Jealousy

Oh how wrong can you be ?
Oh to fall in love
Was my very first mistake
How was I to know
I was far too much in love to see ?
Oh jealousy look at me now
Jealousy you got me somehow
You gave me no warning
Took me by surprise
Jealousy you led me on
You couldn't lose, you couldn't fail
You had suspicion on my trail

How how how all my jealousy
I wasn't man enough to let you hurt my pride
Now I'm only left with my own jealousy

Oh how strong can you be
With matters of the heart ?
Life is much too short
To while away with tears
If only you could see
Just what you do to me (oh jealousy)
Jealousy you tripped me up
Jealousy you brought me down
You bring me sorrow, you cause me pain
Jealousy when will you let go ?
Gotta hold of my possessive mind
Turned me into a jealous kind

How how how all my jealousy
I wasn't man enough to let you hurt my pride
Now I'm only left with my own jealousy
But now it matters not
If I should live or die
'Cause I'm only left with my own jealousy

A város horpaszán

1.
Lúdbőrös az ég - csillagos
Hol a boldogság mostanában?
Ragad a sötét, mint a kosz.
hideg melenget, mint az áram.

Tíz újjam között átcsurog,
mint esték rácsán én, a nappal.
Ha teste nem véd, mint burok,
vadászhálóként sem marasztal.

Hátamhoz nő, (már fásulok)
hordozható kis asztal-éjem.
Összemaszatolt hit-szurok,
szobák mélye nem tart meg mégsem.

Vetődj, vetődj meg éjszakám!
Terülj terülj az éjszakára!
Soká megbírt ez éj magán,
kinek-kinek meglett a kára.

Alaktalan csomó vagyok,
a város horpaszán melenget.
Szemem fárad. A fény dadog,
s mindig mélyebb tárnákba enged.

                                                                            .

2.
Borostás az ég - szúr a reggel.
Hiteget a nap a meleggel.
Előmásznak az éjlakók.

Nem is készül már róluk lista.
Rendőr rángat a létre vissza.
Iszonyodva néznek a jók.

Útszéleken lökdös a nappal.
Tekintet vág közénk
-csak lappal.

                                                                             Csöndben oszlik a tüntetés.

                                                       

                                                          Immunrendszer lökte ki mindünk.
                                                          Másba s másképp hittünk, ha hittünk.
                                                          Színes dérként lep a penész.

                                                          Lassan feltöltődik a város.
                                                          Már minden érintés halálos.
                                                          Az ráz, kihez még van közöm.

                                                         Semmire való napba kezdtünk.
                                                         Egyre átlátszóbb a test a testünk.
                                                        Árnyékunk, az is elköszön.

                                                                           (W.E.)

Sosem kellene többé lélegeznem...

Akármilyen szorosan
zárom össze kezem
a két tenyér közben mintha hó
feszülne az üregben
égető-fagylaló
Ha sikerülne beszívni
azt  és csak azt
a kortynyi levegőt
sosem kellene
többé lélegeznem
 (Lackfi János-Öt seb)