Kálmán Gábor - Jamega Kornél szép élete

Van valami taszító számomra az ilyen típusú főszereplőkben, mint ez a Janega Kornél. Nem tudom levetkőzni, egyszerűen képtelen vagyok. Telnek az évek, és én semmit sem változom. De milyen is ez a Janega úr? 

Egy felvidéki születésű fickó, akinek élete úgy tűnik merő sodródás. Szép életében egyre másra születnek a kudarcok. Apja elhagyta a családot  amikor ő még csak kisfiú volt. Csupán egyszer találkoznak a későbbiekben, valami útlevél kapcsán, s azt is gondolja, hogy apja már biztos halott. Egészen addig, amíg egy nap fel nem hívják, hogy él ugyan az apja, de halálán van, és látni akarja őt. Ő viszont nem kíváncsi rá. Van viszont két féltestvére. De a velük való kapcsolat sem képes bearanyozni napjait.

Na, akkor majd a nők. Nos, szerelmi élete is botrányos. Igazából nem az, de ő így éli meg. Hiszen az elmúlt negyven évében volt két hosszú kapcsolata, meg valami furcsa mellékzönge is, de az is zátonyra futott. Holott minden értelmezés kérdése. Így aztán jobb híján marad a munka és a haverok. Sejthetitek, hogy mily diadalban lubickol mindkettő. Minden balszerencse ellenére Janega Kornélban megvan úgymond a tartás, olyan kis macsó gyerek ő. Tesztoszteronban nincs is hiány, számomra túl sok is volt belőle. Mindennek ellenére megfeneklett főhősünk élete, és semmiképp sem érezhetjük, hogy most lenne a legboldogabb. 

Janega kimondatlanul, de az apjával való hiányos kapcsolatára vezeti vissza minden kudarcát azáltal, hogy bármi történik is, az apa alakja bukkan fel. 

Habár az antihősök nem túl népszerűek, de valljuk be, létezésük jól átérezhető. A kötet így önmagában nem is igazán tekinthető teljesnek, úgy kívánkozik hozzá egy folytatás. Mondjuk adhatna neki Kálmán Gábor egy esélyt!

Az idei év széppróza kiadványaira jellemző, hogy valahogy hiányoznak a nagyregények. A tavalyi évben sokkal több múltfeldolgozó családtörténettel találkozhattunk, idén pedig a novellák, illetve az ehhez hasonló kisregények szaporodtak meg. Az epizodikus élettörténetet sikerült Kálmán Gábornak olyan plasztikusan megjeleníteni, hogy olvasó legyen a talpán, aki szét tudja bontani a fikció és a valóság szálait. Annak ellenére, hogy a könyv nem az én igényeimhez igazodik, szerintem kitűnően érzékelteti a mai harmincas korosztály egy nagy részének zátonyra futását.

Hozott pontszám : 4 

Kálmán Gábor