József Attila – A fán a levelek...

A fán a levelek
 lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
  s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
  volna a fa.

Igy csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
  egy némaság.

Szállhatnék – nem merek.
Meghajlik, remeg
a gally, vár és lépked
  a némaság.

 József Attila – A fán a levelek... 1934. szept.