Annamarie irkál

Most már örökre így marad nem-másuló arcod szememben. Mint kalapáccsal, magamat erősen tehozzád szegeztem. Mozdulatod, hangod, l...

"Felhúzta kesztyűjét, hanyagul tisztelgett, s a néptelen, visszhangos előcsarnokban megindult a lefelé vezető lépcsőhöz, hogy lejusso...

"Ágyútűz, füst, halál…itt meg iskolapad, élelmiszerjegy, köpönyeges professzorok a katedrán. Két nemzedék: az egyik a háborúban nő...

  "Persze megértem: nehéz dolog minden vélt bizonyosságunkat állandóan mérlegre tenni…mert bizonyosságaink általában érzelmi természe...

"Elérkezett az ideje, hogy külön útra lépjenek. Többé nincs miről beszélniük. Valami végleg összetört. Átélték a saját ősrobbanásukat...

   "Most jövök rá, különös: a lepkék csupán egyetlen érzékszervünkre hatnak. Ennélfogva viszont rendkívül koncentráltan. A pillangó...

Elszökött minap az álmom, azóta én nem találom. Keresgélem, kutatgatom, ha meglelem, neked adom. Addig is álmodok újat, mely - szav...