Nepo, Mark - Az ébredés könyve

Az elmúlt egy évemet Mark Nepo-val csináltam végig. Minden reggel az ő gondolataival indítottam útjára napomat. 

Az amerikai szerző költő, tanár, spirituális tanácsadó a harmincas éveiben egy súlyos rákbetegségen esett át, ami teljesen megváltoztatta gondolkodását és életszemléletét. Ebből az élettapasztalatból merítve adta át tudását olvasóinak naplószerű bejegyzéseiben.

Szerkezetileg egy idézettel indítja a napokat Nepo, van, hogy saját költeménye a téma invokációja. Egyébként címet is adott minden napnak. Szóval; aztán röviden, körülbelül egy oldalban kifejti a címhez és idézethez kapcsolódó gondolatait. Ezek elég különbözőek, de mégis azokat az igazságokat tartalmazzák, melyek talán első pillanatra nem látszódnak, de egy mélyen megélt élet tapasztalatai révén felszínre kerülnek. A veszteségek és a létbizonytalanság átélése hozták el a szerző számára azt az új látásmódot, amit megoszt velünk. 

Majd az elmélkedés végén találhatunk egy 4-5 gondolatból álló meditációs feladatot. Ezek nagyon rövid, hihetetlen praktikus és megvalósításuk semmiféle előképzettséget nem igénylő feladatok. Bevallom, sokszor egy-egy napnak ezek voltak  a legkiemelkedőbb részei. 

Természetesen nem várható el, hogy minden nap bejegyzése ugyanannyit legyen képes adni, de voltak napok, amikor eléggé elkeseredtem az írások minőségén. Feltételeztem, hogy szerkesztő nyúlt a könyvhöz, mert egyeletlennek éreztem a napok színvonalát.  Voltak olyan alkalmak, amikor igazán katartikus volt Nepo-val átélni a megtapasztaltakat, és voltak bejegyzések, ahol képtelen voltam felfedezni az írói szándékot, hiába futottam neki többször is a szövegnek. Gyanítom, hogy az olykor elvont gondolatok kifogtak a fordítón is. Néha tetten értem, hogy rossz szavakat használ. (pl. 09.04. napnál az "állapotos" szót használja a szerintem inkább "Várandós" kifejezéssel szemben) Aztán néhány mondat egész giccsesre sikeredik végül, de azt már nem tudom eldönteni, hogy kit minősít ez. 

Összességében mégis sokat adott a kötet, mert volt, hogy csak egy mondat volt, amit egész nap magammal vittem, volt, hogy az egész fűzért a szívemre csomóztam. Rengeteg privát gondolatot indított be nálam, így a kötet vastaggá duzzadt az év végére. Számos aláhúzás, jelölés, széljegyzet született olvasás közben, könyvjelzők, post it fülek és emlékek lapultak be az oldalak közé. Látszik rajta, hogy használtam és szép emlékké állt össze az egész, ahogy befejeztem az évkört. 

Nekem nagyon jó volt egész évben ezzel a rutinnal élni, hiányozni fog ez a gyakorlat. Tulajdonképpen legszívesebben megírnám a saját könyvem hasonló felosztással, átélt élménnyel. De csak akkor derülne ki igazán, hogy milyen nehéz is összeállítani egy ilyen éves inspirációs naplót, és hogy mennyi munka van  benne. 

A nagy kérdés tehát, hogy ajánlom-e a könyvet vagy nem? Egyértelműen igen, de aki a spiritualitás és önazonosság magasabb fokán áll, az kevesebb kitörő élményt fog megélni, viszont új utak felé vezetheti bármelyik kósza mondat, idézet vagy meditáció is. 

Az év során a molyon, a Belső Várkastély című saját zónámban, ami mentális egészséggel és lelkiséggel kapcsolatos idézeteket tartalmaz, sokszor a könyv napi gondolataiból indult ki,vagy annak részleteiből szerkesztettem össze, így annak lenyomatát őrzik, hogy mégiscsak tartalmas olvasmányt jelentett számomra. De nem akarom azt sem letagadni, hogy voltak napok, amikor inkább bosszantottak a leírtak, mint felemeltek volna. Ezzel a kettősséggel zártam tehát az olvasást.          A kötet maga nagyon szép kiadvány, kemény fedeles, tartós minőségű, simán bírta a napi forgatást. 

A számomra legtöbbet adó idézet egyikét pedig magamnak dedikáltam az első oldalon, július 16-hoz tartozik és így szól: 

"Lépj túl a vágy sok nyelvén,

mert a békesség attól függ,

hogy küzdünk-e az ár ellen,

vagy inkább meglovagoljuk."

 

Mark Nepo  története méltón mutatja be azt, hogy a veszteségből, hogyan lehet nyereség, egy krízis látszólag elvág a normális élettől, valójában csak áttesz egy másik vágányra. 

 

 Mark Nepo 

 

 Néhány bejegyzés az éves idézetem közül: 

 

Engedd, hogy megszólaljanak a fejedben az egymással ellentétes hangok. Hadd próbálják megtalálni a helyüket egy nagyobb, eddig még nem hallott dalban… A zavart gyakran az abból adódó feszültség okozza, hogy túl hamar próbáljuk értelmezni a dolgokat…

Nem változó meggyőződéseink ösvénye-e az az idő, amelyre a lelkünknek szüksége van ahhoz, hogy gyakorolja a maga részét abban a zenei tételben, amelyet „Istennek” hívunk?(február 22)

 

Ha utazol, és közben nem változol, nomád vagy. Ha utazás
nélkül változol, kaméleon vagy. Ha pedig utazol, és az utazás hatására változol, zarándok vagy.

Mind zarándokként indulunk, aki utazni akar, és reméli, hogy az utazás hatására átalakul….

 

 "…önmagunkat szeretni olyan, mint egy átlátszó madarat etetni, amely mindenki más számára láthatatlan. Csendben kell felajánlod maroknyi titkodat, mint valami finom magot. Miközben a titkaidat eszi, amelyek nem titkok többé, a madár ragyogni és fényleni kezd, a hangja pedig, amelyet csak te hallasz, a te saját hangod, tervek nélkül. És a testén keresztülfolyó fény addig füröszt téged, amíg el nem kezdesz csodálkozni azon, hogy miért voltak valaha is ökölbe zárva a tenyeredben lévő kincsek. Azt fogják gondolni, hogy bolond vagy amiért olyasvalaminek szolgálsz, amit senki más nem lát. Az átlátszó madár azonban csak enni, repülni és dalolni akar. Csak azt akarja, hogy a fény megtöltse a begyét. És nagy néha, ha valaki eléggé szeret téged, megpillanthatja amint a madár kiszáll a fészkéből a félelmeid mögött.(Január 25)