fejüket somolyogva, de valójában rémisztő a lefestett világ, ahol már bőven nem a nyomorról van szó, hiszen a jó paraszti népek egymást javait is szépen elsíbolják, gúny tárgyává teszik a másikat, s annak érzéseit.
Egyetlen hónap eseményeinek tanúi lehetünk, befeketedhetünk az átkoktól, ellophatják mindenünket, eladhatjuk lelkünket az Ördögnek, csakhogy könnyebb legyen minden, építhetünk ménkű nagy krattot, ami az udvarból sem tud kimenni, s még az is előfordulhat, hogy mi húzzuk a rövidebbet. De a dolgok rendje a körforgás; az egyszer hopp, másszor kopp elv, ahol nevetünk, amikor hopp van, s vakarjuk fejünket a kopp alkalmán. Semmit sem szabad komolyan venni ebben az eszement világban. Olvasás közben azt éreztem, hogy vásznon akarom látni, Hrabal-ért kiált a szöveg.
Hozott pontszám: 4,5 de csakis a különleges miliő miatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése