Egy elveszett tudás újrafelfedezése
Már vizsgálódása legelején azt látta, hogy a lélegzés tudománya mélységes mélyre vezet, egyáltalán nem mondhatni azt, hogy eleddig fel nem fedezett területre tévedett volna. Hosszú évszázadokra, sőt ezredévekre visszamenőleg nyomon követhető az emberi lélegzés megfigyelése. Nestor útja is keresztül-kasul vezetett a világban. A franciaországi sírkamráktól kezdve, a szovjet titkos sportlétesítményeken át, egészen az Egyesült Államok, Stanford Fej és Nyaksebészeti Központjáig, ahol is egy hihetetlen kísérletnek vetette alá magát. Közben megszállottan kutatta az ősi szövegekig visszamenőleg a levegő útját. A kínai Tao hét könyve Kr. e. 400-ban már teljes egészében a légzéssel foglalkozott; hogyan gyógyíthat vagy pusztíthat el minket légzésünk. De megtalálta annak bizonyítékait is, hogy a japán, indiai, afrikai, hawaii, észak-amerikai indián, buddhista, taoista, keresztény kultúrák és vallások egytől egyig létrehoztak valamiféle imatechnikát, amelyek ugyanazon légzésminták alkalmazását igénylik.
James Nestor témájának bemutatását az antropológusok felismerésével indította. Az ősi koponyákat összehasonlítva a mai emberi koponyákkal feltűnő különbségeket vettek észre. Az emberi életforma változása magával hozta az arccsont, az állkapocs, az orrüreg morfológiai változásait is. Ezek a változások vezettek oda, hogy mára rengeteg ember szenved elégtelen légzéssel, ami elsősorban az orrlégzést érinti. De milyen is a jó légzés? Hogyan, hol, hányszor kellene levegőt vennünk? Milyen élettani folyamatokkal jár együtt a lélegzés? Mi a szerepe az oxigénnek és hogyan képes gyógyítani a szén-dioxid?
Ezeknek a kérdéseknek a kimerítő megválaszolására törekszik a szerző úgy, hogy nem csupán a tüdőgyógyászokat, pulmonológusokat, hanem énekeseket, sportolókat, jógikat, fogászokat, antropológusokat, rákkutatókat, kórustagokat és még ki tudja ki mindenkit kérdez meg a témában. Minden egyes felvett szál megerősíti a helyes légzés fontosságát! Szóba kerül Wim Hof is, aki előásta, és népszerűsítette az ősi tibeti szerzetesek tummo légzéstechnikáját, amivel képesek lennénk szabályozni testhőmérsékletünket. Ámulva olvastam tizenéves koromban azokról a tibeti szerzetesekről, akiknek beavatása az volt, hogy meg kellett szárítaniuk csupasz testükön a nedves leplet. Hasonló meglepetéssel szolgált Nestor néhány felfedezése, illetve az, ahogyan felszínre hozta és egységbe rendezte mindazt, amit arról a rutinszerű dologról tudnunk kell, amit légzésnek hívunk.
A könyv nagyon alaposan járja körül a témát, számos tudományos cikk, hivatkozás és melléklet támasztja alá állításait. Szó van a szájlégzésről, orrlégzésről, kilégzésről, tempóról, rágásról és a kötet végén részletes leírást találunk a különböző technikákról, melyek a kötetben megemlítésre kerülnek. Így a Nádí Sódhana (ezt tanultam, de nem tudtam, hogy így hívják), rezonáns légzés, Butejko-légzés, tummo, Szudarsan Krija, jógalégzés, dobozlégzés, lélegzetvisszatartó-séta, 4-7-8-as légzés, orrdugulás megszüntetése légzés.
Csodálatos maga a téma is, szerintem rengeteget lehetne írni még ezen felül is róla. A kötetben jól érezhető az a megszállottság és lelkesedés, ami James Nestort jellemzi. Olvasás közben aktív cselekvőivé válunk a leírtaknak, mindenki azonnal meg is próbálhatja azok hatását magán. Tetszett, hogy noha a szerző számos probléma megoldójának tartja a légzést, bemutatja a csodásnak számító gyógyulásokat, de megtartja ama józanságát, amellyel hangsúlyozza, hogy mennyire elengedhetetlen az orvoslás, a medicina, a modern technikai gyógyítás, a diagnosztika és úgy egészében az orvostudomány.
Természetesen, mint minden amerikai önsegítő könyvet, így ezt is belengi valamiféle felesleges lelkesítés, vagy ömlengés, ami a bestseller könyveket általában jellemzi. Az alcím is ezt sugallja -sajnos, így akinek emiatt van egy kis viszolygása, az nyugodtan tegye ezt félre, mert a könyvön belül inkább egy kíváncsi ember megszállott fanatizmusával találkozik, nem üres frázisokkal!
Hozott pontszám: 5
