Meghatározás

Féregnek lenni mit jelent?

vágyakozni egy tekintetre,

egy olyan hosszú, nyílt szembesülésre,

ahogy csak Isten nézi önmagát,

erre vágyunk, egyedül erre,

és ugyanakkor üveges szemekkel

belefuródni abba, ami nincs,

beszorulva a semmi és

valamiféle utánzat közé.

Pilinszky János

Ladányi Mihály: Holnap sem

Sejtelmes lebegés,
fájdalmas mámor,
tünékeny pillanat,
tündöklő zápor.
Könnyező játék,
röpködő fények,
kavargó álmok,
éhező lélek.
A ma is nehéz volt,
s hiába a könnyek,
hiába törlöm le,
holnap sem lesz könnyebb.

Ladányi Mihály -Holnap sem

Februári összegzés

Kicsit összecsúsztak a dolgaim mostanság, így egy közös bejegyzésben szeretném jelezni, hogy nem vesztettem el olvasási képességemet, csak most holmi Fontos dolgok, elrabolják az időmet.

Szeifer Natália után Poós Zoltán Étvágy az imákra című könyvét vettem kézbe. Kortárs magyar szerzőnk mindig valamilyen érdekes címmel lepi meg olvasóit. A Felkészülés kedvenc mondatomra című könyve csakis a címe miatt van nálam tervbe véve. Egyetlen korábbi munkáját olvastam eddig Az alkony fokozatait, amit a kortárs magyar irodalommal való ismerkedés ürügyén olvasgattam elég régen. Azt hiszem nagyon tetszett ez a könyv, nem is a történet, hanem a hangulat, és az az erő végett, amivel a szerző alkot. A világvégi kis faluban Peregen él István, szüleivel és testvérével. A zárt rendszerből való kiemelkedésének lehetősége a tanulás, amit István meg is ragad, és Budapestre költözik, a Műegyemen diákja lesz, és lassan felépíti a maga kis világát. Ez a kiemelkedés egybeesik Kádár János temetésének napjával. Így aztán nem nehéz párhuzamba állítani az egyén és a társadalom életében bekövetkező sorfordító jelleget. Ahogy a fiatalember életében megjelenik a drog vagy a szex, úgy jelennek meg az ország megújult életében a szabadság kezdeményezései is. Például a taxis blokád, ami éppen István esküvőjének napján lép életbe Budapesten. A könyv mindenképp két részre oszlik, az első a peregi éveket, a család szűk atmoszférájában játszódó valóságot jeleníti meg. Ebben a körben kap szerepet az apa meghurcolása és száműzetése, valamint betegségének már szinte nyomasztóan részletes bemutatása. A második egység már a főszereplő önálló lépéseit követi, a szabadossággal való ismerkedést, a kényszerpályás házasságot, egy önálló élet felépítését. Itt már sokkal kevésbé éreztem azt a magabiztosságot, amit a szerző az első részben közvetít. 

Ahogy említettem, nagyon érdekes a könyv címe, de kissé nehezen tudom -még mindig- ráhúzni a történetre. A helytörténeti utalásokért viszont repesett a szívem. (Mezőhegyesi Elevátor ház, vagy a budapesti Rákos Manó villa)

Hozott pontszám: 4/5

 

Kim Leine- Kalak  

Aztán egy régóta, sokak által ajánlott könyvet vettem sorra Kim Leine- Kalak című írását.

Kétségtelen, hogy a norvég szerző különleges helyszínnel rukkolt elő, a történet ugyanis egy olyan férfi története, aki Grönland különböző területein vállal ápolói, félig más orvosi munkát. A hihetetlen múlttal terhelt Kim élete azonban zátonyra fut, ha nem is karrier, vagy házasság miatt, de a drog démona végett. Nagyon nehéz, nagyon szürke könyv ez, ami most nem engedett közel magához. Nem is igazán tudtam róla normális összegzést írni. Az már csak mellékesen jegyzem meg, mert én sem hagytam magam emiatt befolyásolni, hogy a szerző első könyve ez, és önéletrajzi ihletettségű. Nem is szabadna ezt értékelni.

 Hozott pontszám: 4/5 

Ivan Bunyin - A szerelem szentsége című munkáját épp tegnap fejeztem be. Ezeket írtam róla:

Ivan Bunyin az első Nobel -díjjal jutalmazott orosz szerző műve olyan, mint egy vers. Mind terjedelme, mind könnyedsége miatt született bennem ez az érzés.
Mitya szűzi tisztasággal közelít a szerelemhez, hagyja magát sodródni ennek az érzésnek hatására. És ahogy lenni szokott, a szerelem felemeli, majd megtépázza fiatal lelkét.
A lírai hangvételű könyvecskét ronggyá olvasva, zsebben hordtam volna tizenévesen, amikor még én is képes lettem volna meghalni a szerelemért.

Nagyon finom grafikával van illusztrálva a könyv, ahogy az a borítón is látszódik. Bartha László keze munkáját dicséri. 

Hozott pontszám: 4/5 

 

Jöjjenek a gyermek és ifjúsági könyvek:

Sepsi László - Ördögcsapás

Magyarország egy eldugott kis falvában járunk, ahol a tizenhét éves kamaszok ugyanúgy élik tini napjaikat, mint bárhol az országban. Azaz mégsem. Mert bár bennünk is ugyanazok a kérdések és vágyak tombolnak, mint a többiekben, de lehetőségeiket sokkal beszűkültebbnek érzik. Noha nem hangzik el egy szitokszó szó sem Gyíklapaj -amúgy hangzatos nevével-, szemben, nem róják fel neki, hogy se mozija, se plázája, de tudják, hogy semmi esélyük kiemelkedni az Isten háta mögötti településről. Pedig három főhősünknek, Bikának, Vörösnek és Potternek van egy zenei bandája, amolyan együttes féléje. Csak épp a csillagok állása nem kedvező, első igazi fellépésük áramszünetbe torkollik. Minden reménytelen, lapos kis életük fénypontjait virtuális világokban tett szerepjátékaik jelentik. Családjaikban is csupa elhallgatás, kényszerpálya, feszültség. Nem csoda tehát, hogyha ebben a fogékony időszakban beköszön hozzájuk a szerencse, még ha az egy kopasz, izomlegény képében is érkezik, szép szavakat sustorog füleikbe, mondjuk felemelkedés, siker, gondnélküliség, akkor a hibernált létből feltámadni készülő fiúk, igent mondanak a lehetőségre. Persze mindennek megvan az ára. Így ennek is. De mit tud erről egy tizenéves? Aztán a dolgok úgy alakulnak, hogy túl hamar nyújtják be a számlát. De a fiatalok összefognak és nem hagyják magukat. A sok lúd disznót győz alapon vágnak neki a hajmeresztő túrának, hogy semmissé tegyék a szerződést.

Az Ördögcsapás rendkívül jól lebegteti a megoldási lehetőségek sokszínűségét. Olvasás közben én is számtalan lehetőség között vacilláltam, és ezek bármelyike jobb volt annál, ami a 290.oldalon fogadott. Kicsit bátortalan és túlontúl egyszerű, már-már didaktikus lett ilyen szempontból a könyv mondanivalója. Az egyenesszálon futó cselekmény egyszerűsége még nem lett volna gond, hiszen a hosszú út alatt összerázódott a csapat, de például egyszer nem alakult ki komolyabb vita, nézőpontok ütköztetése. Pedig a tinédzserekre pont, hogy jellemzőek a komoly viták. Aztán az a szerelmi háromszögecske sem tudott alakot ölteni, gondolom nem is volt fontos. Megállapítom, hogy a kamaszok sajátossága kimerült a trágár dumában, a szlengben, a cigiben, és mondjuk valamicske szexre való készségben. Viszont a vidéki hangulat felépítése, minden kukorékolás nélkül jól sikerült. Milos, a helyi szálloda alkalmazottja jól ábrázolja középszerű élete fakóságát. Vannak nagyon dinamikusan összerakott részek, tetszettek a horrorisztikus elemek beköszönései, (itt is bátrabb lehetett volna a dolog) és a könyv egyik tényleg legerőteljesebb pontja, a szomszédos falu, és annak legendájának megismerése. Hozzá még a finom vacsora! Itt még nagyon reménykedtem, hogy jól lesz ez!
Összességében viszont, minden jó ötlet ellenére nem tetszett. 

Spoiler!

Virgina Woolf, amikor megkérdezték tőle, hogy miért kell mindig valakinek meghalnia a könyvében, azt válaszolta, hogy azért, hogy az itt maradottak (vagy olvasók) komolyan vegyék az életet. Talán az Órák című filmben hangzik ez el. Szóval nekem nagyon fájt, hogy ilyen könnyen megölt a szerző két főszereplőt. Olyan súlytalan volt a végük.

Spoiler vége.

 

Nem tudom ki a felelős azért, hogy a könyvbe ilyen botrányos tördelési hibák kerültek, fogjuk arra, de sikítófrászt kaptam volna, (és most igazán nőies maradtam), ha ezt tették volna a munkámmal. Pedig van itt felelős kiadó, felelős szerkesztő, szöveggondozó…
Vagy erről is az Ördögcsapás tehet.

Hozott pontszám: 3 


Lipták Ildikó - Nyári nyomozás

Lehet, hogy sokszor kezdtem így, legalább nem hazudtolom meg magam, de az ifjúsági könyvek sikerének felét az teszi ki, ha jó időben adjuk a gyerek kezébe. Itt azért nehéz ezt megtenni, mert az alapvető eligazodást adó támpont, hány éves is a főszereplő, nem biztos, hogy jól működik. Tehát marad a dilemma. Én első osztályos gyerekeknek már odaadnám, vagy még inkább, a kis betűtípus miatt, felolvasnám nekik.
A történet főszereplője Bálint, harmadik osztályos, és ő a legkisebb a családban. Sokat viccelődnek is vele, például hogy „-Mi leszel, ha nagy leszel?” A testvérei azzal húzzák, hogy anya a turiból hozta nekik haza. Ezek a dolgok a maguk módján, a kisfiú számára egzisztenciális kérdések. Ki is vagyok? Tényleg nem vagyok édes gyerek? Mi leszek, ha nagy leszek? Most mi vagyok? Mindenképp meg akarja magát határozni, és tizenhárom fejezeten keresztül ezt a próbálkozást el is meséli.
Bár a részek nem igazán összefüggőek, inkább egy-egy jelentősebb eseményhez kapcsolhatóak, de mégis összeköti őket a fenti alapgondolat, ami többször meg is jeleneik.
Jól tudtam azonosulni Bálinttal, mert nézőpontja tényleg a korosztályára jellemző. Kutakodnak, azt jegyzik meg, ami nekik tetszik, nem azt, ami Fontos, nem mindig értik a felnőttek világát, -apa is egy ideig nem élt velünk-, mágikus elemek keverednek a valóságos érzékeléssel. A Szimat Bodri kutyát bemutató fejezet szívbemarkoló, totálisan mindennapos, és ismét gyerekszempontú.
Az illusztráció nagyon tetszett, kedvencem a 2 oldalon található Turi feliratú kép, de az egész oldalas, színes képek is kifejezőek.
Tény, hogy friss hangulatú a könyv, de azért mégis klisékben gondolkodik. Semmi újdonság nincs benne. Persze ez nem baj, csak nem lett különleges.
Az is jót tett volna a történetnek, ha kicsit kerekebb a cselekmény. Tudom, hogy pont ettől lett autentikus. Azt tudom elképzelni, hogy ha nem egyhuzamban olvassa el az ember, akkor ez a töredezettség jobban veszi ki magát.
Jó ez, aranyos. Bálint is szerethető kis muki! 

Hozott pontszám: 4

Bíró Szabolcs- Elveszett csillagok 

Nagyon jó volt, felnőtt létemre igazán élveztem. Azt gondolom, hogy ekkora lendületnek, ötletességnek és értéknek kellene lennie minden könyvben.
A tizenhárom éves Petit folyamatosan szekálja néhány osztálytársa. Ennek oka, hogy ő olyan más. Sokat olvas, megszállottja az álomnak,hogy egyszer nagy író lesz belőle, olyan, mint Gárdonyi Géza. Az idei nyár azonban másnak ígérkezik, mert váratlanul meghívást kap apjának húgától, Katától. Az édesanyja nem szeretné elengedni a fiút, hiszen Peti apja több, mint tíz éve elhagyta a családot, ráadásul Katával sincsenek jóban, arról nem is beszélve, hogy a meghívás Egerbe szól. A fiú azonban nagyon szeretne elmenni, s végül az anya enged.
Ezzel aztán kezdetét veszi egy fantasztikus nyári kaland az egri várban, Dobó Istvánnal, egy belevaló lánnyal, Tündével, rengeteg bicajozással, fürdéssel, felfedezéssel, a nagy író, Gárdonyi Géza egy legendává vált, eltűntnek tartott kéziratának nyomában.
A gyerekeknek rejtvények sorozatát kell megfejteni, ami mind közelebb vezeti őket egy titokzatos kincshez. Ezek a rejtvények azonban korán sem veszélytelenek, még ha annak is tűnnek. Azt a titkos dolgot ugyanis más is meg akarja kaparintani.
Köszönöm Bíró Szabolcsnak ezt a könyvet, hogy egy napra újra gyerek lehettem, hogy el tudott varázsolni, hogy részesévé tett ennek a fantasztikus utazásnak! Nem is igazán maga a rejtvény megfejtése hozott lázba, hanem a hajdani, nyári életérzések, a felhőtlen szabadságban való lubickolás visszaköszönéséért vagyok hálás, és legfőképp azért, ahogyan Eger városát bemutatta.
Voltak a könyvben kisebb döccenők, de ez bagatell. Viszont a borító rémes. Vagyis az a két gyerkőc az elején olyanok, mint egy középszerű videójáték figurái. A borító mögött viszont nem egy középszerű, hanem egy fantasztikusan jó könyv lapul.
Hozott pontszám: 5* 

Baár Tünde -Imádom a nyarat

Egy könyv, ami tartalmilag az iskolai évekhez, és ahogy a címe el is árulja, a nyaraláshoz kötődik, de stílusában inkább mesekönyv.
Ennek okán nem igazán tudtam elhelyezni. Színes, egész oldalas illusztrációk, amik igen mutatósak, emellett sok grafika, kicsit bugyuta magyarázó ábrácska inkább az óvodás korosztályt célozza meg, esetleg az iskolakezdőknek hozza meg a kedvet a nyári táborozáshoz.

Hozott pontszám: 3 

 

Miklya Luzsányi Mónika - Cília árnyai

Vérzik a szívem. Már megint.
Még a századik oldalnál is azt gondoltam, hogy meg tudom cáfolni az előttem értékelőket. Aztán erőtlenné váltak bennem a tiltakozások, és végül megadtam magam.
Remek ötletből indult ki M.L.Mónika; aktuális a téma, iskolai összevonások, műemlék jellegű épületek piacra kerülése, kapzsi vállalkozók, és mindezekhez a fiatalság örök frissessége, tettrekészsége, szerelem, vízilabda verseny életre-halálra, és fűszerként egy csepp borzongás, a bezárásra kerülő iskolában ólálkodó több évszázados kísértetek.
Ötletből tehát nem volt hiány, de egyrészt túlírtnak érzem a könyvet, már, ha helyén való így nevezni azt, amikor túlságosan sok részlet tömörül egy ifjúsági regénybe. Másrészt a sok részlet olyan, mintha nem vezetne előre, hanem szétszóródna. Rengeteg felesleges dolog vitte el a figyelmet, a főszál, viszont nem tudott izgalmasan előre haladni. Nagyon tetszettek a kultúrtörténeti emlékek, a legendák, mítoszos gondolatok megjelenése, de az olvasási „élményt” felett ezek sem tudtak diadalmaskodni.
Személy szerint én már a borítón is kiakadtam, de nem én vagyok az olvasói tábor alapköve, talán a gyerkőcöknek tetszhet, így egy vállrándítással elintéztem. De azért csak bántja a szemem.
Szinte bizsereg a kezem alatt a ceruza, mit kellene kivágni belőle, mit kellene megerősíteni, hol lehetne tágítani rajta.
Szörnyű ember az olvasó, semmi nem jó neki!
Hozott pontszám: 3 

Mészöly Ágnes -Egy másmilyen nap

Az olvasótábor minden nap szembesül a könyvek sokszínűségével, már ami a műfaji besorolásokat illeti. A gyermek és ifjúsági kategóriában ez egy jóval szűkebb mezsgyére korlátozódik. Vannak a regények, a verses kötetek, és mondjuk a tankönyv jellegű kiadványok. A novella talán úgy jelenik meg, mint a mesétől elrugaszkodó első szárnycsapás, ami még keresi az útját, de az olvasóit is. Tény, hogy kifejezetten ifjúságnak íródott novellák elég szerény számban képviseltetik magukat, de azért akadnak.
Most, hogy ezt így szépen körülírtam, elmondom, hogy ez a könyv sem igazán novellagyűjtemény, de mondjuk, hogy annak az előszobája. Ha ezzel az ismerettel állunk neki az olvasásnak, akkor már is annyival jobb a helyzet, hogy nem ifjúsági regényt várunk.
Tizenhárom rövid kis történet egy-egy különleges gyermek mindennapi életéből. Egy tehetséges zongorista, egy sakkozó, egy táncos, énekes, egy beteg gyerek, vagy épp abból a szempontból különleges, hogy tanyán él, vagy a Krisna- völgyben. Ezek a gyerekek mondják el életükből azokat a dolgokat, amiket fontosnak tartanak. A felnőtté válás különböző szakaszából tekintenek magukra, családjukra.
Megvan a veszélye annak, ha 10 oldal, illusztrációt is tartalmazó 10 oldal alatt akarunk valamit elmélyíteni. Nem fog menni. De talán nem is kell, hiszen a listaszerűen felsorolt napi események az olvasóban mégis képeznek egy összetett lenyomatot, ami viszont úgy érzékeltem, hogy működik. Nem tudom mi a titka, de működik.
A 2017-es Merítés-díj ifjúsági kategóriában listás könyv segít az önértékelésben, az önismeret kialakításában, és az érzékenyítő könyvek táborát erősíti.
Ha esetleg valaki etika vagy erkölcstanár, jó a magyartanárok is jöhetnek, szóval ha nem is kötelező olvasmányként, de órai segédanyagnak is el tudom képzelni ezt a könyvet. Az első -általam nem olvasott- kötet értékelései között akadtam a molyon AeS mondataira, aki már el is végezte a házi feladatot. (https://moly.hu/ertekelesek/2496686)
Néhány apró morgásom, amit nem is kell igazából meghallani, egyrészt az illusztrációkra vonatkozik. Semmi bajom nem volt velük, épp csak feleslegesek, és nem adnak semmit a tartalomhoz, inkább lefelé húzzák a korosztályt. Aztán hiányoltam a tartalomjegyzéket. Abszolút nem koherens írásról, hanem tizenvalahány különálló történetről van szó.
Ha esetleg új kiadást ér meg a könyv, akkor javasolnám Zsolti történetének korrigálását. Kisebb hiba csúszott bele.
(Lehet, hogy korrektornak kellene mennem…..?)
  Hozott pontszám: 5

 

Szeifert Natália - Az altató szerekről - Ágyregény

"Tavaly egy péntek után, amikor ráérősen mosogattunk, azt mondta, irigyel engem. Ez jut most eszembe. A felespohár kicsúszott a kezemből, bele a melegvízbe, puhán koppant a mosogató alján. Engem, ugyan miért?
– Neked van egy rendes életed – mondta. – Szereted a férjedet, ő is téged, van egy klassz nagyfiad, jó helyen laksz, szép ház, kocsi, szóval mindened van, amire az ember vágyik.
– Még több is – feleltem fanyarul, de nem értette el.
– Ja, hát az üzlet is itt van – mondta, mire már csak egy félmosolyom jutott. Hallanád erről Bandit, gondoltam. Látnál engem éjszakánként és hajnalban a teraszon. Járnál te anyámhoz. Halogatnád te azt egész életedben, amit. Amit halogatok én.
– Hát… mindenkinek megvan ám a maga életével a baja – mondtam, és eszem ágában sem volt erről többet szólni. Szorongatta a torkomat az évek óta ki nem bomló sírás."

 

Egy viszonylag új -számomra mindenképp-, friss, kortárs írónő könyvét szeretném bemutatni. Szeifert Natália megmutatta nekem azt, ami Szécsi Noémi Egyformák vagytok kötetének nem sikerült. Úgy tűnik befogadóbb voltam ezzel a hangnemmel.

Két, párhuzamosan futó női szereplő a harmincas, negyvenes éveik közepén. Találkoztak ugyan, de nem ismerik egymást. Mégis meglepő hasonlóságokat mutat teljesen különböző életük. 

Zsuzsa feleség és anya. Élete a tipikus sorsok legtipikusabbika. Szerelem, házasság, gyerek. Meghalt édesapa, megörökölt hagyaték, férj jól menő üzlete, alibi munkahely, burok.

Zelmánál elhunyt anya, majd apa. Egyedüllét, magány, pótcselekvések, szex, még több szex, drog, burok.

A szerző váltott hangnemben építi cselekményét, gyakran a múltban bóklászik. Írása feszes, mondhatni izgalmas, így aztán rendkívül olvasmányos is. Ezt az izgalmas feszességet szerintem az adja, hogy a két hölgy érezhetően valahol egymás felé tart, szinte súrolják egymást, de még mindig nem futnak egymásba. Torkukban fel nem köhögött szőrcsomókkal szenvednek, viszik magukkal gyásszal megterhelt életüket, az álmatlanság tünetében testet öltött problémáikat, és nem képesek kinyitni szemeiket. Gusztustalan, de kényelmes pocsolyában vergődnek a maguk módján. 

Én mégis szerettem őket. Zelmáért aggódtam. A barátnője akartam lenni, Zsuzsa sorsa pedig annyira ismerős volt, hogy az már ijesztő. 

Ezek az ismerős életérzések teszik lehetővé, hogy könnyen befogadjuk a könyvet. Persze az számomra is kérdéses volt, hogy a férfi olvasóközönség is ennyire befogadó tud lenni? Egyáltalán érdekli ez őket? Szeifert Natália úgy tudta a két nő monológját végigjátszani, hogy mindvégig megtartotta az ábrázolás józanságát. 

Jól felépített regény, okos szerkesztés, gyönyörű és kifejező mondatokkal, kissé nyitva hagyott befejezéssel. Nekem még ez is jól esett.

Hozott pontszám: 5

 Szeifert Natália

 

"Legszívesebben ott maradtam volna, ne kelljen kimennem az utcára, ne kelljen arcokba bámulni, akik engem bámulnak, ne kelljen utazni hazáig és ne kelljen otthon lenni, ne kelljen otthon hallgatni, várni, hogy apám megszólaljon, ne kelljen attól félni, hogy én nem tudok megszólalni. Ne kelljen éjjel a vaksötétet lesve azon gondolkodnom, hogy értem, hogy az anyám meghalt, de hol van?"

Garai Gábor - Artisták

Élő csipesz, lóg a trapézen
a férfi fejjel lefele,
foga közt kettős tárcsa, mintha
mágneses nyelvet öltene.

A vonzás túlsó pólusán függ
s forog a nő – feszül a száj!
Micsoda csók! – Köztük csupasz tér,
tömör csönd s véletlen halál.

Micsoda egymásrautaltság
leng itt ég alatt, föld felett,
micsoda gyakorlott makacs vágy
ment s kockáztat két életet!

Milyen figyelemben forognak
s mily fegyelemben, tudva: csak
együtt szállnak, ha egyikük vét,
mindketten aláhullanak !…

Ó, ha így tudnánk összefogni
egymásra bízott szeretők,
mintha folyton fönn-szállva, mintha
folytonos zuhanás előtt!

Ó, ha közös dolgok tevői,
így tartanánk egymást, ilyen
végzetes bizalommal egymás
fogában s idegeiben!

Ezrekbe fogódzók, ha hittel
mondanánk, mint ők odafönn
élik, hogy: a másik ügyéhez
egész létemmel van közöm!…

Forog, forog a nő a férfi
foga közt – tompul a zene,
csak dob kopog. – Valami gyors vég,
bármi föloldás kellene!

No most!… Földet ér a mutatvány.
Fönt már a taps függönye leng.
S ők ketten egyetlen groteszk bók
szobrában állnak idelent.


Garai Gábor -Artisták

Fotó