Több szempontból is megrendítő könyv, sajnálom, hogy csak most olvastam el.
Waltraut Barnowski-Geiser 2015-ben napvilágot látott kötete arra vállalkozik, hogy összegyűjti azokat a legfontosabb jellemzőket, amelyeket egy szenvedélybeteg szülő gyermeke élete során magával visz, amit örökségként a ballagási tarisznyába pakol a nevelő család. Mindannyian viszünk magukkal ezt-azt természetesen, de ez a fajta hordalék olyan sajátosságokkal rendelkezik, amivel ha szembenézünk, akkor jóval kezelhetőbbnek tűnik, mintha semmit nem tudnánk eredetéről.
Két óriási hozadéka van ennek a könyvnek. Az egyik az, hogy segíthet megérteni a környezetünkben lévő emberek -főleg a gyerekekre gondolok- viselkedését, illetve lehetőséget nyújt arra, hogy mindenki önmagába nézve megvizsgálja, hogy vajon érintett-e személy szerint a témában? Ne legyintsünk könnyedén, hogy az én szüleim sohasem ittak, mert számos olyan szenvedélybetegség létezik, amivel szemben jóval elfogadóbb a társadalom, de ugyanazokat a sebeket ejti a gyermekeken, mint az alkoholista szülők viselkedése. Mi is ez a viselkedés? Egyszóval meghatározva az: elhanyagolás. Az elhanyagolás olyan szintű bántalmazás, ami nem feltétlenül hagy látható jegyeket áldozatán, de egész életre kiható stigmákat nyom a másikra. Ezért éreztem azt, hogy későn olvastam ezt a könyvet, mert számos helyzetben másként reagáltam volna a velem szemben ülő gyermekre, ha ezeket egységében látom.
A kötet hat fejezeten keresztül ad a témára rátekintést. Nem tankönyv, nem az addiktológia bibliája, mégis hiánypótló érzékenységgel és szemlélettel közelít. Először az érintettek mesélnek magukról és a családban lévő szenvedélybetegségekkel kapcsolatos megéléseikről, így az alkoholbeteg, a munkaalkoholista, a drogfüggő, a gyógyszerfüggő, az anorexiás, a bulimiás, az internetfüggő, a szerencsejáték szenvedélyben szenvedő szülőkkel való mindennapokról. Nagyon hasonló tünetek hordozói lesznek a tőzsdéző és a droghasználó szenvedélybeteg szülők gyermekei. Megdöbbentő egymás után olvasni ezeket az élettörténeteket, azt hogyan vállalják magukra már a legkisebbek is a család sérüléseit. A kötet kihangsúlyozza, hogy senki sem egyedül beteg, az egész családnak szerepe van kialakult helyzetben. A negyedik fejezet az, ami a könyv gerincét adja, ugyanis itt Barnowski pontba szedi a szenvedélybeteg családban felnőtt gyerekek hét sebét. Erről hallani nem egyszerű, de attól még, hogy nem olvasunk róla, a helyzet ugyanaz, csak még tenni sem tudunk ellene. Ezután a szerző rávilágít arra, hogy ezek a sebek miként működnek erősségként, s egyben árulkodó jelként akár egy felnőtt életében. Ebben a részben szó van a terhelhetőségükről, az emberfeletti kitartási képességükről, a hűségükről, a szociális képességeikről, érzékenységükről, menedzseri képességükről és a szeizmográfként működő hangulatérzékelő radarjukról. A sérülések pedig lelki sebeket hagynak bennük. Bármilyen nehéz is, lássuk, mik ezek! A megtévesztés-, az elszigeteltség-, a túláradó érzelmek-e, a belekeveredés-, az üresség-, az otthontalanság-, az elértéktelenedés sebe. Egyik sem szívderítő jelenség, mégis jobb, ha látjuk ezeket!
A következőkben pedig egy olyan önismereti tesztet ad kezünkbe a szerző, ami igazán egyedi módon közelít a témához. A teszt elvégzése után képet kaphatunk magunkról, ugyanis, ha a felsorolt nyolc hős tulajdonsága túlteng bennünk, akkor nagy valószínűséggel érintve vagyunk. Aki tehát Robin Hood-ként viselkedik folyamatosan az élete színpadán, a jó célért való küzdelem, a bosszúállás vezérli tetteit, az egy olyan rejtekben élő, erős személyiség, aki életfeladatának tartja a gyengék védelmezését. Vajon honnan eredhet ilyen fokú érintettsége? A kötet bemutatja a "hősök" jellemzőit, illetve azt, hogyan lehetne helyes mértéken belül tartani a felelősségvállalást. Nagyon tetszettek a megnevezett figurák, tényleg markáns jellegzetességek megjelenítői. Akik a segítő szakmában dolgoznak, hallottak már erről sokat, de talán mégsem gyalulták magukban simára a témát. A "helfer szindróma" ennek egy szélsőséges megjelenési formája, jó, ha mindenki figyelemmel kíséri magában ennek alakulását! Ilyen tekintetben tehát ez a teszt segít annak meghatározásában, hogy miben és mennyire lehetünk érintve.
Végezetül nem enged el üres kézzel a szerző, mert egy úgynevezett AVOKADO 7 lépcsős programot ajánl fel, amit mindenki otthon, akár egyedül is, de terápiában, önsegítő csoportban is el tud végezni. Nem szabad elfelejteni, hogy hosszú idő alatt alakul ki az emberben ez a viselkedésforma, így a gyógyulásra is sok időt és folyamatos tudatosságot kell szánni. A hétlépcsős boldogságprogram pedig bárki számára sokat adhat, nem csak a szenvedélybeteg szülők gyermekeire vonatkozhat.
Összességben ez egy nagyon hasznos könyv, befolyásolja a témához való érzékenységünket, lehetőséget ad arra, hogy akár pedagógusként, akár nevelőként vagy csak felnőttként is átéljük és megértsük, mi történik egy ilyen hatásnak kitett gyermekkel. Érzékeny, informatív, olvasmányos és hasznos könyv, ami nem enged el üres kézzel. Van a kiadványnak egy párja Jerry Moe Gyerekszemmel a függőségről és a felépülésről, mely még inkább gyakorlati segítséget kíván nyújtani a bemutatott program segítségével. Aki többet szeretne tudni a témáról, vagy megszólítva érzi magát, az bátran térjen be a Fogadóba!
Hozott pontszám: 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése