Patik Lászlótól eddig csak Az éjjeli lepkék hangoskönyvét ismertem. Emlékezetes találkozás volt, sokáig fogva tartott a hangulata. Ahogy most olvastam az Anna, édest hirtelen eszembe jutott mindez, és bár a két könyv egész másról szól, párhuzamot véltem felfedezni közöttük. Ezt a hasonlóságot a történetek kétszínűségével jellemezném. Ez nem a klasszikus értelemben vett kétszínűség, és mégis az.
Ebben a könyvben Annának az életét ismerhetjük meg, s ezzel kapcsolatban tanúi lehetünk egy bizonyos típusú embercsoport boldogulásának. Annak a bizonyos, tündöklés és hanyatlás szoros élettársi kapcsolatának. A fiatal és csinos főszereplő előbb egy nála jóval idősebb iskolaigazgatóval köt házasságot, majd sorra érkeznek életébe az izgalmasabbnál, izgalmasabb társak. Ezek a kapcsolatok mindig ugyanazt a sémát követik. Hasznosnak ígérkező szerető, kis szépséghibával, némi megalkuvással. No, de senki ne húzogassa formásra trimmelt szemöldökét, mert az élet már csak ilyen.
Mindez rendkívül szórakoztató formában tálalva, s el is felejtkezhetnénk arról, hogy ez a valóság. Ebben áll a könyv kétszínűsége. Elolvassuk, nevetgélünk is közben, repülnek a lapok, cserélődnek a pasik, csak a fenemód bölcs "Anyu" és a szomszéd Márta néni örök. Addig, addig, amíg a fagyi vissza nem nyal.
Igazán érdekes, mindenképp szórakoztató irodalmi kategóriás a könyv, csak ne lenne ekkora áthallás kicsiny kis országunk szánalmas mindennapjaiból.
Hozott pontszám: 4/5
 | ||||||||||||
| "Ötven, Leányfalu, egy szép feleség, három gyerek (mondjuk ők sem csúnyák). Úgy volt, hogy közgazdász leszek, doktoráltam is, aztán a kezembe akadt egy üres lap meg egy toll, szóval írok." |
"Anyu bruttó háromszázötvenezer forintért megtanulta egy karrierépítő
tanfolyamon, hogy nem az elszalasztott lehetőségeken kell rágódni, hanem
minden reggel meg kell fogalmazni az aznapi célt és azt, hogy minden
ajtó becsukódásakor egy új világ is kitárul, csak észre kell venni." (14.oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése