Önmagunk teljessége - Szemelvények Hamvas Béla műveiből

A kötet gondolatát a gyakorlat hozta. Katona Zsuzsa, aki a könyvet szerkesztette előszavában elmondja, hogy a 2020-as koronavírus-járvány bezártságában Hamvas Béla könyveit felütve egyre másra kapta a válaszokat a nehézségekkel való megküzdéséhez, ezek a válaszidézetek alkotják a kiadványt. 

A hetven idézetet magába záró könyv gazdagon válogat Hamvas munkásságából. Még most, a karantén időszak lezárulta után is jól érzékelhető a megjelenő kérdéseink helyére pattanó válaszok az évtizedekkel korábban írt szövegekből. Természetesen, ha nem olvassuk el, vagy figyelmen kívül hagyjuk az előszót, akkor is egy értékes kiadvánnyal van dolgunk. Mind minőségében, mind szerkesztésében behoz egy emelkedettebb olvasási életérzést. Ezt részben a kötet megjelenése is indokolja, mivel az oldalanként egyetlen Hamvas Béla könyvrészlet mellett számos Albert Dürer rézkarc, grafika, Hamvasról készült fotó, valamint Bíró Katalin Gabriella által készített mandala is szerepel. Már megjelenésében is a régi könyvek patináját hordozza.

Szerettem a kiválasztott részleteket, sokat ismertem közülük, de voltak számomra is újak. Érdekes volt másként érzékelni ezeket a szövegeket, távol a saját szövegkörnyezetüktől. Éreztem ebben egy kis vezetettséget, ami ugyan nem baj, de alapvetően nem így szeretnék Hamvas Bélát olvasni - gondolom ezt megérti az, aki olvasott már tőle valaha. Más karaktert hoz be. 

Ezt a gyönyörű kötetet leginkább ajándéknak ajánlom, vagy napi motivációnak, vagy kedvcsinálónak azoknak, akikkel meg szeretnénk ismertetni Hamvas életművét. Nekem mindenképp előresorolta a már beszerzett Babérligetkönyv olvasását. A másik érdekesség  az volt, hogy az idézeteknél megtippeltem, hogy miben szerepelhet az adott részlet. Voltak olyan sorok, melyeket biztos olvastam már a szerzőnél, mégsem olvastam a megjelölt forráskötetet. Ez számomra egyrészt azt jelenti, hogy többször szerepel az adott gondolat a különböző könyvekben, de másrészt igazolja azt az autentikus gondolkodást is, ami Hamvasra jellemző. 

Mindig lesznek olyan gondolatok, melyek úgy érezzük hozzánk szólnak, és ezek természetesen változhatnak is. Nekem most ez jelentette a legtöbbet: 

"...a vágynak, ha az ember önmagának akar, kimondhatatlan veszélye van. Ez a veszély, hogy a vágy teljesül, s akkor az ember eléri azt, amit akart. Eléri és meglátja, hogy mi volt az, amit kívánt és követelt és vágyott. Megkapja és meg kell, hogy ismerje. Úgy látszik, mintha ajándék lenne. És száz eset közül csaknem százban büntetés. Íme megkaptad. Ez az, amit kívántál? ....S most derül csak ki, hogy a vágy hamis volt. ...Ezért jó, ha van valaki, aki az embernek maga helyett kíván: ha van pártfogója, barátja, apja, kedvese. Az ember saját életének áldását sohasem horda magában..." (A babérligetkönyv)

Hozott pontszám: 5 

 Albert Dürer - Születés (részlet) 1504

Lao-Ce - Tao Te King (Az út és az erény könyve)

Már ki tudja hányadszor olvasom ezt a könyvet. Illetve most nem is olvastam, hanem hallgattam. Valamilyen megfontolásból, ma épp ezt vittem magammal a konyhába, hogy együtt főzzünk. Tudom, már mondtam, de most megismétlem, hogy Paul Watzlawick-kal való ismeretségem óta igyekszem úgy megoldani a kikerülhetetlen problémáimat, hogy átkeretezem őket. Ilyen a főzés is, amit sokszor nyűgnek élek meg. Ilyenkor hangoskönyvet hallgatok, meggyújtok egy gyertyát, és máris nem a konyhában vagyok, nem is  főzök, hanem élvezem azt, amit hallgatok, erőt merítek a lobogó gyertyából, ja, és mellesleg jár a kezem is. 

Szóval, ma a több, mint huszonöt évszázaddal korábban élt Lao mester hallgattam, Kulka János tolmácsolásában, Weöres Sándor fordításában. Nem vagyok nagy ismerője a taoizmusnak, de az út és az erény könyvét hallgatva, azért lecsapódik bennem is néhány dolog. 

"Nehéz és könnyű egymást hozza létre, hosszú és rövid egymást alakítja, magas és mély egymásba hajlik, zeneszó és énekhang egymással cseng össze, előbbi és későbbi egymást követi.” 

A tulajdonságok nem léteznek a velük ellentétes jelentésű tulajdonságok, a viszonyítási pontok nélkül. Aki élt már egy keveset, az elég erőteljesen megtapasztalja ezt a természetben megjelenő kiteljesedésre való törekvést. Hiszen minden egyensúlyra törekszik. Érdekes volt ennek a gondolatnak a felbukkanása, mert csütörtökön, bennem is pont ezek keringtek. Volt egy ilyen - nem is tudom hogyan határozzam meg-, meditációs rajzom, vagy még inkább írásom, amikor csak úgy áramlanak bennem, belőlem a mondatok, és pont ezek a hajtások jelentek meg nálam is. Hogyan kényszerül hátra a rossz, ha előtérbe engedem a jót, hogyan valósulhat meg a balansz?  (Egyébként, az ebben az állapotban készült alkotások nem feltétlenül érthetőek másnap, vagy másnak!)

Ez csak egyetlen példa volt arra, hogyan képes jótékonyan hatni az emberre valami, jelen esetben egy hangoskönyv, amiről azt gondoltuk, hogy ismerjük már. És ez csupán egyetlen gondolat, amit megoszthatónak tartottam, de szerencsére más egyéb is megszólalt! 

Lapozzatok bele!

"A jó a rossznak tanítója, a rossz a jónak támasztója."