Ravel -Bolero

1970 12.31.
Ravel-Bolero
Karmester: Charles Münch
Charles Münch Bolerója
Újévi ajándék
Óriási fokozás, a ritmus diadala; már oly sokszor hallottam, mégis mindig az a benyomásom, most hallom először. S aztán még hetekig ott zakatol az ember fejében, meghosszabbítva a gyönyörűséget!
Bravó, Monsieur Ravel"
                              Részlet Richter feljegyzéseiből.

A Bolero 1928-ban keletkezett. Elmondható, hogy a merő véletlennek és szerencsének köszönheti létét. A szerző ugyanis egy Albéniz-zongoraművet szeretett volna eredetileg meghangszerelni Ida Rubinstejn számára, de a művet egy másik zeneszerző már jogilag lefoglalta magának. Ekkor született meg Ravel új terve: egy olyan mű koncepciója, amelyben ugyanaz a téma ismétlődik egyre nagyobb hangerővel, s mindig más és más hangszereléssel, a ritmus megrögzött állandóságát pedig a pergődob ütései alkotják. A mű először 1928 novemberében hangzott föl először, s éppen lenyűgözően eredeti gondolatai miatt ellentétes reakciókat váltott ki: egy nő például egyenesen kijelentette, hogy a szerző bolond. A művet később Toscanini vitte a világsikerig, bár Ravel mindig is ellenezte az olasz dirigens túlságosan gyors tempójú felfogását.

Az alkotás mára ugyanolyan tananyag a zeneszerző-hallgatók számára, mint Bach Kunst der Fuge című műve. A Bolerót már bemutatásának idejétől kezdve balettváltozatban is rendszeresen előadták. (wikipédia)

Emlékeim szerint Vaszary Gábor -Csak Te című könyvében is előfordul a darab, elég érdekes formában!

Illies, Florian -1913 Az évszázad nyara

Florian Illies sebészkésével egy határozott mozdulattal kivágja az időszalagról az 1913-as évet, felteszi  boncasztalára, majd akkurátusan szétcincálja elemeire az egészet. Hű, mi mindent talál benne?

Bevallom, először úgy véltem, hogy dőreség azt gondolni, az 1913-as esztendő különlegesebb volt, mint bármelyik más. Minden esztendőben megtalálhatjuk ezt  a sokszínűséget.

Aztán beleléptem, majd belemerültem s végül élvezettel lubickoltam abban a már-már giccses gazdagságban, amit Illies mikroszkópjában láthattam. Végül elhittem neki, hogy igen, ez az év tényleg unikum volt. A szerző, mint művészettörténész, mint a Die Zeit irodalmi és tárcanovelláinak felelős szerkesztője, s mint a Villa Grisebach berlini aukciós ház tulajdonosa bizonyára átélte azt, amikor munkája, vagy kutatásai során minden egy irányba, az 1913-as mágikus év felé mutat. 

A kötet tizenkét fejezetben, januártól decemberig lépked végig az esztendőn, és nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy kicsippentse és felmutassa azokat a talán legjelentősebb eseményeket, melyek a XX. század művészettörténetét gazdagították. De nem csak a művészeti ágakból szemezget, hanem azokat a politikai  vagy egyéb jelenségeket is megemlíti, melyek szerinte sorsfordító jelleggel bírnak.  Vannak úgymond állandó szereplők, ilyen például Franz Kafka, aki ebben az esztendőben megéli alkotói válságának ama fejezetét, hogy képes-e egy elkötelezett író megosztani önmagát a család és a művészet között. Fel merje vállalni a házasságot imádott Felicével? Jó felütés ez, hiszen az írók majd saját sorsuk tükrében, némán fogják cáfolni a kafkai kérdést. Hermann Hesse vergődik a házasság bilincsében, csakúgy, mint Albert Einstein Prágában vagy Arthur Schnitzler Bécsben. Akik mégis látszólag boldogok, azok szeretőket tartanak, vagy a fel-felbomló házasságok hullámában élnek. A múzsák  minden alkotó elengedhetetlen kellékei, legyen szó  nőről vagy férfiről. Az irodalom terén Thomas Mann, Heinrich Mann, Rilke, Kafka, Oswald Sprengler, Proust, Schnitzler, Hesse fordulnak elő, csak a legjelentősebbeket említve. 

A XX. század elején végigsöprő modernizmus úgy tűnik a képi ábrázolásban jelentkezett a legerőteljesebben. A könyv, mely leginkább a Párizs, Berlin, Bécs háromszögében zajló változásokat emeli ki, jól érzékelteti azt a  tendenciát, amit ezzel kapcsolatban észre elehet venni. Ami Párizsban már elfogadott, utalnék itt Picasso képeire például, azt még Németországban teljes elzárkózás kíséri. 

"Münchenben az Else Lasker-Schüler javára rendezett jótékonysági árverés teljes kudarcba fullad. (…) a teljes blamázst elkerülendő, a művészek saját magunk licitálnak egymás képeire, és végül is összejön 1600 márka.
Az 1913 február 17-én nem elárverezett képek összértéke ma mintegy 100 millió, eh, mit 100 millió, legalább 200 millió euró lenne." (54.oldal)

Az említett Picasso mellett elsősorban a német Die Brücke művészcsoport hanyatlását, és az alkotók  főnix madár módra való újjáéledésének stádiumait követhetjük nyomon. A festészetben Ernst Ludwig Kirschner, Emil Nolde, Marcel Duchamp, Oscar Kokoschka, Klimt, Franc Marc, Kandiszkij,  Klee, August Macke alkotókról tudunk meg többet. 

A zenei áramlatokra bővebben  Illies nem tér ki, de  a Gurre-dalok Schönbergtől nagy jelentőséggel bír, akárcsak Albert Berg, aki botránykő volt a maga nemében. Ha már zene, akkor Louis Armstrong legendás alakja is megjelenik, sőt ő az, akinek története az egész évet és a könyvet is megnyitja. 

A szerző igyekszik a lehető legolvasmányosabban és irodalmi szempontból is nívósan bemutatni ezt a korszakot. Nagyon nehéz lehet ezt megvalósítani, hiszen a száraz adatok mögött érzékeny, a neuraszténia határán billegő művészekről van szó, akik életük minden apró mozzanatát óriási jelentőségűnek élik meg- Szélsőséges reakcióik nyomán születnek meg azok az alkotások, melyek befogadásának mi csak töredékeire vagyunk képesek. Ez ez a buja, tömény és fullasztó bőség kell ahhoz, hogy az olvasó át tudjon valamit venni e letűnt kor életérzéseiből. Ilyen szempontból nagyon inspiráló könyvvel találkozhattam, ami annak  ellenére, hogy a középszerűség érzését erősítettem bennem, és nagyon pici porszemnek éreztem magamat, mégis képes volt egyfajta lelki izzás állapotába sodorni.

Biztos, hogy azok közé a könyvek közé kell sorolni a kötetet, melyeket nem elég egyszer elolvasni. Számos említett személyt nem is ismertem, nemhogy történelmi jelentőségét felmérhetném. Viszont érdekes volt, még a hiányosságaim mellett is együtt látni ezeket a kölcsönhatásokat. Florian Illies a történelmi események néhány, szerinte fontos momentumát is behozza, így állandó monitorozás alatt áll Hitler, Sztálin, Ferenc Ferdinánd. Bábáskodhatunk az első Aldi szupermarket prototípusánál, Nyikolajevics Nyesztyerov pilóta halálbukfencénél, az Ecstasy szintetizálásánál, Gerhart Fröbe világrajövetelénél, a Prada cég megalakulásánál, az ózonréteg felfedezésénél, Jaime Ramón Hernandéz, a későbbi Trockij gyilkos februári világra jötténél, Karl Valentin első három némafilmjének megalkotásánál, Albert Schweitzert doktorrá avatásánál és még hosszan lehetne folytatni.  A filozófia is, sőt a lélekgyógyászat is új utakra tér. Tanúi lehetünk Jung és Freud nézetbeli ütközésének, Rudolf Steiner antropozófiai kezdeményezésének, de már nyomon lehet követni a drogfüggőség következményeit is. 

Gazdag ez a könyv, akárcsak az a kultúrtörténelmi időszak, aminek bemutatására, vagy érzékeltetésére Illies vállalkozott. 

Hozott pontszám: 5

 Florian Illies

August Macke- Nő, zöld ruhában

(Ez elfogadnám)

F.Mack-Kék lovak

Else Lasker Schüler - Akiének kegyeiért nagy verseny folyt 

Oscar Kokoschka- Szélmenyasszony című alkotása. Alma Mahler azt ígérte Kokoschka-nak, hogy hozzámegy feleségül, ha megalkotja a nagy művet. A mű elkészült, de Alma, Mahler korábbi Werfel későbbi felesége nem ment feleségül a festőhöz. 

Dávid Ádám- Millennium Expressz (Trilógia)

Kicsit rendhagyó módon egyszerre három könyvet szeretnék értékelni. Igyekszem spoilerek nélkül megírni az összefoglalót, remélem sikerül!

Szintén a Merítés díj kapcsán, a gyermek és ifjúsági kategóriába tartozó könyvet olvastam. Igazából az idei versenyben a harmadik kötet szerepel, de gondoltam egyet, és mindhárom részt elolvastam. (A könyvtárból úgy is csak együtt lehetett kivenni.)

Az első részben,   A potyautas című kötetben belecsöppenünk az 1896-os évbe. Budapest a millenniumi rendezvényekre készül, lázas forgatagban úszik a város. Kinek is tűnne fel, hogy az Oktogonon egy különös vonat áll meg hirtelen, hogy felkapjon egy bajba jutott lányt, nevezetesen Mattyasovszky Teréziát, Zsolnay Vilmos, pécsi porcelángyáros unokáját. Az említett különleges vonat pedig a Millennium Expressz, mely tulajdonképpen egy árvák vonata, melynek varázslatos vészféke megállítja a vasparipát, ha bajba jutott gyereket észlel. Így kerül a járműre számos kis kópé. A csodamasinán van kórházi szoba, könyvtári vagon, kacatos szerelvény, fiú és lányszobák, tanuló vagon és még számos érdekesség. Már a masiniszta sem egy hétköznapi ember. Ő Kazán, aki ötven éve mást sem csinál csak irányítja az Expresszt és menti a gyerekeket. Segítségére van Lujza mama, aki csodálatos főztjével, és macskagyökér teájával őrzi a harmóniát. Dezső, aki leginkább a rend őre, és Zsiga, aki tizenhárom évvel ezelőtt ide született a vonatra. Ő az egyedüli, aki -Baricco Novecentojához hasonlóan-, soha nem lépett le a fedélzetről.  Az egykorú Teri és Zsiga barátságot kötnek. A lány elmeséli, hogy elrabolták, és a hamarosan átadásra kerülő Millenniumi Kisföldalatti egyik jegypénztárában tartották fogva. Úgy tűnik, hogy ez a banda még mindig követi a lányt, most már a vonatot is, sőt hamarosan egyéb személyes ellentétekre is fény derül. Bejárjuk a világ számos csodálatos helyét, a kostantinápolyi utcákon a vonat ismét hivatásának élve kiszabadít koldulásra ítélt gyerekeket is. Közülük kettő, Suha és Ali a vonaton maradnak. A banditákkal való első szembenézésre is sor kerül Ada-Kaleh-ban, Jókai Senki szigetét ihlette helyen. Az első rész a Városligetben ér véget, amikor az ünnepségen magasba emelkedik Godard kapitány ballonja, magával rántva az Expressz egyik utasát. 

A második részben, A fogoly-ban már két szálon fut a cselekmény. A Millenniumi

vonat az elrabolt gyerek segítségére siet. Útjuk során számos nehézséggel kell szembenézniük. Egyrészt a vonat átszállítása Amerikába hatalmas gondot jelent, másrészt pedig a kiszabadítás okoz nehézséget. A foglyot, s amint az majd kiderül foglyokat a híres illuzionista és szabadulóművész, Houdini és feleségének segítségével sikerül majd menekíteni az Újvilág jelképéből, a Szabadság szobor belsejéből. A menekülés hosszú és izgalmas lesz. Vonat vonat ellen. Egyre nagyobb szerepet kapnak a múlt sérelmei, mint kiderül itt senki nem az, akinek látszik.

Az utazás során megízlelhetjük az első Coca-colát és hamburgert. A csapathoz csatlakozik még néhány ember, akik még inkább "színesítik" a társaságot. A véres tűzharc itt már áldozatot is követel, s akárcsak az első részben itt is kétfelé szakad a banda a könyv végére. Terit magával viszi az a Szike nevű fiú, aki még a történet elején elrabolta, s most ki tudja merre mennek a nagyvilágban?

Teri és Szike teljesen eltűntek. Útjuk a harmadik részben, A tudósítóban a hatalmas orosz birodalomba vezet. Ott most  a Transzszibériai Vasútvonal megépítésének  gigantikus vállalkozása folyik, de egy Halálvonat néven emlegetett jármű is feltűnik, falvakat foszt ki, embereket gyilkol halomba, s mindennek tetejébe, ennek a vonatnak még sín sem kell. Teri fényképező tudománya, ahogy eddig is, most is nagy segítség lesz az igazság felkutatásában. A Millenniumi Expressz ismét lohol a banditák után, de nagyon úgy fest a dolog, hogy a világ egy egész más szegletében vannak. Hogyan lehet napok alatt Indiából Moszkvába jutni? Ebben csak a maharadzsa segíthet. Végre mindenki befut Moszkvába, még II. Miklós cár is, csak az időzítéssel van némi gond. Vagy nincs is olyan nagy baj? 

Mindenki megnyugtatására elmondom, hogy jó ifjúsági regényhez illően, a jó elnyeri jutalmát, a rossz megkapja büntetését.

 Dávid Ádám monumentálisat alkotott, mind térben, mind időben utaztatja olvasóját. Hatalmas mennyiségű tudásanyagot szeretne átadni mindenkinek. Sajnos ez kissé didaktikusra sikerült, nekem felnőtt olvasónak egyáltalán nem simul bele a történetbe. Nem is igazából a személyekkel vagy eseményekkel, hanem a felvezetésükkel van baj. Rengeteg emblematikus személlyel dolgozik. Olyan információk megragadására ad lehetőséget a gyerekek számára, ami tényleg egyedülálló, és ha ennek kapcsán nem jegyzi meg a büdös kölök, ki volt az a Hajós Alfréd, Gárdonyi Géza vagy Stephenson, akkor soha nem is fogja. Minden szempontból ajánlani tudom a trilógiát, de inkább csak tényleg a korosztálynak. Nekem sajnos számos bajom volt vele. 

Minden tiszteletem mellett el kell mondanom, hogy a cselekménybe túl sok mindent akart a szerző belepréselni, a történet emiatt nagyon kapkodós lett, nem adott lehetőséget, hogy átérezzem a hangulatokat. Ráadásul a gyors váltások miatt, többször vissza kellett olvasnom, hogy mi is történt. Ilyen szempontból a második rész vonatos "csata jelenete" nagyon gyenge lett. Nehéz volt elképzelni az egészet. 

Nagy hibájának tartom azt is, hogy nem engedi olvasóját gondolkozni, elméleteket gyártani, minden információt megadott. Ez levon az olvasási élményből. 

Megjegyezném, hogy bármennyire is igaz, hogy a mai gyerekek tudnak annyira angolul, hogy Dávid Ádám által beleszőtt  mondatokat le tudják fordítani, szerintem nem illik legalább lábjegyzetben nem lefordítani a számos angolul elhangzó párbeszédet!

A lábjegyzeteket hiányoltam más helyeken is. Az olvasóra kell bízni, hogy elolvassa vagy sem. Nyugodtan mehetett volna a budapesti Konstantinápolyhoz, Somossy nevéhez, Zsolnayhoz, a muszlim imákhoz, a Szabadság szoborhoz, stb. Azt egyenesen nem is értettem, hogy maradt le a cár nevéről a Romanov név. (3. rész 171. oldal) 

Tudom, hogy a nyelv változik, folyamatosan alakul, és nehéz megtalálni, hogy mi az, ami ma még nem helyes, de holnap már elfogadott lesz. De, amikor egy 12 éves korosztálynak szánt könyvet olvasok, nekem nem fér bele az "az miatt" kifejezés. Pontosan tizenhárom évvel ezelőtt hallottam először ezt, akkor azt gondoltam, hogy az illető olyan tájegységről származik, ahol ez elfogadott. És láss csodát, mára megjelenik az irodalomban is. "Ez miatt, az miatt, ez helyett, az helyett" . Nekem éles fájdalmat okozott. 

Még egy apróság, ami nem is tudom, hogy nem jutott eszébe senkinek, miért nincs a könyvben egy térkép? Melyik vonat merre csalinkázott, hol volt az a híres Vaskapu, Konstantinápoly, Fiume, vagy Amerikán belül a két vonat merre ment, hol voltak jelentősebb állomások?

Vérzik a szívem, hogy ezeket kellett írnom, mert számos érdeme van a könyvnek. Nagyon tetszett maga az ötlet. Egy vonat a realitás és a varázslat határán, ami lehetőséget ad arra, hogy érzékeljük a múlt eseményeit, kézzel foghatóvá teszi Ady Endrét, Hajós Alfrédot, Gárdonyi Gézát (Aki ekkor már nem használt a Ziegler nevet!!!!!), Jules Verne-t, Houdinit és még ki tudja kicsodát, aki nem jut eszembe. Így az olvasásom is hosszabbra nyúlt, mert bizony meg kellett néznem nekem is például a budapesti Konstantinápolyt képekben, vagy II. Miklós beiktatása körüli botrányt, de azt a hírhedt Pokol-körképet is, amit Gárdonyi álmodott meg. Ada-Kaleh-ről nem is olyan régen hallottam, de aki még nem nézett utána az tegye meg, varázslatos. 

Hozott pontszám: 3/4

 

Dávid Ádám az Oktogonon

Berg Judit · Kertész Erzsi - A négy madár titka

 

Önálló olvasásra harmadikos kortól, de felolvasni, akár már elsős gyerekeknek is bátran merem ajánlani ezt a könyvecskét. A cselekménye egyszerű, jól követhető, nyelvezete szintén megfelel a korosztályos elvárásoknak, akárcsak terjedelme.


A történetben rejtélyes körülmények között eltűnik az ornitológus nagypapa, majd az unokája Gréta. De Kiki, könyvünk főhőse Gréta nyomába ered. Hamarosan kiderül, hogy egy pár furcsa alak követi őt, akik valami DR megbízásából el akarják venni tőle a Grétánál talált fadobozkát. A fadoboz pedig egy kulcsot és egy titokzatos versikét tartalmaz, aminek nyitjára Kiki hamarosan rá is jön. Az ügy felderítésében segítségére van Ibolya néni, a nagyapa házvezetőnője, Sasorrú Stefán a kert egy díszes szobra, és egy csapat madár. Nem kis veszélyt hordoz magában a meggondolatlan kísérletező kedv, erre lassan mindenki is rájön. De vajon hogyan lehet visszafordítani azt, amit meggondolatlanul elkövettünk.
Berg Judit és Kertész Erzsi együtt írták ezt a könyvet. Egyik írt, a másik diktált. Neeem :) !
Az úgynevezett mesetenisz módszerrel alkotta, amit én is nagyon szeretek. Rendkívül kreatív alkotási folyamatnak tartom. Erzsi megírta az első fejezetet, majd átpasszolta a folytatás lehetőségét Juditnak. Az első fejezetben bemutatott Kikiről a második szerző azt sem tudtam, hogy fiú-e vagy lány. Minden teljesen rá volt bízva. Mint ahogy az is, hogy milyen történetté alakítják ezt az induló mesét. A könyv stílusa annyira egységes, hogy utólag képtelenség felismerni, hogy ki melyik résszel járult hozzá a közös alkotáshoz. Azért a szerzők elrejtettek némi nyomot, hogy a szemfüles olvasó kideríthesse, kinek a keze nyomát viseli az adott fejezet. Kár, hogy erre nem figyeltem az elején!

A Pagony Kiadó 8-12 éves gyerekek részére ajánlja ezt a könyvet.

Hozott pontszám:5

                                             Kép: Pagony Kiadó


Illusztrálta: Bernát Barbara

Kertész Erzsi - A ​küldetés (Panthera 2.)

Nem kis felelősség, hogy mit adjunk manapság gyermekink kezébe. Mik azok az olvasmányok, amik építően  hatnak személyiségük fejlődésében, vagy egyáltalán, mit olvasson ma az ifjúság? A Moly gyermek-és ifjúsági kategóriában is kiosztja az adott évben megjelent könyvek közül a maga úgy nevezett Merítés-díját, ami segít kicsit eligazodni a könyvek rengetegében. Ezt alapos munka előzi meg. Idén én is részt veszek  a könyvek a zsűrizésében, és ennek kapcsán vettem kézbe Kertész Erzsi Panthera sorozatának idén megjelent második kötetét, a Küldetést. 

Azt hiszem azt elmondhatom, hogy nem találkoztam még olyan gyerekkel, aki egy hógömböt nézegetve, ne képzelte volna el, hogy ott bent minden megy a maga rendje s módja szerint. A házban bent ropog a tűz, a gyerekek favonattal játszogatnak, az anya süti az almás pitét, az apa bütykörészik mellettük, s az egész kis kuckót belengi a fahéjas alma illata. Egy kis sziget ez a hófödte világban.
Így aztán senkinek nem lesz nehéz feladat elképzelni azt, hogy ez a mese egy hógömb belsejében kezdődik, egy hegyen, a Panthera-n, illetve benne. Mint a legtöbb világban, itt is két ellentétes erő feszül egymásnak, az inspirátorok,és a szabotőrök akarata. Az inspirátorok feladata, hogy az emberek világában teljesítsenek szolgálatot, jó ötleteikkel új találmányok felé ösztökéljék őket. A szabotőröknek pedig meg kell akadályozni a feladat végrehajtását.
A következő küldetést Jácintnak kell végrehajtania, aki a történet elején egy forrófejű gyermek. Pedig most nem egy egyszerű feladatról lesz szó, hiszen csak az imént derült ki, hogy nagy valószínűséggel egész csodálatos világukat lekicsinyítették, és egy hógömbbe zárták. Jácint nem egyedül indul útnak, hanem kivételesen kap maga mellé két, azaz három segítőt is. Rozi nénit, aki az emberek világából ragadt itt a sorozat első kötetéből, Mihályt, aki ugyan nem inspirátor, de őrzői feladattal bír, és egy kutyának nevelt vadsakált, Pajkost.
Az ő csodálatos kalandjukról szól ez a könyv.
Az elején kicsit izgultam, mert a rövid fejezetek különböző oldalról indulnak. Egy szál, ami Jácint cselekedeteit mutatja, egy, ami a szabotőrök felől közelít, egy, ami a hegy tetejéről, Mihálytól. Szerencsére ezek a vonulatok szépen összedolgozódnak, nem jelenthetnek nagy gondot az ifjú olvasóknak sem. A történet szépen csordogál a maga medrében, a csapat sorra oldja meg a kihívásokat, már hátra is dőlhetnénk a karosszékünkben, amikor
izgalmas csavarral kell szembenéznünk. A történet a végére sem laposodik el, minden szál megnyugtatóan el lesz dolgozva, miközben mindannyian tudjuk, hogy folyt.köv.

Érdemes elolvasni a sorozat első kötetét is, de igazából anélkül is érthető. Sőt, azt is el tudom képzelni, hogy a Küldetés után jön meg az ihlet a Hógömb fogságában részhez. 

A könyv elsősorban a 9 éves korosztályt célozza meg. Az illusztrációk kedvesen illeszkednek a történetbe, a kötet mind betűméretében, mind kézbevehetőség szempontjából a korosztálynak megfelelő.

Természetesen túl az izgalmas küldetésen, ott lapul a sorok között a gyermekeket érintő egyéb kérdések is, a  "-Kiben bízhatok meg?, -Szabad-e csalnom?, Milyen egy vezető? " Mindezekhez társul a barátság, az egyéni feladatok becsületes elvégzése, és az apró jelek felismerése, ami a későbbiekben segíthet a világban történő eligazodásban. És ahogy mondtam, lapul. Semmi erőszakos szándék, puhán simul az érték a kalandokba.

Hozott pontszám: 4/5

 Kertész Erzsi

 Illusztrálta: Bernát Barbara

Benedek Szabolcs -A fiumei cápa

Fiume -nevének már csak  említése is beindít az emberben egy önkéntelen áramlatot. Adatok, emlékek, érzelmek "kisgömböce" ez. Valamikori, általános iskolai emlékeimből tör fel a büszke érzés: volt tengerpartunk, volt egy nagy tengeri kikötőnk, Fiume. Mivel mindig vonzott a hajózás, a tenger, a víz, így nagy kedvvel vágtam bele Benedek Szabolcs könyvébe.

Az 1913-as évben járunk -ami Florian Illies könyve szerint, az évszázad nyarát birtokolta-, amikor a budapesti lapszerkesztő, Kovách Richárd egy cikkre bukkan a konkurencia hasábjai között. A nagy hír pedig az, hogy cápák ütötték fel fejüket a fiumei partoknál. Kovách leutazik a helyszínre, hogy saját szemével győződjön meg,  mi zajlik a kikötővárosban valójában, miért kell az uborkaszezon ütőkártyáit kijátszani egy amúgy mozgalmas időszakban?

Megérkezve a helyszínre, az inkognitóban működő riporterek zsánerén magára öltve, rögtön nekilát az igazság felderítéséhez. Sajnos a hírek igaznak bizonyulnak, sőt már emberáldozattal is számolni kell. Az egyiptomi tíz csapáshoz hasonlatos szerencsétlenségek követik egymást, és hamarosan egy tömegkatasztrófa kellős közepén találjuk magunkat.

Egy történet, ami egy kikötőben játszódik mindig is izgalmas lehetőségeket hordoz magában. Népek keveredése, kultúrák elegyedése, a természet és a civilizáció elkerülhetetlen együttélésének színhelye a kikötő. A külföldi hírek előszobája, távoli országok egzotikumainak bevezetője, mind-mind gazdag, buja, kimeríthetetlen témák lehetősége. Jelen esetben a  Monarchián belüli feszültségek leginkább tetten érhető pontja, ahol keveredik magyar, horvát, olasz, szerb nemzetiség. A várható robbanás be is következik, de ennek súlyát képtelenek vagyunk érzékelni. 

Sajnos az egész könyvre jellemző ez az erőtlenség. Annyi lehetőséget rejt ez a téma, ahogy említettem a helyszín is fantasztikus, és most óriási csalódásomnak kell hangot adnom. 

Az érezhető, hogy  a szerző alaposan utánajárt Fiume korabeli ábrázolásához szükséges adatoknak, óhatatlanul böngésztem én is az említett épületek, korzók, hajók képei között, de mégsem sikerült  belehelyezkedni a környezetbe. Ugyanezt éreztem a politikai feszültségek leírásának gyöngeségében. Hol marad az olasz szenvedély? De a szereplők közti viszony is megközelíthetetlen volt. Érzelemmentesen írni lesboszi szerelemről? Kártyaszenvedélyről? Bántalmazásról? De még a tengerbiológus / geográfus Garády is számomra szenvtelen volt. A cápák metaforikus alakja, ha volt ilyen szándék esetleg, hasonlóan nem okoztak megrázkódtatást bennem.

Mégsem gondolom azt, hogy ez egy rossz könyv volt. Persze nagy krimire, nyomozásra, leleplezésekre senki ne számítson! 

Viszont tagadhatatlan, hogy sokkal-sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Én pedig ezt a sokkal-sokkal többet vártam volna. 

Utóirat: De tegnap egy burek-et megkóstoltam. 

És el fogom olvasni egyszer a Szent István csatahajó történetét is.

Hozott pontszám: 3/4

Benedek Szabolcs

 Szent István csatahajó vízre bocsátása 1915

 A kőolaj-finomító gyár és rizshántoló gyár Fiumében.
Háry Gyulától

 József Főherceg fiumei rezidenciája

Hasznos linkek:

Fiume

Képek 

Bella István -Esti ima

Ha nem alszol velem,
meghalok, úgy hiszem,
le se húnyom szemem,
elfog a félelem,
oly csönd, oly jégverem-
-nagy csönd lesz hirtelen,
hogy azt is hihetem,
megállott a szívem,
s valaki végtelen
szem néz rám hidegen
és rezzenéstelen,
és csak a Nem, a Nem,
folyik át hűvösen,
hidegen eremen,
a semmit nézdelem,
nézem a semmiben,
ahogy valamisen
néz a valamiben
valami semmisem,
hát ne hagyj énvelem,
aludj mindig velem,
életem életű
életem élete,
Egyetlen Kérelem,
ébredj mindig velem!

Bella István - Esti ima

Bíró Szabolcs - Non ​nobis Domine

"Non nobis domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam"

(Ne nekünk, Urunk, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget!)

Ez tulajdonképpen Bíró Szabolcs Kelet oroszlánja és Az utolsó vörös barát címmel megjelent kötetek átdolgozott, kibővített kiadású monumentális darabja. Óriási, duci, sehova sem lehetett magammal vinni, csak itthon, könyöktámasszal olvasható.

De minden áldozatot megért, és ez a lényeg!

Nagyon ritkán olvasok történelmi regényeket, ha olvasok is, egész másfajtákat, így meglepő volt az a felfedezés, hogy rendkívül élveztem minden sorát.

Az 1300-as évek legelején járunk, az Árpád-ház kihalása után kibontakozó trónkövetelések időszakában. Emlékeimben -elég rosszul- valahogy sokkal simábban zajlott Károly Róbert, azaz I.Károly király trónra kerülése. Az időszak, amit Bíró Szabolcs bemutat nekünk az 1292-1315 terjedő véráztatta évek lenyomata. Egy templomos lovag, Bátor Vilmos hazatér huszonhárom évi távollét után a Szentföldről. Az elmúlt időszak szörnyűségei bőrébe égtek, s lelkiismeretétől terhelten felkeresi Magyarországon hagyott testvérhúgát, aki azonban már nem él. Húga egy kisfiút hagyott maga után, Attilát, akit brutális apja teljesen elhanyagol. Vilmos magához veszi a fiút, és életét annak szenteli, hogy  a felcseperedő gyermekből igaz lovagot neveljen, aki záloga lehet a megújuló, templomos lovagrendnek. Hamar kiderül, hogy a kisfiú különleges tehetséggel megáldott gyermek, aki azonban számos vadhajtással is rendelkezik. Vilmos kevésnek érzi magát a gyermek nevelésére, ezért Budára hozza, és az ottani lovagrend szárnyai alá helyezi. Embert próbáló időszak ez a fiatal Attila számára, aki számos új tapasztalattal találja magát szemben. Többek közt a szerelem is beköszön életébe egy kocsmáros leányának, Ágnesnek alakjában. A fiú tudja, hogy a templomos lovagokat köti a szerzetesekkel megegyező hármas fogadalom, szegénység, engedelmesség, szüzesség. Azaz a lány soha nem lehet az övé, ha lovaggá ütik. Érzelmei közt hánykolódva fontosabb dolgokkal is törődnie kell, például, hogy életben maradjon. Zordnak tűnő bácsikája soha nem veszi le óvó kezét Attiláról, amire szüksége is van a fogadott fiúnak. 

A sors úgy hozza, hogy I.Károly felfogadja a kivételes adottságokkal megáldott lovagot  személyes testőrének, így a fiú esküje is egész sajátos lesz majd. 

Közben még tart az ádáz küzdelem a királyi koronáért. Károlyt ugyanis nem mindenki fogadja el Magyarország teljhatalmú urának. Számos lázadáson, háborún keresztül  vezet az út. De nem csak hazánkra, hanem a templomos lovagrendre is rájár a rúd. Franciaországban Szép Fülöp elfogatja a templomosokat, és Kelemen pápával, akit maga támogatott Szent Péter székéig, betiltatja egész Európában a rendet, tagjait pedig tömlöcbe vetteti.

Az izgalmas történelmi regényben nem csak Magyarország sorsáért, hanem a fiatal pár életéért, Attila és Vilmos kapcsolatáért is izgulhatunk.

Azt hiszem, életemben először gondolkoztam el igazán mélyen a templomos szerzetesrendről. Soha nem fért össze nekem az öldöklés és az Isten szolgálata, de még csak a hit sem. Most sem jutottam közelebb a dologhoz, de érdekes volt utánaolvasni a rend történetének és újjáéledésének.

Bíró Szabolcs szlovákiai magyar író, hagyományőrző és a Szent György Lovagrend tagja. 2014-ben Gerő Péterrel megalapították a Csallóközi Anjou Károly Bandérium névre keresztelt hagyományőrző és történelmi életmód-rekonstrukciós közösséget, mely Károly Róbert uralkodásának időszakára összpontosít leginkább. A Non Nobis Domine az Anjouk könyvsorozat (Eddig négy kötet jelent meg) bevezető része.

Szabolcs kerekesszékben él, helyzetét igyekszik humorral kezelni, és irodalmát "székirodalomnak" nevezi. 

Hozott pontszám: 4/5

 Bíró Szabolcs

Részlet az V. Henrik című filmből

Hesse, Hermann -A pusztai farkas

"Bárcsak ne feledné el sejtelmeit, bárcsak megerősödnének! Az ember ugyanis nem valamiféle szilárd és tartós képződmény (bölcsei sejtelmeinek ellenére az antik világ táplálta ezt az eszményt), sokkal inkább kísérlet és átmenet, keskeny, veszélyes híd természet és szellem között. A szellem felé, Isten felé hajtja legbensőbb rendeltetése -vissza  a természethez, az Anyához pedig leghőbb vágya húzza; e két halom között lebeg élete reszkető félelemben..."

Hermann Hesse áll eddig legközelebb hozzám, mint író. (Természetesen Kőrösi Zoltán mellett)

Vannak dolgok, amik  megkövülnek egy kicsit az  emberben. Így ez a kedvenc dolog is. Nem is nagyon merjük ezt megkapargatni. Mert mi van, ha azóta már túlnőtt rajtunk. Ha már nem ugyanazt jelentenek a sorai számunkra, mint régen. Megdöbbentő volt számomra is, hogy most, amikor átnéztem, kiderült, hogy Hesse húsz könyvét olvastam már. De az elmúlt 8 évben csak azt a kettőt, amit idén olvastam. 

A pusztai farkas  újraolvasás volt. Meg merem kockáztatni, hogy több, mint huszonöt éve vettem először a kezembe. Nagyon nagy idő ez. Ráadásul épp abban az időszakban, amikor én is két világ közötti voltam.

Hesse pusztai farkasa  Harry Haller, egy negyvennyolc éves, öregedő tudós ember, aki meglett kora ellenére is, két világ között ingadozó léleknek tartja magát. Érzi bensőjében az ösztönlényt, az elvonulót, a magányosat, a feloldódni képtelent, és benne él egy polgári ember, aki képes észrevenni és értékelni a rendet, és összhangot. A Harryben élő kettősség nagyon jó megjelenése a könyvben a szobájában levő káosz, és a lakhelyéül választott tüchtig bérház hangulata. Tulajdonképpen ennek a két erőnek a csatározását jeleníti meg a szerző egy lázálmos, vizionált alternatív világban, ahová Harry eljut. 

Az 1927-ben megjelent könyvet a kábítószerezés bibliájának tekintették, leginkább az Egyesült Államokban, a beat nemzedék körében. Az 1969-es években havi 360 000 példányt adtak el belőle. Óriási siker lehetett. De vajon miben állt, és áll ma is a sikere?

Hesse ebben a művében egy olyan, addig érintetlen területhez közelített, ami nagyon is mindennapi életérzése az embernek. Amikor megtapasztaljuk, hogy nem alkotunk egységes arculatot, amikor ellentétes vágyak tombolnak bennünk, amikor "a jót akarom, de a rosszat cselekszem", vagy annak átélése, hogy az ember folyamatos változik. Nem nehéz egy ilyen szituációban körön kívülinek érezni magunkat, egy leszakadtnak, egy meg nem értett, pusztai farkasnak. Legerőteljesebben talán épp a kamaszkorban tombol ez az életérzés,  amikor oly nagyon vágyunk a megértésre, az egységre. 

Érdekes, hogy Hesse mégis egy idősödő férfit használ, aki azt  gondolnánk, hogy eljutott már személyiségfejlődésének arra  a szintjére, ahol  kellően megtapasztalta ezt az emberi sajátosságot, és  megtanulta kezelni is ezt. De nem. Épp ez mutatja a dolog horderejét. Még egy Harry Hallernek is meg kell tanítani, hogyan szabadítsa fel magában azt, amit el akar fojtani. 

Itt viszont nagyon könnyen félre lehet értelmezni a könyvet. Ezt már Hesse saját korában is megélte. És eljutottunk oda, hogy másrészről, miért lehet ilyen sikeres  A pusztai farkas? Ugyanis sok mindent bele lehet magyarázni ebbe a ködös, ki tudja mi a valóság és mi a képzelet világba. Mi marad a vágy szintjén, és mi valósul meg belőle? 

Természetesen az én értékelésem is csak egy ilyen lehetőséget vázolt fel. 

Olvassátok, és döntse el ki-ki maga, hogy mi is ez a könyv? 

Nekem most mindenképp kevesebbet jelentett, mint a korábbi olvasáskor.

Hozott pontszám: 4/5 

Hermann Hesse

 

Murakami Haruki- Köddé vált elefánt

Hetedik éve Murakami Harukitól olvasom az év legelső kötetét. Először csak véletlenül alakult így a dolog, aztán rájöttem, hogy mennyire jól esik ez nekem. Tudom, ezt már sokszor mondtam, csak nem emlékszem, hogy hol és kinek, szóval elnézést, ha ismétlem magamat.

"Eljön az új év, és valami hihetetlen erős vágy kerít hatalmába, hogy ő legyen az első. Szeretem az írásait, de nem ő a kedvencem. Talán a letisztultsága miatt kell a tiszta lappal induló évet is vele kezdenem." -írtam 2014 januárjában A ​színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei könyvével kapcsolatban. Kicsit már elmozdultam erről az álláspontról, de nem tudom, hogy jövőre váltok-e. Megfordult a fejemben, hogy Hermann Hesse lesz az új választottam, de nem tudom.

 

Való igaz, hogy ez most egy novellás kötet volt, ami mondjuk eltér a nagyobb ívű Murakami regényektől. Sokkal több érzést és színt hoz be az olvasó világába, de eddig pont az volt a jó, hogy a kevesebb több alapon,  jéghártya vékonyságú, finom érzékenységgel kezdjem az évet. 

Nagyon jók ezek az írások, melyek körülbelül 1980-1991 között keletkeztek. Biztos ismeritek azt az érzést, hogy olvasol valamit, és az hú, de jó volt, majd jön a következő, és azt érzed, hogy az még jobb volt stb. (Így szoktam megenni egy marék szaloncukrot) Itt sem voltam képes eldönteni, hogy melyik novella a legkimagaslóbb. Persze nem is kell, hiszen pillanatok alatt komfortosan érzi magát az olvasó az újabb írás, újabb közegében. Pedig ez a környezet, egy csöppent sem ismerős japán világ élettere. Mégis Murakami kiválasztja az emberi élet összetettségéből azokat a szálakat, melyeket meghúzva megrándul bennünk a fájdalom. Fájdalom, mert a legtöbb esetben olyan megfoghatatlan dolgokat materializál a szerző, mint az elmúlás, a veszteségek, a kihagyott lehetőségek, a halálfélelem, az erőtlenné válás, vagy a hitetlenség -nem feltétlenül vallási értelemben. Mindezt nem úgy hozza be a horizontba, hogy teljesen egyértelmű kijelentéseket tesz, ő elvont képekkel ábrázol. A novellák legnagyobb hányadára mégsem volt jellemző a murakamis ködfelhő. Nagyon érdekes, hogy a mágikus jellemző, amit a szerzőtől megszoktunk, most sokkal reálisabb formában alakította az eseményeket. Egy megmagyarázhatatlan telefonhívás, egy találkozás formájában mondjuk, ami csak annyiban lépi túl a megszokott találkozásainkat, hogy aránytalanul intim lesz. Túlságosan sok levegőt vesz el a másik embertől. 

De az se aggódjon, aki pont azért szereti  a japán írót, mert varázslatos mágiával tűzdeli meg írásait, hiszen a Köddé vált elefánt vagy a  Tv-emberek, kicsit még  A kis zöld szörny is ez utóbbi kategóriában jeleskedik. 

És a  könyv természetesen hemzseg a macskáktól is.

Hozott pontszám: 5 

 Murakami Haruki

"Egy július eleji nyári reggelen hosszú levél érkezett a barátnőmtől: szakítólevél. Egész idő alatt szerettelek, és most is szeretlek, és ezután is… blablabla. Lényeg, hogy szakítani akar. Új barátja van. A fejem csóváltam, elszívtam hat cigit, kimentem meginni egy dobozos sört, visszamentem a szobába, és megint rágyújtottam. Aztán eltörtem három, az asztalon heverő HB-s ceruzát. Nem, nem dühöngtem. Egyszerűen csak nem tudtam, most mit csináljak. Utána átöltöztem, munkába indultam. Akkoriban sokan mondták, hogy „milyen vidám vagy mostanában”. Ki érti ezt?"

 A könyvespolcom Murakami részlege

 

Murakami Haruki- Találkozás a 100%-ig tökéletes lánnyal...

Egy  novella Murakami Haruki- Köddé vált elefánt című kötetéből

Találkozás a 100%-ig tökéletes lánnyal egy napos, áprilisi reggelen 

Adler,Yael - Bőrügyek

 A Bélügyek 2015, és a Szívügyek 2016 után, a  Park Kiadó 2017-ben kiadta a sorozat harmadik kötetét, a Bőrügyeket. Én csak a Bélügyeket olvastam, és már ott megtapasztaltam, hogy milyen ötletes dolog is ezeket a vérmesen komoly dolgokat, az "ügyeket" megragadni egy egészen más oldalról, humorosan és képszerűen, mint egy filmet levetíteni. Mert mi játszódik le bennünk nap, mint nap? Hogyan képzelhetjük el ezeket a dolgokat?

Yael Adler német doktornő hűen a sorozathoz elmagyaráz nekünk mindent, ami a bőrünkkel kapcsolatos. Először azt, hogyan épül fel, melyek a részei, milyen funkcióval rendelkeznek? Nagyon jó kis ismétlése ez a középiskolai tanulmányainknak. Majd az első rizikós téma az élet viharába kitett bőrt érő hatások bemutatása. Nem, mintha nem tudnánk, hogy mit tesz a bőröcskénkkel a nap, a cigaretta, az alkohol, a testfestések, de a legrosszabb sejtelmeink is megfogalmazódnak, a szappan sem nyerő dolog. Ez a legvelősebb része a kötetnek, és bizony bebarangoljuk a doktornővel a testünk minden zugát. Egy egész fejezetet szentelt Yael Adler a nemi barangolás témájának. Az érintés intimitásától a nemi betegségek pokláig juthatunk, közben nem kevés alkalommal kiveri az olvasót a víz. De nem csak ebben a részben, hanem úgy egészében, minden vicceskedés mellett rémes témákat érintünk. Szemölcsök, mitesszerek, akne, ráncok, ekcéma, pörsenések, szőrtüsző gyulladások, melanoma, májfoltok, szeplők, herpeszek, lábszag, egyéb szagok, gombák. Mivel most is rákerestem a világhálón, hogy mi micsoda, csak, hogy egyértelműen képbe legyek, sokszor csak egy villanás erejéig, ujjaim között leskelődve mertem megnézni azokat az izéket. A könyv egyértelmű mondanivalója, hogy külső burkunk minősége a belső tartalom tükre. A stressz, a kialvatlanság, a táplálkozás minősége, vitaminok, folyadék, rossz szokások (tetoválás, dohányzás) és a szexuális életünk együttesen befolyásolják, hogy milyen a bőrünk.A negyedik fejezetben a táplálkozás befolyásoló tényezőjére tér ki a szerző. Itt főbűnös a tej lesz. De más titkot nem árulok el. Befejezéssül azzal szembesíti olvasóját a bőrgyógyász, hogy bőrünk a lelkünk tükre is. 

A függelékben pár apró tanáccsal lát el bennünket Yael Adler, de tényleg szűkszavú a témában. Elmondása szerint nem tanácsadó könyvnek szánta írását, és tényleg marad az olvasóban egy jó adag hiány. De az is igaz, hogy minden közérthetősége mellett, azért ez egy nagy adag a tudomány összetett világából, megérteni megtudjuk, de nem garantálom, hogy összességében el is tudja raktározni az olvasó.

Bevallom, olvasás közben sokszor felnevettem, felolvastam belőle részleteket, könyvjelzőztem, és számos újdonságot tudtam meg. Abszolút hasznos néha ismeretterjesztő könyvekbe is belekukkantani, és ez a kötet teljesen élvezhető egy mezei olvasónak is.