Hamvas Béla - Naplók I-II.

Az elmúlt egy-két évben szinte folyamatosan olvastam vagy hallgattam a szerzőtől, szerzőről valamit, így  azt éreztem, hogy elérkezett az idő a Naplók elolvasására. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Általában a naplókkal szemben van az embernek egy olyan elvárása, hogy annak segítségével nagyobb képet kapunk a szerzőkről, és adott esetben, jobban megértjük az íróember alkotásainak körülményeit, milyen behatások érték, milyen párhuzamok, szimbólumok vagy egyéb összefüggések fedezhetőek fel írásaival kapcsolatban. Bizonyos szempontból igaz ez Hamvas Béla naplóira is, ugyanakkor mégsem. A háttér-információ ez esetben szinte teljes egészében a szellemi behatásokról tesz tanúságot, és leginkább az alkotófolyamatba látunk bele, de úgy, hogy mindvégig Hamvas Béla gondolkodásában, elméjében kell észlelni mindezt. Ez az alkotófolyamat viszont egy rendkívüli ember egyedi és a legtöbbünk számára zárt világa, ahol az összefüggéseket nem lehet az ő ütemében megérteni. Mindvégig azt éreztem, hogy egy olyan végtelenül mély és hatalmas tudás birtokában van, olyan összefüggéseket lát, aminek felfogása a másik ember számára rendkívül részleges. Itt nagyon is számít, hogy hányszor olvastuk el egy-egy könyvét,  hogy mennyire mélyen értettük meg alkotásait. Így aztán a Naplók jóval kevesebbet képesek jelenteni azok számára, akik még valahol elől járnak - ahová most már magamat is sorolom. 

A Naplók többévi szerkesztőmunka eredményeként Dúl Antal jóvoltából láttak napvilágot, s így is kimaradt belőlük sok rész, melyek idegen nyelven íródtak, vagy a Hamvas-kutatókon kívül mindenki számára érthetetlenek lettek volna. A kritikai kiadás 1500 oldalához képest, ez a kétkötetes munka 700 oldalban öleli fel Hamvas Béla naplójegyzeteit 1942-1968 között. Nem állt szándékában kiadni ezeket az írásokat. Raktármunkás éveiben faládákban őrizte a papírokat, melyeket leginkább segédletnek szánta könyveihez. Ahhoz, hogy követni tudjuk a szerző  magánhasználatra szánt gondolatait, szerintem nagyon benne kell lennünk az ő gondolatvilágában, értelmezni mindezt, pedig csak nagyon kevesek képesek majd. Mivel Hamvas Béla nem gondolta, hogy naplói valaha kiadásra kerülnek, így tényleg nem egy stilizált, kívülálló számára közérthető módon, logikusan felépített klasszikus értelembe vett naplóval fogunk találkozni. Ugyanakkor tanúi lehetünk annak, hogy Hamvas írás közben hogyan került egyfajta transz állapotba, miként sűrűsödtek be gondolatai, melyeket aztán későbbi könyveiben szépen kibontásra kerültek. Azt is megtapasztaljuk majd, hogy mennyire megérlelt meglátások állnak könyvei sora mögött. 

Ennek ellenére azért találkozunk olyan részletekkel is, melyek belső vívódásainak tükrei. Sokszor itt is csak jelezve van a lényeg, nem pedig kifejtve. Például 1942-ben azt írja, hogy  "Állandó lelkiismeret-furdalásban éltem." (I.kötet 15.oldal). De nem írja le miért. Egy másik belső harca az, hogy megélte azt a kettősséget, hogy sorsának minden mozzanatát maga akarta meghatározni, maga akart saját gondviselője lenni, ugyanakkor tudta, hogy a Gondviselésre kellene hagyatkoznia. Azt az erőt is láthatjuk, ahogyan a megingásai, félelmei vagy bukásai után megrázza magát és talpra áll, s ugyanabban a szellemi izzásban van, mint korábban. 

A Naplókon keresztül nyomon követhetjük, mely szerzők és írások voltak legnagyobb hatással ezekben az években Hamvas Bélára. Szerintem korai volt még nekem ez a kötet, főleg azért, mert az egyik legtöbb háttéranyag a Karneválhoz kapcsolódik és azt még nem olvastam eddig. Viszont olyan nincs, hogy Hamvas ne tudna adni bárkinek, bármely állapotában. Így vagyok ezzel én is, nem távozom üres batyuval.

Önmagunk teljessége - Szemelvények Hamvas Béla műveiből

A kötet gondolatát a gyakorlat hozta. Katona Zsuzsa, aki a könyvet szerkesztette előszavában elmondja, hogy a 2020-as koronavírus-járvány bezártságában Hamvas Béla könyveit felütve egyre másra kapta a válaszokat a nehézségekkel való megküzdéséhez, ezek a válaszidézetek alkotják a kiadványt. 

A hetven idézetet magába záró könyv gazdagon válogat Hamvas munkásságából. Még most, a karantén időszak lezárulta után is jól érzékelhető a megjelenő kérdéseink helyére pattanó válaszok az évtizedekkel korábban írt szövegekből. Természetesen, ha nem olvassuk el, vagy figyelmen kívül hagyjuk az előszót, akkor is egy értékes kiadvánnyal van dolgunk. Mind minőségében, mind szerkesztésében behoz egy emelkedettebb olvasási életérzést. Ezt részben a kötet megjelenése is indokolja, mivel az oldalanként egyetlen Hamvas Béla könyvrészlet mellett számos Albert Dürer rézkarc, grafika, Hamvasról készült fotó, valamint Bíró Katalin Gabriella által készített mandala is szerepel. Már megjelenésében is a régi könyvek patináját hordozza.

Szerettem a kiválasztott részleteket, sokat ismertem közülük, de voltak számomra is újak. Érdekes volt másként érzékelni ezeket a szövegeket, távol a saját szövegkörnyezetüktől. Éreztem ebben egy kis vezetettséget, ami ugyan nem baj, de alapvetően nem így szeretnék Hamvas Bélát olvasni - gondolom ezt megérti az, aki olvasott már tőle valaha. Más karaktert hoz be. 

Ezt a gyönyörű kötetet leginkább ajándéknak ajánlom, vagy napi motivációnak, vagy kedvcsinálónak azoknak, akikkel meg szeretnénk ismertetni Hamvas életművét. Nekem mindenképp előresorolta a már beszerzett Babérligetkönyv olvasását. A másik érdekesség  az volt, hogy az idézeteknél megtippeltem, hogy miben szerepelhet az adott részlet. Voltak olyan sorok, melyeket biztos olvastam már a szerzőnél, mégsem olvastam a megjelölt forráskötetet. Ez számomra egyrészt azt jelenti, hogy többször szerepel az adott gondolat a különböző könyvekben, de másrészt igazolja azt az autentikus gondolkodást is, ami Hamvasra jellemző. 

Mindig lesznek olyan gondolatok, melyek úgy érezzük hozzánk szólnak, és ezek természetesen változhatnak is. Nekem most ez jelentette a legtöbbet: 

"...a vágynak, ha az ember önmagának akar, kimondhatatlan veszélye van. Ez a veszély, hogy a vágy teljesül, s akkor az ember eléri azt, amit akart. Eléri és meglátja, hogy mi volt az, amit kívánt és követelt és vágyott. Megkapja és meg kell, hogy ismerje. Úgy látszik, mintha ajándék lenne. És száz eset közül csaknem százban büntetés. Íme megkaptad. Ez az, amit kívántál? ....S most derül csak ki, hogy a vágy hamis volt. ...Ezért jó, ha van valaki, aki az embernek maga helyett kíván: ha van pártfogója, barátja, apja, kedvese. Az ember saját életének áldását sohasem horda magában..." (A babérligetkönyv)

Hozott pontszám: 5 

 Albert Dürer - Születés (részlet) 1504