2013. október 18., péntek
2013. október 11., péntek
"...Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.
Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.
A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -
de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?
A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.
De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.
Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
(József Attila-Nagyon fáj, részlet)
2013. október 3., csütörtök
Winterson, Jeanette-Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
"A történetek tényleg veszélyesek, anyámnak ebben igaza volt. A könyv
varázsszőnyeg, más világba repít. A könyv ajtó. Kinyitod. Belépsz rajta.
De visszajössz-e?"
Ugye, megdöbbentő a cím? Szerintem a szerző már ezzel is felkelti az olvasó figyelmét, és elgondolkodtat. Kinek fontosabb a normalitás, mint a boldogság? Elárulom, hogy ez a mondat nem az önéletrajzi könyv szerzőjétől származik, hanem annak anyjától, de igen is kardinálissá válik Jeanette életében, tehát nem kell csodálkozni, hogy könyvének épp ez a címe, ami annyira nem vonatkozik rá.
Jeanette 6 hetes volt, amikor örökbe fogadták és a Winterson család harmadik tagja lehetett. Valószínűleg az örökbe adást végző társaságnak nem szúrt szemet Mrs.Winterson "furcsasága", bigott vallásossága, bigott nemisége, és egyáltalán abszolút rugalmatlansága az élethez. Ez a merevség válik az egész család mélybe húzó malomkövévé. Nem képes elfogadni azt a kislányt, akihez a sors vezette, leginkább egész életében az az érzés hatottá át, hogy "rossz kiságyhoz vezette az ördög." Hogyan is juthatott pont neki ez a gonosz, verekedős, megátalkodott gyermek, aki egész lényével, egész életében csalódást okozott ennek a derék asszonynak. Pedig ő küzd a lelkek megmentéséért, bibliai idézeteket tesz a kislány reggelije mellé, párnáját is ilyen cetlikkel tömi meg, csütörtök kivételével délutánjaikat a templomban töltik, de semmi nem segít, Jeanette marad olyan, amilyen. Megharapja a tanítóját, felégeti a babakonyhát, a lányokat szereti, hazudik, csökönyös, míg végül tizenhat évesen végleg elhagyja otthonát. Büntetésinek köszönhetően már így is több időt töltött a pincében vagy a küszöbön gubbasztva, mint normális körülmények között, a csöves életmódból adódó kényelmetlenségeket már fel sem vette. Egyetlen dolog tartotta a létben, a könyvek. A könyvek iránti fogyhatatlan vonzalma, ahogy a későbbiekben is, amikor élete újból zátonyra fut, azt érzi, hogy életében a vers a mentőkötél, a könyv a tutaj. Igaz itt már a saját maga által írt könyv lesz az, ami képessé teszi őt a túlélésre.
"Ha a vers mentőkötél, a könyv tutaj. Legingatagabb állapotomban egy-egy könyvön egyensúlyoztam, és miután bőrig áztam, összetörtem az áradatban, a könyvek átsiklottak velem az érzelmek vadvizén."
"Ha a vers mentőkötél, a könyv tutaj. Legingatagabb állapotomban egy-egy könyvön egyensúlyoztam, és miután bőrig áztam, összetörtem az áradatban, a könyvek átsiklottak velem az érzelmek vadvizén."
Ahogy azt sejthetjük Jeanette egész életének fő célja az édesanyja megtalálása lesz. Minden leírt sorban üzen, árulkodik és reménykedik. Az örökbefogadott gyerekek eltaszítottságának őrlő magányában és önvádjában szenved, képtelen a boldogságra. Be kell vallanom, hogy a történet végkifejletét ismerve, sem maradt bennem kevesebb kérdés.
Átmeneti gyermekotthonban dolgozom. Nap, mint nap találkozom olyan gyerekekkel, akik az anyjuk iránti olthatatlan szeretetéhség miatt szenvednek. Semmi, de semmi nem tudja pótolni az anyai szeretetet. Elvihetem én a gyereket moziba, állatkertbe, festhetünk, gyurmázhatunk, adhatok neki finom ételeket, meleget, bármit, ő az anyja után fog vágyódni. Még akkor is, ha az bántotta, verte, negligálta, becsapta. Örök tátongó seb marad egy ilyen gyermekben, felnőttben. Itt nincs jó megoldás, csak kevésbé rossz. Jeanette bár képessé vált talpon maradni, mégsem vált képessé a boldogságra.
Mint minden önéletrajzi könyv, ez is leginkább a tiszteletet ébreszti fel bennem. Hogy a szerző megosztotta velem legintimebb dolgait, legnagyobb fájdalmait, szégyenét. De túl a tiszteleten, Jeanette történetében a könyvek iránti szerelme villanyozott fel legjobban. Neki tilos az anyai házban olvasni, ezért titokban gyűjti őket, fizetéséből garasoskodva, lecsípve innen-onnan.
"A pénzemen könyveket vettem. Hazacsempésztem, a matracom alá rejtettem őket.
Aki átlagos méretű ágyban alszik, és gyűjti az átlagos méretű puhafedeles könyveket, tudja, hogy rétegenként hetvenkét könyv fér a matrac alá. Fekhelyem apránként, de egyre észrevehetőbben emelkedett, mint Borsószem királykisasszonyé, vagyis kezdtem közelebb kerülni a plafonhoz, mint a padlóhoz."
Aki átlagos méretű ágyban alszik, és gyűjti az átlagos méretű puhafedeles könyveket, tudja, hogy rétegenként hetvenkét könyv fér a matrac alá. Fekhelyem apránként, de egyre észrevehetőbben emelkedett, mint Borsószem királykisasszonyé, vagyis kezdtem közelebb kerülni a plafonhoz, mint a padlóhoz."
Izgalmas élmény lehetett így közeledni a plafon felé. Más részről a könyvtárban szisztematikusan elkezdi olvasni a köteteket, A-Z- ig, de szó szerint így! Hihetetlen. Élete nehéz pillanatában mindig állt mellette egy hős, egy láthatatlan segítő.
Joggal tesszük fel a kérdést a kötet végén, nos, akkor lehet a szerző boldog, vagy lehet normális? Az, hogy manapság mi számít normálisnak, arról nem is érdemes vitát nyitni, annyira széles a határ. Bizonyos szempontból Jeanette normális, de nem boldog. Más megvilágításból Jeanette nem normális és nem is boldog. Számomra viszont nem normális, de képessé kell váljon boldognak érezni magát,mert igen is lehet boldog, még ha nem is normális.
Izgalmas olvasmány Jeanette Winterson története, amely az örökbefogadás érzelmi örökségének feldolgozását tárja elénk, miközben egy rendkívüli érzékenységgel és írói tehetséggel megáldott személyt is megismerhetünk. Köszönjük J.W. !
Jeanette Winterson
A kötetért hálás köszönet a Park Kiadónak!
Hozott pontszám: 5
Kedvenc karakter: Jeanette
Park Kiadó, Budapest 2013
Eredeti cím: Why Be Happy When You Could Be Normal?
Fordította: Lukács Laura
Ár: 3500,-Ft
2013. szeptember 27., péntek
Jealousy
Oh how wrong can you be ?
Oh to fall in love
Was my very first mistake
How was I to know
I was far too much in love to see ?
Oh jealousy look at me now
Jealousy you got me somehow
You gave me no warning
Took me by surprise
Jealousy you led me on
You couldn't lose, you couldn't fail
You had suspicion on my trail
How how how all my jealousy
I wasn't man enough to let you hurt my pride
Now I'm only left with my own jealousy
Oh how strong can you be
With matters of the heart ?
Life is much too short
To while away with tears
If only you could see
Just what you do to me (oh jealousy)
Jealousy you tripped me up
Jealousy you brought me down
You bring me sorrow, you cause me pain
Jealousy when will you let go ?
Gotta hold of my possessive mind
Turned me into a jealous kind
How how how all my jealousy
I wasn't man enough to let you hurt my pride
Now I'm only left with my own jealousy
But now it matters not
If I should live or die
'Cause I'm only left with my own jealousy
2013. szeptember 26., csütörtök
A város horpaszán
1.
Lúdbőrös az ég - csillagos
Hol a boldogság mostanában?
Ragad a sötét, mint a kosz.
hideg melenget, mint az áram.
Tíz újjam között átcsurog,
mint esték rácsán én, a nappal.
Ha teste nem véd, mint burok,
vadászhálóként sem marasztal.
Hátamhoz nő, (már fásulok)
hordozható kis asztal-éjem.
Összemaszatolt hit-szurok,
szobák mélye nem tart meg mégsem.
Vetődj, vetődj meg éjszakám!
Terülj terülj az éjszakára!
Soká megbírt ez éj magán,
kinek-kinek meglett a kára.
Alaktalan csomó vagyok,
a város horpaszán melenget.
Szemem fárad. A fény dadog,
s mindig mélyebb tárnákba enged.
2.
Borostás az ég - szúr a reggel.
Hiteget a nap a meleggel.
Előmásznak az éjlakók.
Nem is készül már róluk lista.
Rendőr rángat a létre vissza.
Iszonyodva néznek a jók.
Útszéleken lökdös a nappal.
Tekintet vág közénk
-csak lappal.
Csöndben oszlik a tüntetés.
Immunrendszer lökte ki mindünk.
Másba s másképp hittünk, ha hittünk.
Színes dérként lep a penész.
Lassan feltöltődik a város.
Már minden érintés halálos.
Az ráz, kihez még van közöm.
Semmire való napba kezdtünk.
Egyre átlátszóbb a test a testünk.
Árnyékunk, az is elköszön.
(W.E.)
Sosem kellene többé lélegeznem...
2013. július 4., csütörtök
Joanne Kathleen Rowling-Harry Potter és a....
Egyszer (?) megígértem a lányomnak, hogy elolvasom az összes Harry Potter könyvet.
2013 júniusában íme elkezdem megvalósítani ezt a fogadalmat...
1. Harry Potter és a bölcsek köve
-Június 27-július1
-Jaj, de ismerős minden.
-Borzalmas ez a borító.
-A könyvben sokkal szánalmasabbnak képzelem Harryt.
2. Harry Potter és a titkok kamrája
-Július1-július 3
-Ez a borító is rémes.
-Gileroy Lockhart-ot még piperkőcebbnek képzeltem. A filmben is színes talárokban pörgött?
-Hopp, találtam kicsi kis különbségeket, de jó. (Pókok felfedezése)
-Miért nem tudom letenni a könyvet?
3. Harry Potter és az azkabani fogoly
-Július 3-július 6
-Jaj, de csúf ez a könyv.
-De jó, itt is vannak apró különbségek a filmhez képest!
4.Harry Potter és Tűz Serlege
-Július 6-július 12
-Nagyon tetszett, ahogy a könyv indul.
-Több humor volt benne, mint eddig bármelyik kötetben.
-Filmben ez a kedvenc részem.
-Hihetetlen Kathleen fantáziája, rengeteg jó ötlet.
-Sajnálom a rengeteg részt, amit kihagytak a filmből. Csak azt tudom ajánlani, hogy mindenki olvassa el a könyvet. Főképp a H.P. rajongók.
-Borító....no comment.
5.Harry Potter és a Főnix Rendje
-Július 12-25 Tragikusan nehezen ment az olvasás, ezért húzódott ennyire el. Annyi idő alatt olvastam el, mint a többi hat kötetet. :) Vicces
-Itt is voltak ötletek, amik tetszettek, de rémesen túlírtak éreztem. Talán a rettenetes ellenszenvem Umbridge iránt szította ezt az érzést.
-Hát igen, a filmes feldolgozás itt már alaposan eltér a könyvtől. Igazából a Logbottomos részekhez nem kellett volna nyúlni. A filmes feldolgozás igazi vesztese ő.
6.Harry Potter és a Félvér Herceg
-Július 25-26 Nos, igen. Tetszett. Nagyon is.
-A filmet egyáltalán nem értettem, amikor először láttam, igazából ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy el kell olvasnom a könyvet, mert ez így harmat gyenge. A könyv elolvasása után szerencsére mindent értek.
-Talán az egyik legkreatívabb résznek nevezném ezt a részt.
7.Harry Potter és a Halál ereklyéi
-Július 27-július 30.
-Vegyes érzések, mert volt, ami nagyon tetszett benne, de stílusában ismét túlírtak éreztem. A legjobban az a kontraszt bosszantott, ami a bujdosás hosszúsága , és a végén odavetett magyarázat sablonossága között áll fenn.
-Ismét el kell mondanom, hogy tisztelettel adózom az írónő fantáziája előtt, mert hihetetlen ötlete vannak.
Összességében egy nagyon jó sorozatnak tartom a Harry Pottert és csak sajnálni tudom, hogy nem gyerekként olvastam, mert úgy biztosan több élményt adott volna. Az Roxfort hangulata és az egész miliő fantasztikusra sikerült, akárcsak a kviddics és a varázslények, tantárgyak. Tényleg hozza azokat a kérdéseket, amik az ifjúságot leginkább érdekli, barátság, bizalom, jövőkép. Viszont amivel nem tudtam megbarátkozni, az maga Harry Potter. Érte lehet rajongani, lehet csodálni, de szeretni nem tudtam. Nem tetszett a jelleme, semmi egyedit nem találtam benne. Sokszor bosszantott, és sajnáltam a barátait, akik állandóan szívtak miatta.
Monumentális sorozat ez egy gyerek számára, és nagy erénye, hogy a könyv nyomán sok gyerek elkezdett olvasni, sorra jelentek meg az igényes kiadású és tartalmú ifjúsági könyvek hazánkban. Személy szerint nem tenném meg kötelező olvasmánynak, pláne érettségi tételnek, de nyári olvasmánynak ajánlanám a gyerekeknek.
2013 júniusában íme elkezdem megvalósítani ezt a fogadalmat...
1. Harry Potter és a bölcsek köve
-Június 27-július1
-Jaj, de ismerős minden.
-Borzalmas ez a borító.
-A könyvben sokkal szánalmasabbnak képzelem Harryt.
2. Harry Potter és a titkok kamrája
-Július1-július 3
-Ez a borító is rémes.
-Gileroy Lockhart-ot még piperkőcebbnek képzeltem. A filmben is színes talárokban pörgött?
-Hopp, találtam kicsi kis különbségeket, de jó. (Pókok felfedezése)
-Miért nem tudom letenni a könyvet?
3. Harry Potter és az azkabani fogoly
-Július 3-július 6
-Jaj, de csúf ez a könyv.
-De jó, itt is vannak apró különbségek a filmhez képest!
4.Harry Potter és Tűz Serlege
-Július 6-július 12
-Nagyon tetszett, ahogy a könyv indul.
-Több humor volt benne, mint eddig bármelyik kötetben.
-Filmben ez a kedvenc részem.
-Hihetetlen Kathleen fantáziája, rengeteg jó ötlet.
-Sajnálom a rengeteg részt, amit kihagytak a filmből. Csak azt tudom ajánlani, hogy mindenki olvassa el a könyvet. Főképp a H.P. rajongók.
-Borító....no comment.
5.Harry Potter és a Főnix Rendje
-Július 12-25 Tragikusan nehezen ment az olvasás, ezért húzódott ennyire el. Annyi idő alatt olvastam el, mint a többi hat kötetet. :) Vicces
-Itt is voltak ötletek, amik tetszettek, de rémesen túlírtak éreztem. Talán a rettenetes ellenszenvem Umbridge iránt szította ezt az érzést.
-Hát igen, a filmes feldolgozás itt már alaposan eltér a könyvtől. Igazából a Logbottomos részekhez nem kellett volna nyúlni. A filmes feldolgozás igazi vesztese ő.
6.Harry Potter és a Félvér Herceg
-Július 25-26 Nos, igen. Tetszett. Nagyon is.
-A filmet egyáltalán nem értettem, amikor először láttam, igazából ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy el kell olvasnom a könyvet, mert ez így harmat gyenge. A könyv elolvasása után szerencsére mindent értek.
-Talán az egyik legkreatívabb résznek nevezném ezt a részt.
7.Harry Potter és a Halál ereklyéi
-Július 27-július 30.
-Vegyes érzések, mert volt, ami nagyon tetszett benne, de stílusában ismét túlírtak éreztem. A legjobban az a kontraszt bosszantott, ami a bujdosás hosszúsága , és a végén odavetett magyarázat sablonossága között áll fenn.
-Ismét el kell mondanom, hogy tisztelettel adózom az írónő fantáziája előtt, mert hihetetlen ötlete vannak.
Összességében egy nagyon jó sorozatnak tartom a Harry Pottert és csak sajnálni tudom, hogy nem gyerekként olvastam, mert úgy biztosan több élményt adott volna. Az Roxfort hangulata és az egész miliő fantasztikusra sikerült, akárcsak a kviddics és a varázslények, tantárgyak. Tényleg hozza azokat a kérdéseket, amik az ifjúságot leginkább érdekli, barátság, bizalom, jövőkép. Viszont amivel nem tudtam megbarátkozni, az maga Harry Potter. Érte lehet rajongani, lehet csodálni, de szeretni nem tudtam. Nem tetszett a jelleme, semmi egyedit nem találtam benne. Sokszor bosszantott, és sajnáltam a barátait, akik állandóan szívtak miatta.
Monumentális sorozat ez egy gyerek számára, és nagy erénye, hogy a könyv nyomán sok gyerek elkezdett olvasni, sorra jelentek meg az igényes kiadású és tartalmú ifjúsági könyvek hazánkban. Személy szerint nem tenném meg kötelező olvasmánynak, pláne érettségi tételnek, de nyári olvasmánynak ajánlanám a gyerekeknek.
Ulickaja, Ljudmila-Daniel Stein, tolmács
Ulickajával való kapcsolatom 2008-ban kezdődött, amikor elolvastam Médea és gyermekei című könyvét. Annyira jó, hogy akkor még alig lehetett róla hallani. Biztos ismeritek ezt az érzést, amikor minden külső hatás nélkül, tisztán ébred fel bennetek a szimpátia. Ez a felfedezés volt nekem Ulickaja. A meséje, anekdotázó családtörténete rögtön belém telepedett. Aztán évente elolvasok tőle egy-egy könyvet. Szégyenem, hogy a dedikált, nyeremény Imágóm még mindig ott figyel a polcon, olvasatlanul.
De a sors úgy hozta, hogy végre elcsíptem a könyvtárban Daniel Stein kötetét. Akik keresik a könyveit, tudják, hogy a könyvtárakban vadászni kell még rájuk. Így aztán vizsga időszak ide, vagy oda kivettem a könyvet, de bele sem néztem, csak "stoppoltam". Ahogy szombaton letettem az utolsó vizsgámat, máris belevetettem magam a könyvbe. Ismét elvarázsolódtam, elmerítkeztem egy ismeretlen világban....
Akármit is csinálunk, nyomot hagyunk magunk mögött. Csak rajtunk múlik, hogy milyen lesz ez az átörökített nyom.
Ulickaja egy szorgalmas madár módján felcsipegeti Daniel elhagyott nyom-morzsáit, és írói mivoltát meg nem hazudtolva átgyúrja, kiegészíti, színesíti, belevegyíti a maga emlékeit, érzéseit a zsidó-katolikus pap életébe. Annyi mindent lehetne erről a könyvről mondani, mert annyi minden van benne: a háború borzalma, az emberi kegyetlenség, a zsidó kérdés ezer szála, a katolikus-zsidó viszony, a hit értelmezése, Izrael helyzete és kapcsolata az arab világgal, homoszexualitás, anya-gyerek viszony kihatása az életre, hűség a politikai nézethez, és még hosszasan sorolhatnám. Biztos vagyok benne, hogy mindenkit más mozzanat érint meg. Egyetlen közös ezekben a témákban maga a főszereplő Daniel Stein, aki hivatása révén mind érintkezik ezekkel a problémákkal. De mi Daniel hivatása?
„Daniel igaz ember volt. Emberi mérték szerint vereséget szenvedett-halála után a gyülekezet szétszéledt, és Jakab egyháza ugyanúgy nincs, mint azelőtt. De bizonyos értelemben Jézus is vereséget szenvedett-először saját népe nem értette meg és nem fogadta el, utána sok más nép elfogadta, de nem értette meg. És ha megértették-hol van az új ember, hol az új történelem, az új emberi viszonyok? ”
Ulickaja fő mondanivalója számomra az igaz ember bemutatása. Hogyan ível át emberek százainak életén ez a fénysugár, az igaz ember, milyen nyomot hagy maga után, milyen nyomot hagy bennem. Daniel tulajdon testével fedte le a judaizmus és a kereszténység közötti áthatolhatatlan szakadékot-írja a szerző. Alakját hosszasan lehetne elemezgetni, és nem is tartom balgaságnak, hiszen megkaphatnánk a választ olyan kérdéseinkre, mint hogy mi teszi az embert bátorrá, erőssé, vagy hogyan találhatjuk meg a legjobb választást az adott helyzetben.
Meghajlok Ulickaja írói tehetsége előtt; kirángatta Daniel alakját a múltból, épített köré egy világot a saját fantáziájából és élményeiből, kollázsszerűen összerakta az életét a környezetéből lerakódott kicsi puzzle darabkákból, aztán csak csodálkozott, hogy maga is megsiratta az ő szerzetesét.
Mindenképp rendkívüli olvasmány ez a könyv, élveztem a hangulatát, elgondolkoztatott, bevilágított pár sötét sarokba.
Ulickaja egy szorgalmas madár módján felcsipegeti Daniel elhagyott nyom-morzsáit, és írói mivoltát meg nem hazudtolva átgyúrja, kiegészíti, színesíti, belevegyíti a maga emlékeit, érzéseit a zsidó-katolikus pap életébe. Annyi mindent lehetne erről a könyvről mondani, mert annyi minden van benne: a háború borzalma, az emberi kegyetlenség, a zsidó kérdés ezer szála, a katolikus-zsidó viszony, a hit értelmezése, Izrael helyzete és kapcsolata az arab világgal, homoszexualitás, anya-gyerek viszony kihatása az életre, hűség a politikai nézethez, és még hosszasan sorolhatnám. Biztos vagyok benne, hogy mindenkit más mozzanat érint meg. Egyetlen közös ezekben a témákban maga a főszereplő Daniel Stein, aki hivatása révén mind érintkezik ezekkel a problémákkal. De mi Daniel hivatása?
„Daniel igaz ember volt. Emberi mérték szerint vereséget szenvedett-halála után a gyülekezet szétszéledt, és Jakab egyháza ugyanúgy nincs, mint azelőtt. De bizonyos értelemben Jézus is vereséget szenvedett-először saját népe nem értette meg és nem fogadta el, utána sok más nép elfogadta, de nem értette meg. És ha megértették-hol van az új ember, hol az új történelem, az új emberi viszonyok? ”
Ulickaja fő mondanivalója számomra az igaz ember bemutatása. Hogyan ível át emberek százainak életén ez a fénysugár, az igaz ember, milyen nyomot hagy maga után, milyen nyomot hagy bennem. Daniel tulajdon testével fedte le a judaizmus és a kereszténység közötti áthatolhatatlan szakadékot-írja a szerző. Alakját hosszasan lehetne elemezgetni, és nem is tartom balgaságnak, hiszen megkaphatnánk a választ olyan kérdéseinkre, mint hogy mi teszi az embert bátorrá, erőssé, vagy hogyan találhatjuk meg a legjobb választást az adott helyzetben.
Meghajlok Ulickaja írói tehetsége előtt; kirángatta Daniel alakját a múltból, épített köré egy világot a saját fantáziájából és élményeiből, kollázsszerűen összerakta az életét a környezetéből lerakódott kicsi puzzle darabkákból, aztán csak csodálkozott, hogy maga is megsiratta az ő szerzetesét.
Mindenképp rendkívüli olvasmány ez a könyv, élveztem a hangulatát, elgondolkoztatott, bevilágított pár sötét sarokba.
Hozott pontszám: 4/5 (nekem kicsit hosszúnak tűnt)
Kedvencem: Daniel, és Hilda (Hilda látszólag nem annyira hangsúlyos, bár sokat szerepel, mégis az ő alakja tükörképe Daniel képének)
Ljudmila Ulickaja
"-Mit akarsz Istennek ajándékozni? A szerelmi bánatodat? Azt akarod
letenni elé?Mit fogsz ott csinálni? Tán olyan nagy imádkozó vagy? Az
imáiddal fogod megtartani a világot, mint a harminchat igaz ember? Vagy
tudsz elmélkedni? Talán te vagy Szalézi Szent Ferenc vagy Avilai Szent
Teréz! Talán azt akarod, hogy ott ragyogjon a fejed fölött a futtatott
arany jel, amit a keleti ikonokra szoktak rajzolni? Ne szórakozz velem!
Ki se látszom a munkából. Dolgozz itt!"
"– Ebbe beleőrülök, persze, de az egész rémálomban még a féltékenység is
benne van…És a borzalmas női megaláztatás…Én erre nem vagyok
felkészülve, hogy kiderüljön, hogy a férjem meg a fiam homokos. (…)
Aztán Esther szó szerint a következőket mondta:
– Mi végigéltünk egy borzasztó háborút. Minden hozzátartozónkat megölték. Láttunk falvakat, ahol mindenkit megöltek. Láttuk a tél végén kiolvadó hullahegyeket, amelyek a hó alatt voltak, amelyekből állatok zabáltak. Agyonlőtt gyerekeket. Én megtiltottam magamnak, hogy emlékezzek rá. De most kénytelen vagyok azt mondani neked: a te fiad él és boldog. Ha minden úgy van. ahogy mondod, az szerencsétlenség. Neked. De nem neki. Annyiféle szerencsétlenség van, amit az ember nem is sejt."
Aztán Esther szó szerint a következőket mondta:
– Mi végigéltünk egy borzasztó háborút. Minden hozzátartozónkat megölték. Láttunk falvakat, ahol mindenkit megöltek. Láttuk a tél végén kiolvadó hullahegyeket, amelyek a hó alatt voltak, amelyekből állatok zabáltak. Agyonlőtt gyerekeket. Én megtiltottam magamnak, hogy emlékezzek rá. De most kénytelen vagyok azt mondani neked: a te fiad él és boldog. Ha minden úgy van. ahogy mondod, az szerencsétlenség. Neked. De nem neki. Annyiféle szerencsétlenség van, amit az ember nem is sejt."
"Abban az évben csak egyetlen hely volt a kolostorba igyekvő novíciusok
számára. Két aspiráns jelentkezett – én és a helybéli színház egy fiatal
színésze. A kolostorfőnök engem választott, én zsidó vagyok, nekem
sokkal nehezebb lesz megtalálnom a helyemet az egyházban. Igaza lett – a
másik aspiráns arra az egy helyre Karol Wojtyla volt. Ő kétségtelenül
megtalálta a helyét az egyházban."
"– Bevallom, Hilda, ezt mindig nagyon nehéz eldönteni – mit lehet
elmondani, és mit kell magában tartani az embernek. Fiatalkoromban úgy
véltem, hogy minden embernek tudnia kell mindent, és nekem, mint
lelkipásztornak kötelességem megosztani minden tudásomat. Az évek során
rájöttem, hogy ez nincs így. Az embernek csak azt szabad tudnia, amit
képes befogadni. (…) Szörnyű dolog megzavarni az emberekben az
állandóságot. Ha valaki megszokta, hogy egy bizonyos módon gondolkodik,
akkor a megszokott gondolatmenettől való legkisebb eltérés is fájdalmat
okoz neki.Nem mindenki hajlandó elfogadni az új eszméket, bővíteni,
pontosítani a tudását. Egyáltalán változni."
"– Természetesen – mondom –, a keresztények helyzete általában sem
egyszerű, soha nem is volt az! És a zsidók helyzete is nagyon bonyolult,
arra a Péter a tanú. De egy zsidó keresztény!"
2013. április 23., kedd
Kőrösi Zoltán-Magyarka
" A fájdalom jobban kitölti az embert, mint bármi más, jobban, mint az öröm és jobban, mint az élvezet. Pedig a fájdalom nem okosság, nem arról szó sincsen, a fájdalom éppen, hogy ostobává tesz."
Ezekkel a gyönyörű sorokkal kezdődik Körösi Zoltán legújabb könyve, mely egyetlen Könyvfesztiválos beszerzésem. Nem, mintha nem találtam volna méltónak ígérkező társakat mellé...
Nem bántam meg, hogy ezt választottam, mondjuk nem is bírtam volna ki, hogy ne ő legyen a kiválasztott, hiszen aki ismer, tudja, hogy prózája a szívem csücske.
Ebben a könyvében három generáció asszonyainak sorsát mutatja be nekünk. Stílusában sokban hasonlít eddigi családregényeihez, azt is hihettük volna, hogy akár a Hazánk szívéből lett kiollózva.
Nagyanya sorsával indul a mese, 1902-től, majd a sárréti Rác utcában találjuk magunkat, Bukovszki Sándor tímár, bőrgyári munkás mellett, aki immáron kilencedszerre kérte meg a Nagyanya kezét. A lengyel, nemesi származású férfi két gyermekkel ajándékozta meg a családot, Ilonával (1936) és Marikával (1941).
Ilonát tanítónőnek taníttatták, s nagy volt a riadalom, amikor Ilona később egy zenész cigányba lett szerelmes, Varga Istvánba. A zenész eltűnése miatt Ilona hamarosan egy másik férfi mellett találja magát, ő Drozdics József, erdész, akitől Ilonának két lánya született Kati (1962) és Kati nővére. Katit ötéves koráig a Nagymama neveli, de egy nap haza kell menni, ahol borzalmasan érzi magát. Szembesülnie kell a szülei állandó veszekedésével, apja alkoholizmusával, eszement féltékenységével, és azzal, hogy állandóan veri az anyját. Ilonka a két lánnyal egy nevelőintézetbe megy, ahol lakhatást és állást biztosítanak nekik, apját áthelyezik. Itt alakulnak kamaszokká, majd felnőttekké a lányok, itt nyílik ki számukra a világ, s itt csöppen be a szerelem is az életükben. Közben az úttörő élet nyújtotta romantikában ringatóznak, Zánka, őrsi gyűlések, mozgalmi énekek, esti diszkók. Miután Katit nem vették fel az orvosi egyetemre, elmegy otthonról, elkezd dolgozni, s éli a fiatal lányok életét. Fehér bőre, szeplői, vörös haja miatt mindig csúfolták, "-Pulykatojás, pulykatojás!", míg előnyére nem változtatja megjelenését. Ettől kezdve már nem ő a csúnya lány. Sikere beindul. Boldogul, ahogy tud. OTP takarékkönyv, albérlet, BT alakítása, a megváltozott viszonyok miatt svéd masszás oktatás, masszírozások, egy gyerek, majd megélhetési nehézségek, örök harag Ilonával, végül egy osztrák bordélyház.
Ez a sodródás könyve. Talán a legborongósabb Kőrösi család történet. Mindig is úgy éreztem, hogy a szerző ugyan elmeséli nekünk a legintimebb részletekig a hősei életét, de soha nem akar ítélkezni. Átérzi, hogy jó és rossz között dönteni, nem mindig olyan egyszerű. Alakjai mindig elfogadják sorsukat, elviselik a nehézségeket, de életüket valami pókháló finomságú szépség tartja a létben. Ezt a szépséget most nem éreztem. Sokkal jobban előjött a sodródás, az akaratnélküliség. Gyakran hangzik el a szereplők ajkáról, hogy :
„Mostantól minden jó lesz, nem is csak, hogy jobb, de jó. Nem volt
könnyű, de ha valamit nagyon akar az ember, az előbb-utóbb úgy is
sikerül, lehet, hogy nem úgy és nem akkor, de sikerül, ez biztos. Nem
csak szerencse ez és nem csak kegyelem, ez a dolgok rendje.”
Megelégedés, beletörődés, és csupán a ma túlélése. Csendességük nekem már némaság volt, szinte fájdalom és vágy nélküliek voltak. Hagyták, hogy kihaljon belőlük a zene, elengedték kötelékeiket is, mégsem repültek. Kétségtelen, vannak ilyen emberek, talán a kor, amibe születtek, az a hibás? Mindenki megfogalmazhatja magában az okokat, de nekem édes kevés lenne egy olyan örökség, ami abban forog, hogy most már minden rendben lesz, csak úgy lehet, mert érzem. Ilyen tekintetben most nem kaptam sokat ettől a történettől.
Hozott pontszám: 4
Kedvenc karakter: ??? (Talán Olga néni?)
Kalligram Kiadó, Pozsony 2013
Ár: 2900,-Ft
2013. április 12., péntek
D'Avenia, Alessandro-Fehér, mint a tej, piros, mint a vér
"Tudod, így születnek
ezek a mesék,
bárcsak mindig velük álmodnék...
Ha elmesélem őket,
Elröpítenek
Mennyei világok felé.
Nehéz meglenni
Királyfira váró tündérek nélkül,
Nem könnyű játszani,
Ha te nem vagy velem...
Vigyél magaddal
angyali titkok és
Démoni mosolyok közé.
Én majd gyöngéd fénnyé
Varázsolok mindent.
Semmi baj el nem érhet,
színek mélyére rejtőzöm érted...
Levegő, legyen tiéd a csöndem,
Ne búcsúzz el tőlem,
De emeld fel a világot...
Levegő, ölelj át.
Szárnyalok, szárnyalok,
Szárnyalok..."
(Nannini-Aria)
Leo16 éves, és mindent színekben lát. A fehértől irtózik, a kék megnyugtatja, a vörös eluralja, lázba hozza. "A fehéret speciel utálom, mert határtalan. Fehér éjszakák, fehér zászló,
fehér papírlap, fehér hajszál (...), sőt a fehér tulajdonképpen nem is
szín. Maga a semmi, mint a csönd. Szavak nélküli zene, zene nélküli
csönd. A csönd: fehérség. Nem bírom a csöndet, sem az egyedüllétet, ami
ugyanaz." Beatrice haja vörös. Beatrice a szerelme, de még
nem merte elárulni érzelmeit a lánynak. Leonál minden tipikus. Élvezi a
száguldást a motorján, utálja az iskolát, a tanulást csak hallomásból
ismeri, mindene a foci és a csapat. No és szerelmes. A vörös hajú, zöld
szemű lányba. Leo barát-nője, Silvia segít a fiúnak tartani a
kapcsolatot Beatricevel, s erre különösen szükség is lesz, mert a lány
hirtelen megbetegszik.
Leo legnagyobb félelme ölt testet, a fehérség, ami beborítja a lány vérét. A leukémia.
A fehérség, ami felzabálja a vöröset, szorongást és félelmet
kölykedzik. Leo kezdetben erősnek, oroszlánnak érzi magát, de lassan fel
kell ismernie az emberi lényünk titkos zugaiban kushadó gyávaságot.
Tiltakozása Beatrice sorsa miatt egyre szélsőségesebb viselkedésekbe
sodorja. Mindent romba dönt maga körül. Lóg a suliból, összerúgja a port
a foci csapattal, és megbántja egyetlen tisztelt tanárát, az Álmodozót
is. Pedig ez a tanár az, aki tevékenyen részt vesz abban, hogy fel tudja
dolgozni a kamaszkorral járó ziláltságot, amit Leo érez. Silvia kitart
mellette amíg bír, de a lány is súlyos titkot őriz
magában, aminek megvallása a fiúval való összeveszést eredményezi. Leo
egyedül marad. Egyedül a céltalanságával, a félelmeivel, szerelme
szenvedésével. Ebben a csendben segít neki apja és Álmodozó.
Ahogy egy jó történetben lenni szokott, a végén minden rendbe jön, a királyfi elnyeri a legkisebb királylány kezét, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Vagy csak majdnem minden jön rendbe?
Bár
a könyv emberi létünk értelmére súlyoz, láthatatlan módon plántálja
belénk a barátság, a lemondás, áldozat, türelem, szenvedés, megbékélés
értékeit. Néha ugyan kicsit didaktikusra sikerültek a beszélgetések, a
felnőtteknek szemet szúr ez a szájbarágós erkölcstan, de talán a
fiatalabb olvasók észre sem veszik. Mert, hogy
szerintem kamaszoknak való könyv ez a legjavából, de nekünk kamaszokat
birtokló szülőknek is jó szemnyitogató. Nem csak a szemem, hanem a
könnycsatornáim is nyiladoztak olvasás közben, hiszen ez a könyv mégis
csak az értelmetlennek tűnő szenvedésről, a halálról szól.
Sikerül-e Leonak megbékélni a fehérséggel, be tudja illeszteni ezt a színt is az életébe?
Alessandro D'Avenia egy fiatal tanár, akinek ez az első könyve, s úgy tűnik, hogy jól átérzi a fiatalok helyzetét. Talán épp saját magát jeleníti meg az Álmodozó alakjában. Én örülnék, ha még olvashatnék tőle.
Alessandro D"Avenia
A
könyv borítójáról megoszlanak a vélemények. Van akinek nem tetszett, de
sokaknak igen. Én az utóbbi csoportba tartozom. Amióta megláttam a Ráday Könyvesház
kirakatában, úgy éreztem meg kell szereznem. Ráadásul ez a cím...
szuper. De amíg a cím jól illeszkedik a cselekményhez, addig ez a
borítóról nem mondható el. Persze, véleményem szerint ez nem
követelmény. A jó borító vonzza a tekintetet, és csak utólag derül ki,
hogy fedi-e a könyv tartalmát.
Hozott pontszám: 4/5
Európa Könyvkiadó, Budapest 2011
Eredeti cím: Bianca come il latee, rossa come il sangue
Fordította: Gál Judit
Ár: 3000 ,- Ft (MOLY -os csere révén, köszönöm: Adry79-nek)
2013. április 11., csütörtök
Wharton, William-Madárka
"Megvan mindnyájunknak a maga privát bolondériája. És ha ez elég sok
embernek szúr szemet, akkor bolondnak kiáltanak ki. És van az úgy is
néha, hogy mi magunk nem bírjuk tovább, mi mondjuk meg valakinek, hogy
bolondok vagyunk, és akkor attól fogva gondoskodnak rólunk."
Hányan és hányszor szeretnénk elmenekülni a világból, és vajon kinek és hogy sikerül ez? A könyv két szereplője -Madárka és Al- is menekül első sorban önnön maga elől, de a múltban megélt tragédiák elől is.
Madárka minden figyelmét a madarak kötötték le. Először csak csodás énekük, színük káprázata, majd repülésük és szaporodásuk. A szülők is lassan beadták derekukat, és a nagy bevétel reményében, megengedték fiúknak, hogy a madarak szaporításával töltse idejét. Madárka igazi tudós lélek, aprólékos megfigyelő, elhivatott, türelmes. Hónapokig keresi első madarát, majd annak társát. A szaporodás megindul, minden mesésen alakul, csak Madárka válik lassan szenvedélyének áldozatául. Álmában madárrá változik ő maga is, megtalálja azt a megértést, amit a világban kellene megtalálnia társai között. Ennek a fiúnak egy igazi nagy szerencséje van, hogy van egy barátja, Al, aki bár nem osztozik szenvedélyes madárimádatában, de valamelyest megérti őt. Persze az élet és a háború a két fiút messze sodorja egymástól, s a viszontlátás örömébe belekeveredik a valóság fanyar ténye. Madárka egy elmegyógyintézetben van, madárnak képzeli magát, guggolva szökdécsel, etetni kell, nem ad ki emberi hangot. Senki sem tudja mi történt. Édesanyja a frontról sebesülten hazatért Alt kéri meg arra, hogy próbálja meg Madárkával felvenni a kapcsolatot. Al nem nyugszik bele, hogy barátja megtébolyodott, akárcsak a kómába esett embereknek, Al is egyfolytában beszél Madárkához a múltról, a közösen eltöltött időkről és a saját tragédiájáról, amit a háborúban kellett végigélnie. Feltárul valamiféle valóság, de hogy mi is a valóság, ki van a kalitkán belül, és kívül, ezt mindenki maga hivatott eldönteni.
Ennek a könyvnek olvasása biztos, hogy mindenki számára nagy élmény lehet, mert egyfelől nagyon szép, választékos az írásmódja, és a fordítása, más részről pedig a témája, annak aprólékos kidolgozása is nagy irodalmi élményt nyújthat. Könnyű magunk előtt látni Madárkát, vézna kis testét, melyet a végletekig soványított, hogy képessé váljon repülni, totyogó, cingár lábait, oldalasan elfordított madárszemeit, ahogy ott gubbaszt a szoba padlóján, és les ránk. Már nem része a mi világunknak, hiába ostromoljuk, ő már nincs itt. És szembe vele Al, aki legszívesebben maga is a rács túlsó oldalán lenne, ő is élvezné, ha etetnék, mosdatnák, nem kellene kilépnie a világba, nem kellene vállalnia a valóságot.
Az irodalomtörténet során sokan próbáltak szabadulni a háborúkban átélt szörnyűségektől. Az ember nem tud mit kezdeni ezzel a borzalommal. Ez feldolgozhatatlan. Láthatjuk hogyan fogta történetbe Hemingway, Maugham, Remarque vagy akár Örkény István a megélt rettenetet, amit a háború zúdított rájuk. Számomra William Wharton könyve ugyanezt a próbálkozást jeleníti meg, összekapcsolva azzal a ténnyel, hogy nem feltétlenül csak a háború emlékei elől menekülhet az ember.
Hozott pontszám: 4/5
Kedvenc karakter: Madárka
Hozott pontszám: 4/5
Kedvenc karakter: Madárka
William Wharton
2013. április 4., csütörtök
Glattauer, Daniel-Örökké tiéd
Számomra a múlt hónap
felfedezettje volt ez az osztrák újságíró, író, Daniel
Glattauer. A "Gyógyír északi szélre" és annak
folytatása "A hetedik hullám" megváltozott ismerkedési
szokásaink világjelenségével foglalkozik. Hogyan lehet
párkapcsolatra szert tenni manapság, és a modern jelenségek
magukban hordozott bukási lehetőségeivel. Aktualitása,
problémafelvetése miatt nekem ez a két könyv minden betegsége
ellenére nagyon tetszett. Glattauer a most megjelent, az "Örökké
tiéd" kötetében sem szakít témaválasztásával.
A harmincas éveinek közepén járó
Judith egy véletlen folytán megismerkedik a sármos mosolyú
Hannes-szel, aki úgy tűnik első látásra beleszeret a csinos
hölgybe, aki viszont kicsit lassabb tempóban képes beleadni magát
ebbe a kapcsolatba. A mindenki álma férfi előzékeny, figyelmes,
odaadó, s nem csupán Judith iránt, hanem az ujja köré csavarja
a lány családját, barátait, s szinte mindenkit. Túl tökéletes
minden. Persze ezt csak az érzi, aki már évek óta átélte,
hogy nem egy kifejezetten népszerű nő. Lassan minden terhessé
válik a nő számára, ami Hannes-szel kapcsolatos. Szabadulna
a hős lovagtól, de ez nem tűnik túl egyszerűnek. Judith a férfi
lekötelezettjévé válik, így a vele való szakítás az
összeomlást vonja maga után, és egy pszicho-thrillerbe illő
fogócskába csap át. Vagy inkább bújócska?
Nem egy könnyen emészthető témát
és történetet választott a szerző, amikor Judith-al együtt
minket is kitett ennek a hajmeresztő élménynek, mégis a felétől
kezdve letehetetlen ez a könyv. Kifejezett erényének érzem, hogy
olyan érzést kelt az olvasóban, bármi megtörténhet, ezer út,
ezer variáció lehetséges. Mint egy jó krimi, ahol képtelenség
kitalálni, ki a gyilkos, ki bűnös, és ki ártatlan.
Sok tekintetben viszont elnagyoltnak
éreztem a történetet, nem sokat pepecselt a szerző a részletek
kidolgozásával. Mindvégig frusztrált, hogy képtelen voltam
elképzelni a lámpaboltot, ahol Judith dolgozott, vagy a sokat
emlegetett lámpákat magam elé varázsolni. Inkább a fény
hangulata jött át. S be kell vallanom, hogy nem éreztem azt a
tébolyt sem, amit Judith átélt, vagy nem zavart annyira, mint
kellett volna.
Nem csupán egy könnyed szórakoztató
történetről van azonban szó, hanem elgondolkodtató, hogy kiben
és miben bízunk, hogy kik a barátaink, és hogyan lehetünk
képesek eligazodni ebben a furcsa, egyelőre kiismerhetetlennek tűnő
megváltozott világban.
A tetszetős borító értelmét,
csak a könyv elolvasása után értettem meg. Érdekesség, hogy az
osztrák kiadásnak ugyan ilyen a borítója. Szép gúnya.
Kedvenc karakter:
Bianca, a lámpabolti eladólány
Park Kiadó, Budapest 2013
Eredeti cím: Ewig Dein
Fordította: Szitás Erzsébet (Anna
Gavalda "Szép az idő, szép az élet" ??? Ez, nekünk
Gavalda rajongóknak rosszul esett. Másként kellett volna fordítani
-szerintem)
Ár: 3500,- Ft
2013. január 30., szerda
Ullmann, Linn-Szemem fénye
"Millét,
vagyis, ami marad belőle, Simen és két pajtása találta meg, akik kincs
után kutattak az erdőben. Fel sem fogták, mire bukkantak... Két évvel
ezelőtt mindenki, kicsi és nagy egyaránt, Millét kereste."
A
három srác, Simen, Ole Kristian és Gunnar barátságuk zálogaként elástak
egy kannát, amibe mindegyikük beletette a maga áldozatát, pénzt, egy
drága ékszert és egy autogramos füzetet. De a későbbiekben ez már nem
tűnt annyira jó ötletnek, és ki akarták ásni a kincsüket, de a gödörben
egy másféle áldozat volt, a két éve eltűnt 19 éves Mille, aki a nyári
szünetben Alma és Liv gyerekfelügyelője volt. Azt hihetnénk, hogy akkor
most kezdetét veszi majd egy jó kis nyomozás, már gombolyítjuk is a
szálakat gondolatban, de nem. Linn Ullmanntól ez nem várhatjuk. Ő
kiteríti az összes szereplőt, mint a nyúzott marha bőrét. Ott fekszenek
az emberek, a maguk szánalmas önösségükben, kapcsolataik silányságában,
és szinte már beteges rögeszméikben. S ennek a térkép szövevénynek a
közepében áll Mille, a maga látható tragédiájában, s körülötte a
környezete a láthatatlan tragédiáikkal.
Mailundban,
a svéd kisvárosban él Jenny nagyi, akinek 75 születésnapján tűnik el a
bébiszitter, Mille. A lánya Siri szervezi ezt a partit, aki rögeszmésen
ragaszkodik a nagy kerti ünnephez, annak ellenére, hogy édesanyja ezt
nem akarja, sőt, inkább leissza magát, elmenekül a rendezvényről, a köd
is mindent beborít, az eső is esni kezd. Szinte már a végtelenségig
nyúzza Siri az idegeinket, olyan értetlen. Mi kell ennek a nőnek, hogy
végre kinyissa a szemét? Persze megvan az ő saját feldolgozatlan bűne,
ami sokkal inkább büntetés, mint bűn. Hat éves korában, amikor az
öccsére kellett vigyáznia, a négyéves kisfiú belefullad a vízbe.
Teljesen homályban marad, mit is tett, vagy nem tett a kislány, már csak
a teherként rajta ragadt tragédiát viszi magával egy életen át. Ennek a
feldolgozhatatlanságát az anyjából, Jennyből áradó ki nem mondott, de
jól felépített, lerombolhatatlan vád-vár adja. Ez a nő volt számomra a
legelviselhetetlenebb az egész könyvben. Szívtelen és önző. Siri, akinek
jól menő éttermei vannak, látszólag jól boldogul az életben, de
valójában egy roskatag házasságban tengődik. Férje Jon az író, aki egy
trilógia harmadik kötetén dolgozik, immáron 5. éve, lassan visszahúzódik
a család életéből. Eltűnik a hálószobából, mondván dolgozik, kivonul a
gyereknevelésből, ezért is kell alkalmazni Millét, mivel ő ír, s lassan
az egész történeten eluralkodik Jon írói válsága. A család egy teljesen
fejre ejtett életet él, ahol az apa nem dolgozik, de nem is vigyáz a
gyerekekre, nem tarja össze a családot, félre lépeget, és minden
gondolatát az köti le, hogyan tüntesse el bűnei nyomát.
Siri
és Jon gyerekei a tizenhárom éves Alma, aki épp most kezdi
kamaszkorát, és a talán ötéves, teljesen jellegtelen Liv, Mille
felügyeletére vannak bízva ezen a nyáron. Alma
talán szereti Millét a kezdetekben, de később féltékeny lesz Mille és
az apjának kapcsolatára. Ugyanígy érez Siri is, kezdetben jó ötletnek
tűnik Mille, de aztán állandóan féltékeny a lányra, többet gondol Jon és
Mille kapcsolatába. Ami valljuk be is nehéz, hiszen Jon és Siri
gyakorlatilag külön élnek. Jon a padlásszobában "alkot" míg a család a
földszinten éli az életét. (Érdekes ez a térbeli tagozódás is.)
Az
események leírását egy nagyon laza kapcsolódás jellemzi. Leginkább a
szereplők múltba révedő tekintete adja a történet töltelékét. Érdekes
volt számomra a különböző személyek nézőpontjának egymásra vetítése.
Több jelenetet többször is végig nézhetünk, más-más szereplő oldaláról.
Itt-ott találkoznak az események, és szinte felülről nézhetjük
bolyongásukat, ahogy súrolják egymást.
Komor
témája ellenére, nagyon tetszett a könyv. Szerintem a legjobb Linn
Ullmann mű, bár "Az áldott gyermek" is legalább ekkora hatással volt
rám. Ebben a könyvben jobban érzem az írónő alaposságát, és a háttér, a
múlt kidolgozását. Stílusában ismét a skandináv jellegzetességek
nyertek meg, azok a megfoghatatlan kis apróságok, amiktől olyan egyediek
ezek a könyvek. Talán egyfajta nyersség, leplezetlenség keveredve a
brutalitással.
Az
elmúlt éveben több Ingmar Bergman könyvet is olvastam, elkezdtem újra
nézni filmjeit, s ennek tükrében azt mondhatom, hogy most tapasztaltam
meg talán leginkább Linn Ullmann munkájában az apai örökség visszfényét.
Nagyon érdekes ezeket az apró kis szikrákat megtapasztalni.
Hozott pontszám: 5
Kedvenc karakter: ? Talán a vidék?
Linn Ullmann és egy érdekes cikk a könyvvel kapcsolatban
Scolar Kiadó. 2012
Eredeti cím: Det dyrebare
Fordította: Petrikovics Edit
Ár: 3250,- Ft
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)