Grün és Dufner egy előadássorozat anyagát rögzítették ebben a könyvben, ami először visszavezet a betegségértelmezések történetébe. Vannak, akik a betegséget Isten büntetésének tekintik, vannak, akik egyfajta leckének, aztán biofizikai zavarnak is tartjuk, a negatív karmát is okolják jó páran, s vannak, akik illúziónak vélik, vagy kikerülhetetlen részének az életnek. Hogyan fonódik vajon össze a test és lélek, lehet-e azt mondani, hogy minden betegség oka lelki eredetű?
Akárhogy is értelmezzük, egy betegség rákényszeríti az embert, hogy megszabaduljon az önmagáról alkotott illúzióitól és rákérdezzen istenképére. A szerzők gondolatait és következtetéseiket Istenbe vetett hitük határozza meg, így egy új élet kezdete, egy Istennel történő új alakot öltött viszonyt jelent számukra az egészség csorbulása és elvesztése.
Az egészséges életvezetés – a dietetika- az ókori orvostudomány része volt. Már ekkor is jelen van az a hit, hogy az orvoslás egyszersmind vallásos tevékenység is, hiszen a gyógyító erő csakis istentől származhat. Már ekkor is az egészséges élet feltételének tekintették a teremtőhöz fűződő helyes kapcsolatot. A Katolikus Egyházban azonban fokozatosan elkülönült ez a test és lélek egysége, és az orvostudományé lett a test, az Egyház pedig a lélek megmentésére törekedett. Persze a katolikusok között is voltak olyanok, mint például Hildegard von Bingen vagy Albert Magnus, akik a teológia keretei között értelmezték a dietetikát. Talán ma is az Egyház feladata lenne, hogy hirdesse a testi, a lelki és a szellemi élet egységét. Ez a könyv inkább az Egyház és a hit gyógyító erejére szeretne fókuszálni.
A szerzőpáros ezután behozza a betegség, mint szimbólum témáját. Gyakran a test tárja fel mindazt, amire a lélek vágyik, vagy amit a lélek elnyom magában. Ilyen tekintetben mégiscsak érdemes a test tüneteire figyelni. Az önismeretünk forrásai között a gondolatokon és érzéseken túl, ott vannak az álmok, a cselekvéseink és a test. Láthatjuk, hogy a gondolkodás nem képes minden területet végigpásztázni, ráadásul képes félrenézni, ha neki úgy kényelmes. A test viszont jelez. Ez a jelzés pedig szimbolikus kifejeződése lelkiállapotunknak, közvetlen üzenet arról, hogy mi is van velünk. Ha megengedjük magunknak, akkor megtapasztalhatjuk, hogyan válhat lényeges önismereti forrássá a betegségünk.
"A betegség azonban csak akkor tudja ellátni a pozitív feladatát, ha odafigyelünk rá, és megpróbáljuk megérteni a nyelvét.”
Anselm Grün gondolatait érdemes saját tapasztalatainkkal összevetni. Minél távolabb van szerintem egy ilyen esemény, annál nagyobb annak esélye, hogy más perspektívákat is meglássunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése