A szerző szabad gondolatainak jegyzékét olvashatjuk ezután. Az egész olyan, mint egy merengés, persze tele tartalommal, figyelemfelkeltő mélázásokkal. Megmaradtak bennem például Darwin homoksétányai, ami jól rezonált előző olvasmányommal a Sinrin-joku témával. Darwin számára, aki minden nap gyalogolt, a séta testedzés volt. Ez nem csupán a kondíció megtartása vagy a jó közérzet miatt volt fontos számára, hanem ebben a meditatív állapotban sorra érkeztek hozzá a konvencionális nézetekkel szembe menő ötletei. Az ő sétái egyben elmélkedési gyakorlatok is voltak. Szóval a testedzés elősegíti a problémamegoldó gondolkodást. Sokan tudjuk ezt, akik rendszeresen sportolunk, mégis érdekes volt ezt olvasni leírva és tudatosítani magamban. Ezután részletesen kibontja még a séta, a futás témáját, melyben a monotonitás, mint hasznos dolog jelenik meg. Természetesen a képbe befut Murakami Haruki is, aki aztán tényleg egyesíti magában a szellemi és testi tevékenységeket. Olyan gondolatokkal találkozunk még ebben a fejezetben, mint az egyedüllét, az éberség, az üresség érzésének megszerzése.
A további fejezetek is hasonlóan izgalmas filozofálgatásokat tartalmaznak. Szó van a szépségről, mely titkon vagy nyíltan, de minden testedzés célja is egyben. Aztán a csapatjátékokról, és ezzel összefüggésben az áldozatról és alázatról. Nem kerülte el Damon Young a fájdalom kérdését sem, amely a küzdősportokat és a balettet vesézi ki a fájdalmak tükrében. Az úszás és a vízzel való kapcsolat külön fejezetet kapott, aminek bár nem vagyok nagy úszóbajnok, de nagyon örültem, mert számomra is az egyik legtermészetesebb sport az úszás. Persze itt is elkalandozik szerzőnk mélyebb vizekre, a határtalanság kérdéseibe is betekint, megmutatja kicsinységünket és esendőségünket. Csupa izgalmas felvetéssel találkozhatunk olvasás közben, és noha tényleg filozófiai tételek is bekerülnek a gondolatfutamokban, azok menete mindvégig világosan követhető. Számos személyes példa és megélés teszi élményszerűvé a könyvet, aminek hatására bennünk is megérkeznek a saját tapasztalatok.
A szerző az utolsó blokkban behozza az egység kérdését, ezzel összefüggésben pedig a jógát, a tajcsit és a meditációt, melyet úgy nevez, hogy olyan, mint a varrásban az öltésbontó, vagyis szétbontja életünket a varrás mentén. A jóga felszabadító hatása már önmagában a gyakorlástól is meg fog érkezni, nem kell hinni semmiféle energiaáramlásban, csíben, vagy bármiben. Úgy fogalmaznék, hogy a szerző kellő józansággal, kissé kívülálló szemszögből, de teljesen korrektül ír erről a részről. Örültem, hogy a sportolás spektrumának széles palettájából ez is bekerült a kötetbe.
S mi lehet a végső konklúzió, ha nem az, hogy a szellemi és a testi edzésnek jól meg kell férnie egymás mellett, s ezzel az intelligens testedzés fontosságára figyelmezteti olvasóit Damon Young; vagyis, hogy a szokásos körülmények között megtapasztaljuk énünk szokatlan teljességét.
"Amikor elköteleztük magunkat egy kiegyensúlyozottabb élet mellett -amelyben nincs helye a dualizmusnak-, megtapasztalhatunk egyfajta emberi alkímiát: nyers izommunkát, energiát teszünk az „üstbe”, és pszichológiai aranyat nyertünk belőle.És viszont: az erősebb kar és erősebb szív jutalma egy olyan elme, amely tisztábban látja az ütőt és a labdát, a sziklát, az utat. Így vagy úgy, de az intelligens testedzés mindig kétirányú folyamat. "
Aki el tudja fogadni, hogy a teljesség igénye nélkül, vagy bármiféle rendszerezés nélkül a sportolás lelki hatásairól olvasson, csak úgy szabadon, annak szívesen ajánlom ezt a könyvet. Egy kis kalandozásként nekem is jól esett.
Hozott pontszám: 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése