Grün, Anselm - Belső képeink gyógyító ereje

Szeretnél meggyógyulni, igaz? Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy egyedül te vagy a gyógyulásod forrása? 

Anselm Grün könyvének címe pont ezt sugallja, hogy mi vagyunk önmagunk orvosai. Most nem megyek bele abba a sokszorosan körüljárt és leírt témába, hogy mi alakítja valóságképünket?  (E.E. Eger könyve, amit nem régiben bemutattam,  jól ábrázolja mindezt.) A szerzetes író inkább elmélyed maguknak a képeknek a jelentőségében és érthető módon, alaposan kiterjeszti ezt a témát. 

A külső kép szerepéből indul.

A külső képek érintkezésbe hoznak  belső képeinkkel. C.G.Jung meg van győződve arról, hogy mindenki hordoz magában ilyeneket. Ezek olyan képek, amelyek nem csak élettörténeteink élményei által vésődtek belénk, hanem bennük sűrűsödtek össze az emberi történelem évszázadainak tapasztalatai is. Jung, az analitikus terapeuta számára a terápia lényegi útja abban áll, hogy érintkezésbe kerüljünk e belső képekkel. Ezek természetesen nem mindig gyógyító képek, hanem betegség és  kudarc képei is. Mindazonáltal e belső képek függvénye, hogyan éljük meg életünket.

A könyvnek van egy bevezető fejezete, ahol a fentieken kívül még a képek kétarcúságáról is szól a szerző. Gyakran olyan külső képeket teszünk magunkévá, melyeket nem kéne, illetve a negatív tartalmú képek is eluralhatnak minket. Nem könnyű tehát eligazodni. Anselm Grün mégis inkább a gyógyulás felé terel, így azt mutatja be lépésenként, hogy ez miként valósulhat meg?

Ezt követően hoz egy-egy ezzel kapcsolatos témát, amit kifejt pár oldalban, majd hozzákapcsol egy gyakorlatot. Mind a témák, mind a feladatok nagyon jók. 

És, hogy mitől fogunk gyógyulni? 

Például attól, hogy "azok leszünk, akik vagyunk, hogy megtaláljuk a középpontunkat, hogy azonosítjuk eszményképeinket, hogy szembesülünk sebző képeinkkel, hogy ránézünk a bennünk lévő szimbólumokra". Természetesen megjelennek a könyvben bibliai képek és alakok is, de ezek archetípusos lényegükben, nincs mellettük olyan vaskos katolikus, vagy vallási adalék, ami eltántoríthatná azokat, akik nem katolikus olvasóként veszik kezükbe a szöveget. Hiszen azt állítja Anselm Grün, hogy "A bibliai ősképek vagy a mesék és mítoszok egyaránt gyógyító képek, olyan képek, amelyek érintkezésbe hoznak bennünket, saját lehetőségeinkkel." 

Lassan rátereli a szót a média által sugárzott képek szerepére, kiemelve, hogy mindig merjünk rákérdezni  arra, hogy vajon ezek, jót tesznek nekünk? S végül eljutunk az utolsó fejezetben oda, hogy hunyjuk be szemeinket, hogy igazán lássunk. Vállaljuk fel a külső képnélküliség aszkézisét! Grün atya szavait olvasni számomra önmagában gyógyító. Sokat találkozom idézeteivel, és egész látásmódja nagyon sokat segít most nekem. Így esett meg, hogy bár ezt a könyvet is a kutatómunkám miatt olvastam, de kedvenc lett, s egyben elindított egy lavinát. Elkezdtem sorra venni írásait.

 

Hozott pontszám: 5* kedvenc lett

Anselm Grün