Történelmi kalandregények sorozatával ismerhettük meg Trux Béla nevét, aki nem is tudná tagadni, hogy kedvence a középkor, a lovagrendek és keresztesháborúk virágkora. Regényeinek hangulatát szereti fűszerezni a tudomány fejlődésének azzal a homályos korszakával, amikor az egzakt tudományok meghatározása pengeélen táncolt az alkímiával. Az ismeretlenségben megbújó és felfedezésre váró titkok csendes türelemmel, meglapulva várták, hogy az emberi kíváncsiság fénye végre rájuk vetüljön. Mert ez az örök tudni akarás talán mindennek a hajtóereje. Történetünk főszereplői: a tizenkét éves Duran, a tízéves ikerpár; Isabéu és Mathieu, akik talpig át vannak itatva a világ - és úgy egyébként minden- titok felderítésének vágyával. Elég egy eddig sosem hallott nesz az erdő széléről, egy furcsa grimasz vagy viselkedés, egy mozdulat, és a gyermeki fantázia szárnyra kel.
Pontosan ez történik velük is a Rózsa Várban, a De Riparia birtok erődjében, ahol élnek. Az épület nem is igazi erőd, csupán két torony és egy gerendasánc, stratégiailag sem kifejezetten véderő. Ráadásul a gyermekek anyja, Roselinde úrnő érkezése előtt, még egy szál rózsa sem volt a környéken. De abban az időben, amikor a történet játszódik, már mindkét tornyot sűrűn benőtte a futórózsa. Ebben a csodaszép környezetben éli mindennapjait a nemesi család. Duran első lovagi tornájára készül, ahol talán felfigyel valaki ügyességére és apródjának fogadja. Öccse a tudomány elkötelezett híve, és legfőbb szórakozása a lepárlójával való foglalatosság, a rózsaillat üvegbe zárása. Isabéu pedig anyja mellett hímezget, de lelke egész máshol csatangol, az íjászkodás körül forognak gondolatai.
Ebben a védett környezetben a gyerekeknek először furcsa zajok ütik meg fülüket, majd apjuk viselkedése válik meglepővé, aztán egy rejtélyes alakkal is találkoznak a toronyban való éjszakai bóklászásuk során. Az események akkor kezdenek el komolyabb színben feltűnni, amikor Mathieu meglátja, hogy állítólagosan pénzszűkében levő apja egy tarsoly pénzen egy furcsa portékát vásárol, amit gondosan el is rejt. A titkok felfejtése közben pedig a gyerekek számára világossá válik, hogy a sötétben sokkal nagyobb ellenség ólálkodik, mint azt gondolták volna. Most minden rajtuk áll vagy bukik. Kalandban nincs hiány, az ifjaknak helyén van az eszük, a szívük és bátorságért sem kell a szomszédba menniük.
Trux Béla nem lebutította a gyerekek szintjére történelmi témájú regényét, hanem egyszerűbb, jól követhető cselekményt hozott, amelynek horizontjába a gyermeki nézőpontot állította. A családban ugyanazok a csetepaték folynak, mint manapság; a gyerekek civakodnak, csak a játékon jár az eszük, szabadulnának a köztelezettségek alól, az édesanya próbálja nevelgetni őket, míg az apának a vállára óriási terhek nehezednek. Éppen csak a történelmi háttér más, mely élethűen ölt alakot, és észrevétlenül tanítja olvasóit. Annyira óvatos, kis lépésekben dolgozik a szerző, hogy a célközönség anélkül süpped bele a középkori miliőbe, hogy ez akárcsak egy picit is zavarná. Ezt azáltal tudja megoldani, hogy a testvéri kapcsolatok maradnak mindvégig a fókuszban, így az olvasó arra koncentrál elsősorban. No és persze a titkokra. Mivel a legifjabb olvasói korosztálynak íródott a kötet -én úgy 9 éves kortól tudom elképzelni, hogy élvezik a könyvet-, így nem is kell arra törekednie, hogy minél több ismeretet tömködjön a fejükbe. Elég, ha sodródnak az eseményekkel, élvezik a humorát és együtt izgulnak a szereplőkkel. Ebből az izgalomból még jöhetett volna kicsit több is, szerintem elviselte volna a szöveg.
A torony titka méltó megújulása gyerekkorunk történelmi kalandregényeinek. Én biztatnám a szerzőt a sorozat folytatására, és arra, hogy merjen itt-ott kicsit alaposabban belemenni egy-egy témába, ezzel nagyobb plasztikusságot ad a történetnek, és mélyebbre ható gyökereket ültet el az olvasókban.
Sajnos a Főnix Könyvműhely borítóival egy cseppet sem sikerült jobban megbarátkoznom, szélsőségesen irritál az egész számítógépes, minden eredetiséget nélkülöző grafika. Azt már meg sem kérdezem, hogy aki kitalálta az olvasta-e a regényt, és ha igen, akkor miért ilyen Duran ruháján a címer, vagy hol a futórózsa a toronyról? Én a gyerekkönyvek szövegét nyomtatás előtt duplán ellenőriztetném, így talán elkerülhető lenne, hogy durva helyesírási hiba (nem elütésre gondolok!) csússzon egy kiadványba.
Hozott pontszám: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése