Ellentmondásos lett a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Rengeteg dolog tetszett benne, de voltak olyan részletek, melyekkel bizony meggyűlt a bajom. Összességében azért pozitív a mérleg, egy kifejezetten érdekes történetet ismerhettem meg.
Főszereplőnk Sára, mint a mesebeli hősök, elment szerencsét próbálni. Vőlegényével Bristolban élt, de elege lett a csupán anyagi jólétért való küzdelemből és visszatért Magyarországra, ami egyben azt is jelentette, hogy eltávolodott a párjától. Tiszta lappal szeretett volna új életet kezdeni, s végre használni is kívánta analitikus diplomáját. A patológiára került, ahol hamarosan egy ambiciózus doktornő, Laura védő szárnyai alatt érezhette magát. Laura minden volt, ami Sára nem. Energikus, szókimondó, szakmailag irányt adó, kedves és figyelmes. Sára nővérével egy újpalotai panelben, az Őrségben élő édesanyjától távol, magányosan éli mindennapjait. Izgalommal és boldogsággal tölti el, hogy Laura egyre több időt tölt vele, és most már nemcsak a munkahelyükön, hanem a szabadidejükben is egyre többet vannak együtt. Sára kezd kibontakozni, a fiatal doktornő az élet minden területén inspirálja a lányt. Sára nézőpontját követhetjük végig, aki viszonylag hamar beazonosítja Laurához fűződő érzelmeit, mely túlmegy a példakép vagy a barátnő fogalmán.
Nem vagyok tájékozott a leszboszi szerelem témájában, bár irodalmi olvasmányaim kapcsán azért elő szokott fordulni. Ha azt mondom, hogy másként él a fejemben egy nő-nő iránti szerelme, akkor inkább magamról mesélek, mint a könyvről. A kötet lapjain kibontakozó érzelmek teljes párhuzamban állnak egy nő férfi iránti szerelmével, az egész kapcsolatnak ugyanolyan dinamizmusa van, csak nem az izomtól megfeszülő ing látványa ébreszt vágyat a főszereplőben. Ez a vonzalom az összes egyoldalú szerelem jellegzetességének nyomvonalán halad. Vágyak, remények, elismerésért és figyelemért való küzdelmek, apró túlértékelt jelek, melyek éltetik főhősünkben a reményt. A hónapokon át tartó gyötrelmek, a sehová sem fejlődő kapcsolat hirtelen mélypontra jut, ahonnan nagyon nehéz kikecmeregni. De létezik egy másfajta szeretet is ebben a kapcsolatban, egy olyan, mely nem birtokolni akarja, hanem felemelni a másikat, esélyt akar adni neki a boldogabb életre.
Finom, érzelmekben gazdag történet lapul a kötetben. Az olvasó végig drukkol Sárának, még akkor is, amikor kívülről látszik, hogy "nem lesz ebből semmi". Ám Völgyi Anna képes mindvégig egy pulzálásban tartani olvasóit, mindig pakol a tűzre, nehogy kedvünket veszítsük.
Ami engem legjobban izgalomban tartott olvasás közben, az Sára fejlődése, elsősorban jellemének alakulása és szakmai karriere. Szeretem, amikor egy történetnek masszív alapja van. Ezt a stabil keretet Sára kibontakozó hivatástudata adta meg. Úgy tudott szakmai lenni a könyv, hogy közben teljesen közérthető volt. Tényleg sodort magával ez a felfelé ívelő karrier, noha valahol reménykedtem abban, hogy az érzelmek beazonosítása közben, inkább a mester és tanítványa viszonyra fog jutni a lány.
Nem régiben hallgattam egy interjút Tóth Krisztinával, aki verseskötetek kapcsán azt mondta, hogy bemegy a könyvesboltba, beleolvas egy kötetbe, de mindig elolvassa az első meg az utolsó verset, mert nem mindegy, hogy mivel indít egy költő. Az erős kezdés hiányát éreztem egyrészről ebben a regényben. Túl azon, hogy nem tudtak erőteljesen felállni az érvek és ellenérvek, nagyon nem tetszett az a túlzásba vitt negatív beállítás, amit drága kis hazánk kapott. Több helyen volt olyan érzésem, hogy csak az létezik, ami le van írva. Pedig a zenét sem csak a hangok adják, hanem a hangok hiánya is. Az időben való kiterjesztésnél valami egészen hasonlót tapasztaltam. Mintha az idő úgy múlna, ahogy a jelzőkarók le vannak szúrva; eseménytől eseményig. Emiatt volt egy dokumentumfilmszerű érzésem, mintha egy valós sztori rögzítése történne.
Ezek természetesen apróságok, és teljesen eltörpülnek a regény lendületes olvasása közben. Az elsőkönyves Völgyi Anna mély, intim érzelmek közé vezeti olvasóját, nagyon intenzíven elevenednek meg szemünk előtt a helyszínek, jól épít az átlagemberek képi világára.
Innen még bármi lehet, várom a folytatást!
Innen még bármi lehet, várom a folytatást!
Hozott pontszám: 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése