2017. december 29., péntek

Összegzés 2017




Izgalmas, és ismét rendkívül vegyes év van a hátam mögött olvasás tekintetében.
Sok jó ötlettel, szándékkal vágtam neki az új évnek, van, ami sikerült, és ...nos igen, nem egy dolgot elbuktam.

Olvasás tekintetében mindenképp rekordot döntöttem, mert 151 könyvet tettem magamévá, így vagy úgy.
Ebből 87 magyar szerző tollából született. Erre rendkívül büszke vagyok, mert nagyon sokszor elcsábulok. A maradék 63 könyv külföldi szerzőtől származik, ami azért nagy szó, mert idén is részt vettem egy molyos kihíváson, 2017-17 szerző -17  nemzet, aminek a célkitűzése, hogy 17 különböző nemzetiségű író művét kell elolvasni. Ahogy nézem ebben az évben júliusban megvolt a díszes társaság: 
Japán, dán, norvég, izlandi, Antigua és Barbuda-i, brit, cseh, magyar, perui, chilei, finn, osztrák, orosz, észak-koreai, afgán, mozambiki, azeri, spanyol, grúz, skót, dél-koreai könyveket olvastam.  A későbbiekben jött még ezekhez: amerikai, francia, olasz, örmény, argentin, svéd, ciprusi és  német  alkotás. Tehát nem is olyan nehéz 25 nemzet kiadványát megismerni. Azért elárulom, hogy volt egy kubai, amit fel kellett adnom. Mivel 2020-ig 80 könyvvel kell végig barangolnom a világot (jobb híján), ezért a 2018-as években is új országokat vettem górcső alá. Mindig figyelem a nemek arányát is, ez még abból az időszakból jön,amikor nagyon kevés női szerzőt olvastam. Idén: 50 hölgy és 86 férfi lett a nemek aránya. A maradék vegyes. 
Versek! Idén igyekeztem rendesen szemezgetni költőinktől is, de most csak azokat jelzem itt, akiket végig is olvastam. Ez éppen 10 kötet.
Tavaly részt vettem egy minden napra egy novella játékon, amit sikerült is teljesítenem. Idén erre már nem vállalkoztam, de így is olvastam  19 novellás kötet félét. Viszont belementem egy minden napra egy mese kihívásba, aminek kapcsán 8 mesekönyvet olvastam el. Ennek a kategóriának viszonylag kötöttek voltak a szabályai, így műmesét nem lehetett olvasni. Tehát mesekönyvet összesen 20-at olvastam magam szórakoztatására, és a gyerekeknek a munkahelyemen. 

A hangoskönyvek is támogattak abban, hogy ez a mennyiség összejöjjön, szám szerint: 30 kiadvány, vagy egyéni felvétel. Ez azért lényeges elem, mert sokat gyalogolok, és akkor sem kell irodalom nélkül maradnom. Itt súgom meg halkan, hogy év eleji fogadalmam, "-Nem közlekedek tömegközlekedéssel, csak gyalog!"  nagyjából összejött. 

Nagy változás volt az életemben, hogy két csapat is kiválasztott, hogy értékeljek, hangzatosan: zsűrizzek idei megjelenésű, magyar szerzők munkáit. Így aztán széppróza és ifjúsági irodalom kategóriában olvastam többet a szokásosnál. Igyekszem a feladathoz felnőni, majd meglátjuk, hogyan sikerül.

Ennek kapcsán viszont el is buktam dolgokat. Ilyen vereség volt, a saját könyvek olvasottságának növelése. 21 saját könyvet kellett volna elolvasnom. Rémes! Azt sem tett jót, hogy 94 könyvet gyűjtöttem be idén is. Rendre adom őket tovább, de az arányok így is romlanak. Körülbelül 50 könyvet ajándékoztam, hagytam, adtam el. Negatívumokról ennyit!

Most pedig jöjjenek azok, amikre érdemes odafigyelni!

Kedvenc lett ebben az évben 3 könyv. Kicsit szűkmarkú vagyok, tudom. Az egyik Száraz Miklós György - Az Ezüst Macska kötete,  a másik a norvég írónő Herbjorg Wassmo Dina vagyok könyve, a harmadik pedig, Az angol beteg Michael Ondaatje tollából. Ezekről már írtam bővebben, most nem teszem meg.

 Igazi könyv félbehagyásom csak kettő volt, ezek nagyon nem tetszettek: Cserna Szabó András Szíved helyén épül már a szép Halálcsillag, ez viszonylag sokat kapott tőlem, mert majdnem a feléig jutottam, viszont Pedro Juan Gutiérrez Piszkos havannai trilógiájának első tíz oldalán annyi nemi váladékot kaptam, ami egy életre elég volt. Nem is tudom mi lesz, mert kubai szerzők magyarul megjelent könyvei alatt nem hajlanak meg a könyvespolcok. 

Önsegítő könyv kategóriában idén szűkös volt a felhozatal, csak 6 ilyen témájú kiadványban mélyedtem el, de cserébe számos blog bejegyzéseiben próbáltam építgetni azt a "belső várkastélyt". Mondjuk meg is látszik rajtam ennek hiánya. Stop!

Ami újdonságnak számított ezen felül, az az orosz irodalommal való kapcsolatfelvétel volt. Nem tagadom, hogy ebben is egy moly hatását lehet érezni, de mit csináljuk, ha ennyire inspirálóak a bejegyzései. Nos, szakítva a régi beidegződésekkel elővettem egy pár szovjet irodalmat. Igazából csak hatot, de ennyit sem olvastam volna magamtól. Azt hittem több volt.

Amik nem lettek kedvencek, de nagyon kiemelkedő alkotások voltak, és bátram merem ajánlani, azok a következők:
Linn Ullmann- A nyugtalanok Ingmar Bergmann egyik kedvenc rendezőm életének utolsó időszakáról szól, amit lánya vetett papírra. Intim, érdekes, meghitt. 
Cserna Szabó András- Veszett paradicsom novellái például mind tetszettek.
B.Kéry Ilona - Kertem című könyve egy régi darab. Nem is igazán szépirodalom, inkább olyan önéletrajzi jellegű. Borsos Miklós szobrásszal való házasságáról, a fészekrakásról, régi időkről szól, amikor még a Balaton is érintetlen tündérvilág volt. 
Pak-Van Sza -Annak az ősznek három napja nem is értem miért nem lett kedvenc, de nagyon érdekes világot mutat be Észak Korea női sorsaiból szemezgetve. 
Atiq Rahimi -Türelemkő, egy vékony kötet, amit egy óra alatt el lehet olvasni, de elfelejteni soha nem fogjuk. 
És itt van Javier Marías Szívem fehér könyve, ami szintén mélyfúrás volt, az egyik legkatartikusabb szépirodalmi alkotás volt idén. 
Han Kang- A növényevő szintén kedves volt nekem, bár elég megosztó könyv az egyéni szabadságról. 
Závada Pál -Egy piaci nap kötetét is ajánlanám. Azt hittem keresztülszalad rajtam, de nem. Szépen  betokosodott.
Aztán mindenképp figyelemre méltó Marilin Robinson -Lila kötete, tőle mindenképp szeretnék még olvasni!
Nem is leszek képes befejezni ezt a hosszú sorozatot, mert annyi-annyi értékes dologgal találkoztam idén.

Magyarok közül mindenképp olvasásra ajánlom Vida Gábor- Egy dadogás történetét, Gerlóczy Mártonnak a Mikecs Annáját, Tompa Andreának az Omerta című könyvét,  és az ifjúsági kategóriából Varga Írisz Dóra első szárnypróbálgatását, az Örökséget, L.I. Lázár- Rejtőzködő kavicsokat, és természetesen Ambróczy báró eseteit minden mennyiségben Böszörményi Gyulától. De itt van még Györffy Ákos Hegyi füzete, egy kis kontemplatív hangulatnak.

Kimaradt még Byatt -Mindenem című monumentális alkotása, mely a jól ismert Költői szerelem című film alapjául szolgáló könyv lírai alapja. Nagyon szép, lassú, érzékeny könyv.

Megállok, mert még mindig csak ajánlanék, ajánlanék... 

A jövőről még nem is beszéltem....



Köszönöm, hogy velem voltatok ebben az évben, és nagyon boldog, örömökben, szeretetben gazdag, reményteli új esztendőt kívánok, sok-sok szabadidővel,  lelkesítő dolgokkal!


2017. december 28., csütörtök

Jékely Zoltán - Hal, virág, gyümölcs






Álmomban fogtam egy pompás halat
s szívdobogva riadtam fel: te voltál!
Aztán új álom lombos ösvenyén
nagy, rózsaszín virág került elém:
letérdepeltem és leszakítottam:
az is te voltál – újra felriadtam,
s kapkodni kezdtem levegő után…

Te voltál, tudtam, a piros gyümölcs is,
melyet új révület kezdő fokán
emeltem számhoz s habzsoltam mohóan,
s kérdeztem felriadva: merre, hol van,
s lehet-e az, hogy soha, soha ébren
ne legyek, bár ennyire, diadalmas? –

Hol vagy, pompás halam, hol vagy hatalmas
leányvirág, édes tündérgyümölcs,
hogy végre csillapítnád szomjam-éhem,
és lelkem kongó üregét kitöltsd!

1957

2017. december 25., hétfő

Tompa Andrea - Omerta

"A bimbót szeretem a legjobban, mert az még ígéret. Nem a valóság, még alig látszódik valami a színből. Az ember épp csak a vöröset tudja megkülönböztetni a fehértől. De már a fehér meg a sárga ugyanolyan ilyenkor. Látja a jó erős, duzzadó bimbót, és hasad ki az ember a reménytől. De az ember fejében van a rózsa ilyenkor, nem a kertjében. A legcsodálatosabb rózsa, épp olyan, ahogy elképzelte. A szirom szélén az árnyalat, a levelén a fény. Aztán megnyílik neki a valóság. Pompás, gyönyörű. De más, mint amit keresett."

Aki kezébe veszi Tompa Andrea új könyvét, az Omertát, az nem egy, hanem rögtön négy nagyon erős sorssal ismerkedhet meg az  1950-60'-as évek Erdélyének életéből. 

Egy széki asszony, Szabó Ződ Kali elhagyja goromba és érzéketlen urát, s egy szál pendelyben új életet kezd. Meg sem áll Kolozsvárig, ahol a cselédpiacon felfogadja őt egy gazda, Décsi Vilmos. Az első könyv Kali könyve, akinek belső monológjai révén kapunk képet életének alakulásáról. Ez a személyes jellegű, ízes beszédű emlékirat a hóstáti asszony egyszerű, dolgos mindennapjaiból ad ízelítőt. Kali úgy-ahogy megtalálja életét ebben az új környezetben, s lassan valamiféle kapcsolat is kialakul a két ember között. Nem mondanám, hogy szerelem, de gyerek lesz belőle, az már biztos. Itt kapcsolódik össze a második könyvvel a történet, mely Vilmos könyve. Décsi Vilmost úgy is emlegetik, mint a Szerencsés kertészt, varázsbotos embert, aki egy kis földi paradicsomot hozott létre kertjében. Rózsanemesítéssel foglalkozik, és híre nem csak a környéket járja be, hanem túllépi az ország határain is. Tompa Andrea itt is ugyanazt a monologizáló hangvételt használja, mint Kalinál. Vilmos elmeséli, hogyan államosították a kertjét, hogyan nőtt ipari méretűvé a rózsatermesztése, illetve miként vált világhírűvé. Az ő életében már sokkal  jobban követni lehet azokat a politikai változásokat, melyek a térséget sújtották. Elsősorban az erdélyi magyarság jogainak nyirbálásait érzékelhetjük, a magyar nyelvű felsőoktatás beolvasztását, a kollektivizálást.  A kertész sorsának segítségével még számtalan olyan apró kis momentumot jelenít meg az írónő, ami az impresszionisták apró ecsetvonásaihoz hasonlatosan, egyben, messziről nézve adja ki az alakzatot. Az alakzatot, amit diktatúrának nevezünk. Számomra ez a fejezet volt a legerősebb, legkidolgozottabb a könyvben, hatalmas háttérmunkát lehet érezni benne. (Vilmos egy létező személytől kölcsönözte személyiségét Palocsay Rudolf  -tól, aki Palocsay Zsigmond édesapja volt.)
Vilmos megsajnál egy kis félárva leányt, Annuskát, akit mondjuk úgy patronálni kezd.  Ennek a pártfogásnak azonban van egy testi vonzalmi alapja, ami nem csak törvénytelen volta miatt vállalhatatlan, hanem a nagy korkülönbség miatt is.  Itt kapcsolódik össze Vilmos kis fogaskereke Butyka Annuska, a harmadik könyv elbeszélőjének fogaskerekével. 
Ennek a leánynak az élete szintén egyéni tragédiák tüskebokrain át vezet. Anyja meghalt, apja durva, iszákos, beteg. Ha ez még nem lenne elég, van egy nővére Róza, aki fiatalon elment  "apácáskodni", "vallásoskodni". Vilmos átmeneti segítséget adhat a lánynak, de hosszútávon nem oldhatja meg életét. 
A negyedik könyvben Annuska nővérét, szerzetesi nevén Eleonórát OFM  követhetjük. Nála már megjelenik a diktatúra kőkemény valósága, a bebörtönzések, a bántalmazások és a katolikus szerzeteseket érő atrocitások. Mivel ez a fejezet Eleonóra szabadulásával kezdődik, így jóval kisebb sokkhatásnak van kitéve az olvasó. Ezt az óvatosságot nem csak a szerzetesnőről szóló részben, hanem az egész könyvön éreztem. 
Talán a könyv egyetlen kis hibájának pont ezt a bátortalanságot éreztem. Szép lekerekített szélekkel alkotott Tompa Andrea, de ezáltal sokszor ellaposodottá válik a történet. Nincsenek benne igazi, mély konfliktusok. Ott, ahol kezdődhetne valami, ahol valamilyen akció beindul, ott jön az elhallgatás. Talán Eleonóra a legharcosabb, nővér létére a legkonokabb, - ha szabad ezt a kifejezést használni rá. Ő áll ki leginkább magáért, jobban mondva a hitéért. Érdekes, hogy ennek ellenére ő maradt a legtávolabb tőlem. 

A könyv címe Omerta, mely titoktartást, hallgatási fogadalmat jelent a maffiában, s a könyv alcíme is ez "Hallgatások könyve". Valóban mind a négy főszereplőre jellemző egyfajta elhallgatás, de kérdem én, kire nem? Hallgatni ezerféleképpen lehet; elhallgatni dolgokat, meghallgatni másokat, ki nem fecsegni semmit, a befogadás hallgatása, a szégyen vagy a fájdalom némasága, hallgatva várni a hívást, hallgatva nem konfrontálódni... Minden hallgatásnak megvan a maga története. Tompa Andrea most ennek a négy tipizált szereplőnek segítségével  mutatta be az Erdélyben élő magyarság lehetőségeit az 1950 évek környékéről. 

Bár a könyv kissé vaskosra sikerült, nyelvezete miatt is kicsit nehezebb olvasni, én magam is lassan haladtam vele, és volt egynéhány apróbb bajom vele, de ennek ellenére  nekem tetszett. 

Ahogy átolvasom amit írtam, látom, hogy kihagytam pár dolgot. Az egyik, amit akkor is el kell mondanom, hogy szép, ha csak itt az értékelés végén lifeg, az Kali mesemondásai. Így a népmese olvasós évem végén már elég érzékennyé váltam arra, hogy áthatóan érezzem a népmesék jelentőségét az életben. Kali gyógyít, tanít, szórakoztat a meséivel, melyek szerves részévé válnak a botanikus életének.
A másik, amit nem hangsúlyoztam eléggé, hogy mennyire érdekesek Vilmos kísérletei. Itt nem elsősorban a Micsurini haszonnövények "felturbózására" gondolok, hanem a rózsanemesítési próbálkozásaira. Órákat töltöttem a megemlített virágok után való kutakodással. Aki szereti a rózsákat rossz ember nem lehet az nagyon fogja élvezni ezt a fejezetet. 

Hozott pontszám: 5

 Tompa Andrea

 

Yann Tiersen - Porz Goret





A táncosok, igazából akrobaták  Tarek Rammo és  Kami-Lynne Bruin.
A zeneszerző az Amélie csodálatos életéből már ismert Yann Tiersen francia zeneszerző és előadóművész, akinek munkáit a minimalizmus és sokszínűség  jellemzi.


2017. december 24., vasárnap

József Attila - Amit szivedbe rejtesz

AMIT SZIVEDBE REJTESZ

Freud nyolcvanadik
születésnapjára
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe – mondják –
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek –
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
1936. máj.

Boldog karácsonyt

Áldott, kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepet kívánok! 


 

2017. december 18., hétfő

Pilinszky János - Örökkön-örökké


 
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.


Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.


Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?


Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!


Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!


Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.



(Harmadnapon -Senkiföldjén
1946-1958)

 

2017. december 17., vasárnap

Elefánt - Kedvenc felhőmnek




kifordult szervek között bágyatagon nézem a narancsra panírozott égen szalad a luftballon két kézzel erősen kapaszkodom milyen pici az egész világ pici domb pici kert aprócska ház apró szemek a sok kis bogár pislog csak egyik se semmit se lát mmm látlak a felhők alatt vagy a felhő vagy kedvencem az összes felhő közül szivárvány a napfény ha a görbülő ajkaid szélére szédül most zuhanok át a szemeiden nem pislogsz hagyod hogy földet érjek most fordulok ki bágyatagon maradunk egészek egymás szívében

2017. december 13., szerda

Egy kis meglepetés

A mai napon megkaptam az első karácsonyi meglepetésemet.
Igazából én szerettem volna meglepetést szerezni, de hát, ez lett belőle.
Nagyon köszönöm Adriennek, hogy gondolt rám.

A nürnbergi karácsonyi vásárról hozott kedves csokija mellé, megkaptam a Nabokov novellák tavaly olvasott kötetének testvérkéjét, az Első szerelem című könyvet.
A gyönyörű karácsonyi tasakban ott lapult még Michael Ondaatje Divisadero kötete. Róla azt kell tudni, hogy a nem is olyan régen olvasott Az angol beteg könyv írójának egy másik alkotása. Mivel nagyon tetszett a stílusa, így hamarjában felkerült a molyos kívánságlistámra, ahonnan ügyesen meg is leste Adrienn.

Reméljük hamarosan sorra fognak kerülni!


Köszönöm!

2017. december 4., hétfő

Jean, Raymond - Trópusi ​zápor

"Ha egyszer újra élünk,
ne jöjjünk a világra férfi s nő alakban,
de legyünk vadludakká, melyek párban
                [suhannak a magasban
s úgy nézzük majd a vakító hómezőket,
    [tengereket és vizeket, hegyeket és felhőket,
s a világ vörös porát,
mintha magunk sohasem hullottunk volna oda.

Vietnam költészetében mindig előfordul a hó, pedig sose látnak havat. A hó Kínából, vagyis a képzelet tartományából származik: egy olyan világból, ahol a költői hagyomány és a nyelv szépsége elválaszthatatlan...

Virág szempillájú lányok, honnan tűntök elő?
Itt vannak ők, uram, ejha, bizony itt vannak
                                 [ők...
Ily szépségek láttán, Egek, meg kéne
                                 [semmisülni,
halni ezer halállal, ennyi sok báj előtt,
itt van, itt ez a kettő, ívelt szemöldökük égi
                                 [sarlót idéz,
de pillantásuk, mint a jég, a fagyos, hideg
                                 [szemük hova és kire néz?
Hajlékony fűzfaajtó vezet hozzájuk, lépj be hát,
udvarlásodra várnak ők, uram,
én pedig csak kint maradok, epekedve utánuk,
                                [némán, magányosan..."
(Nguyen-Khac-Hieu)


Raymond Jean francia író, több, mint negyven könyv szerzője. Ezek közül kettő a Sötét forrás, és a Trópusi zápor magyarul is megjelent. Nem túl olvasott kiadványok, szinte nem is hallani róluk, pedig a Trópusi zápor szerintem egy nagyon is érdekes munka. 

Az egyetlen titka a könyvnek, hogy az első pillanattól kezdve nem szabad regényként kezelni. Nem is értem, miért nincs rajta  a novella  címke? Így olvasás után, leginkább  irodalmi szöveggyűjtemény jelleggel illetném, mely a vietnami térség 1946-1966-ig terjedő időszakának ad mélységet. Az indokínai háború sebei, melyet Franciaország, volt gyarmata visszaszerzéséért vívott, tekinthető az egész írás alapjának. A bűntudat vezérli a szerzőt, és valamiféle jóvátételi szándék. Bár nem nevezném propaganda irodalomnak, de nem lehet nem észrevenni azokat az erőteljes kiszólásokat, melyek Amerika - nem is beavatkozása ellen, hanem megjelenése, és a térségre gyakorolt hatás miatt hangzanak el. Raymond Jean balos, pacifista beállítottságú, hangjában keveredik a bűntudat és a vád.

Az írások a legkülönfélébb stílusúak, nagyon laza szövet tartja csak őket össze. A leginkább visszatérő motívum  Xuan ködbevesző, már-már mitikus alakja. A  viet-minh katonalány, aki népének jelképe, de egyben a hagyomány és a közös emlékezés letéteményese is. Ő az a kapocs, aki összeköti a könyvbeli szerzőt saját népével. A történet sejteni enged valamiféle meghittebb kapcsolatot is közöttük, ami titkok halk elsuttogását is jelenti. Így kerülhetnek napvilágra a szerző levelei, melyet amerikai-francia barátainak ír. Ezek az írások pedig bemutatják azt a csupasz valóságot, amit megtapasztalhatunk a trópusi térségben, a koldusszegény családokat, a rizsföldeken combig vízben álló asszonyokat, a testüket áruba bocsátó leányokat, reményvesztett férfiakat, akiknek görnyedő háta, és triksákat pedálozó lába, a pöffeszkedő fehér ember kényelmét és gazdagságát hizlalja, míg ők maguk, olykor napokig koplalnak.

A tizenkét írás között vannak kifejezetten lírai hangot megütők, mint például az Illatok Folyója, mely csodás életkép és óda.  Vannak a már említett levelek. Ezekre leginkább a harcos, vádló hangvétel jellemző. Illetve helyet kapott még néhány anekdota jellegű, kerek történet. Szerintem ezek a legemlékezetesebbek, és akár önálló olvasásra is ajánlanám őket. Ilyenek: A triksa,  A dzsungel és a félvér katonalány, Az üvegszem, A tekintet.

 
Nagyon örülök, hogy kezembe akadt ez a könyv, és mindenkit bátorítok, hogy az antikváriumokban még mindig pár száz forintért beszerezhető példányokra csapjon le! Raymond Jean másik magyarul megjelent kötetének témája nem villanyoz fel különösebben, pedig írásmódja igazán elnyerte tetszésemet, hála Szíjgyártó László fordításának is. Egyetlen problémám a tipográfiával volt, igazából a betűméret nem kedvez az olvasásnak. (Nálam is addig volt várólistás, amíg be nem szereztem egy erősebb szemüveget.) 
A szerzőnek létezik egy megfilmesített könyve is, az Ártatlan gyönyör. Ez sem túl ismert, de ha fellelem, szerintem meg fogom nézni. A filmet a Le Letrice című írás ihlette. 

Az "Un fantasme de Bella B."  című alkotásáért pedig 1983-ban megkapta a francia Prix Goncourt de la Nouvelle díjat is.


Hozott pontszám: 5 


 Raymond Jean