Nagy Katalin - Napraforgó-lány

 
A múltban gyökerező napraforgóhoz való vonzódásom  okán kaptam ajándékba 2019 karácsonyára ezt a könyvet. Több másik könyvvel együtt egységesen, aranyszínű papírba  becsomagolva, angyalkás képpel díszítve mindegyiket, és teljesen személyes könyvjelzőkkel is megáldva. Ezt csak azért írom le, mert egy körülbelül 400 forintos antikvár könyv személyessé téve is lehet maga a "csodaajándék". Köszönöm! 

Kicsit a nyári, gondtalan szabadság illúziójára szerettem volna ráerősíteni, amikor most leemeltem a polcról a kötetet.

1943-ban járunk, Budapesten az angolkisasszonyok tanítóképző lánynevelő intézetében. Főszereplőnk Menyhárt Bori, 16 éves, aki maga a Napraforgó-lány. 

"-Szóval olyan vagy, mint a napraforgó. Fordulsz a fény felé - ez rendben is van! De másféle fény is van az életben, amit te még nem ismersz!" 

De hát melyik ifjú lélek ne keresné a fényt, ami felé fordulhat? S mi minden lehet ez a fény, ami táplál, növeszt, magot érlel az emberben, a nőben? A nagyjából tíz hónapot felölelő időszak azonban olyan sok változást hoz az emberek, s így Bori életében is, hogy épp elég egy kis részét felfogni, nemhogy az egészet értelmezni. 

A nővérek beszűkült és vasszigorral párosuló nevelő és oktató munkája Szabó Magda Matuláját idézte fel bennem. Igaz, ez Budapest, sokkal nagyobb az átjárás, nem is annyira zárt a rendszer, kisebb az egymásra utaltság, de mind a történelmi, mind az erkölcsi háttér megegyező. A lányok élik a maguk szerelmi ábrándokkal átszőtt mesevilágát, nem játékból, hanem igaziból is férjhez mennek.  Van, aki már fantáziájával színesíti ezeket a kalandokat, s van olyan, aki még nem is tapasztalta magán, hogy mi a  szerelem.  Ide tartozik Bori is, aki nagy figyelemmel tekint környezetére; apjára, aki jelen helyzetben nem képes a családfenntartó szerepnek megfelelni, anyjára, aki a háborús időkben is színésznőknek varrja tüllruháit, a szomszédra, aki mozgássérült lányát ápolja, vagy az orvoscsalád cselédjére, Ágóra. Ezer oldalról kapja a legkülönbözőbb impulzusokat, így nyiladozik értelme a világra, s a lassan feléje közeledő szerelemre. 

Ám nemcsak a szerelem lesz teljesen új életérzés lelkében, hanem megkérdőjeleződik benne az Istenbe vetett hite, illetve annak formája. 

Az 1943-as német "megszállás" és a háborús események személyes megélése közelebb vezetik a dolgok jobb megértéséhez. Szemtanúja lesz az emberi megaláztatásnak, a nélkülözésnek és a zsidóság megbélyegzésének is. 

A kötet a "csíkos könyvek" sorozatában jelent meg 1979-ben. Picit éreztem rajta a megjelentetéshez szükséges kötelező elemeket. Például a vallás és hit hiábavalóságát célzó törekvéseket, ami túlment a kamaszok, világra rákérdező mértékén. A történelmi, politikai háttér a lányoknak szóló sorozathoz mérten megfelelő, és szintén árnyaltan, de a társadalmi különbözőségek kérdése is beköszön. 

Van a történet elején egy kifejezetten didaktikus rész, amikor a tanulóknak szociometriát kell csinálniuk, hogy jó lássák, ki hova tartozik foglalkozása szerint, vallás szerint, állampolgársága szerint. Bájos, ahogyan a lányok tréfát űznek a feladatból, és akárcsak az Abigélben, megírják a házi dolgozat fonákját. Kinek van udvarlója, ki az aki már csókolózott, kihez szeretne férjhez menni...?

Az üde és bájos ifjúság életérzését varázsolta Nagy Katalin a lapok közé a vészterhes időszak ellenére. Egy kicsit "ide is adok, oda is szolgáltatok" életérzésem lett e regénnyel kapcsolatban. Képtelenség innen megítélnem, hogy ez mennyire volt elvárás és mennyire saját szándék. Kiöregedvén mindenféle korszakból, már kamasz sem vagyok, és egészen máskor is élek, azt mondhatok a könyvről, hogy nagyon érdekes kordokumentum. Igazából ezek a részek álltak hozzám közelebb, valamint Bori érzelmi gazdagsága, nem pedig a szerelemi szál. Mert ez a szerelmi dilemma is kicsit didaktikus lett : a zongorista, kissé könnyedebb udvarló és a szerb, hitetlen (de talán ez is így túlzás) lovagok párharca. És érdekes, hogy itt sincs egyértelműen semmi kimondva. Nem hitetlen, csak érezhetően az, nem partizán, csak rend-ellenes. 

A történet olvasmányos, egy lendülettel kívánkozik elolvasásra, és akárcsak a történelem változékonysága, ez is mindvégig hoz meglepetést. 

Hozott pontszám: 4

 "– Azt hiszem, mégis magába szeretek – morogta a zongorista. Jól begyakorolt pillantással nézett Bori szemébe. Zavaros volt a tekintete, úgy súgta felé:
– Mari! Mari! Édes Marim!
Ez szép szerelmi vallomás! – gondolta Bori. – Különösen az a megható, hogy így megjegyezte a nevét."

"– Vetett ágyra ráülni bűnnek számít ugyanis. Bocsánatos bűnnek. Ha az ember a lábát is fölteszi, akkor már el is kárhozik.'

"(…)ostorral kell szétcsapni abban a világban, ahol sírnak az öregek."