Kornfield, Jack - A bölcs szív

 Buddhista tanítások pszichológiai megközelítésben a nyugati világ számára

 

A kedvenccé vált könyvekről írni a legnagyobb kihívás számomra, mert egyértelműen elfogulttá válik az ember. A bemutatómban igyekszem tárgyilagosan ismertetni a kötetet, melynek legnagyobb érdeme, hogy jókor került hozzám. 

Mindig van bennem egy kis vigyázzállás, amikor   amerikai szerzőtől olvasok életmód, életszemlélet vagy vallással kapcsolatos köteteket. Bizonyára többen tapasztaltuk, hogy a tengerentúli kommunikáció sokszor inkább meggyőzni akar, mint sem mesélni saját élményeket. Meg valahogy a szerzők könnyebben esnek szélsőségekbe, szívesen ragadtatják el magukat. Teljesen megértem, hogy az ottani környezetben vagy kommunikációs kultúrában ezzel lehet hatást gyakorolni az olvasókra, de emiatt sokat veszítenek ezek a kötetek az értékükből Európában. Szerencsére Jack Kornfiel nem esik ebbe a hibába, hanem nagyon is képes megtartani a mesélő szerepét. Mesél élettapasztalatából, kliensek vagy tanítványok, sőt tanítók történeteiből, s teszi ezt a legnagyobb egyszerűséggel, minden szenzációs felhang nélkül. 

Már maga a kiadvány is sokat elárul a tartalomról. Nagyon megkapó volt számomra a borító, egyszerűen nem engedett el. Még ki sem nyitjuk a vaskos kiadványt, de már szemléletváltásra ösztönöz minket. Maga a szerző fiatalabb korában tíz évet töltött távol-keleti buddhista kolostorokban, ott tapasztalta meg a tanítások sorsfordító hatását önmagán. Visszatérve az Egyesült Államokba klinikai szakpszichológus lett, de nem szakított a buddhizmussal, sőt kolostort is alapított Kaliforniában. Mondandójában szépen ötvözi a két megközelítés lényegét, tompítva a nyugati pszichológia sarkosságát, illetve a buddhizmus lényegi elemeit kiemelve, ezeket átültetve a mi nyelvünkre. A kötet elején még éreztem a két világ éles elkülönítését, de ez valahogy egyre inkább eltűnt a későbbiekben, és csak az elme és a szív transzformálásának buddhista megközelítését éreztem hangsúlyosnak. Kornfield leszögezi, hogy a nyugati pszichológia valahogy az ember sötét oldalára összpontosít. Ennek oka szerinte, hogy egyfajta orvosi megközelítés jellemzi, mely a patológiát hangsúlyozza. S miközben az agresszióra, a depresszióra, a félelemre fókuszálunk, megfeledkezünk arról, hogy kik vagyunk valójában, eredendő jóságunkról, nemességünkről. Olyan szépen tud erről mesélni, hogy már itt elkötelezett engem, mindenféle propaganda szöveg nélkül. 

Az első rész arról tanít, hogy kik vagyunk valójában; többek közt nemességünkről, a tudatosság elszíneződéséről, a titokzatos illúzióinkról.  Ezek a fejezetek úgy épülnek fel, hogy van egy-két idézet, mely az adott témához kapcsolódik, majd a szerző bemutatja, hogy mik a tapasztalatai erről, s csak utána mutatja be, milyen alapelvként jelenik ez meg a buddhizmusban. Aztán érzékelteti velünk, hogy  ennek a nyugati pszichológiában milyen alapjai vannak, hol van eltérés. Minden fejezetet végül egy gyakorlat zár, ami segít átültetni az elméletet a mindennapokba. Ezek többnyire vizualizációk, meditációs gyakorlatok, érzékelések, vagy tudatosan elvégzett tettek. 

A második rész a nyugati mindfulness jelenség buddhista megfelelőjének, az éberségnek témáját járja körül, majd a szenvedés okairól, a szabadságról és végül a bölcs szív megtestesítéséről szóló részek visznek egyre mélyebbre a témában. 

Kornfield gondolatai egyre jobban áthatják az embert olvasás közben. Nem lehet kiemelni egyetlen olyan szegmens sem, ami hangsúlyozottabban szerepelne a kötetben. Azt vettem észre, hogy lassan haladva egyre inkább beborított az a nyugalom, ami a sorokból áradt. Egy elmét lecsendesítő, tudatos viselkedésen alapuló odafordulás a másikhoz, az élethez és önmagunkhoz. Úgy mutatta be a buddhista gondolkodásmód alapjait, hogy közben azt éreztem, ez a világ legtermészetesebb módja. Rengeteg szempontot kapunk ahhoz, hogyan szemlélhetjük másként a világot, mint eddig. Miként engedjük el haragunkat, hogyan idomuljunk a vágyainkhoz?

Ez a kötet segíthet a felébredésben, hogyan valósíthatjuk meg azt, amire teremtve vagyunk, milyen jelentősége van ebben a bölcsességnek és a szívnek. Olvasást tekintve, én kifejezetten minden reggel vettem kezembe a kötetet, pár oldalt olvasva indítottam a napomat, hogy aztán ezek mehessenek tovább bennem. Így a tanítás képes hatást gyakorolni az emberre, nem ragad meg az ismeretterjesztő  minőségében. Kicsit a tanítvány szerepében érezhettem magam, ahol a tanítóm egy ösvényen vezet. Rossz érzés is volt megtapasztalni, hogy vége. De igazából sosincs vége, ha újra kezdem a könyvet, más mondatok ragadnak meg, máshol tartok most, mint akkor. 

Hozott pontszám: 5*, kedvenc lett 

 

Téves észlelés-részletek

"A nemtudás legmélyebb szintje az, amit a valóság téves észlelésének nevezünk. Ez az a szint, amelyet a legnehezebb észrevenni, mert olyan feltételezéseket kérdőjelez meg, amelyek nagyon kedvesek a szívünknek. Alapvetően nemtudás jellemző ránk a boldogság és az állandóság tekintetében, valamint annak a valakinek a természetével kapcsolatban, akinek hisszük magunkat.

* * *

Amikor megfeledkezünk valódi természetünkről, akkor különállónak érezzük magunkat, elveszünk a saját kis nézőpontunkban, úgy mozgunk, mint a szemellenzős ló. Ugyanígy ragadjuk meg testünket, tovaillanó érzéseinket és gondolatainkat, és alapvető identitásunknak tartjuk őket.

* * *

Amikor nemtudás van bennünk, nem a megfelelő perspektívából szemléljük a dolgokat ragaszkodunk és megfeledkezünk valódi sugárzó természetünkről. Alan Watts ezt hívja úgy: a tabu, ami tiltja hogy megismerjük kik vagyunk.

* * *

A nemtudás egy pillanat alatt szétoszlatható . Soha nincs túl késő ahhoz, hogy a bölcsesség fénye mindent beborítson.

A bölcsesség, amit keresünk önnön bölcs szívünkben található."

 

" Az ember sokkal inkább a nehézségekből, mint a könnyű helyzetekből gyűjt bölcsességet. Meg kell tanulnunk erőt meríteni a nehézségekből… meg kell tanulnunk lángra lobbantani a villámot a szívünkben, hogy bevilágítsa a viharos éjszakát.”
Ang Szán Szu Csi