2012. október 17., szerda

Romain Gary-A virradat ígérete

Anyám tehát tartotta bennem a lelket, nélküle odavesztem volna, táplálta belém a lelkierőt...A köldökzsinór működött.”


Egy életre szóló, el nem szakítható köldökzsinór-kapcsolat. Anya és fia. Két magányos, le nem győzhető harcos. Egymást éltetik. A fiú ereje az anyjában van, s az anyát a fiú majdani sikere élteti. Szilárd meggyőződéssel neveli egy dicsőséges jövőbe.
Romain Gary, közismertebb álnevén, Émile Ajar története ez. Gyermekkorát Wilnóban, Moszkvában, Varsóban majd dél-Franciaországban, Nizzában tölti. Tulajdonképpen egész gyermekkorát egy franciaországi úti cél lengi körül, amit frankomán anyja táplál benne. Látja fiát mint híres hegedűművészt, balett táncost, matematikust, de miután sorra kiderül tehetségtelensége, egyedüli mentsvárként az irodalom fellegvárának megostromlása marad. Sőt, diplomata lesz a fiából- reméli az anya, -Franciaország nagykövete. Romain Gary a későbbiekben valóban híres író lesz, aki több álnéven publikál. Romain Gary valóban diplomata is lesz. Bernben, Szófiában és Los Angeles-ben is szolgál. De előtte fel kell nőnie, ami nem is olyan egyszerű egy ilyen határozott édesanya mellett. Ha ez a történet egy fikció lenne, azt mondanám, hogy hihetetlen egy figura volt ez a nő, de tudván, hogy önéletrajzi könyvről van szó - az anya valós-, talán még lélegzetelállítóbb alakja. Erre mondják, hogy a jég hátán is megél. Egy igazi „Kurázsi mama”. Nem nehéz felismerni Émile Ajar Előttem az élet című, -egyik kedvenc könyvem- főszereplőjét Róza mamát és a kis Momót. A semmiből teremti elő a mindennapi betevő falatot, házal az értékeivel, majd egy francia divatcég „valós” képviselőjeként árul kalapokat, ruhákat. Mikor a tönk szélére kerülnek, mindent elvesztenek egy halálugrással Nizzában kezdenek új életet. Romain szépen halad a tanulmányaiban, elvégzi a jogi egyetemet, szabadidejében írogat, hogy beteljesíthesse anyja látomásait, hogy híres író lesz és diplomata, de az ő életébe is belép a világháború borzalma. Repülőtisztként szolgálja hazáját, Franciaországot, s anyja hazafisága élteti a nehéz pillanatokban. Nehéz pillanat pedig akad bőven. Sorra halnak meg honfitársai, érthetetlen balesetek áldozatai lesznek barátai, többször csak a vak szerencse menti meg életét. Ki, vagy mi tartja meg őt a létben? Romain hiszi, hogy az a valaki az Anyja. Akár Afrikában, akár Angliában harcol, végig magán érzi anyja tekintetét, cselekedeteinek egyetlen fokmérője az anyja.
     Bármily cudar is volt Romain gyermekkora, bármily tragikus is volt a háború rémálma, könyvéből nem a kiábrándultság árad, mindent beporoz egy leheletfinom humor, az önirónia kaján mosolya. Lehetetlennek tartja az életet humor nélkül.
Ez a könyv a már-már beteges anyai szeretet tanúja. Annak a szeretetnek, amely hihetetlen dolgokra teszi képessé az embert.
Van valami különös szépség azokon a gyermekeken, akiket nagyon szeretnek. Nem vonalak és formát teszik ezt, és nem is a ruhától vagy a hajviselettől függ. Valami csodás fény van a hajukon: a simogató kéz nyoma. Csodás fény a szemükben: anyjuk értük sírt könnyeinek fénye. És a szavukban valami megvesztegető csengés: szerető szavaknak a visszhangja.” (Kosáryné Réz Lola-Filoména)



Hozott pontszám: 4/5

A kötetért köszönet a Park Kiadónak

Park Kiadó, Budapest 2012
Eredeti cím: La promesse de l'aube
Fordította: Bognár Róbert
Ár: 3500,-Ft

2012. október 6., szombat

Käbi Laretei-Hová tűnt az a nagy szerelem?

Drága Käbi!

Köszönöm, hogy elolvashattam a levelezésedet a te Immiddel. Ingmar valóban különleges ember volt, és kivételes élmény lehetett a vele eltöltött idő. Igazából sokkal több levelet szerettem volna olvasni. Meg akartam tudni, választ akartam én is kapni, hogy tényleg, hova is tűnt az a nagy szerelem? Fájt a szívem, amikor azt tapasztaltam, hogy te jobban szeretted őt, mint ő téged. Fájt, de én is megértettem, hogy Ingmar csak ezt volt képes adni neked. Azt írtad, hogy: "nem hiszek a hűségben, viszont hiszek az abszolúte őszinteségben. Soha nem tudok hűséges maradni senkihez....Hűnek lenni egyszerűen lehetetlen..." Azt hiszem Ingmar is ilyen volt.A lelke annyi mindenre volt fogékony, hogy nem tudott nem beleszeretni a szépbe. Igazán szeretni -talán csak Rose-t tudta. De lehet, hogy ezt csak én gondolom.
Töredékes a kép, amit a szerelmetekről olvashatok. Összességében borús. Lehetetlen volt a ti zaklatott életetekben kiteljesíteni ezt a kapcsolatot.
Ingmar a zenédbe szeretett bele. Ujjaid könnyed futásába a fekete-fehér billentyűkön. Abba, amit a zenéd váltott ki belőle. Tele volt gazdagsággal.
Mégis, én irigylem minden perceteket. Irigylem a szerelmeteket, egymás kezébe fonódó ujjaitokat. Minden gyötrelem ellenére, csodás lehetett ez az együttlét.

"...forró hullámokat akarok kelteni benned...azt akarom, hogy ...égessen a vágy!"


Hozott pontszám: 4/5

Európa Kiadó, Budapest 2012
Eredeti cím: Vart tog all denna kärlek vägen?
Fordította:Kúnos László
Ár: 2300,- Ft