Mijazaki Josifumi - Sinrin-joku

Erdőfürdő, a japán módszer a testi-lelki egészséghez

 

Már többször előfordult, hogy a könyvtárban levettem a polcról ezt a könyvet, belenéztem és picit gyönyörködtem, de végül nem vettem ki, mert annyira azért nem érdekelt. Mígnem egy hónapja csak jött velem. Ilyen spontán leemeléseknél általában az történik, hogy kinyitom valahol a kötetet és megszólít egy mondat, egy cím egy gondolat, vagy akár egy kép. Ebben a kiadványban bőségesen adódhat arra lehetőség, hogy az embert megszólítsa egy kép. Már maga ez a tény is, hogy szeretünk természeti képeket, így fákat, erdőt ábrázoló képeket nézegetni, igazolja Mijazaki Josifumi felvetését, ami szerint, egészségvédő hatással rendelkezik az erdőfürdőzés. Ezt  kifejezést a napfürdőzés mintájára 1982 óta használják az erdőben való érzékszervi megmerítkezésre. 

A kifejezés tulajdonképpen egy marketingötletként született, aminek az volt a célja, hogy minél több embert csábítsanak a japán erdőkbe. Az erdei séták jótékony hatását egyre többen kezdték vizsgálni szerte a világon, így maga a szerző is. Tudományos módszerekkel szerették volna igazolni feltételezésüket, így általában vérnyomást, koleszterin szintet és pulzust vizsgáltak a különböző felmérésekkor. Bár a szerző végig ezekre a vizsgálatokra hivatkozik, de ennek részletes leírása csak a könyv utolsó fejezetében olvasható. Egyébként egy átlagos tudományos vizsgálathoz és annak dokumentálásához képest ez egy alaposan leegyszerűsített ismertető. 

A szerző bemutatkozása után először a természetterápiák izgalmas világába kalauzolja olvasóit, melynek jótékony hatása éppen hajdani természetközeli és a természetre utalt életmódunkból ered. Azt, hogy a léleknek jót tesz a természet azt mindenki érezheti maga is, amikor ott van. Persze ezek nem mérhető adatok, viszont a fiziológiai hatástanulmányokkal talán meggyőzhetőek az ész emberei is. A japánokról tudjuk, hogy mindig is különleges kapcsolatban álltak a természettel. A japán kertek, az ikebana művészet és tájrendezéseik is ennek tanúi. De gondoljunk csak a bonszai-okra vagy a cseresznyevirágzás ünnepére és szemünk előtt megelevenednek ezek a csodálatos képek. Ezekkel is találkozunk a kötetben. 

Valójában az erdőben nem csak sétálva lehet kiélvezni a környezet gyógyító és lelket csendesítő hatását. Az erdőfürdőzés ugyanis sokkal tágabb körben értelmezhető. Ide tartozik az erdei: meditáció, jóga, függőágyazás, csillagnézés, felhőtenger szemlélése, hófödte hegyekben való séta, teaszüret, zenei koncertek az erdőben, teraszos rizsföldek szépségében való gyönyörködés, cseresznyevirágzás nézése, nordic walking, aroma foglakozások, lovaglás és kutyaterápia, őszi levelek pompájában való séta és nézelődés. A különböző erdőfürdős központtal és kifejezetten ezekkel a programokkal rendelkező parkokat ismerhetjük meg vázlatosan. Egyik izgalmasabb kínálattal rendelkezik, mint a másik. De emellett néhány erdőben végezhető gyakorlatot is kapunk. 

Többségünk azonban nem éppen elérhető távolságra él az erdőktől. Azt javasolja Mijazaki, hogy hozzuk akkor közelebb magunkhoz az erdőket. Hogyan s miként valósulhat meg a városi természet? Nagyon érdekes  ötleteket hoz be a szerző, ugyanis a fa érintése nem csupán az erdőkben, hanem mindennapi használati tárgyaink kézbevételekor is kifejti nyugtató hatását. A japánfürdők, szaunák, kezeletlen fa tárgyaink tapintása, szaglása, vagy a vágott virágok szemlélése vázákban is jótékony hatással van a szervezetre. 

Ezt a könyvet jó kézbe venni, megnyugtató képei, kellemes tapintása van. Az információk érdekesek, jól érthetőek, a könyv mondandója átjön a világ másik részére is. Minden bizonnyal kell ahhoz nyitottság, hogy az erdőben sétálva mondjuk megöleljünk egy fát is, átadjuk magunkat annak a lehetőségnek, hogy gyógyulhatunk ezáltal. Azonban eltér az általánosságban olvasott európai ismeretterjesztő könyvektől. Sokkal kevesebb szóval akarja elérni mondandójának átadását, mint azt megszokhattuk. Általában az oldalak felén van csak szöveges információ, mellette erdőrészletek, fotók illusztrálják a kötetet. Inkább kicsit szokatlannak mondanám, de nem kifejezetten rossz. Hiszen van, amit nem kell túlbeszélni, túlgondolni. Így a tudományos kísérletnél, magánál a vizsgálat bemutatásánál is hiányoltam a nagy adattömegeket, aminek hiánya nem nagyon zavart, bár furcsa. Bevallom, hogy nekem azért kicsit sematikus volt így a téma bemutatása, mindamellett, hogy szerintem sem kell ezt  bő lére ereszteni.  

Nagyon jó volt már csak olvasni ezt a kiadványt, elmélázni a képeken és megfogadni, hogy mi mindent fogok tenni annak érdekében, hogy minél többet átéljek ezekből, illetve, hogy mi valósulhat meg ebből kis hazánkban, kisember életemben. Nagy kérdés, hogyan kerülhetnénk minél közelebb eredeti létállapotunkhoz, hogy újra harmóniában lehessünk önmagunkkal és a természettel. Miként folyhat át rajtunk ismét a megbontatlan, önmagában tökéletes, eredeti létezés, amit ebből az élővilágból ajándékként még megkaphat az ember, hogy felismerjük saját valódiságának lényegét? 

Hozott pontszám: 4

 

l