Grün, Anselm – Dufner, Meinrad : Az egészség mint lelki feladat

A test és lélek szoros összetartozásának értelmezése koránt sem új keletű, mégis most egy újrafelfedezés hajnalát éljük meg. Különösen a betegségek értelmezésével kapcsolatban keressük az okokat a lélek mélységeiben. Noha soha nem tapasztalt mértékű tudás birtokában van az emberiség, mind a diagnosztika, mind a gyógyszeres kezelések tekintetében, mégis sokszor tehetetlenül szemléljük a betegségek megjelenését testünkben. Hiába a vitaminpótlás, a higiénia, a megfelelő táplálkozás, az egészség törékeny valósága nagyon is kardinális szerepet tölt be mindannyiunk életében.

Grün és Dufner egy előadássorozat anyagát rögzítették ebben a könyvben, ami először visszavezet a betegségértelmezések történetébe. Vannak, akik a betegséget Isten büntetésének tekintik, vannak, akik egyfajta leckének, aztán biofizikai zavarnak is tartjuk, a negatív karmát is okolják jó páran, s vannak, akik illúziónak vélik, vagy kikerülhetetlen részének az életnek. Hogyan fonódik vajon össze a test és lélek, lehet-e azt mondani, hogy minden betegség oka lelki eredetű?

Akárhogy is értelmezzük, egy betegség rákényszeríti az embert, hogy megszabaduljon az önmagáról alkotott illúzióitól és rákérdezzen istenképére. A szerzők gondolatait és következtetéseiket Istenbe vetett hitük határozza meg, így egy új élet kezdete, egy Istennel történő új alakot öltött viszonyt jelent számukra az egészség csorbulása és elvesztése.

Az egészséges életvezetés – a dietetika- az ókori orvostudomány része volt. Már ekkor is jelen van az a hit, hogy az orvoslás egyszersmind vallásos tevékenység is, hiszen a gyógyító erő csakis istentől származhat. Már ekkor is az egészséges élet feltételének tekintették a teremtőhöz fűződő helyes kapcsolatot. A Katolikus Egyházban azonban fokozatosan elkülönült ez a test és lélek egysége, és az orvostudományé lett a test, az Egyház pedig a lélek megmentésére törekedett. Persze a katolikusok között is voltak olyanok, mint például Hildegard von Bingen vagy Albert Magnus, akik a teológia keretei között értelmezték a dietetikát. Talán ma is az Egyház feladata lenne, hogy hirdesse a testi, a lelki és a szellemi élet egységét. Ez a könyv inkább az Egyház és a hit gyógyító erejére szeretne fókuszálni.

A szerzőpáros ezután behozza a betegség, mint szimbólum témáját. Gyakran a test tárja fel mindazt, amire a lélek vágyik, vagy amit a lélek elnyom magában. Ilyen tekintetben mégiscsak érdemes a test tüneteire figyelni. Az önismeretünk forrásai között a gondolatokon és érzéseken túl, ott vannak az álmok, a cselekvéseink és a test. Láthatjuk, hogy a gondolkodás nem képes minden területet végigpásztázni, ráadásul képes félrenézni, ha neki úgy kényelmes. A test viszont jelez. Ez a jelzés pedig szimbolikus kifejeződése lelkiállapotunknak, közvetlen üzenet arról, hogy mi is van velünk. Ha megengedjük magunknak, akkor megtapasztalhatjuk, hogyan válhat lényeges önismereti forrássá a betegségünk. 

"A betegség azonban csak akkor tudja ellátni a pozitív feladatát, ha odafigyelünk rá, és megpróbáljuk megérteni a nyelvét.”

Anselm Grün gondolatait érdemes saját tapasztalatainkkal összevetni. Minél távolabb van szerintem egy ilyen esemény, annál nagyobb annak esélye, hogy más perspektívákat is meglássunk.

A szerzők azt hangsúlyozzák, hogy a betegség lehet egy esély. Felnyitja a szemünket úgy, ahogy eddig semmi. Tehát ez a megközelítés már eltávolodik azoknak a véleményétől, akik kizárólag a belső állapot tükreként értelmezik  a betegséget. Nézetük szerint a betegség egy helyzet, amelyben test szerint találkozunk Istennel.

Egyrészt tehát meg kell tudni tartani magunkban az egészséget, törekednünk kell a teljesség harmóniájára, egyúttal el kell fogadni, hogy nem vagyunk tökéletesek. Az egészség egy ajándék, amit nem lehet kikényszeríteni, nem rendelkezünk vele. Ezért a szerzők úgy vélik, hogy a betegség megtaníthat arra, hogy minden tekintetben Istenre tudjunk hagyatkozni, az istengyermeki állapotba vezet vissza bennünket. Innen mélyíti el mondandóját a kiengesztelődés és a kegyelem befogadásának témájában.

 A könyv második fele az egészség kritériumait tárgyalja, melynek alapvető feltétele az egészséges lelkiség, amit hitük szerint abban a szemléletben mutatnak be, hogy az igazi Istenhit kivezeti az embert önmagából, és az Istennel való egyesülésben túlnőhet önmagán. 

Amilyen picike ez a könyv, annyira képes erős gondolatokat közölni velünk. Mindenképp kell a befogadáshoz nyitottság, mert szembefordít korábbi, vagy  a társadalom által legalizált nézetekkel. A sebzettségünk megélése mindenki számára egyéni tapasztalást  jelent. Az ember egy  nagyobb erővel találja szembe magát. Óhatatlanul belép a képbe a spiritualitással való kapcsolatunk, aminek fejlődése egy életen át tart. Nem csak keresztényeknek ajánlom a könyvet, de valószínűleg, nekik nagyobb nagyobb élményt jelent majd.