Beh Mariann - A kert konyhája

Lehet rám hatni a szépséggel, és ez a könyv egy esztétikai élmény. 

Méretét tekintve is megköveteli, hogy otthon, egy kényelmes fotelba bevackolódva olvassuk. A kötetet kinyitva egyszerre jelenik meg tél és nyár, ősz és tavasz, egy varázsütésre a természet maga költözik szobánkba. A kert konyhája először a fűszernövények ártatlan kis zöldjével bólingat be, majd egyre merészebb utakra tévedünk Beh Mariann kezét fogva. Hiszen nem állhatunk meg a borsikafű, a bazsalikom vagy a lestyán üdeségénél, a kertkaput elhagyva a vadon növényeit is becsempészhetjük Hestia asztalára. A csalán vagy a medvehagyma fogyaszthatóságáról talán már sokunk hallott, de a merészebb vállalkozók a réti herét, a tyúkhúrt és a pásztortáska enyhén csípős, tündéri, szív alakú levélkéit is étkül vehetik. S ha ez nem volt elég, akkor együnk virágokat. Már sok-sok évvel ezelőtt olvastam Petrik Adrien könyvében (talán a Hideg szóda élvezete kötetben), hogy mely virágokkal bolondíthatjuk meg salátáinkat például. Bevallom azóta sem került közelebb hozzám a gondolat, hogy virágot egyek, de aki esetleg belevágna ebbe, annak eligazítást ad az "Ehető virágok" című fejezet. Van itt ibolya, hárs, akác és búzavirág is, sőt még szeretett napraforgóm szirmai is húsételek és köretek díszeként végzi. No de mit készíthetünk ezekből a természeti csodákból? 

A kötet második része a növények feldolgozásával foglalkozik: a begyűjtéssel, szárítással majd jönnek a receptek. Az ételek előállításánál néhol jelentősebb szerepet kapnak ezek, de van, hogy csak szórásként, díszítő elemként színesítik a fogásokat. Mindenki annyit vállal be, amennyi számára még elviselhető. A virágszirmokba hempergetett túrós-sajtgolyók izgalmasan néznek ki, leginkább úgy, mintha egy kisgyermek készítette volna, mondjuk anyák napjára. Bizony kell egy kis vállalkozószellem némelyik alkotás elkészítéséhez, de a szerző nem is ígér mást, csak egy kalandot, ízlelőbimbónak és szemnek. Az itt következő  receptek évszak szerint vannak lebontva, hogy éppen mely növények vannak terítéken. Levesek, főzelékek, saláták, édességek és ínycsiklandozó italok is meghódításra várnak. Egyébként már az ételek címe is hívogató; a narancsos hársfavirágszörp akár tündérek eledele is lehet, akárcsak a rozmaringos mézeskalács. De húsételek is vannak a repertoárban, így a kísérletezőkedvűek elkészíthetik a fűszeres bodzaszószt húsgolyóval, vagy a grillezett karajt szivárványsalátával. Esetleg karaj nélkül is menni fog! Tény, hogy a bemutatott receptek főként  húsmentesek. 

Csodálatos fotók hozzák meg az olvasó kedvét a kreativitás konyhai kiéléséhez. Sajnos egy hiba is csúszott a kötetbe, a turbolya bemutatásához tartozó fotó véleményem szerint salátaboglárkát ábrázol. Ez annál is aggályosabb, mert a turbolyának van egy hozzá igencsak hasonlatos mérgező testvérkéje a foltos bürök, valamint a salátaboglárka is könnyen összetéveszthető a réti boglárkával, ami szintén nem javasolt fogyasztásra, és maga  a szerző is javasolja, hogy alaposan nézzünk utána, hány aranysárga szirmocskája is van a begyűjtött virágnak. 

Sajnos az általam  vadturbolyának vélt növényt én sem mertem leszedni a hétvégi kirándulásomkor, de a bodzavirágból vagányan megszedtem kosaramat és ma már ittam is a hűs itókából. Tárkonyecetet, gyógyteákat, bodzaitalt és medvehagymás túrókrémet, illetve petrezselymest is készítettem már az inspiráló sorokat olvasva.

 A csodás kötetet véleményem szerint kitűnő ajándékul szolgálhat!

Hozott pontszám: 4/5 

Bodzavirágom...

Vadturbolya ????
A kellemes és ánizsos illat úgy tűnik, csak a zamatos turbolya jellegzetessége, mert ennek nem volt ilyen. Viszont egérszaga sem volt, mint  azt a foltos bürökről mondják. Egy életem, egy halálom, egy levelet elrágcsáltam, nekem ízlett, de másnak nem mertem tálalni belőle. Pedig régi vágyam, hogy turbolyát fogyaszthassak. 

Beh Mariann a Bazsalikomos kert megálmodója és a könyv szerzője

Déri Szilvia - Kovászkaland

Volt egy személyiségfejlesztő óránk hajdanában, amikor azt kérte a tanár, hogy olvassuk el fordítva a nevünket, és ami arról a névről eszünkbe jut,azt írjuk le: kik vagyunk, hol élünk, mit csinálunk stb.  A csoporttársaim közül két ember is olyan történetet mesélt el magáról, ami mélyen belém ivódott, és a mai napig itt él bennem. Nem kevésbé, mint a sajátom. 

Airámanna Namreh

Egy zsidó lány voltam, a babiloni fogság idején éltem, Júdeában. Ami  jelen esetben a fontos, az az, hogy hajadon voltam, és a feladatom az volt, hogy az egész nagy családra én sütöttem. A lepények, piták, laffák, maceszek elkészítésével foglalkoztam. Lehet, hogy ez a sugallat a név "manna" része miatt volt. A történetem persze sokkal izgalmasabb volt ennél, de jelen könyvhöz kapcsolódva csak ennyit mesélnék most el. Mert a kenyerek sütése valahol mélyen bennem van, úgy él itt velem, mint egy őstudás, amit születésemmel kaptam. Sajnos ez nem jelenti azt, hogy sütném is itthon a pékárut. Ez a felbolydult, számomra is életidegen világ erre nem alkalmas. De rendkívül jó érzéssel tölt el, amikor tészta van a kezem között, gyúrom, bokszolom, döfködöm és kerekítem, simogatom, lapogatom ezt a csodát.

A kovászos kenyér elkészítésére még nem vett rá a lélek, pedig Limara már többször elcsábított. 

Déri Szilvia is egy gasztroblogger, a Házisárkány Házisáfrány oldal tulajdonosa. Nem ismerem az oldalt, de ahogy rápillantottam, úgy tűnik, nagyon ínycsiklandozó dolgokat készít a hölgy.  Ez a második megjelent könyve, és ahogy a cím is ígéri, igazi kaland vár az olvasójára. 

A kovászos kenyerek és sütemények elkészítése hasonlít a hagyományos sütési technikához, csak épp a dolgok lelkét, a kovász készítését kell alaposan megtanulni. Akinek, hozzám hasonlóan ez a fehér folt az életében, az most bátran belevághat az ismeretlenbe!

Alapvetően jó kézbe venni ezt a  rendkívül szép és ízléses  kötetet. A matt lapok, a jó minőségű papír és a gyönyörű, letisztult fotók már a mai igényekhez idomultak.

Déri Szilvia először a kovász készítésére tanítja meg olvasóját. Lassan, alaposan mutatja be a követendő lépéseket. Majd végigkísér minket a dagasztás, kelesztés, formázás, irdalás és sütés lépésein. Időt szán a hibák elemzésére, az eszközökre, és  a sütöknél is elidőzik kicsit. 

Mindennapi kenyerünk asztalra tételéhez azonban a legfontosabb dolog, amit még a szerző sem tud megadni nekünk, az a tapasztalás. Azt sajnos nem lehet megkerülni!

Tehát kössünk kötényt, és vágjunk neki a kalandnak! Jó vezetőtönk lehet ez a könyv.

Mondjuk nekem a fogalmazása néhol kicsit körülményes és magasröptű. Volt olyan mondat, amit többször el kellett olvasnom, de ez már legyen az én bajom. Néha éreztem, hogy a könyv  egy magasabb szintű elvárásokkal rendelkező közönséget (is) céloz meg. 

A kiadvány másik fele pedig receptek gyűjteménye. Egyoldalas fotókkal, részletes leírásokkal. A kenyerek közül megtanulhatjuk a kovászos fehér, teljes kiörlésű, tönkölyös, rozs, gluténmentes, rozsos és dióval-fügével bolondított, Hokkaido, sütőtökös, konfitált fokhagymás kenyér készítését. Sósak közül a kenyértekercset, grissinit, focacciot, kifliket, perecet, pogácsát, zsemlét és bagelt találunk. És édes péksütemények is készülhetnek kovásszal. Ezek közül Déri Szilvia megtanítja nekünk a kakaós csiga jellegűek sütését, a gofrikat, brióst, olívás korongot, almás galettet, babkát. 

Kalandra fel! 

Hozott pontszám: 5

Déri Szilvia