Lesznai Anna - Kezdetben volt a kert

Ennek a könyvnek súlya van. Minden szempontból súlya van. El sem tudom képzelni, hogy abból  a sokszínű mondanivalóból, amit Lesznai Anna közvetít felénk, mi az, amit kiragadjak? 1320 oldal tömény, minden sorában üzenetet tartalmazó regény. 

Az 1800-as évek második felétől indul a történet, az akkor még Magyarországhoz tartozó Liszkán, ahol birtokot vásárol a kikeresztelkedett, zsidó származású Berkovics család. Alapvetően az ő családtörténetük adja a társadalmi és történelmi változásokat bemutató monumentális alkotás hátterét. Berkovics István egy igazi egyéniség volt, aki egész életében aktívan részt kívánt venni a politikai életben, de soha nem válhatott annyira részévé ennek, mint szerette volna. Szíve egyszerre izzott a pesti forgatagért és a liszkai kert nyugalmáért. Gyermekei, János és Lizó történetében olvashatjuk tovább a huszadik század embert próbáló  eseményeit. Liszkától jó órányi kocsiútra fekszik Jeszenő, ahol a Cserháty família, és elsősorban Cserháty Péter szeretné kastélyát és birtokát felvirágoztatni. A kétgenerációs családregény az első világháborún és a trianoni területelcsatolásokon át, a Horthy-korszakig állít történelmi tablót mind a kisemberek, mind pedig a nagybirtokosok életének. 

Egyfelől a társadalmi változásoknak, a monarchia felbomlásának, a dzsentri világ eltűnésének, a paraszti világ átalakulásának vagyunk tanúi, másfelől a szocializmus megszületésének kezdeti elképzeléseit követhetjük nyomon, de a történet ugyanúgy szól a feminizmus magyar szárnypróbálgatásáról is, mint a magyarság kérdéséről. Mivel a könyv önéletrajzi ihletésű, és Berkovics Lizi maga az írónő, így első kézből, sokszor megdöbbentő  őszinteséggel találkozunk például a női  szexualitás témájával. Ne felejtsük el, hogy Lesznai Anna majd nyolcvanévesen fejezte be könyvét, ami 1966-ban jelent meg először! Sajnos azóta sem kapja meg az őt megillető helyét. Mindenképp nagyobb elismerést érdemel alkotása, még akkor is, ha személy szerint nekem is volt vele bajom...

De mielőtt a személyes érintettségekről szólnék pár szót, hadd méltassam túl a tartalmi jelentőségen, egy kicsit irodalmi szempontból is a regényt. A Berkovics és Cserháty családon kívül számos mellékszereplő magánéleti szálát dolgozta ki Lesznai Anna részletesen. Természetesen mindenképp hangsúlyos ezekben a főalakokhoz kapcsolódó viszonyuk, de  megdöbbentő az a rugalmasság, ahogyan a szerző például egy intéző, vagy egy cselédlány bőrébe is játszi könnyedséggel bele tud bújni. Egészen elképesztő ez a teljesítmény. Itt emelném ki a sok szereplő közül Böskét. Már olvasáskor megfogadtam, hogy róla mindenképp mesélek. Böske egy egyszerű kis parasztlány, akit a Cserháty birtok körül látunk fel-feltűnni. Hol az ifjú Cserháty Józsi szeretgeti, hol az idősebb Cserháty úr törvénytelen fiának,  Lalinak a babája. Boldogulása érdekében repked ide-oda. Történetében fantasztikusan ütközteti az írónő a gyakran egészen állatias vágyakat, a megfontolt lépésekkel. Itt leginkább egy Móricz novellában éreztem magam, és jó volt. 

A paraszti naturális világ mellett nem szabad elfelejtkezni arról, hogy ott van a barokkos pompában úszó liszkai birtok, a Kert. Amikor azt mondtam, hogy elképzelni sem tudom, merre fog ez a bejegyzés kanyarogni, akkor azt komolyan mondtam. Oldalakat lehetne ugyanis írni arról, hogy mit jelent a Kert a szereplők számára. Mindenkinek megvan a személyes, hozzá fűződő viszonya. De mindenképp egy biztos pont, egy bázis, a remény egy menedéke, ami ennek a biztonságnak ellenére nagyon is ingatag, folyamatosan változik. Ha másra nem is gondolunk, de eszünkbe kell jutnia, annak a történelmi ténynek, hogy a könyv végén éppen  Csehszlovákiához van csatolva. De maga a kert valóban egyik szegletköve a történetnek.

És akkor egy-két fájó pontom. 

Körülbelül a regény egyharmadáig nehezen tudtam  felvenni a ritmust. Ez egy nagyon lassan olvasható könyv, számos régies kifejezéssel, olykor nehézkes behelyezkedéssel a történetbe. Igazából az zavart, hogy képtelen voltam bárkivel is együttérezni. Bár Lesznai Anna tényleg plasztikus szereplőket alkotott, ezek maradtak a maguk plasztikusságában rideg szobrok. Csupa visszataszító figura. Egészen addig tartott ez a hatás, amíg Lizi fel nem tűnt. Az ő színes, élménydús és izgalmas alakja végre meghozta azt a pezsgést, ami átlendített engem is a "kerítésen". Végre bent voltam. Nehéz ám úgy olvasni egy könyvet, hogy senkivel sem tudunk azonosulni!

Aztán nem könnyítette meg a helyzetemet az sem, hogy a történet véleményem szerint túlírt. Mindent bele szeretett volna sűríteni az írónő ebbe a kötetbe, amit nem lehet a végtelenségig tágítani. Szerintem, ha lett volna még ideje, biztos átgondolta volna ezt. Nem is a rengeteg szereplő egyéni története volt sok, hanem inkább azzal volt gondom, hogy nem egyszer találkozunk teljesen felesleges kitérőkkel, amik nem vitték sehova sem a cselekményt. Mivel Lesznai Anna meséket és verseket írt elsősorban, ez az egyetlen regénye, így betudhatjuk ezeket a hibákat a kezdők tévelygésének. Ahhoz képest viszont, hogy ez az  egyetlen regénye, meg kell állapítani, hogy megkerülhetetlen alkotás lett, egy kordokumentum. 

Lesznai Anna tulajdonképpen nem csinált mást, mint azt életében oly sokszor tette: mesélt. Hosszan, bőven, alaposan és részletesen, ahogyan hímzett. Hiszen ő nem csupán költőnő és írónő, hanem grafikus, illusztrátor és népi hímzéssel foglalkozó iparművész és tanár is volt. Ebből a szecessziós, buja gazdagságból mindenki kihalászhatja a számára éppen legaktuálisabb mondanivalót. Hozzám leginkább Cserháty Józsi életének tragédiája ért el, az a tipikus se ide, se oda nem tartozás. Az apja elveivel nem értett egyet, de neveltetése révén képtelen volt megtalálni a saját hangját. Mindvégig ugyanazt a lányt szerette, de nem vállalta fel őt, inkább a teljesen megalázó vég felé hagyta magát sodorni. Persze soha nem könnyű megtalálni az embernek a helyét a világban, de egy átalakulóban levő társadalomban, egy világégés poklában perzselődő Európában ez még kilátástalanabb feladat lehetett. 

Hozott pontszám: 4/5

 Lesznai Anna

"Pedig milyen kevés kellene hozzá, hogy tündérkertté alakuljon át ez a világ."

"Háborúk mindig voltak és lesznek is! Az emberiség főnixmadár. Időnként lánggal pusztítja magát, hogy újra feltámadjon."

Nagy László - Ég és föld

Nagy László Oratórium alcímet viselő kötete egyetlen hosszú drámai ének, mely 1971-ben jelent meg a Mikrokozmosz füzetek sorozatán belül. Ez a sorozat tulajdonképpen éppen arra volt hivatott, hogy a hosszabb, de nem kötetnyi terjedelmű költői vállalkozások kultuszának adjon teret. (Például: Weöres Sándor- Áthallások, Jékely Zoltán - Minden csak jelenés, Kormos István - N.N.bolyongásai) 

Eddig még az irodalomban nem találkoztam az oratórium megnevezéssel, ezért a zenei előképekből ítélve, valami emelkedettebb, biblikus történetre készültem. Ehhez a belső átrendeződéshez az is hozzájárult, hogy a viszonylag vékony kötetet felvágatlan, dupla lapokra nyomtatták. Ez is szokatlan, eddig soha nem tapasztalt jelenség volt. A belső oldalon rögtön egy Kondor Béla rézkarc, a könyv egyetlen illusztrációja fogadott. Egyéni megítélés kérdése, hogy mit ábrázol az alkotás, nekem egy káoszba való zuhanást, az ég rendezettségéből és tisztaságából való lebucskázást juttatta eszembe. A cím -vagyis az Ég és föld-, segítségével pedig előkészítettem  immár a végső bevezető képet magamban.

Az oratóriumban három hang, az Atya, a Fiúk és a Hang szólalnak meg. Maga a Hang két alkalommal, a történet legelején és a közepén kap szerepet, ezzel egyben jelzi is, hogy két találkozás zajlik le. Nem csupán tagolja, hanem fel is vezeti az eseményeket, a drámákból ismert kórus feladatát látja el. Az atya elkeseredetten, könnyein át szemléli az ősi rend felbomlását. Ez a káosz a természeti egyensúly felborulásának képeivel jelenik meg, melyhez a költő kemény szavakat párosít az élővilág szépségeivel:   "a cicka-füvek vad rugózását" "ezüst vizek zubogását" 

Ekkor lépnek be a fiúk, akik illendően köszöntik apjukat, és rögtön arra kérik őt, hogy emelkedjen ki a bibliai sötétségből és tekintsen fel az új világ haladásának ragyogásába. A váltakozó párbeszédek  ezt az alapvető nézeteltérést járják körül. Vagyis az ősi hagyományok ütköznek a haladással, a szülő-gyermek viszonyának folyton meglévő feszültségei öltenek alakot.  Az oratórium irodalmi szövegelőzményének tekinthetjük Bartók Béla Cantata Profana-ját, melyet az 1930-as évek morális válsága ihletett. Ebben a darabban egy öregedő apa kilenc fia szarvassá változik. Az apa hiába kéri gyermekeit, hogy változzanak vissza, azok úgy maradnak, ezentúl csak tiszta forrásból ihatnak. Mind szövegében, mind dallamvilágában a Bartók által is gyűjtött román kolindákban gyökerezik a mű. A kolindák, román karácsonyi, pogánykori szövegemlékek, azt a sorstapasztalatot fogalmazzák meg, mely szerint, aki egyszer elhagyta eredetét, az soha nem térhet oda vissza. 

Hasonló véglegességet élhetünk át ebben a műben is. Ha szigorúan a szöveg mentén haladunk, akkor tapasztalhatjuk a két generáció végleges elszakadását. Alapvetően az oratórium nem azt a folyamatot mutatja meg, ahogyan ez az eltávolodás megtörténik, hanem magát a végső elválást. Ilyen tekintetben jelenik meg az oratórium súlyos drámaisága. A második hang után, a második találkozás hozza majd el a szakítást. 

Az apát, mivel atya-ként van megnevezve, az égbe helyezzük, s egyébként is van egy letekintő perspektívája. A fiúk így a földet uralják. Az ég, mint az ősi törvények lakhelye és a föld, mint a haladás helye ütközik végérvényesen a műben. Nem is  kifejezetten az apa támad fiaira, hanem egy örökösen meglévő nézeteltérés, különböző világkép jelenik meg a sorok között. Talán innen a cím is, föld és ég, mely nem átjárható, s valamelyik fél végső bukásával zárul. Itt köszönt vissza számomra a bevezető rézkarc ábrája. 

 Kondor Béla rézkarca a könyvből

Nagyon jó volt elkalandozni kicsit ebben a műfajban. Nekem biztos sokat adott az élményhez az is, hogy egy ilyen bibliofil igénnyel megalkotott köteten keresztül ismertem meg a művet.  Nagy László életének utolsó időszakában írta  egyetlen  oratóriumát, melyben a tőle megszokott  természeti képekben és millió színben ábrázol, de számomra érzékelhető volt egyfajta keménység, szikárság is. 

A két nézőpont gyakori összeférhetetlensége, a kompromisszumot kizáró helyzetek bemutatása nem csupán az apa-fiú viszonyára, hanem a korszak megalkuvást nem tűrő hozzáállására is vonatkozhat. Mert a szarvassá vált fiúk már csak a tiszta forrásból ihatnak. 

 Nagy László

Kertész Erzsi - A sárkány nyomában

A gyermek és ifjúsági könyvek megítélésénél újból és újból ki kell arra térni, hogy ezek a kötetek sok esetben azért kapják meg az olvasóktól a "jó" meg "klassz"  jelzőket, mert egy megfelelő érettségű vagy életkorú gyerek olvasta. Felnőtt könyveknél az életkort az élettapasztalat, illetve az érdeklődési kör szűrője váltja fel. 

Nálunk, akik felnőttként ifjúsági könyveket olvasunk - zsűrizünk-, megítéléskor  egyszerre van jelen a két korcsoport értékrendje. Azért tartom ezt fontosnak most elmondani - egyébként legszívesebben mindig hangsúlyoznám-, mert ennél a könyvnél sarkalatos a célközönség. Ezzel picit el is árultam, hogy a felhőtlen élvezetben korosztályilag, csak egy viszonylag vékony mezsgyén lévő gyerekek tudnak részesedni.  Körülbelül a 4.-6. osztályosokat lőném be célcsoportnak. Egyébként, amikor kinyitjuk a kötetet, a benne található illusztráció már sokat elárul erről. 

Rendhagyó módon, akkor beszéljünk először az illusztrációkról. 

A borító és cím után elsőként ami a szemünkbe ötlik a könyv kinyitásakor, az a betű és szedési nagyság, valamint az illusztráció. Van-e, milyen, mennyi? Már ez is segít az eligazodásban. 

Jelen könyv esetében Remsey Dávid rajzai elevenítik fel a történet cselekményét. Körülbelül minden harmadik oldalon van egy illusztráció, gyakran egész oldalas, vagy mindkét lapon át tartó, összefüggő tájkép jellegű alkotás. Színeiben, a történethez igazodva alapvetően a vörös és barna árnyalatai uralkodnak, kicsit  a régi, kifakult fotó negatívjainak hangulatát idézve. De a téglaporos, agyagedényes megközelítés is találó lenne. A kifejező képeket megnézve, szerintem már ebből is le tudjuk szűkíteni, hogy kinek szólhat a könyv. 

A történelmi kalandregény cselekménye két szálon, két idősíkban fut. Dani 2019-ben egy átlagos ötödikes, aki rajong a történelemért, de ezt bőszen titkolja, hiszen a fiúcsapatban ez nem számít menő dolognak. De Török Ernő tanár úrnak nincs is szüksége arra, hogy a fiú ezt magára tetováltassa, hiszen egy tapasztalt pedagógus számára a gyermek nyitott könyv. A szakkör felé vezető első lépések megtételében Petra fog neki támogatást nyújtani. Egy vérbeli kutatónak azonban nem is kell sok, hogy lángot fogjon. Daniban felizzik a kíváncsiság, amikor rábukkan egy régi gesta illusztrációban a sárkányos pajzsra. A szövegben pedig olyan nyomokat talál, ami arra engedi következtetni, hogy a hajdani Casparus lovag, aki a sárkányos jelvényt viseli,  elrejtett a régi Poztuh városának oskolájában egy talizmánt. Több sem kell Daninak, máris a kincs nyomába szegül.

A történet másik része bemutatja az 1551-ben élő Casparust, azaz Gáspárt, és az ő barátait, akik egy titokzatos labirintust fedeznek fel játék közben. Gáspár az egyik alkalommal eltéved a labirintusban, gyertyája leég, egyedül marad. A sötétben egy különös alak nyújt neki segítséget, talán pap vagy szerzetes, aki feladatot is ad a gyerek számára. Poztuh, azaz Pásztó városát azonban nagy veszély fenyegeti. A gyerekek csak azt érzik, hogy a felnőttek különösen viselkednek, mindenki készül valamire. Úgy tűnik, hogy viharos sebességgel  kell elhagyni lakhelyüket, és minden értéküket, egy jövőbeli visszatérés reményében a föld alá rejteni. 

Kertész Erzsi története ennek a két történelmi időszaknak, a két fiú sorsának  mesés összefűzése. 

Olvasás közben a gyerekeket könnyen elragadhatja az események sodró, izgalmas menete. Az ő nyelvükön szól, az ő érdeklődésüknek felel meg. Van benne némi tanító jellegű információ is, de ez egyáltalán nem tűnik didaktikusnak, szépen belesimul a szövegbe. Viszont, ha egy picit hátrébb lépünk, akkor sajnos jól érzékelhető, hogy néhány fontos és szükséges magyarázat nem hangzik el. Sajnáltam például, hogy befejezetlen maradt a múltbeli történet, sem a medál jelentőségéről, sem a törökök későbbi bejöveteléről nem tudtunk meg többet. Azzal pedig, ahogyan a jelen időbeli események alakultak egyáltalán nem tudtam mit kezdeni. Daninak lehetősége lett volna a kivételes adományokkal jól kufárkodni, és visszájára fordítani a dolgokat. Ha már fantasy, akkor jobban kihasználtam volna  ezeket az írónő helyében.

Az olvasási kedvet biztos meghozza a kötet, és talán segít a régmúlt időszakokat is elérhető távolságba helyezni egy gyermek számára, de ennél lehetett volna sokkal több is, emiatt kicsit szomorú vagyok. 

Ahogy kezdtem, egy negyedik, ötödik vagy hatodikos gyerek számára ez egy olvasmányos, érdekes történet, jól érthető, megkockáztatom: letehetetlen olvasmány. Ezért most csak kifejezetten az ő számukra ajánlom ezt a könyvet. 

Hozott pontszám: 4

Kertész Erzsi