"A szabadság alapja az erő, hogy dönteni tudunk."
Edith Eva Eger kötetének első mondatai közt szerepel ez a gondolat, melyet végigvisz és 12 leckén keresztül ki is bont a szerző. Korábbi könyvének, A döntésnek is ez az alapja, hogy a leglehetetlenebb, a legszörnyűbb helyzetben is van lehetőségem dönteni, hogy a rémületre és a reménytelenségre válaszolok, vagy összeszedem minden belső tartalékom, és a remény mellett köteleződöm el. Sokan kértek a szerzőtől gyakorlati tanácsot annak megvalósításához, hogy képesek legyenek ők is a túlélésüket pártolni. Így aztán Az ajándék egy útmutató az öngyógyításhoz, egy olyan embertől, aki ezt az utat már bejárta. Három irányjelzővel a zsebünkben indít útra Edith Eva Eger. Fontos, hogy ezeket ne felejtsük el mindvégig!
Az első, hogy amíg nem vagyunk készen, nem változhatunk. A készenlét belülről jön, nem lehet siettetni. Akkor vagyunk készen, amikor készen vagyunk. A második, hogy a változás nem más, mint a számunkra már nem hasznos viselkedésmintáknak, szokásoknak a megszakítása. Nem csak azt kell nézni, hogy mitől akarunk megválni, hanem azt is, hogy mivé szeretnénk válni. A harmadik pedig, hogy nem azt a célt kell kitűzni, hogy új énünk legyen, hanem, hogy az igazi énünk legyünk, egy olyan különleges gyémánt, ami soha nem létezett, és soha nem is fog létezni rajtunk kívül.
Ezután jön az a tizenkét életlecke, ami többé kevésbé mindenkinek jól jön. Kisebb vagy nagyobb mértékben érintve érezzük magunkat a témákban, s ennek az érintettségnek a mértékében tartjuk majd hasznosnak a kötetet.
- Az áldozatlét börtöne
- Az elkerülés börtöne
- Az önfeladás börtöne
- A titkok börtöne
- A bűntudat és a szégyen börtöne
- A feldolgozatlan gyász börtöne
- A merevség börtöne
- A neheztelés börtöne
- A bénító félelem börtöne
- Az ítélkezés börtöne
- A reménytelenség börtöne
- A meg nem bocsátás börtöne
Mint minden önsegítő könyvet, amit célnak megfelelően szeretnénk használni, így ezt is lassan érdemes olvasni. A tanulási folyamat itt nem az elolvasást jelenti, hanem az olvasottak begyakorlását. A szerző saját életének eseményeit meséli el az adott kérdés ábrázolásához, valamint praxisából is bőven szemezget egy-egy jellemző történetet. Ezek segítségével könnyen megérthetjük, hogy még abban a témában is érintve vagyunk, amit elsőre passzoltunk és fellélegeztünk, hogy "de jó, ettől legalább nem szenvedek". Az érintettség a legtöbbször nem nyilvánvaló, hanem inkább működési vagy kapcsolati zavarainkból vezethetjük vissza. Tehát szükség van önismeretre, önreflexióra és bátorságra ahhoz, hogy merjünk változni. A fejezetek végén mindig találunk 3-4 feladatot, ami abban segít, hogy el tudjunk indulni a változásban.
Napi egy fejezettel dolgoztam, de azt hiszem, hogy havi egy lett volna indokolt, hiszen éreztem, hogy van még mit pucolnom. Egy kis szégyen rostokol még a sarokban, mellette egy kupac önvád, jóféle bűntudattal és félelemmel, és sorolhatnám a maszatokat. Mindenképp a belső figyelemre ösztökél a könyv, mindemellett sok motivációt és megerősítést is kapunk, mivel mindenben, amit gyakorolunk, abban jobbak leszünk. Nem mindegy, hogy a borúlátásra fókuszálunk vagy megerőltetjük végre magunkat és megkeressük azt, amivel megajándékozottak lettünk ma is. Szóval elő azokkal a hálanaplókkal, mert ha nem is tudunk a helyzetünkön változtatni, nézőpontot még mindig válthatunk!
Több mondat is betalált nálam. Ahogy most belelapoztam a kötetbe, azt tapasztaltam, hogy magamévá is tettem már néhány dolgot az elmúlt hetek alatt.
Ez a kedves, születésnapomra kapott ajándék marad még az éjjeliszekrényemen, mert vannak döntések, amiket minden nap meg kell hoznom.
Szívesen ajánlom a könyvet mindenkinek, tematikus feldolgozásra csoportoknak, női köröknek, gyógyulóknak! (AA, NA, ACA, GA)
Hozott pontszám: 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése