Száraz Miklós György - Apám darabokban

Sajnos az utóbbi pár hónap nagy kihívások elé állított, így az értékelések rendre elmaradtak. Bár mindvégig volt olvasmány, ami kísért ezen az úton, de éreztem én, hogy felszínes észlelésre vagyok csak képes. Talán rendeződnek lassan soraim, visszatalálok ebből a ziláltságból saját magamhoz, és lesznek megosztásra méltó gondolataim is. Száraz Miklós György könyvének címe egy hasonló szétesés érzést juttatott eszembe, de közel sem hasonló cipőben jártunk. 

Száraz  a szüleiről ír, az ő megismerkedésükről, a sorsukról, a korszakról. Érdekes hogy a szerelmespárt egyszerre teszi egy hatalmas családi és történelmi kontextusba. Mint egy óriásplakát a ház falán, ahol a szülők csak  pici kis figurák; összekötve az apja apjának és anyja apjának és a ki mindenkinek kötelékével. Mint ahogy létezni sem lehetett a történelmi háttér nélkül, pláne az 1950-es években. De  a szerző egész ártatlanul indít, az édesanya testvérének történetével, majd lassan lapátolja be a szereplőket sorban a család életének felségterületére. A sokszereplős dioráma alakjainak szinte nincs is saját életük, mindenkit az édesapával,  Száraz Györggyel való viszonyában láttam. Miközben olvassuk hogyan alakul a sorsa, egyidőben az édesanya, Marek Márta naplóbejegyzéseibe is beleleshetünk. Számomra az ő szerelmük volt a fókuszban, a boldogulás lehetséges útja, s a lassan megszilárduló, forradalom utáni Kádár korszak sunyi kis részletei. 

Őszinte regénynek tartom Száraz kötetét, ami nem csak amiatt őszinte, mert kimondja az apa ügynök múltját, hanem azért is, mert nem akar semmiben sem nagyot mondani. Ugyanakkor néha már szinte érzelmileg semlegesnek éltem meg az események alakulását. Mindenki elfogadja, ami jön, nagy érzelmi kilengéseknek, érintődéseknek nem vagyunk tanúi. Talán a legizgatóbb kérdések lettek elkendőzve? Tények tekintetében mondanám inkább őszintének, ami nem azt jelenti, hogy ne hihetnénk neki, inkább azt, hogy nincs mindenre válasz. S valóban, valahogy így van; nem kapunk mindenre feleletet, amit szeretnénk tudni a múltról. 

Ami most jobban zavart  az a Száraz Miklós Györgynél megszokott lírai szépség, az igényes, szemet és lelket gyönyörködtető mondatfüzérek hiánya.  Pedig milyen régóta várakozott ez a könyv a polcomon. Szerettem volna a másik két kedvencem, a Lovak a ködben és Az Ezüst Macska élményét átélni. Annak ellenére, hogy ez most egy kicsit másfajta stílusú történet volt, mondjuk, hogy dokumentumregény, mégis volt egy lebilincselő hatása; vágytam olvasni tovább, visszaültem a múltba robogó vonatba. Könnyű most innen nézve másként látni az eseményeket, de a jelenbe szorulva, kicsi szegletét látva a világnak, a kis emberek egyszerű vágyainak erőterében minden másként festett. 

Sajnos most nem tudtam úgy beleélni magam a kötetbe, mint korábban, nem lesz kedvenc, de végül is, rossz lett volna kihagyni. 

Hozott pontszám: 4

 

                                                 Száraz Miklós György