Rakovszky Zsuzsa - Célia

 "Persze megértem: nehéz dolog minden vélt bizonyosságunkat állandóan mérlegre tenni…mert bizonyosságaink általában érzelmi természetűek, és érzelmi igényeinkből táplálkoznak, és fájdalmas dolog alávetni őket az eszünk kontrolljának…ha viszont nem így teszünk, az méltatlan dolog, és veszélyes is…mert mi van akkor, ha mégsem sikerült megszakítanod, minden kapcsolatot a külvilággal, mit szándékozol tenni azokkal az emberekkel, akik mást gondolnak, mint te?
Először csak gyűlölöd őket, aztán legszívesebben megölnéd…mert úgy érzed, nem is az állítólagos meggyőződésedet vonják kétségbe, hanem téged magadat, az egész életed érvényességét."

Utána akartam olvasni, hogy megtudjak valamit, bármit, ami segít elhelyezni ezt a könyvet, de aztán teljesen elfelejtődött. Így most vagyok, ahol voltam.
Széttárom kezeimet...

Úgy gondolom, persze lehet, hogy rosszul, hogy amikor valaki írni akar egy könyvet, akkor szétveti mellét a közölni vágyás. Egy téma, egy figura, egy sors, amit mindenkinek meg kéne ismernie. (B variációra, anyagi tőke, most ne is gondoljunk!)
De ebben a könyvben ezzel nem találkoztam. Ami nem jelenti azt, hogy rossz lenne, csak épp ezt a kicsit lagymatag, mai valóságot tükrözi vissza.
A történetet elbeszélő Ádám  tompán, minden mindegy módon éli a hétköznapjait, angolórákat ad, közben írja a könyvét, -amiről persze semmit nem tudunk meg, mert az is olyan, tökmindegy-, amikor váratlanul felmerül annak a valószínűsége, hogy van egy lánya, Célia. Addig nincs is ezzel sok gond, amíg a lány kamaszkora lázongásában fel nem rúgja az anya által közvetített értékrendet. Ez pedig a szellemi szabadságon és kötetlenségen alapul. Célia viszont abbahagyja az egyetemet, nem kell neki több értelmi táplálék, önrendelkezését sutba vágva egy szektához akar csatlakozni. Olyan lehet ez, mint amikor a hippi szülők gyereke a „mekiben” hamburgerezik és kólát szürcsöl.
A nagy szabadságra nevelő anyának szembesülnie kell azzal, hogy milyen kispolgári is valójában, és mennyire konvencionálisan gondolkozik.
Ugyanakkor több szempontból is ez egy jól felépített korrajz, mely visszatükrözi egyrészt a csonka családok erőviszonyait, valamint azt a „spirituális szellemi igényt”, amit ma tapasztalunk, és amelyek a horoszkópok, családállítások, skype-n üzengető halottlátók és a szekták világa. Valamint kitűnően ábrázolja azt, a mai társadalomban is megtalálható réteget, akik csak úgy beleélik magukat a világba, minden nagyobb cél nélkül.
A Célia valósághűen vonzza be látókörünkbe a mai magyar valóságnak egy létező szegmensét, s nem kell csodálkozni azon, hogy ez nem tetszik nekünk, és nem tudunk figuráival azonosulni.

 

Rakovszky Zsuzsa

Hozott pontszám: 4