2023. június 30., péntek

Goodall, Jane - Abrams, Douglas - A remény könyve

 "Annyi példája van a tántoríthatatlan emberi lélek állhatatosságának, konokságának, és olyan sokról nem esik szó..."

 

Ebben a kötetben azonban megismerhetünk ama tántoríthatatlan emberekből egyet, akinek személyisége és munkássága reménycsillagként tündököl még a vészterhes időszakokban is. A 89 éves Jane Goodall neve szinte mindenkinek ismerősen csenghet. Mára alakja összeforrt a környezetvédelemmel, és az a nő, aki valaha feje tetejére állított a zoológia világát, gondolkodásával és tetteivel megmutatja, van remény a klímakatasztrófába menetelő emberiség számára. 

Douglas Abrams-ot, a kötet megálmodóját a 2016-ban megszületett Az öröm könyve inspirálta arra, hogy egy ahhoz hasonló beszélgetős interjúkötetet bocsásson útjára. Őszentsége a Dalai Láma és Desmond Tutu érsek közti eszmecserék alapja az a létöröm, mely a megélt viszontagságok ellenére mindkettőjüket áthatotta. Douglas Abrams szerepe ott a találkozások lebonyolítása és moderálása, illetve rögzítése volt. A Remény könyvében azonban ő maga lesz beszélgetőpartnere Jane Goodallnak. 

Ahogy a cím is jelzi, a reményről lesz szó az első oldaltól az utolsóig.
S rögtön az elején magáról a "remény" szóról kezdenek beszélgetni. Vajon mit takarhat ez a kifejezés, habitusfüggő, vagy tudatos dolog, normális az, aki a veszélyeztetett bolygó jelen állapotában reményt mer említeni? Jane Goodall egész életét hozza példának, minden mozzanatát arra használja fel, hogy rávilágítson az esélytelen szituációk pozitív kimenetelére. Abrams vezeti a három alkalmas interjút, de Goodall spontán módon néha letér erről a nyomvonalról.  Abrams újból és újból ámuldozva visszatér az alapkérdéséhez, "de hát hogyan működhet a remény azokban a szélsőségesen esélytelen helyzetekben, amiről Jane mesél?" A rácsodálkozó gyerek naivitásának hangját hallottam ki ebből, aki csak nagy sokára érzi át beszélgetőpartnere mondandójának velejét. Olyan emberi reakció volt ez a részéről, ami érthető is, hiszen magát a találkozót is azért kellett hónapokra megszakítani, mert Abrams-nak vissza kell utaznia New Yorkba, édesapja súlyos betegsége okán. Négy hónap múlva Hollandiában folytatják a megkezdett interjút, majd a tervezett Bournemouth-i színtér helyett a Covid járvány miatt online fejezik be a közös munkát. Feladhatták volna bármikor, hiszen Abrams minden bizonnyal nem volt a legjobb állapotban az édesapja miatt, aztán nem tudott elmenni Jane gyerekkori otthonába, csak a kamerán keresztül próbálhatott átérezni valamit a hely szelleméből. De Goodall pontosan erről a kitartó, elkötelezett munkával szegélyezett reményről beszél, ez lehet csak alapja a valós reménynek. 

Négy szegletköve van a Goodall-féle reménynek, s a beszélgetések tulajdonképpen ezeket fejtik ki. Az első ok, a bámulatos emberi értelem, ami töretlen fejlődésnek van kitéve. Ezt mutatja be a kutatónő saját meglátása szerint. Itt is számos példát hoz életéből. A második ok a természet szívóssága, amely hajmeresztő dolgokat produkál. Ennek okán mutatja be a 2001-es ikertornyok összeomlásakor romok alá temetett díszkörtefát, melyet egy takarítómunkás egy hónappal a történtek után ásott ki. A pusztulásra ítélt fa azonban sebzetten, megégve és félig elpusztulva, de továbbélt, és húsz évvel a történtek után visszakerülve eredeti helyére, virágba borulva nem engedi, hogy elfelejtsük az élet szívósságát. Akárcsak a Nagaszakit ért atomtámadás két 500 éves kámforfája, melyek Dante poklát is legyőzték és ma is eredeti helyükön állnak. Így fogalmaz Goodall: "Az élet csodálatos kárpit, ahol minden egyes apró öltést a körülötte lévők tartanak a helyén." A remény harmadik oka a fiatalság ereje, hirdeti a szerző. Az idős asszony tisztelettel és csodálattal beszél a következő generációkban rejlő lehetősekről. Ennek kapcsán mutatja be a "Rügyek és gyökerek" programot, melyet 1991-ben Tanzániában hívott életre, hogy a fiatalok csoportokat alkotva aktívan tegyenek környezetük védelmének érdekében. Erről sokat olvashatunk a kötetben; és valóban, egészen hihetetlen, hogy tudott ez gyökeret ereszteni Afrikában, s a mai napig 11 országban, 10 000 csoporttal működni. Bámulatos. S végezetül a remény negyedik szegletköve a tántoríthatatlan emberi lélek, mely minden nap igazolja végtelen erejét. 
 
Ez a sokat megélt asszony -aki egészen elképesztő dolgokat tudott megvalósítani, aki úgy indult el a Tanganyika-tó keleti partjára egy csapat csimpánzt megfigyelni, hogy csak egy titkárnőképzőt végzett-, élettörténetével maga a két lábon járó bizonyosság arra, hogy semmi sem történik értelmetlenül, mindennek megvan a maga oka. Elbeszéléseiben fel-feltűnnek azok aki nem hagyható lépések is, melyeket meg kellene tenni annak érdekében, hogy elkerüljük a Föld élhetetlenné válását. Ezek nagyjából megegyeznek a David Attenborough által is hirdetett feladatokkal. (A Life on Our Planet)
 
Jane Goodall élete és munkássága, valamint az élet fennmaradásába vetett hite tiszteletet ébresztett bennem, nagyon örülök, hogy olvashattam róla. Abrams szerkesztése és stílusa azért hagyott bennem némi ellenérzést, de elfogadom, hogy valószínűleg egy sokkal gazdagabb anyagból kellett neki egy kerek egészet varázsolni, ami nagy kihívás lehetett. Sokan írják, hogy elolvasva a kötetet megszületett bennük a tenni akarás a bolygónkért, mit is mondhatnék, ha nem azt, hogy olvassátok el minél többen a Remény könyvét!
 
Hozott pontszám: 4,5

 

Jane Godall és Douglas Abrams


2023. június 22., csütörtök

Száraz Miklós György - Apám darabokban

Sajnos az utóbbi pár hónap nagy kihívások elé állított, így az értékelések rendre elmaradtak. Bár mindvégig volt olvasmány, ami kísért ezen az úton, de éreztem én, hogy felszínes észlelésre vagyok csak képes. Talán rendeződnek lassan soraim, visszatalálok ebből a ziláltságból saját magamhoz, és lesznek megosztásra méltó gondolataim is. Száraz Miklós György könyvének címe egy hasonló szétesés érzést juttatott eszembe, de közel sem hasonló cipőben jártunk. 

Száraz  a szüleiről ír, az ő megismerkedésükről, a sorsukról, a korszakról. Érdekes hogy a szerelmespárt egyszerre teszi egy hatalmas családi és történelmi kontextusba. Mint egy óriásplakát a ház falán, ahol a szülők csak  pici kis figurák; összekötve az apja apjának és anyja apjának és a ki mindenkinek kötelékével. Mint ahogy létezni sem lehetett a történelmi háttér nélkül, pláne az 1950-es években. De  a szerző egész ártatlanul indít, az édesanya testvérének történetével, majd lassan lapátolja be a szereplőket sorban a család életének felségterületére. A sokszereplős dioráma alakjainak szinte nincs is saját életük, mindenkit az édesapával,  Száraz Györggyel való viszonyában láttam. Miközben olvassuk hogyan alakul a sorsa, egyidőben az édesanya, Marek Márta naplóbejegyzéseibe is beleleshetünk. Számomra az ő szerelmük volt a fókuszban, a boldogulás lehetséges útja, s a lassan megszilárduló, forradalom utáni Kádár korszak sunyi kis részletei. 

Őszinte regénynek tartom Száraz kötetét, ami nem csak amiatt őszinte, mert kimondja az apa ügynök múltját, hanem azért is, mert nem akar semmiben sem nagyot mondani. Ugyanakkor néha már szinte érzelmileg semlegesnek éltem meg az események alakulását. Mindenki elfogadja, ami jön, nagy érzelmi kilengéseknek, érintődéseknek nem vagyunk tanúi. Talán a legizgatóbb kérdések lettek elkendőzve? Tények tekintetében mondanám inkább őszintének, ami nem azt jelenti, hogy ne hihetnénk neki, inkább azt, hogy nincs mindenre válasz. S valóban, valahogy így van; nem kapunk mindenre feleletet, amit szeretnénk tudni a múltról. 

Ami most jobban zavart  az a Száraz Miklós Györgynél megszokott lírai szépség, az igényes, szemet és lelket gyönyörködtető mondatfüzérek hiánya.  Pedig milyen régóta várakozott ez a könyv a polcomon. Szerettem volna a másik két kedvencem, a Lovak a ködben és Az Ezüst Macska élményét átélni. Annak ellenére, hogy ez most egy kicsit másfajta stílusú történet volt, mondjuk, hogy dokumentumregény, mégis volt egy lebilincselő hatása; vágytam olvasni tovább, visszaültem a múltba robogó vonatba. Könnyű most innen nézve másként látni az eseményeket, de a jelenbe szorulva, kicsi szegletét látva a világnak, a kis emberek egyszerű vágyainak erőterében minden másként festett. 

Sajnos most nem tudtam úgy beleélni magam a kötetbe, mint korábban, nem lesz kedvenc, de végül is, rossz lett volna kihagyni. 

Hozott pontszám: 4

 

                                                 Száraz Miklós György