2017. december 29., péntek

Összegzés 2017




Izgalmas, és ismét rendkívül vegyes év van a hátam mögött olvasás tekintetében.
Sok jó ötlettel, szándékkal vágtam neki az új évnek, van, ami sikerült, és ...nos igen, nem egy dolgot elbuktam.

Olvasás tekintetében mindenképp rekordot döntöttem, mert 151 könyvet tettem magamévá, így vagy úgy.
Ebből 87 magyar szerző tollából született. Erre rendkívül büszke vagyok, mert nagyon sokszor elcsábulok. A maradék 63 könyv külföldi szerzőtől származik, ami azért nagy szó, mert idén is részt vettem egy molyos kihíváson, 2017-17 szerző -17  nemzet, aminek a célkitűzése, hogy 17 különböző nemzetiségű író művét kell elolvasni. Ahogy nézem ebben az évben júliusban megvolt a díszes társaság: 
Japán, dán, norvég, izlandi, Antigua és Barbuda-i, brit, cseh, magyar, perui, chilei, finn, osztrák, orosz, észak-koreai, afgán, mozambiki, azeri, spanyol, grúz, skót, dél-koreai könyveket olvastam.  A későbbiekben jött még ezekhez: amerikai, francia, olasz, örmény, argentin, svéd, ciprusi és  német  alkotás. Tehát nem is olyan nehéz 25 nemzet kiadványát megismerni. Azért elárulom, hogy volt egy kubai, amit fel kellett adnom. Mivel 2020-ig 80 könyvvel kell végig barangolnom a világot (jobb híján), ezért a 2018-as években is új országokat vettem górcső alá. Mindig figyelem a nemek arányát is, ez még abból az időszakból jön,amikor nagyon kevés női szerzőt olvastam. Idén: 50 hölgy és 86 férfi lett a nemek aránya. A maradék vegyes. 
Versek! Idén igyekeztem rendesen szemezgetni költőinktől is, de most csak azokat jelzem itt, akiket végig is olvastam. Ez éppen 10 kötet.
Tavaly részt vettem egy minden napra egy novella játékon, amit sikerült is teljesítenem. Idén erre már nem vállalkoztam, de így is olvastam  19 novellás kötet félét. Viszont belementem egy minden napra egy mese kihívásba, aminek kapcsán 8 mesekönyvet olvastam el. Ennek a kategóriának viszonylag kötöttek voltak a szabályai, így műmesét nem lehetett olvasni. Tehát mesekönyvet összesen 20-at olvastam magam szórakoztatására, és a gyerekeknek a munkahelyemen. 

A hangoskönyvek is támogattak abban, hogy ez a mennyiség összejöjjön, szám szerint: 30 kiadvány, vagy egyéni felvétel. Ez azért lényeges elem, mert sokat gyalogolok, és akkor sem kell irodalom nélkül maradnom. Itt súgom meg halkan, hogy év eleji fogadalmam, "-Nem közlekedek tömegközlekedéssel, csak gyalog!"  nagyjából összejött. 

Nagy változás volt az életemben, hogy két csapat is kiválasztott, hogy értékeljek, hangzatosan: zsűrizzek idei megjelenésű, magyar szerzők munkáit. Így aztán széppróza és ifjúsági irodalom kategóriában olvastam többet a szokásosnál. Igyekszem a feladathoz felnőni, majd meglátjuk, hogyan sikerül.

Ennek kapcsán viszont el is buktam dolgokat. Ilyen vereség volt, a saját könyvek olvasottságának növelése. 21 saját könyvet kellett volna elolvasnom. Rémes! Azt sem tett jót, hogy 94 könyvet gyűjtöttem be idén is. Rendre adom őket tovább, de az arányok így is romlanak. Körülbelül 50 könyvet ajándékoztam, hagytam, adtam el. Negatívumokról ennyit!

Most pedig jöjjenek azok, amikre érdemes odafigyelni!

Kedvenc lett ebben az évben 3 könyv. Kicsit szűkmarkú vagyok, tudom. Az egyik Száraz Miklós György - Az Ezüst Macska kötete,  a másik a norvég írónő Herbjorg Wassmo Dina vagyok könyve, a harmadik pedig, Az angol beteg Michael Ondaatje tollából. Ezekről már írtam bővebben, most nem teszem meg.

 Igazi könyv félbehagyásom csak kettő volt, ezek nagyon nem tetszettek: Cserna Szabó András Szíved helyén épül már a szép Halálcsillag, ez viszonylag sokat kapott tőlem, mert majdnem a feléig jutottam, viszont Pedro Juan Gutiérrez Piszkos havannai trilógiájának első tíz oldalán annyi nemi váladékot kaptam, ami egy életre elég volt. Nem is tudom mi lesz, mert kubai szerzők magyarul megjelent könyvei alatt nem hajlanak meg a könyvespolcok. 

Önsegítő könyv kategóriában idén szűkös volt a felhozatal, csak 6 ilyen témájú kiadványban mélyedtem el, de cserébe számos blog bejegyzéseiben próbáltam építgetni azt a "belső várkastélyt". Mondjuk meg is látszik rajtam ennek hiánya. Stop!

Ami újdonságnak számított ezen felül, az az orosz irodalommal való kapcsolatfelvétel volt. Nem tagadom, hogy ebben is egy moly hatását lehet érezni, de mit csináljuk, ha ennyire inspirálóak a bejegyzései. Nos, szakítva a régi beidegződésekkel elővettem egy pár szovjet irodalmat. Igazából csak hatot, de ennyit sem olvastam volna magamtól. Azt hittem több volt.

Amik nem lettek kedvencek, de nagyon kiemelkedő alkotások voltak, és bátram merem ajánlani, azok a következők:
Linn Ullmann- A nyugtalanok Ingmar Bergmann egyik kedvenc rendezőm életének utolsó időszakáról szól, amit lánya vetett papírra. Intim, érdekes, meghitt. 
Cserna Szabó András- Veszett paradicsom novellái például mind tetszettek.
B.Kéry Ilona - Kertem című könyve egy régi darab. Nem is igazán szépirodalom, inkább olyan önéletrajzi jellegű. Borsos Miklós szobrásszal való házasságáról, a fészekrakásról, régi időkről szól, amikor még a Balaton is érintetlen tündérvilág volt. 
Pak-Van Sza -Annak az ősznek három napja nem is értem miért nem lett kedvenc, de nagyon érdekes világot mutat be Észak Korea női sorsaiból szemezgetve. 
Atiq Rahimi -Türelemkő, egy vékony kötet, amit egy óra alatt el lehet olvasni, de elfelejteni soha nem fogjuk. 
És itt van Javier Marías Szívem fehér könyve, ami szintén mélyfúrás volt, az egyik legkatartikusabb szépirodalmi alkotás volt idén. 
Han Kang- A növényevő szintén kedves volt nekem, bár elég megosztó könyv az egyéni szabadságról. 
Závada Pál -Egy piaci nap kötetét is ajánlanám. Azt hittem keresztülszalad rajtam, de nem. Szépen  betokosodott.
Aztán mindenképp figyelemre méltó Marilin Robinson -Lila kötete, tőle mindenképp szeretnék még olvasni!
Nem is leszek képes befejezni ezt a hosszú sorozatot, mert annyi-annyi értékes dologgal találkoztam idén.

Magyarok közül mindenképp olvasásra ajánlom Vida Gábor- Egy dadogás történetét, Gerlóczy Mártonnak a Mikecs Annáját, Tompa Andreának az Omerta című könyvét,  és az ifjúsági kategóriából Varga Írisz Dóra első szárnypróbálgatását, az Örökséget, L.I. Lázár- Rejtőzködő kavicsokat, és természetesen Ambróczy báró eseteit minden mennyiségben Böszörményi Gyulától. De itt van még Györffy Ákos Hegyi füzete, egy kis kontemplatív hangulatnak.

Kimaradt még Byatt -Mindenem című monumentális alkotása, mely a jól ismert Költői szerelem című film alapjául szolgáló könyv lírai alapja. Nagyon szép, lassú, érzékeny könyv.

Megállok, mert még mindig csak ajánlanék, ajánlanék... 

A jövőről még nem is beszéltem....



Köszönöm, hogy velem voltatok ebben az évben, és nagyon boldog, örömökben, szeretetben gazdag, reményteli új esztendőt kívánok, sok-sok szabadidővel,  lelkesítő dolgokkal!


2017. december 28., csütörtök

Jékely Zoltán - Hal, virág, gyümölcs






Álmomban fogtam egy pompás halat
s szívdobogva riadtam fel: te voltál!
Aztán új álom lombos ösvenyén
nagy, rózsaszín virág került elém:
letérdepeltem és leszakítottam:
az is te voltál – újra felriadtam,
s kapkodni kezdtem levegő után…

Te voltál, tudtam, a piros gyümölcs is,
melyet új révület kezdő fokán
emeltem számhoz s habzsoltam mohóan,
s kérdeztem felriadva: merre, hol van,
s lehet-e az, hogy soha, soha ébren
ne legyek, bár ennyire, diadalmas? –

Hol vagy, pompás halam, hol vagy hatalmas
leányvirág, édes tündérgyümölcs,
hogy végre csillapítnád szomjam-éhem,
és lelkem kongó üregét kitöltsd!

1957

2017. december 25., hétfő

Tompa Andrea - Omerta

"A bimbót szeretem a legjobban, mert az még ígéret. Nem a valóság, még alig látszódik valami a színből. Az ember épp csak a vöröset tudja megkülönböztetni a fehértől. De már a fehér meg a sárga ugyanolyan ilyenkor. Látja a jó erős, duzzadó bimbót, és hasad ki az ember a reménytől. De az ember fejében van a rózsa ilyenkor, nem a kertjében. A legcsodálatosabb rózsa, épp olyan, ahogy elképzelte. A szirom szélén az árnyalat, a levelén a fény. Aztán megnyílik neki a valóság. Pompás, gyönyörű. De más, mint amit keresett."

Aki kezébe veszi Tompa Andrea új könyvét, az Omertát, az nem egy, hanem rögtön négy nagyon erős sorssal ismerkedhet meg az  1950-60'-as évek Erdélyének életéből. 

Egy széki asszony, Szabó Ződ Kali elhagyja goromba és érzéketlen urát, s egy szál pendelyben új életet kezd. Meg sem áll Kolozsvárig, ahol a cselédpiacon felfogadja őt egy gazda, Décsi Vilmos. Az első könyv Kali könyve, akinek belső monológjai révén kapunk képet életének alakulásáról. Ez a személyes jellegű, ízes beszédű emlékirat a hóstáti asszony egyszerű, dolgos mindennapjaiból ad ízelítőt. Kali úgy-ahogy megtalálja életét ebben az új környezetben, s lassan valamiféle kapcsolat is kialakul a két ember között. Nem mondanám, hogy szerelem, de gyerek lesz belőle, az már biztos. Itt kapcsolódik össze a második könyvvel a történet, mely Vilmos könyve. Décsi Vilmost úgy is emlegetik, mint a Szerencsés kertészt, varázsbotos embert, aki egy kis földi paradicsomot hozott létre kertjében. Rózsanemesítéssel foglalkozik, és híre nem csak a környéket járja be, hanem túllépi az ország határain is. Tompa Andrea itt is ugyanazt a monologizáló hangvételt használja, mint Kalinál. Vilmos elmeséli, hogyan államosították a kertjét, hogyan nőtt ipari méretűvé a rózsatermesztése, illetve miként vált világhírűvé. Az ő életében már sokkal  jobban követni lehet azokat a politikai változásokat, melyek a térséget sújtották. Elsősorban az erdélyi magyarság jogainak nyirbálásait érzékelhetjük, a magyar nyelvű felsőoktatás beolvasztását, a kollektivizálást.  A kertész sorsának segítségével még számtalan olyan apró kis momentumot jelenít meg az írónő, ami az impresszionisták apró ecsetvonásaihoz hasonlatosan, egyben, messziről nézve adja ki az alakzatot. Az alakzatot, amit diktatúrának nevezünk. Számomra ez a fejezet volt a legerősebb, legkidolgozottabb a könyvben, hatalmas háttérmunkát lehet érezni benne. (Vilmos egy létező személytől kölcsönözte személyiségét Palocsay Rudolf  -tól, aki Palocsay Zsigmond édesapja volt.)
Vilmos megsajnál egy kis félárva leányt, Annuskát, akit mondjuk úgy patronálni kezd.  Ennek a pártfogásnak azonban van egy testi vonzalmi alapja, ami nem csak törvénytelen volta miatt vállalhatatlan, hanem a nagy korkülönbség miatt is.  Itt kapcsolódik össze Vilmos kis fogaskereke Butyka Annuska, a harmadik könyv elbeszélőjének fogaskerekével. 
Ennek a leánynak az élete szintén egyéni tragédiák tüskebokrain át vezet. Anyja meghalt, apja durva, iszákos, beteg. Ha ez még nem lenne elég, van egy nővére Róza, aki fiatalon elment  "apácáskodni", "vallásoskodni". Vilmos átmeneti segítséget adhat a lánynak, de hosszútávon nem oldhatja meg életét. 
A negyedik könyvben Annuska nővérét, szerzetesi nevén Eleonórát OFM  követhetjük. Nála már megjelenik a diktatúra kőkemény valósága, a bebörtönzések, a bántalmazások és a katolikus szerzeteseket érő atrocitások. Mivel ez a fejezet Eleonóra szabadulásával kezdődik, így jóval kisebb sokkhatásnak van kitéve az olvasó. Ezt az óvatosságot nem csak a szerzetesnőről szóló részben, hanem az egész könyvön éreztem. 
Talán a könyv egyetlen kis hibájának pont ezt a bátortalanságot éreztem. Szép lekerekített szélekkel alkotott Tompa Andrea, de ezáltal sokszor ellaposodottá válik a történet. Nincsenek benne igazi, mély konfliktusok. Ott, ahol kezdődhetne valami, ahol valamilyen akció beindul, ott jön az elhallgatás. Talán Eleonóra a legharcosabb, nővér létére a legkonokabb, - ha szabad ezt a kifejezést használni rá. Ő áll ki leginkább magáért, jobban mondva a hitéért. Érdekes, hogy ennek ellenére ő maradt a legtávolabb tőlem. 

A könyv címe Omerta, mely titoktartást, hallgatási fogadalmat jelent a maffiában, s a könyv alcíme is ez "Hallgatások könyve". Valóban mind a négy főszereplőre jellemző egyfajta elhallgatás, de kérdem én, kire nem? Hallgatni ezerféleképpen lehet; elhallgatni dolgokat, meghallgatni másokat, ki nem fecsegni semmit, a befogadás hallgatása, a szégyen vagy a fájdalom némasága, hallgatva várni a hívást, hallgatva nem konfrontálódni... Minden hallgatásnak megvan a maga története. Tompa Andrea most ennek a négy tipizált szereplőnek segítségével  mutatta be az Erdélyben élő magyarság lehetőségeit az 1950 évek környékéről. 

Bár a könyv kissé vaskosra sikerült, nyelvezete miatt is kicsit nehezebb olvasni, én magam is lassan haladtam vele, és volt egynéhány apróbb bajom vele, de ennek ellenére  nekem tetszett. 

Ahogy átolvasom amit írtam, látom, hogy kihagytam pár dolgot. Az egyik, amit akkor is el kell mondanom, hogy szép, ha csak itt az értékelés végén lifeg, az Kali mesemondásai. Így a népmese olvasós évem végén már elég érzékennyé váltam arra, hogy áthatóan érezzem a népmesék jelentőségét az életben. Kali gyógyít, tanít, szórakoztat a meséivel, melyek szerves részévé válnak a botanikus életének.
A másik, amit nem hangsúlyoztam eléggé, hogy mennyire érdekesek Vilmos kísérletei. Itt nem elsősorban a Micsurini haszonnövények "felturbózására" gondolok, hanem a rózsanemesítési próbálkozásaira. Órákat töltöttem a megemlített virágok után való kutakodással. Aki szereti a rózsákat rossz ember nem lehet az nagyon fogja élvezni ezt a fejezetet. 

Hozott pontszám: 5

 Tompa Andrea

 

Yann Tiersen - Porz Goret





A táncosok, igazából akrobaták  Tarek Rammo és  Kami-Lynne Bruin.
A zeneszerző az Amélie csodálatos életéből már ismert Yann Tiersen francia zeneszerző és előadóművész, akinek munkáit a minimalizmus és sokszínűség  jellemzi.


2017. december 24., vasárnap

József Attila - Amit szivedbe rejtesz

AMIT SZIVEDBE REJTESZ

Freud nyolcvanadik
születésnapjára
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe – mondják –
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek –
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
1936. máj.

Boldog karácsonyt

Áldott, kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepet kívánok! 


 

2017. december 18., hétfő

Pilinszky János - Örökkön-örökké


 
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.


Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.


Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?


Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!


Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!


Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.



(Harmadnapon -Senkiföldjén
1946-1958)

 

2017. december 17., vasárnap

Elefánt - Kedvenc felhőmnek




kifordult szervek között bágyatagon nézem a narancsra panírozott égen szalad a luftballon két kézzel erősen kapaszkodom milyen pici az egész világ pici domb pici kert aprócska ház apró szemek a sok kis bogár pislog csak egyik se semmit se lát mmm látlak a felhők alatt vagy a felhő vagy kedvencem az összes felhő közül szivárvány a napfény ha a görbülő ajkaid szélére szédül most zuhanok át a szemeiden nem pislogsz hagyod hogy földet érjek most fordulok ki bágyatagon maradunk egészek egymás szívében

2017. december 13., szerda

Egy kis meglepetés

A mai napon megkaptam az első karácsonyi meglepetésemet.
Igazából én szerettem volna meglepetést szerezni, de hát, ez lett belőle.
Nagyon köszönöm Adriennek, hogy gondolt rám.

A nürnbergi karácsonyi vásárról hozott kedves csokija mellé, megkaptam a Nabokov novellák tavaly olvasott kötetének testvérkéjét, az Első szerelem című könyvet.
A gyönyörű karácsonyi tasakban ott lapult még Michael Ondaatje Divisadero kötete. Róla azt kell tudni, hogy a nem is olyan régen olvasott Az angol beteg könyv írójának egy másik alkotása. Mivel nagyon tetszett a stílusa, így hamarjában felkerült a molyos kívánságlistámra, ahonnan ügyesen meg is leste Adrienn.

Reméljük hamarosan sorra fognak kerülni!


Köszönöm!

2017. december 4., hétfő

Jean, Raymond - Trópusi ​zápor

"Ha egyszer újra élünk,
ne jöjjünk a világra férfi s nő alakban,
de legyünk vadludakká, melyek párban
                [suhannak a magasban
s úgy nézzük majd a vakító hómezőket,
    [tengereket és vizeket, hegyeket és felhőket,
s a világ vörös porát,
mintha magunk sohasem hullottunk volna oda.

Vietnam költészetében mindig előfordul a hó, pedig sose látnak havat. A hó Kínából, vagyis a képzelet tartományából származik: egy olyan világból, ahol a költői hagyomány és a nyelv szépsége elválaszthatatlan...

Virág szempillájú lányok, honnan tűntök elő?
Itt vannak ők, uram, ejha, bizony itt vannak
                                 [ők...
Ily szépségek láttán, Egek, meg kéne
                                 [semmisülni,
halni ezer halállal, ennyi sok báj előtt,
itt van, itt ez a kettő, ívelt szemöldökük égi
                                 [sarlót idéz,
de pillantásuk, mint a jég, a fagyos, hideg
                                 [szemük hova és kire néz?
Hajlékony fűzfaajtó vezet hozzájuk, lépj be hát,
udvarlásodra várnak ők, uram,
én pedig csak kint maradok, epekedve utánuk,
                                [némán, magányosan..."
(Nguyen-Khac-Hieu)


Raymond Jean francia író, több, mint negyven könyv szerzője. Ezek közül kettő a Sötét forrás, és a Trópusi zápor magyarul is megjelent. Nem túl olvasott kiadványok, szinte nem is hallani róluk, pedig a Trópusi zápor szerintem egy nagyon is érdekes munka. 

Az egyetlen titka a könyvnek, hogy az első pillanattól kezdve nem szabad regényként kezelni. Nem is értem, miért nincs rajta  a novella  címke? Így olvasás után, leginkább  irodalmi szöveggyűjtemény jelleggel illetném, mely a vietnami térség 1946-1966-ig terjedő időszakának ad mélységet. Az indokínai háború sebei, melyet Franciaország, volt gyarmata visszaszerzéséért vívott, tekinthető az egész írás alapjának. A bűntudat vezérli a szerzőt, és valamiféle jóvátételi szándék. Bár nem nevezném propaganda irodalomnak, de nem lehet nem észrevenni azokat az erőteljes kiszólásokat, melyek Amerika - nem is beavatkozása ellen, hanem megjelenése, és a térségre gyakorolt hatás miatt hangzanak el. Raymond Jean balos, pacifista beállítottságú, hangjában keveredik a bűntudat és a vád.

Az írások a legkülönfélébb stílusúak, nagyon laza szövet tartja csak őket össze. A leginkább visszatérő motívum  Xuan ködbevesző, már-már mitikus alakja. A  viet-minh katonalány, aki népének jelképe, de egyben a hagyomány és a közös emlékezés letéteményese is. Ő az a kapocs, aki összeköti a könyvbeli szerzőt saját népével. A történet sejteni enged valamiféle meghittebb kapcsolatot is közöttük, ami titkok halk elsuttogását is jelenti. Így kerülhetnek napvilágra a szerző levelei, melyet amerikai-francia barátainak ír. Ezek az írások pedig bemutatják azt a csupasz valóságot, amit megtapasztalhatunk a trópusi térségben, a koldusszegény családokat, a rizsföldeken combig vízben álló asszonyokat, a testüket áruba bocsátó leányokat, reményvesztett férfiakat, akiknek görnyedő háta, és triksákat pedálozó lába, a pöffeszkedő fehér ember kényelmét és gazdagságát hizlalja, míg ők maguk, olykor napokig koplalnak.

A tizenkét írás között vannak kifejezetten lírai hangot megütők, mint például az Illatok Folyója, mely csodás életkép és óda.  Vannak a már említett levelek. Ezekre leginkább a harcos, vádló hangvétel jellemző. Illetve helyet kapott még néhány anekdota jellegű, kerek történet. Szerintem ezek a legemlékezetesebbek, és akár önálló olvasásra is ajánlanám őket. Ilyenek: A triksa,  A dzsungel és a félvér katonalány, Az üvegszem, A tekintet.

 
Nagyon örülök, hogy kezembe akadt ez a könyv, és mindenkit bátorítok, hogy az antikváriumokban még mindig pár száz forintért beszerezhető példányokra csapjon le! Raymond Jean másik magyarul megjelent kötetének témája nem villanyoz fel különösebben, pedig írásmódja igazán elnyerte tetszésemet, hála Szíjgyártó László fordításának is. Egyetlen problémám a tipográfiával volt, igazából a betűméret nem kedvez az olvasásnak. (Nálam is addig volt várólistás, amíg be nem szereztem egy erősebb szemüveget.) 
A szerzőnek létezik egy megfilmesített könyve is, az Ártatlan gyönyör. Ez sem túl ismert, de ha fellelem, szerintem meg fogom nézni. A filmet a Le Letrice című írás ihlette. 

Az "Un fantasme de Bella B."  című alkotásáért pedig 1983-ban megkapta a francia Prix Goncourt de la Nouvelle díjat is.


Hozott pontszám: 5 


 Raymond Jean

2017. november 30., csütörtök

Gerlóczy Márton- Mikecs ​Anna: Altató

Ez a könyv Mikecs Anna könyve, írója Gerlóczy Márton, aki teljen tapintatával hátrahúzódott, csendben és a lehető legpontosabban elmesélte egy család történetét. Egy családét, amelynek soraiba simult Áprily-Jékely Lajos, Mikecs Anna, s Gerlóczy Márton is. A monumentális tárlat remekül érzékelteti a  történelembe való beágyazottságunkat és fogaskerék létünket. A kerekek között van egy törött fog, ő Mikecs Anna, a kicsi lány, a kicsi virág, akihez a nagyapa Áprily Lajos címezte hosszú, balladaszerű versét az Annának hívták költeményt. Számomra ez a könyv ennek a versnek a kibontakoztatása.


Hat generáció története ez, akiknek életében végigsöpört ugyan egy-két apróság, világháborúk, rendszerváltások, elcsatolások többek közt, de a családregény tragédiája mégsem ebben tombolja ki magát, hanem a női sorsok, a női jellemek hánykolódásában. Mivel terjedelmes időtartamot ismerhetünk meg, ami  nemzeti tragédiákban, családokat sújtó szörnyűségekben bővelkedik, és mindemellett egy művészcsalád működését ábrázolja, elkerülhetetlen, hogy mindenkit más-más dolog fog megérinteni ebből a burjánzó gazdagságból. Ezt azért is tartom fontosnak jelezni, mert bár éreztem én is azt az írói szándékot, mely a Jékely család női alakjaira fókuszál, mégis nekem elsősorban egy másként működő családdinamikát mutatott be. 

A regény középpontjában Jékely Márta áll, aki egy óriási tragédia után próbál talpra állni, megismerkedik, majd férjhez megy Mészáros Dezső szobrászhoz, aki mellett életét lemondásként éli meg. Egy árnyék lesz, egy eltűnt tehetség. De nem ő az egyedüli, aki hasonló sorsra kényszerült. Az ő édesanyja, Schéfer Ida, Áprily-Jékely Lajos felesége szintén ilyen utat járt be. Mártától indul és bontakozik ki a családtörténet mind a múlt, mind a jövő irányában. Gerlóczy Márton, akinek tulajdonképpen anyai nagyanyja Márta, történetének alapját pontosan a nagymama  memoárjából meríti. Ehhez veszi hozzá Márta édesanyjának, Idának a naplóját, és úgy tűnik ez már elég volt ahhoz, hogy Gerlóczy belefogjon egy kutatásba, amely a családi levelezések, naplók, helyszín feltárásokon keresztül teszi lehetővé az Altató megszületését. Bizonyára sokkal könnyebb lett volna csak úgy megírni a regényt, minden háttéranyag nélkül, mint ládaszám olvasni a leveleket, gyűjteni az információkat, felcsipegetni a morzsákat. Nagy szerencse, hogy a család női tagjai naplót vezettek évtizedeken keresztül, hogy megőrizték az írásos hagyatékokat is, és hogy a történelem vihara sem tépte ki kezükből ezeket az értékeket. 

A könyv nem lineáris, időben, térben rengeteget ugrál, stafétabotként adja át a mesélő hölgyeknek a vezérfonalat. Rengeteg apró mozzanat támogatja meg ezt a történetet. Az oldalágak jelentőségét sem kisebbíteni akaró írói szándék viszont eredményez egy kis káoszt, amelynek leküzdésében segít a belső borítón felvázolt családfa skicc. Aki le merészeli tenni a könyvet, akár egy-két napra is, hirtelen nem is tudja majd hol van, amikor ismét kézbe veheti, az amúgy erős kötődést kiváltó irományt. 

Érzékeny történet ez, érzékeny szereplőkkel, mely különösen sérülékeny időben játszódott. Összességében nagy megtiszteltetést jelent, hogy Gerlóczy Márton (és családja) közkinccsé tette a felmenőik életét, és minden szépítgetés, köntörfalazás nélkül örökítette ezt tovább. 

Hozott pontszám: 5

 Áprily Lajos-Schéfer Ida


A regénybeli család. Balról jobbra fentről: Jékely Zoltán, Jékely Márta, Jékely Endre. Alsó sorban: Schéfer Ida, Ziegler Berta (Áprily Lajos édesanyja) és Áprily Lajos. A kép a kolozsvári Hója-erdőben készült (Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronika.ro/kultura/a-kicsi-arnyek-es-a-nok-csaladregenye-gerlozy-marton-iro-aprily-lajos-dedunokaja-ujonnan-megjelent-konyverol)
A regénybeli család. Balról jobbra fentről: Jékely Zoltán, Jékely Márta, Jékely Endre. Alsó sorban: Schéfer Ida, Ziegler Berta (Áprily Lajos édesanyja) és Áprily Lajos. A kép a kolozsvári Hója-erdőben készült (Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronika.ro/kultura/a-kicsi-arnyek-es-a-nok-csaladregenye-gerlozy-marton-iro-aprily-lajos-dedunokaja-ujonnan-megjelent-konyverol)
A regénybeli család. Fent, balról jobbra: Jékely Zoltán, Jékely Márta, Jékely Endre.
Alsó sorban: Schéfer Ida, Ziegler Berta (Áprily Lajos édesanyja), Áprily Lajos.  A kép a kolozsvári Hója-erdőben készült.
A regénybeli család. Balról jobbra fentről: Jékely Zoltán, Jékely Márta, Jékely Endre. Alsó sorban: Schéfer Ida, Ziegler Berta (Áprily Lajos édesanyja) és Áprily Lajos. A kép a kolozsvári Hója-erdőben készült(Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronika.ro/kultura/a-kicsi-arnyek-es-a-nok-csaladregenye-gerlozy-marton-iro-aprily-lajos-dedunokaja-ujonnan-megjelent-konyverol)
A regénybeli család. Balról jobbra fentről: Jékely Zoltán, Jékely Márta, Jékely Endre. Alsó sorban: Schéfer Ida, Ziegler Berta (Áprily Lajos édesanyja) és Áprily Lajos. A kép a kolozsvári Hója-erdőben készült (Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronika.ro/kultura/a-kicsi-arnyek-es-a-nok-csaladregenye-gerlozy-marton-iro-aprily-lajos-dedunokaja-ujonnan-megjelent-konyverol)

Jékely Márta-Mikecs László és Mikecs Anna

Áprily Lajos unokájával, Mészáros Zsófival (Gerlóczy Márton édesanyja) 1963

Mészáros Zsófia és Gerlóczy Márton


 


2017. november 22., szerda

Szécsi Noémi -Egyformák vagytok

Nagyon nehéz jónak értékelni egy ennyire negatív könyvet. Pedig előre bocsátom, hogy bár kiakasztó, meg felbosszantó és trágár is, a főhősei utálatosak,  mégis  szükség van a Szécsi Noémi által bemutatott jelenség megismerésére. Biztos, hogy sokat kell még ülepednie az olvasottaknak bennem, mert ez most nem egy olyan könyv, amit elolvasol, homlokodra csapsz, megvilágosodsz és "Jó napot"! 

Nyughatatlanok, és a Gondolatolvasó című kötetekhez kapcsolódva, egy trilógia harmadik darabja ez a kiadvány, mely annyira lazán kötődik az előzőekhez, hogy akár azok nélkül is olvasható. A Nyughatatlanokban az 1848-as forradalom után emigrálni kényszerülő magyarok egy csoportjának életét követhetjük nyomon, és ezen  ősök után kutat Em, az Egyformák vagytok történésznője. Barátnője, s egyben rokona Elza, a történet másik figurája.
Egy lakásétteremben találkozunk velük először, ahol egy film forgatásával kapcsolatban gyűlt össze a  társaság. Ez lesz az a hely, ahová felállította a szerző  trambulinját, melyről a szereplők ugrálnak a múlt különböző állomásaira. Aki olvasta esetleg a két korábbi részt, az se gondolja, hogy könnyen tudja majd követni ezeket a mutatványokat, mert szédületes a tempó. Ráadásul itt is érvényben van az a szerkesztési mód, amivel már találkozhattunk Szécsi Noéminél, hogy az elsőre érthetetlennek tűnő dolgok a végén helyükre kerülnek.
Em és Elza a mindennapjaikról beszélnek, leginkább úgy, ahogy a barátnők szoktak. Gondolom. Mert, hogy az a közeg, ahová engem beletett a szerző, az egy ismeretlen világ számomra. A külsőségeken, a látszaton alapuló megítélések világa ez, ahol a nők testük révén jutnak el bárhová, leginkább előre. A  küllem, az esztétika, a divat vakolatával beborított értékek hona, ahol mindennek kifutása a másik testének bitorlásában vagy levadászásában teljesedik be. Egy ilyen játszmában a nők úgy jelennek meg, mint áldozatok, akik nem irányíthatják sorsukat. Boldogulásuk a férfiaktól függ, s ebből következően abból, hogy kellenek-e nekik? Elza, a kiadói jogásznő, és Em, a történésznő azt gondolnánk, hogy megállnának a saját lábukon, mégis ők lesznek ennek az "elnyomásnak" a megjelenítői. 

Tehát van ez a jelenség, amire én nem tudom ráhúzni a nők alsóbbrendűségének gondolatát, mert egészen egyszerűen én az ilyet butának és üresnek nevezem. Nem őket pakolják be, hanem ők magukat skatulyázzák be ebbe a szerepbe. Annyira távol áll tőlem ez a két női alak, és annyira bosszant az, amit megjelenítenek, hogy még most írás közben is felhúzom magam ezen. A női mivoltunk  másik legfontosabb terepe, az anyaság kérdése szintén hangsúlyos a könyvben. A két nő a negyvenes éveinek legelején jár, Elza nem is akar gyereket, Em már anya, de  újra teherbe akar esni. A nő itt csak addig nő, amíg ágyba lehet hurcolni, s amíg abból gyerek lehet. Életét ovulációtól, ovulációig éli meg, miközben képtelen szeretni, és áldozatot hozni nagylánya érdekében.  Soha nem boldogok.

Az egyformák vagytok kifejezést pedig Em, és az általa kutatott Bárdy család egyik leszármazottja, Mädy kapja, jelezve, hogy hiába múlnak az évek, változik a történelmi háttér, vannak dolgok, amik mintha nem változnának. 

Vagy kik az egyformák?


Szécsi Noémi

Nem engedett közel magához ez a könyv. 
Olvasni sem volt egyszerű, nagyon lassan haladtam vele. Voltak mondatok, amiknek többször neki kellett mennem. A mondanivalójával sem tudok egyetérteni, mégis kitűnően ábrázol egy létező jelenséget, és erre tényleg nem lehet már mit mondani. 
Az egyetlen félelmem, hogy így csak nagyon vékony réteget szólít meg. Jó szívvel nem is tudom egyetlen ismerősömnek sem ajánlani. 

Hozott pontszám:  -

Szabó Magda -Mézescsók Cerberusnak

Ha most értékelést írnék a könyvről, nagyon unnátok, mert az nem lenne más, mint a szokásos végtelen tisztelettel és ámulattal elegyedő eufória hangja.
Kivételesen egy eddig még nem olvasott könyvvel találkoztam a Szabó Magda hagyatékban, s egyben ajánlom figyelmetekbe a Digitális Irodalmi Akadémia oldalát, ahol mindenki számára hozzáférhetőek munkái. A majd húsz írás családi emlékek, meg nem született teremtmények teljesen kidolgozott, novellába zárt preparátumai, szellemi kalandozások gyűjteménye. Mind más, és mind garantáltan tökéletes. 


Tavaly decemberben ismét átéltem  „ A pillanat-ot”, és ez az élmény fogva tartva arra ösztökélt, hogy észrevétlenül ebben az évben is mindvégig, Szabó Magda mellettem álljon. Talán az évforduló kapcsán, vagy a molyon található  kihívása miatt is, és nem utolsó sorban a Jaffa Kiadó új sorozata révén, de nagy volt a nyüzsgés az írónő körül. Sokszor találkoztam vele ismerőseim 2017-es olvasmányai között.
Idén én is újraolvastam a Mondják meg Zsófikának című könyvét, a Freskót, a Katalin utcát. Megismerkedtem egy mesekönyvével, a Kakasszó hangoskönyvvel, és most kaptam egy Mézescsókot is. Terítéken van a Szüret a maga kifogyhatatlan bőségével, és lesz még egy Disznótor is. 


Olyan sokat lehet Szabó Magdától kapni, vegyetek belőle!


„A halottakban nem azt a legsúlyosabb elviselni, hogy meghaltak, hanem hogy nem haltak meg, a legváratlanabb pillanatban cselekedetre kényszerítenek, vagy futtunkban térdre buktatnak, s bokáink láthatatlan bilincszárja csak csontujjukkal nyitható.”

(Teréz esztendeje- Mézescsók Cerberusnak)

2017. november 19., vasárnap

Szabó Magda -Kinek már álma sincs





Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott pillanat
szabadsága szavakra bomlik,
megnyitja torkomat.
Ó, hadd kiáltsam messzire,
mi vagy nekem e súlyos ég alatt!


Talán utólszor. Mert a nappal
kiszopja csontjaimat,
mert ébren várom, a hegyen
hogy gázol át a virradat.
Kinek már álma sincs, meddig tart élete?
E test meddig lesz még erős?
Itt lassan-lassan minden ismeretlen,
csak a halál meg te vagy ismerős.


Hogy írjon verset, aki fél?
Hogy írjon verset, aki fáradt,
hogy írjon, aki nem remél,
ki úgy tölti az éjszakákat,
hogy mire új reggelre kél,
várja, valaki nekitámad?


Lásd, rólad írnék, s szüntelen
másról beszélek én,
világunk iszonyú vizében
gázol e költemény.
Ó, mennyire szeretlek, hogy miattad
sorsunk keserű kortyait nyelem,

rémült testem meg tud pihenni
békítő testeden,
s az éjjel szörnyei között
lehelleted a védelem.


Milyen sötét van mindenütt!
Csak az ablakunk fénylik.
Csak dadogok. Szeretlek, annyira,
hogy még kivánok élni.
Vezess! Támaszd meg homlokom
szelíd homlokodon,
ha mint a részeg, dülöngőzve járok,
s kiáltozom.


Átláthatatlan, téli reggelek:
alig virrad, hogy munkába megyek;
csiszolja ifjú érdességemet
a város. Egyszer oly kerek leszek,
oly síma, mint a többi odalenn.


Őrizd lelkem épségét, szerelem!


In memoriam Szabó Magda (1917-2007 november 19.)

Szabó Magda
"Borzasztó, hogy folyton várlak. Borzasztó, hogy vagy én haltam meg, és Te élsz, vagy Te haltál meg és én élek, de folyton kergetjük egymás árnyékát."


"Te egyedüli, aki sose bántott,
te temess el,
ha a gyilkos idő
megbír e testtel.
Te mondd el helyettem,
mekkorát tévedtem,
mekkorát vétettem,
mikor ember lettem,
nem vérivó farkas
sovány rengetegben.
Te mondd el helyettem,
egyszer nem tévedtem,
egyszer nem vétettem,
amikor ágyamat
szíveden vetettem."

(Részlet a Liber Mortis című könyvből)

 Szobotka Tibor- Szabó Magda

"Van a szomorúságnak egy olyan foka, mikor az élőhalott, aki átéli, vállat von, fütyül. Most már mindegy. Most már minden odalett."


 E.Lakatos Aranka szobra az írónőről  Debrecenben (2017)

2017. november 18., szombat

Garai Gábor - Kilépni végre





A lehető legegyszerűbben
csak azt kellene mondanom:
elpártolt tőlem a reménység,
és földhöz vert a fájdalom.
Aztán megkönnyebbülni, mintha
nem történt volna semmi sem,
és föllebbenni, mint a hinta,
forrni, mint tajték a vizen.
És nem törődni holnapommal,
élni – ameddig tart – a mát;
szembenézni a borzalommal,
ha végképp nem bírom tovább.
S kilépni végre önmagamból,
másokért élni, míg lehet;
míg önfeledtségem lerombol,
s újjáteremti lelkemet.

2017. november 17., péntek

Lator László - A rád zuhant idő alatt


A rád zuhant idő alatt
agyamban elsüllyedtél.
A sejtjeimbe zártalak,
világom része lettél.
Van úgy, hogy rád se gondolok,
de nem feledlek mégse,
s váratlanul felszínre dob
bensőm hullámverése.
S akár a kés, a gyötrelem
a rostjaimba mélyed,
hogy nemcsak bennem – kívülem
külön formádat éled.
A kútnál egyszer néztelek,
ívvé hajolt a hátad,
s éreztem, most is ellenem
emelsz magadban gátat.
Míg magát minden pillanat
a homlokodba ássa,
te máris készíted magad
az újabb változásra.
S hogy ott álltunk az elhagyott
paradicsomban társak,
szerettem volna szólni, hogy
nincs hozzád joga másnak.
De hallgattam. Vad kényszerek
szétágazó húzása tép.
Rossz nélküled. De meglehet,
ha volnál, nem volnál elég.


Lator László





2017. november 16., csütörtök

Novellás November

A tavalyi évben részt vettem egy kihíváson a molyon, melynek célkitűzése volt, hogy minden nap olvassunk el egy novellát. Nem tűnik nehéznek, de elárul, hogy az. Nagyon nehéz következetesnek maradni, rossz, hogy néha csak annyi ideje van az embernek, hogy egy kis szösszenetet olvasson, és a saját olvasmányok nem haladnak. Így idén, habár a játék újraindult, nem vettem részt benne. (Bár belevágtam egy mese kihívásba, ami ugyanez csak mesékkel, mítoszokkal.) Ennek ellenére több novellát is olvastam a 2017-es évben, és elhatároztam, hogy rendezek magamnak egy 
"Novellás Novembert" .
 Nagyon jól alakul:


Fotó: Koi Zoltán


Szabó Magda- Mézescsók Cerberusnak című kötetéből szemezgettem főként.

11.01. Szabó Magda-Ezüstgolyó 5
De jó újra itt kalandozni Szabó Magda családi emlékei között.
A keresztanyja vitrinjének hátsó polcán állt ez a furcsa ezüstgolyó, amiről kiderül, hogy egy régi hagyomány kapcsolódik hozzá. Egy papírszeletre felírták a vágyukat, a nagyon titkosat, s körbetekerték egy darab sztaniollal. Évek alatt, amíg nem teljesült a vágy, mindig rákerült újabb réteg papír a csokoládékról….


11.02.Szabó Magda-Özseni 5
Nagyon régóta keresem ezt a novellát, egyszer olvastam, hallottam, és nem emlékeztem miben szerepelt. A Szabók tizennégyen voltak testvérek, s hogy a kis Magdus meg tudja őket nevezni, az apja írt a nevekből egy disztichont. Csak később derült ki, hogy egy név kimaradt a sorból.

Ki, s miért? Özseni.

11.03. Az özvegyek ebédje 5
Most sírjak vagy nevessek? A legmegkapóbb nekem ismét a családi hagyományok, -itt az özvegyek gondozása. Nagyon kedves és őszinte vallomás ez az írónőnek, aki betöltötte a nyolcvanadik évét, amikor ezt megosztotta velünk. Köszönjük!


11.04.-11-05. Szabó Magda-A nyár tanúi 5
Ismét egy gyerekkori emlék, ismét egy halál. Egy nyár, Magda, Tigris és Cincu meséje.


11.06.Szabó Magda-Isten homlokán
Gyermekkori emlék.

11.07.Szabó Magda-A muranói hattyú 5
Minden tárgyhoz egy egész legenda kapcsolódik. Így a kis üveghattyúhoz is.


( Koronásat nem találtam. Különleges lehetett ez a családi emléktárgy.)

11.08. Parti pénteken 4
Hogy ez most valóban Jablonczay Lenke válasza volt-e Szabó Magda kérdéseire, vagy az írónő önmagához intézett kérdéseinek betűbe vetülése? Nem tudom.


11.09. Egy doboz fű Melindának 5
Annak igazolása ez a történet, hogy az életben gyakran csak később kapjuk meg a válaszokat.
Emlékezetes lesz.


11.10. Dragomán György: Orvosság 4

11.11. Mészöly Miklós- Varjak 4

11.12. Szabó Magda- Apám táncot jár 5

 11.13. Garaczi László: Wellness Tarzan 5
 Innen elolvasható.

11.14. Szabó Magda-Apokrif 5*
Ha még mindig részt vennék @cseri novellás kihívásán, ezt az írást biztos betenném a 12 legjobb közé. Képtelen vagyok túltenni magam Szabó Magda tehetségén. Olvasás közben újrafogalmazok mindent, amit ő jelent.


11.15. Szabó Magda- Az a szép, fényes éjszaka
Akár párja, vagy folytatása is lehetne az Apokrifnek, pedig nem is egymás mellett állnak a kötetben. A jászolban, a világra ébredő jelenlévők gondolatainak örvényében sétálunk.


11.16. Szabó Magda- A vízibornyú 5
Nagyon kedves írás.





Folytatás 1:

11.17. Szabó Magda- Névjegyek 
Kullogh Kamilla története, aki majdnem Szabó Elek felesége lett.



11.18. Szabó Magda-Sziluett 5
„Felkönyököltem, a szívem a fülemben dobolt. Ekkora keserűség, ekkora gyönyörűség, sós vízbe vetett az aznapi élet…”
Egy világdráma nyolc oldal alatt.
Bárány Tamás- Félszárnyú Pegazus kötetéből vannak a következő írások:

11.19. Fehér Klára- Kultúrest szombaton 5
Habkönnyű kis bohózat abból az időből, amikor a gyár kultúrális életének letéteményese a dolgozó volt.
11.20.Földeák János- Rövidzárlat 5
Egy fegyelmi tárgyalás előtti fél órában érdekes dolgok történnek az igazgatói irodában. Azaz, nincs is szükség arra a tárgyalásra.
11.21 Bárány Tamás- Szakítás 4
"A nők mindig zsarolnak- gondolta kedvetlenül. – A szívükkel, a lelkükkel, a testükkel, mindegy…
De mindig zsarolnak!"
11.21. Mesterházi Lajos A Kronidész-rejtély 5
Jó, még ezt az egyet elolvastam, kicsit előre, holnapra, de nem bírtam megállni.
A szépséges Europé találkozását ismerhettem meg Aklikertosszal, a gulyással. Termékeny találkozás volt, az már igaz.

11.22. Szabó Magda-Teréz esztendeje 5

11.23. Szabó Magda- Vendég almával 5

11.24.Szabó Magda-Parainesis 5

11.25.Raymond Jean-Xuan szavai R. de B. első elbeszélése  5

11.26. Raymond  Jean- Mese az ezredesről meg az obarrahról 5

11.27. Raymond Jean- A kormányozható kormányzó

11.28.Raymond Jean- Az üvegszem 5

11.29.Raymond Jean- A tekintet 5*

11.30.Raymond Jean- Az Illatok Folyója 5
Lírai, nagyon szép.



2017. november 7., kedd

Cain,Susan - Csend

A könyv alcíme, A hallgatás ereje egy harsány világban.

Az olvasmányaim nem teljes mértékben szépirodalmi alkotások, hanem egy szűk metszetét az önsegítő könyvek alkotják. Törekszem is rá, meg érdekel is. Így találkoztam Susan Cain Csend című könyvével, aminek mind a címe, mind az alcíme megnyerte a tetszésemet. Az amerikai írónő nem kíván kevesebbet, mint megcáfolni azt a téves nézetet, hogy a társadalom jelentős részét alkotó befelé forduló, introvertált emberek kevesebbet érnek, és nem olyan hatékony részei társadalmunknak, mint az extrovertált emberek.

Aki önmagát introvertált személyiségnek tartja, az biztos, hogy gyógyírnak tekinti ezt a könyvet, már, ha eddig nem élte meg személyiségének értékeit. Egy régebbi történet jut az eszembe, amikor pszichológiából vizsgáztam. Páros vizsgáztatás folyt, egy másik fiatalemberrel együtt ültünk a szóbelin. A téma pont a személyiségtípusok voltak, amikor is a tanár feltette a kérdést, hogy mi vajon melyik csoportba soroljuk magunkat, és miért? Szerencsére a vizsgázó társam gyorsan rávágta, hogy ő introvertált, és hosszas fejtegetésbe kezdett. Én annyira introvertált voltam akkoriban, hogy azt is szégyelltem bevallani, hogy ebbe a csoportba tartozom, pláne részletezni. Tehát tényleg létezik egy ilyen fajta kisebbségi komplexus, de nem gondolom, hogy ezért bárhol is meg kellene rekednie a személyiségfejlődésünknek.
Visszatérve Susan Cain könyvére, el kell mondanom, hogy a hölgy alaposan körbejárja azt a témát, ahogyan az introvertált emberek megjelennek a hétköznapokban, s főként a társadalmi életben. Hangsúlyozza, hogy mennyire elképzelhetetlen és szegény lenne az életünk ezen személyek nélkül. Ezer oldalról bemutatja, hogy milyen értékeket hordoznak, miben rejlik az erejük. Azzal a kérdéssel indít, hogy miként válhatott az extroverzió eszményképpé? Miért kapcsolódott össze a karizmatikus vezető személye az extrovertált személyekkel, holott a zsidó népet rabságából kivezető Mózes, maga is "nehéz szavú" ember volt? A csoportmunka hatékonyságát mennyire szabad és kell összevetni a magányos munka erejével?  Nagyon izgalmas  kérdések. Ezek után felveti a személyiségjegyek genetikai öröklődésének kérdését, amit pontosan abból a gondolatból indít el,  hogy amíg a világ keleti felén az introvertált személyiségek hordozta sajátságok értéknek minősülnek, addig Amerikában, sokkal inkább az extrovertáltaké a dicsőség.  Vajon létezik-e genetikai átörökítés ebben? Meg tudták volna hódítani az Újvilágot a befelé forduló emberek, vagy a pionírok miféle erényekkel kell, hogy felvértezzék magukat? Susan Cain megadja azt a százalékot, amit szerinte az öröklődés és a nevelés fog jelenteni személyiségünk alakulásában. 
Aztán számos kisebb lélegzetvételű gondolat következik, a különböző típusok együttéléséről, arról, hogy mekkora színészek az introvertáltak, a kultúrák keveredésének nehézségéről az amerikai egyetemeken, (kifejezetten e tekintetben!) hogyan neveljük gyermekeinket, és sajnos csak nagyon érintve van szó a finomhangolásról.

Ez a könyv egy monumentális alkotás ebben a témában, vagyis inkább az lenne, ha valahogy ki tudott volna billenni egyoldalúságából. Elképesztő az a gyűjtőmunka, amit a szerző végzett, hiszen példát példára halmozva sorol, és rendkívül gazdagon illusztrálja mondanivalóját. Miért érezte azt, hogy minél hosszabban mond valamit, az annál több? Így viszont ellentmondásossá válik, hiszen az extrovertáltak eszközével akarja az olvasót meggyőzni az introvertáltak erényeiről.

Nagyon hiányoltam az extrovertált személyiségek méltatását, illetve keveselltem. Akárcsak az árnyalásokat, hiszen amire maga Susan Cain is utal, a Myers-Briggs típuselmélet is csoportosít az alaptípusokon belül. Így aztán rettentő fárasztóvá és bosszantóvá vált a könyv körülbelül  200 oldal után. Lehet, hogy megerősítést ad bizonyos tekintetben, de aki nem érezte át eddig, hogy a bölcsesség, az elmélyülés micsoda erő lehet, az nem biztos, hogy ettől majd rájön. Persze az esély megvan. 

Ha szeretnétek elvégezni a fenti tesztet, itt megtehetitek. A kiértékelés nagyon érdekes.

 Susan Cain


TED TALK-ban megismerkedhettek a témával. 

Hozott pontszám: 3/4