Vodolazkin, Jevgenyij - A ​Sziget krónikája

 "Nem hasonlít-e a nép élete az egyes ember életére?"

 

Vodolazkin első magyarul megjelent könyve, a Laurosz több szempontból is megérintett, bár tagadhatatlan, hogy a történet hangulata volt rám a legnagyobb hatással. A Lauroszban besűrített idő a Sziget krónikájában kitágul és egy körülbelül 350 éves végtelenbe nyúló fövennyé szélesedik. Valójában mindkét történetben az idő teljesen szabadon használt, talán nem is olyan lényeges tényező, ami csak éppen arra akar szolgálni, hogy bemutassa, milyen értelmetlenség is az időtől várni a csodát.

A Sziget a maga névtelenségében, szeparált kis autonóm világként létezik valahol. A Sziget élete pedig körkörösen haladt, akárcsak az állatok élete, a nappalokat éjszakák váltották, a tavaszokat nyarak, s az írásbeliség nem létezett. Míg egy nap el nem jutott a Szigetre a kereszténység, és ezzel belépett az idő fogalma mellett a történetiség is az életükbe. Az éppen uralkodó Feodor fejedelem az egész birodalom ura volt, s felvetette a kereszténységet mindenkivel. A fejedelmet Figyelő Agafon próféta jövendölései támogatták. A Sziget történetét ettől a pillanattól kezdve leírja az éppen aktuálisan kinevezett krónikás, általában egy egyházi személy. S már ekkor megismerkedhetünk két emberrel, azzal a Parfenyijjel és Kszenyijával, akik az évszázadok tanúi lesznek egészen napjainkig. Parfenyij és Kszenyija a Sziget történetének legismertebb uralkodópárja lesz majd, alakjuk mindvégig megkerülhetetlen.

Miről is szólhatnának az évszázadok, ha nem arról, hogyan alakul át a birodalom a bizánci kultúrából napjainkig. A kezdeti egyenesági öröklést különféle megoldások váltják, jönnek forradalmárok, diktátorok, manipulátorok, szemfényvesztők. Van a Szigeten egység, széthúzás, szakadás, idegen uralom. Semmi újat nem mutat be Jevgenyij Vodolazkin, mint azt, amit mi magunk ne ismernénk a történelemkönyvekből. Ami érdekes felütést ad mégis a jól ismert sémának, az a már említett uralkodópár jelenléte. Vajon mi a szerepük a regényben, miért használta az ő alakjukat a szerző? Az biztos, hogy mindkettőjükben van egy erős tisztaság, a gyökerekhez való biztos kapaszkodók ők. Más kérdés, hogy kinek is van erre szüksége manapság? Olyan értékekről tesznek tanúságot, amit napjaink embere nem is ért meg. Emellett a fejedelempár az idők tanúja, így kvázi alakjuk behívja a történelmet. A történelem szükségességének kérdése amúgy is folyton felmerülő téma az idők során. Az egyik krónikás szerint nincs rosszabb, mint történelem nélkül maradni, míg egy másik lazán kivág a Sziget krónikájából száz oldalt. Vodolazkin számára mindenképp ekörül a kérdés körül forog minden.

A Sziget krónikája erős párhuzamban áll Oroszország történelmével, ez tagadhatatlan, de a felhasznált erős bibliai képek, jelenetek, döntő szerepet játszanak a szigetlakók életében, s ezek kérdéseket vetnek fel az olvasóban. Elindulva a bizánci kereszténységből a fogyasztói társadalom bugyraiba, a szélhámosok, haszonlesők és testüket pénzért áruló emberek között lépdelve megérkezünk a Véghez, ahhoz a Véghez, amit csak egy igaz ember áldozata képes megtörni.

„Igen, mondom, folytatódik a történelem – egyelőre. De ez, én mondom, az utolsó figyelmeztetés. Béke és szeretet lett köztünk, és mindenki megbékélt haragosával a Szigeten abban a reményben, hogy még sokáig tartanak napjaink. Országunk pedig aláírta a rég várt békét Franciaországgal. ”

 

Hozott pontszám: 4,5 

 

 

Byung-Chul Han - A föld dicsérete

 Utazás a kertbe

Nem ez az első olvasásom a  dél-koreai születésű, svájci filozófustól, akinek hitvallása: "a világ világosabbá tétele". Ebben a világosítási folyamatban, ahol  szerepel a Kiégés társadalma, a Pszichopolitika, A rítus eltűnése, A narráció válsága, az Erósz haldoklása megállhatunk egy kis időre, hogy levegőt vegyünk és erőt merítsünk - ez A föld dicsérete. Ez nem a föld, mint bolygó himnusza, hanem a növények számára táptalajt adó föld dicsérete lesz. A szerző egy nap erős vágyat érzett arra, hogy közel legyen a földhöz, hogy kertészkedjen. Létrehozott egy "bi von"-t, ami koreaiul Titkos kertet jelent. Három éven keresztül készített feljegyzéseket, írásokat a kert ápolása közben, ezt olvashatjuk a kötetben. 

A legtöbb meditációban, relaxációban létezik egy gyakorlat, ahol létrehozzuk a magunk biztonságos helyét, ami számunkra a legideálisabb, ahol nyugalom és harmónia van. Ebben a környezetben a későbbiekben a megnyugváson kívül fejlődhetünk, rendeződhetünk is, de akár belső segítőket, mestereket is fogadhatunk. Bár mindez belül történik, mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos, hogy mindez megjelenjen a külvilágunkban is. Van, amikor a külső világ rendje és békéje tudja segíteni a belső rendeződést, de mindez fordítva is működik. Byung-Chul Han álomkertjének egyik célja, hogy megálmodja benne az eljövendő Földet. A kerti munka számára a jelenben levés állapota, egy csendes meditáció, amikor engedi "illatozni az időt". 

 

Az előszóban a szerző  finom és lágy szavakkal ráhangol minket arra, hogy írásai segítségével átérezhessük azt, amit ő "belátott", ami számára evidenssé vált, hogy a Föld isteni teremtés. Isten játéka, amiben az ember is részt vehet, játszhat,  ha nem vakul bele ennek a világnak a teljesítmény és munkakényszerébe. Számára a könyv minden sora imádság, szerelmi vallomás a természethez. Megszületik benne a felismerés, hogy a biológia végső soron nem más, mint teológia -  theosz (isten), logosz (beszéd). Óvnunk és védenünk kell ezt a titokzatos és törékeny edényt, a Földet, ami mindezt megtapasztalhatóvá teszi az ember számára. Byung-Chul Han szavai pedig zengő himnuszok, dicsérő zsoltárok, ahol  kertje virágainak szépsége, növekedése és létezése alkotják majd ezeket a szavakat. Zenét és verseket behív a szerző mindezek jobb átéléséhez, valamint Isabella Gresser fekete alapon fehér  rézkarc szerű illusztrációi is segítenek abban, hogy átkapcsoljuk magunkat. 

A kertész és megfigyelő ember őszinte reakcióit olvashatjuk, ahogy berlini kertjében növényeit nézi, ápolja. Célja, hogy az év minden pillanatában legyen virágzó növénye. Sokszínű kertjének több lakója Dél-Koreából származik, és legtöbbjük neve is hordoz magában valami többlet tartalmat. Növényei gondolatokat hívnak elő belőle, így Byung-Chul Han egyszerre reagál az évszakra, a növényekre, a gondozás folyamatára, a kert fogalmára és korunk emberének át nem gondolt vandálságára. Talán ez utóbbi -sajnos  többször is előforduló jelenség-, volt az egyetlen, ami  eléggé kidobott a szövegből. Nem éreztem ezeket idevalónak, bár nagyon is emberi reakciók. Ettől eltekintve nagyon szerettem benne lenni  a könyvben. A sok vendégszöveg, főleg versrészletek, igaz lírai csemegévé varázsolják A föld dicséretét. 

Olvasás közben el kell tudni engedni azt a vágyat, hogy minden említett kis növénynek utánanézzünk. Eleinte ez biztosan nem megy, de aztán észrevétlenül én sem keresgéltem már, mert ahogy átitatott a szöveg, jelentéktelenné kezdett válni, hogy melyik virág a gondolatainak megtestesítője.  

Sokáig azt gondoltam, hogy a Typotex Kiadónak érdemesebb lett volna egy kötetben kiadni a szerző munkáit, de most már valahogy nem bánom, hogy ilyen kicsi, könnyen zsebre vághatóak lettek. 

Azt hiszem senki sem csodálkozik azon a jelenségen, amikor ennyire megérinti az embert a természet jelenléte. Voltak nekem is éveim, amikor ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy mindent eldobva kimeneküljek a főváros betonrengetegéből. Egy kicsi kert vágya, a mindennapos kapcsolat  növényekkel, állatokkal  teljesen megszédített.

Aki szeretne egyszerre találkozni Franz Schuberttel és Hölderlinnel az árnyékliliomok tövében, aki legalább egy kicsit kiszakadna a mindennapok szokásos világértelmezéséből, az semmiképp se hagyja ki ezt a virtuális arborétumi sétát Byung-Chul Han vezetésével. 

A kert, mint szimbólum, mint a paradicsomi állapot földi tükre erősen bennünk él.  Ez jelen van mind a katolikus, mind a muszlim világ szimbólumrendszerében, de a zen kertek is ennek megjelenítői. Ezt a paradicsomi, idilli nyugalmat éreztem át, még ha fenyegetően az árnyékban ott is lapul a pusztulás félelme. 

Hozott pontszám: 4/5

 

Fráter Erzsébet - Mesés ​növények, növényes mesék

Nagyon szeretetem Csíkszentmihályi Berta illusztrációit, így  megörültem, amikor megkaptam ezt a 2010-ben megjelent könyvecskét, és éppen a Vácrátóti Arborétumból. Az botanikus kertben sétálva van egy meseösvény útvonal, ami a gyerekek sétálási kedvét hivatott növelni - gondolom-, így már ottlétem alatt is több mesével találkoztam. 

Sajnos a kötetet elolvasva már nem vagyok ennyire feldobva. A könyv bal oldalán egy növény bemutatása történik.  Fráter Erzsébet körülbelül 10-12 sorban zanzásítva hoz egy növényhez kapcsolódó történetet,  mítoszt. Utána közel ugyanilyen hosszan a növény bemutatása történik, itt már a pontos, latin fajmeghatározás is szerepel, ami mondjuk a mesék forrásmegjelöléséről nem mondható el. Csíkszentmihályi Berta egyoldalas illusztrációi remekül hozzák annak a világnak a bemutatását, ami a növényhez kapcsolódik, a bal oldali leírásban is szépek a rajzok. 

A könyvet ebben a formában igen szűk életkori rétegnek tudnám ajánlani. De ebben is bizonytalan vagyok, mert hiába lett a mítosz lerövidítve, sokszor felfoghatatlan ez egy 5-7 éves gyerek számára.  Például ez: "Több, mint kétezer évvel ezelőtt IV. Ptolemaiosz, Egyiptom fáraója hírül vette, hogy hatalmas alexandriai könyvtárnál - mely hatszázezer tekercsével az ókor legnagyobb könyvtára volt- még nagyobbat készül létesíteni Pergamon királya, II. Eumenész." 

Ez a könyv sokkal jobb lett volna, ha az eredeti mesék, mítoszok szerepeltek volna benne.  Aztán az is kiderült, hogy az Arborétumban nem ebből a könyvből lettek kitéve a mesék, hanem az "Erzsébet királyné esete a rozmaringgal" könyvből, szintén Csíkszentmihályi Berta illusztrációival. De ez már az én figyelmetlenségem. 

Fráter Erzsébet a Vácrátóti Botanikus Kert  vezetője, rengeteg szakkönyv szerzője, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának tiszteletbeli doncense. Tárgyi tévedés biztos nincs a könyvben, de kicsit beazonosíthatatlan a korosztály, aki a célközönség lenne. Pár hete a Budapesti Füvészkertben vettem részt egy vezetett sétán (Tövisek és tüskék volt a téma ). Már indulás előtt észrevettem egy körülbelül 6 éves kisfiút, aki édesanyjával jött a bemutatóra. Mondtam is magamban, szegény gyerek, biztos halálra unja majd magát, ez nagyon nem ilyen korú gyereknek való. Hát, nagyobbat nem is tévedhettem! A kisfiú mindannyiunkat leiskolázva ismerte fel például a Lepényfát. Megdöbbentő volt a tudása. Nagyon nem egyforma a mai gyerekek érdeklődése és tudása. Ebben bízva remélem, hogy megtalálja ez a kötet is a megfelelő gazdáit, mert alapvetően nagyon jó kézbe venni, kinyitni, elmerengni a képeken, a harmóniát sugárzó, ízléses rajzokon fellelni a részletben megbújó információt. Viszont a "növényes mesék" kifejezést megtévesztőnek tartom. Az utóbbi időben különösen is figyelem és gyűjtöm a mesékben megtalálható gyógynövényeket, fákat, virágokat, talán ezért is érintett most a szövegben rejlő hiányosság érzékenyen.

Hozott pontszám: 3,5 (átlagoltam most)

 

Fejes Endre - Vidám cimborák

Viharvert kis kötet lett mára Fejes Endre Vidám cimborái. Az 1966-ban megjelent válogatás már akkor is ritkaság számba menő novellákat tartalmazott. Nem fog senki sem csodálkozni, ha azt mondom, hogy nem csak a kötet, hanem ezek a vidám cimborák is viharvertek. A szerző nem szakadt el azoktól a tipikus figuráitól, akik munkásságát fémjelzik; a periférián ragadt, de hajdan szépet, olykor nagyot álmodó, egyszerű munkásifjaktól. Még sincs két egyforma sors, egyforma életút, hajszálvékony reménysugarak éltető ereje vetül át a szereplők életén. 

A nyolc novellát és egy irodalmi forgatókönyvet tartalmazó könyv előszavában maga Fejes Endre szól hozzánk és kéri megértésünket, egyben kiemeli a Kéktiszta szerelem című munkáját, melyet hosszúnak tart, mint novellát, rövidnek, mint regényt. Utóbb láttam, hogy később ehhez is készült forgatókönyv és 1970-ben vászonra is vitték. A gyári munkások életéből ellesett mozzanatokból felépülő történet egy lírai szépségű szerelmet mutat be. Fejes Endre prózája tárgyilagosan ábrázol, nem részletezi a környezet bemutatását, nincsenek hosszú leíró részek, mégis elevenen jelenik meg szemünk előtt a cselekmény minden részlete. Érdekes kontrasztban áll a figyelmes, háttérbe vonulni képes szeretet azzal a kemény világgal, amit a vassal való munka megkövetel. Érdekessége a novellának, hogy ebben a történetben is megjelenik egy Hábetler nevű férfi, de csak névrokona lehet a  Rozsdatemető hősének.

Ugyanilyen érzékenységet éltem át a kezdő novella, az Élő Klára olvasásakor. A hatvanhárom esztendős férfi meséli el egyetlen szerelmének rövid történetét, melyben a hol cirógató, hogy bántó szél játszik mindenkivel. A címadó novella, a Vidám cimborák olyan férfibarátságok színterébe vezetett be, melyet nőként sosem láthattam. Többet mondott el ez a kis írás a férfiakról, mint  évek tapasztalata. Itt is egyszerre kell átélnünk az összetartozás élményének melegségét a kegyetlenség szikárságával. 

A kötetben helyet kapott az Etűd I és II írások, melyek érdekessége, hogy egy későbbi regény  a "Szerelemről egy bolond éjszakán" részletei. Ezt a munkáját tartják egyébként a szerző legszemélyesebb írásának.  Az Etűdök Párizsban játszódik, főhőse pedig a világcsavargó munkás.

A Vidám cimborák című könyv második felét a Mocorgó című novella irodalmi forgatókönyve teszi ki. Bevallom, eddig még ilyen stílusú dolgot nem olvastam. Meg is lepődtem, amikor a filmet megnézve szóról szóra ismertem fel a mondatokat. Makics József egyetlen vágya, hogy sátrat nyithasson a Teleki téri piacon. Ez a semmiségnek tűnő álom azonban elég ahhoz, hogy kibírja a XX. század adta gyűrődéseket. A történelem vihara egy valós szélvihar képében tépázza meg főhősünket. Életének történetét egy százasért meséli el az írónak. 

Az a húsba vágó Fejes Endre írásaiban, hogy úgy fikciók a történetek, ahogy egyáltalán nem azok. Makics József 1956-ban a Bakáts téren hal meg, ott ahol azóta is minden évben megemlékezünk  azokról, akik itt vesztették életüket 1956 őszén, ott ahol azóta is áll a "Szikrázó fényben az egytornyú templom, a parányi téren gyerekek játszanak, a járdán emberek sietnek a dolguk után. Már elvitték a sírokat" A sírokat ugyan elvitték, de a történelmi tények itt maradtak közöttünk. Fejes Endre írásai nem engedik, hogy elfelejtsük ezeket a tényeket, a gyökerünket.

Nagyon szeretnék még olvasni a szerzőtől!

Hozott pontszám: 5

 

 

Bakáts téri 56-os emlékmű

 

 

Boldizsár Ildikó (szerk.) - Mesék ​a csodakertről

 "A föld megtanít emlékezni...

Megtanít a tiszteletre,

Legyek olyan, mint a fák rügye.

A föld megtanít törődni.

Megtanít a szeretetre - 

adjak úgy, ahogy ő ad életet..."                                                                   (amerikai fekeláb törzs, Szántai Zsolt fordítása)

 

2019-ben Áfra János és Závada Péter költők útjára indították a "Művészek a klímatudatosságért" elnevezésű összművészeti kezdeményezést,  hogy egyre szélesebb körben hívják fel a figyelmet a közelgő ökológiai katasztrófával kapcsolatos egyéni és közösségi felelősségvállalásra. A kezdeményezéshez az elsők között csatlakozott a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület, hogy kivegye részét a munkából. Mi mást is használt volna ehhez, mint a meséket?

A teremtésmítoszok, a varázs - és eredetmagyarázó mesék kezdetek óta hirdetik az organikus és harmonikus, a legmesszebbmenőkig ökologikus szemléletű kapcsolatot az ember és a világ között. Az igazi mesehősök mindig arra törekszenek, hogy szót értsenek a természet elemeivel, és kalandjaik során mi is tanúi lehetünk az egykori idealisztikus, kiegyensúlyozott viszonynak.

Hogyan képes a mese segíteni ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben? 

Először is, már maga a mesehallgatás is gyógyítóan hat. Elmeséli azt az időt, amikor még megvolt ez a harmónia. A kötet négy fejezete közül az elsőben található gyűjtemény arról mesél, amikor még rendben mentek a dolgok.  Az itt található tizenkét mese a legkülönbözőbb vidékről hozza ugyanezt az ősi tudást. Van itt manysi, japán, afrikai, indián és magyar mese egyaránt. Ezek közül számomra a legkedvesebb "Az útelágazáson álló fa"  című japán mese volt. 

Másrészről a mese működhet úgy, mint egy kút, ami egyre mélyebb szintre engedi az embert. Ezen a szinten már magunkra ismerhetünk a történetekben. A második fejezet az ember és állatok közti szövetségről mesél. Koreai, üzbég, lakota, eszkimó, izlandi mesék színesítik a sort. Ebben a tízes csomagban egy belorusz népmese, "A sánta vadrucácska" érintett meg legjobban, mely magában hordoz már a gyógyulásból is egy apró szikrácskát. 

A harmadik fejezetben arról olvashatunk, hogy mit kapott az ember a természettől. Tizenöt mesét tartalmaz ez a rész, s jócskán van benne szívet melengető történet. Itt is egy belorusz mesét csillagoztam meg. "A mindentudó hlopec" című mese főhőse mindenre tudni akarja a választ, de amikor a Nap a fejébe világítva megadja a válaszokat, a legény azt érzi, hogy kihűlt a szíve. Minek kell vajon visszatérnie az emberbe, hogy melegség járja át? 

A negyedik fejezet tizenhét meséje a megbomlott egyensúly címet viseli. Itt már több harcról, viszályról, bosszúról és figyelmetlenségről  is olvashatunk.  Ebből a blokkból nem választottam ki egyet se, de ugyancsak a világ minden részéről érkeztek a mesék. Etióp, német, afrikai, tanganyikai, dolgan, vogul-manysi, kirgisz, tibeti forrásból származó meséket tartalmaz többek közt ez a fejezet.

Végül az utolsó fejezet - És ahogy újra rendbe mehetne -, csupán két mesét tartalmaz, de mindkettő egy csoda. "Az első templom" talmud legenda nyomán született történet volt az idei évkezdésem ajándéka. Megmelengeti az ember szívét, akárcsak annak a reménye, hogy még minden rendbe hozható ökológiai szinten is. De ahhoz az kell, hogy olyan erők hassák át a világot, mint amilyen az utolsó mese hőseinek szívében lakik. "A csodakert" kazah mesében vagyok azóta is, és legszívesebben el sem mennék innen. Gyertek el inkább ti is, legyünk itt minél többen! 

Mivel közel három hónapig olvastam ezeket a meséket, elmondhatom, hogy teljesen átmosott ez a mágikus világ. Emlékeztetett arra, amit valaha mindannyian tudtunk, hogy ember, állat, növény és a föld minden kincse egymás mellett tudott élni úgy, hogy táplálta és nem kihasználta egymást. Szép válogatás lett ez az 56 mese, bár tudom, hogy nagyon nehéz lehetett meghúzni a határt és kizárni több, idevaló történetet is.

Bizony, ez nem egy illusztrált, rövidített változatokat tartalmazó mesegyűjtemény, hanem Boldizsár Ildikó törekedett arra, hogy a mesék eredeti forrásukból kerüljenek a kötetbe. Ez nem jelenti azt, hogy ne kötné le a gyerekeket. Én magam második osztályos gyerekeknek élőszavas mesében adtam elő a "Téli mese" című, finn népmesét. Teljesen elvarázsolódtak, ki sem akartak jönni az erdőből, s közben átéltük, hogyan tudunk a legnagyobb szélviharban is talpon maradni, hogyan maradhat körülöttünk örök tavasz. 

Hozott pontszám: 5