A mindennapok rohanó tempója egyre nagyobb kihívások elé állítják az embert. Már egész kisiskolás korban megjelennek azok a teljesítménybeli elvárások, melyeket mi felnőttek, merő jó szándékból állítanunk fel gyermekeink számára. Természetesen jót akarunk. Hogy ügyesebb, okosabb, talpraesettebb legyen a kölök, vigye többre, mint mi, boldoguljon könnyebben, képessé váljon összetettebb feladatok megoldására. Ennek érdekében igyekszünk a lehető legjobban kihasználni a meglévő képességeit. Az élethosszig tartó tanulás (longlife learning) eszméje manapság már maximálisan elfogadott. De ha már tanulni kell, mi lenne, ha ezt a lehető legjobban oldanánk meg. A tanulásmódszertani segédletek egyik kitűnő példáját ismerhetjük meg Tony Buzan könyvében, mely az úgynevezett elmetérkép rejtelmeibe vezeti olvasóját.
Az már mindenki számára teljesen világos, hogy általánosságban a tanulás alatt a bal agyféltekés tanulást értjük. Az elme ezen oldalán történik az írás, olvasás, matematikai képességek elsajátítása, a memorizálás, közismerten a magolás. A jobb agyfélteke felelős a kreativitásunkért, a fantáziánkért. Ez a színek, a mozgás, a játék birodalma. Ha a tanulást a lehető legkevesebb energia befektetéssel szeretnénk elérni, akkor az a legjobb, ha ezt a két agyféltekét összekötjük.
Az elmetérképek használata ennek egy lehetősége.
Hasonló ismeretfeldolgozással már évszázadokkal korábban találkoztunk. Emlékeztek Leonardo De Vinci munkájára? Már ez is egyfajta elmetérkép (Mindmap) volt.
De mi is ez az elmetérkép?
Az elmetérkép egyfajta jegyzetelési mód, melynek alkalmazása során nem a megszokott lineáris gondolkozást és írásmódot folytatjuk, hanem rajzok, színek és jelek segítségével, vizuális élménnyé tesszük a tanulnivalót. Legelterjedtebb módja, az úgy nevezett faszerű ábrázolás, ahol a központi téma a lap közepén van jelezve. A jegyzeteléshez, főként az elején nagyalakú, üres lapot kell használni. Ennek centrumában, jól kiemelt módon szerepel az adott téma. Ebből a fa ágaihoz hasonlóan, ágak nőnek ki az alapvető rendezési gondolatok (arg) szerint.
Buzan azt ajánlja, hogy használjunk az ábrázoláshoz színeket, közismert jeleket, piktogramokat, mert a képek memorizálása 90 %-os biztonsággal történik, főként akkor, ha mi alkotjuk ezeket a képeket.
A fő gondolatok aztán újabb részegységekre bomlanak, amit kisebb mellékágakkal ábrázolhatunk.
Azért kecsegtet ez a módszer sikerrel, mert te hozod létre, mégpedig úgy, hogy olvasod az anyagot, közben jegyzetelsz, rendszerezel. Könnyen bővíthető utólag is, bármilyen anyagrésznél jól alkalmazható, és természetesen akármelyik tantárgynál. Ha ránézel, a lényeges részek kiugranak, ezért összefoglalóknál kifejezetten ajánlott használata! Nem utolsó sorban, ahogy azt már említettem, ennél a módszernél a tanulás folyamatába mindkét agyféltekét bekapcsolod.
Már általános iskolásoknál is el lehet kezdeni az alkalmazását, de igazi hasznát középiskolában és azután fogjuk venni.
A könyv bemutatja az elmetérkép létrehozásának folyamatát. Azt sajnos gyengeségének tartottam, hogy csupán ezt az egy, faszerű ábrázolási módot mutatta meg. Viszont, aki jól elsajátítja a folyamatot, az saját kreativitását kihasználva, át is dolgozhatja ezt az alapmódszert.
Valami hasonlót szerintem mindannyian használtunk, ötleteléseknél (brainstorming), nyelvtanulásánál, összefoglalóknál. Én már korábban is hallottam a módszerről, és anélkül, hogy profi szintre dolgoztam volna a módszert, a mindennapi életben használom programszervezéseknél, időbeosztásnál, vásárlásoknál. Ez ugyanis nem áll meg a tanulásmódszertannál, hanem használata során kialakul az emberben egy szisztematikus gondolkodás is, ahol a fontosabb részek hívószóként jelennek meg az elménkben. Ennek vizualizálása a tanulás.
A könyv bemutatja, hogy az élet mely területein használhatjuk a módszert. Így megjelenik a munka, a tanulás, az otthon, az egészséges életmód, utazás témaköre. Majd rátér arra is, mi nem elmetérkép.
Az elmetérképnél nagyon fontos, hogy mindenki csak a sajátját tudja használni, hiszen a saját gondolatait rögzíti a papíron, csak az képes visszaidézni asszociációit!
Ez egy egész másféle térkép, de ugyanazokat a módszereket használja, mint a fenti minta.
A nyelvtanulásban szócsoportokat hozatunk így létre.
Tony Buzan könyve bemutatja az elmetérképek használatának előnyét, lehetőségeit. De valahogy az az érzésem van, mintha mindig magát ismételné. Teljesen triviális dolgokat foglal össze, és hiányoltam a különféle megközelítések bemutatását. Hiszen ennek pont az egyedisége lenne a lényeges. Képek, amikről csak te tudod, hogy mit üzennek neked.
Az alapvető módszer elsajátításához nagy segítséget nyújt, felpiszkálja az ember kreativitását, de az egysíkúsága.kicsit meg is akasztja.
A kiadvány rendkívül jó minőségű, színes, jól tagolt, érthető.
Hozott pontszám: 3/4
A módszert egy Lantos Mihály-féle tanulásmódszertani tréningen ismerhettem meg, melyet 2-4 osztályosoknak tartottak. Az elmetérképek használata csak a tréning egy része volt.
A képek nem könyvbeli illusztrációk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése