Mijazaki Josifumi - Sinrin-joku

Erdőfürdő, a japán módszer a testi-lelki egészséghez

 

Már többször előfordult, hogy a könyvtárban levettem a polcról ezt a könyvet, belenéztem és picit gyönyörködtem, de végül nem vettem ki, mert annyira azért nem érdekelt. Mígnem egy hónapja csak jött velem. Ilyen spontán leemeléseknél általában az történik, hogy kinyitom valahol a kötetet és megszólít egy mondat, egy cím egy gondolat, vagy akár egy kép. Ebben a kiadványban bőségesen adódhat arra lehetőség, hogy az embert megszólítsa egy kép. Már maga ez a tény is, hogy szeretünk természeti képeket, így fákat, erdőt ábrázoló képeket nézegetni, igazolja Mijazaki Josifumi felvetését, ami szerint, egészségvédő hatással rendelkezik az erdőfürdőzés. Ezt  kifejezést a napfürdőzés mintájára 1982 óta használják az erdőben való érzékszervi megmerítkezésre. 

A kifejezés tulajdonképpen egy marketingötletként született, aminek az volt a célja, hogy minél több embert csábítsanak a japán erdőkbe. Az erdei séták jótékony hatását egyre többen kezdték vizsgálni szerte a világon, így maga a szerző is. Tudományos módszerekkel szerették volna igazolni feltételezésüket, így általában vérnyomást, koleszterin szintet és pulzust vizsgáltak a különböző felmérésekkor. Bár a szerző végig ezekre a vizsgálatokra hivatkozik, de ennek részletes leírása csak a könyv utolsó fejezetében olvasható. Egyébként egy átlagos tudományos vizsgálathoz és annak dokumentálásához képest ez egy alaposan leegyszerűsített ismertető. 

A szerző bemutatkozása után először a természetterápiák izgalmas világába kalauzolja olvasóit, melynek jótékony hatása éppen hajdani természetközeli és a természetre utalt életmódunkból ered. Azt, hogy a léleknek jót tesz a természet azt mindenki érezheti maga is, amikor ott van. Persze ezek nem mérhető adatok, viszont a fiziológiai hatástanulmányokkal talán meggyőzhetőek az ész emberei is. A japánokról tudjuk, hogy mindig is különleges kapcsolatban álltak a természettel. A japán kertek, az ikebana művészet és tájrendezéseik is ennek tanúi. De gondoljunk csak a bonszai-okra vagy a cseresznyevirágzás ünnepére és szemünk előtt megelevenednek ezek a csodálatos képek. Ezekkel is találkozunk a kötetben. 

Valójában az erdőben nem csak sétálva lehet kiélvezni a környezet gyógyító és lelket csendesítő hatását. Az erdőfürdőzés ugyanis sokkal tágabb körben értelmezhető. Ide tartozik az erdei: meditáció, jóga, függőágyazás, csillagnézés, felhőtenger szemlélése, hófödte hegyekben való séta, teaszüret, zenei koncertek az erdőben, teraszos rizsföldek szépségében való gyönyörködés, cseresznyevirágzás nézése, nordic walking, aroma foglakozások, lovaglás és kutyaterápia, őszi levelek pompájában való séta és nézelődés. A különböző erdőfürdős központtal és kifejezetten ezekkel a programokkal rendelkező parkokat ismerhetjük meg vázlatosan. Egyik izgalmasabb kínálattal rendelkezik, mint a másik. De emellett néhány erdőben végezhető gyakorlatot is kapunk. 

Többségünk azonban nem éppen elérhető távolságra él az erdőktől. Azt javasolja Mijazaki, hogy hozzuk akkor közelebb magunkhoz az erdőket. Hogyan s miként valósulhat meg a városi természet? Nagyon érdekes  ötleteket hoz be a szerző, ugyanis a fa érintése nem csupán az erdőkben, hanem mindennapi használati tárgyaink kézbevételekor is kifejti nyugtató hatását. A japánfürdők, szaunák, kezeletlen fa tárgyaink tapintása, szaglása, vagy a vágott virágok szemlélése vázákban is jótékony hatással van a szervezetre. 

Ezt a könyvet jó kézbe venni, megnyugtató képei, kellemes tapintása van. Az információk érdekesek, jól érthetőek, a könyv mondandója átjön a világ másik részére is. Minden bizonnyal kell ahhoz nyitottság, hogy az erdőben sétálva mondjuk megöleljünk egy fát is, átadjuk magunkat annak a lehetőségnek, hogy gyógyulhatunk ezáltal. Azonban eltér az általánosságban olvasott európai ismeretterjesztő könyvektől. Sokkal kevesebb szóval akarja elérni mondandójának átadását, mint azt megszokhattuk. Általában az oldalak felén van csak szöveges információ, mellette erdőrészletek, fotók illusztrálják a kötetet. Inkább kicsit szokatlannak mondanám, de nem kifejezetten rossz. Hiszen van, amit nem kell túlbeszélni, túlgondolni. Így a tudományos kísérletnél, magánál a vizsgálat bemutatásánál is hiányoltam a nagy adattömegeket, aminek hiánya nem nagyon zavart, bár furcsa. Bevallom, hogy nekem azért kicsit sematikus volt így a téma bemutatása, mindamellett, hogy szerintem sem kell ezt  bő lére ereszteni.  

Nagyon jó volt már csak olvasni ezt a kiadványt, elmélázni a képeken és megfogadni, hogy mi mindent fogok tenni annak érdekében, hogy minél többet átéljek ezekből, illetve, hogy mi valósulhat meg ebből kis hazánkban, kisember életemben. Nagy kérdés, hogyan kerülhetnénk minél közelebb eredeti létállapotunkhoz, hogy újra harmóniában lehessünk önmagunkkal és a természettel. Miként folyhat át rajtunk ismét a megbontatlan, önmagában tökéletes, eredeti létezés, amit ebből az élővilágból ajándékként még megkaphat az ember, hogy felismerjük saját valódiságának lényegét? 

Hozott pontszám: 4

 

l

Wilber, Ken - Integrál szemlélet

 

Igazságtalan lenne értékelnem ezt a könyvet, mert minden erőlködésem ellenére az 58.oldalig bírtam. Minden idegszálam tiltakozott az olvasottakkal szemben, ezen felül pedig meg kellett küzdenem a kiadvány küllemével szembeni előítéletemmel. Attól, hogy valami rövid, meg bevezető jellegű, attól még nem kellene ennyire…. Nem találok erre megfelelő szót. Ugyanis egyfelől az átadásban van valami primitív és hatásvadász. Az egész oldalas fejezet számtól kezdve, a fontosnak vélt szlogenek szintén oldalnyi kiemelésén át, azok megfogalmazásáig. 

„Mi lenne, ha lenne egy átfogó térképünk önmagunkról és erről a szép új világról, amelyben találjuk magunkat?” 

 
Bármennyire is szerettem volna befogadni az integrál szemlélet témáját, melybe említés szinten már többször belefutottam, a fenti mondat már nehezen engedett tovább.
Tartalmilag sem tükrözte a saját világképemet. Ken Wilber megkíséreli az összes létező kultúra állításait az emberi lehetőségekről számba venni és kiteríteni az asztalra. Utána ezek között megkeresni a fejlődés kulcsmozzanatait, és tovább víve a feltételezést, mi lenne, ha felhasználnánk ezek után az összes nagy hagyományt, hogy létrehozzunk egy nagy-összetett, mindent magába foglaló térképet, mely ezeknek a hagyományoknak az elemeit tartalmazza. Ez az intergál térkép. Ez a térkép az összes ismeretet felhasználva végül öt egyszerű tényezőre szűri le a komponenseket, hogy „feltárja és elősegítse az emberi evolúciót. ” Ezt az integrál térképet az élet bármely területén használhatjuk, legyen szó jogról, ökológiáról vagy pszichoterápiáról. Abban segít, hogy bármely területén az életünknek erőforrásaink teljes spektrumát kihasználhassuk, ezáltal sikeresek lehessünk. Másrészről pedig fel tudjuk ismerni ezt az öt tényezőt saját tudatosságunkban. Ennek a térképnek a másik neve IOR (Integral Operating System), vagyis egy szoftver az életünkhöz.
Ami ezután következik, ott kezdtem lassan teljesen elveszíteni a fonalat. Nagyon erőltetettnek, feleslegesnek éreztem ezt az egészet.

Intergál életmódgyakorlatok célja a saját tudatosságunk természetére való felébredés. Mert, ahogy írja: „ A felébredett bölcs nem csak egy India barlangjaiban vagy Tibet hegycsúcsain ücsörgő különlegesség.” Nekem ez a gondolat és a megfogalmazása is rendkívül bántó és pökhendi. Az intergál életmódgyakorlatok, ILP alapelvei egyszerűek, vegyük például az elmét, a testet és a szellemet (erre a szintekre van felosztva az ember nála) majd az ént, a kultúrát és a természetet, s ezeket kombináljuk, akkor a felébredés és fejlődés kilenc lehetséges területét kapjuk….
Nem szeretném ragozni, mert tényleg szembemegy mindennel, ami a saját világnézetem. Másrészről attól tartok, hogy ez a kiadvány nem segítette elő, hogy megértsek ebből az egészből bármit is.
Nem áll tőlem távol az egységben való szemlélet, hiszem, hogy a beteljesülés vágya az egyik legerősebb hajtóerő bennünk, mégis úgy érzem, hogy ez egy erőltetett rendszer, és minél bonyolultabb valami, annál távolabb áll az igazságtól.

 

Kast, Verena - A gyász

 Egy lelki folyamat stádiumai és esélyei

Minden szívvel

Minden ma már halott szívvel,
amely szeretett volt engem,
hideg, sötét vacogásban
nyugszom én is elföldelten.

Minden ma már győztes szívvel,
amely szeretett volt engem,
gyúló arany lobogásban
élek újjászületetten.

(Juan Ramón Jiménez) 

 

Szinte lehetetlenség elkerülni, hogy kapcsolatba ne kerüljünk életünk során a gyásszal. Szeretteink elvesztésének fájdalma az élet legnagyobb próbatétele. Ezzel a fájdalommal megküzd az ember testében, lelkében és értelmével egyaránt. A halál belegázol az életünkbe, olyan változásokat követel meg tőlünk, amit mi egész egyszerűen nem akarunk. Mert mi is történik tulajdonképpen? 

Egy szeretett személy halála azért rendíti meg addigi világlátásunkat alapjaiban, mert  saját magunkat is interperszonális kapcsolatainkon keresztül  ismerhetjük meg, egyúttal ezek a kapcsolatok teszik lehetővé hogy átéljük önmagunk és a világ számos aspektusát. A halállal, a kapcsolat elvesztésével ennek az átélésnek a lehetősége foszlik szerte egy pillanat alatt. Ennek a megszakadt kapcsolatnak az érzelmi feldolgozása maga a gyász. 

Számos könyv foglalkozik a témával, sokan nyernek erőt és vigaszt ezekből a kiadványokból. Hiszen, ahogy írtam, az értelem is küzd a maga módján, de mégis, az értelem fájdalma tulajdonképpen a lélek gyötrődése. A lélek is küzd a maga eszközeivel, és ennek a küzdelemnek egyik formájáról ír Verena Kast ebben a kötetben. Gyökössy Endre Isten elfelejtett nyelvének nevezte ezt a dolgot, mely nem más, mint az álom. 

Az álmokhoz való viszonyulásunk egyedi. Mindenki más mértékben tartja fontosnak; van, aki éveken át rögzíti az éjszaka képeit, van, aki a tudatos álmodásra fókuszál, de azt bátran kijelentem, hogy nagy hatással van mindenkire ez a folyamat. Van, hogy egész nap velünk marad az álom hangulata, bőrünk alá mászik, nem enged. Bevillan egy váratlan pillanatban, pedig nem is emlékeztünk rá reggel, aztán csak ott van. 

A svájci pszichológusnő munkássága alatt sokszor foglalkozott gyászoló emberekkel, és több mint tíz évig gyűjtötte és kutatta a gyászolók álmait. A tragédiák sokszor az egyén számára feldolgozhatatlan mennyiségű és mértékű fájdalmat okozhatnak. A személyes tudattalan tárolja azokat az elfelejtett, elfojtott érzéseket és gondolatokat, melyekkel a tudat nem képes másként megküzdeni akkor és ott. Ahogy Freud mondta: „A tudattalan felderítésének királyi útja az álom értelmezése."  Így az álmok megértése sokat segíthet önmagunk megértésében, és hozzájárulhat a gyászmunkához. 

A halálélmény közelségében intenzíven álmodunk, így segít a tudattalan feldolgozni azt. De az álmok értelmezése közel sem olyan könnyű feladat mindenki számára. Ebben segített klienseinek a pszichoterapeuta szerző, aki könyvében számos esetet, többször egész folyamatot mutat be. A példák azt illusztrálják, mire kell figyelni, mi hangsúlyos és mit jelent egy-egy kép, szimbólum. A könyv érdekessége az, hogy miközben bemutatja ezeket az eseteket, aközben mindvégig segít megérteni a gyász természetét, észrevétlenül megosztja például azt, hogy milyen támogatást igényelnek a veszteséget átélők. A gyászfeldolgozás tipikus eseteiből szemezget a szerző, ahol a veszteség megemésztését az nehezíti, hogy mondjuk, nem volt rendben az elhunyttal való kapcsolat, lezáratlan ügyük volt, vagy egész egyszerűen a harag elfojtása gátolja a továbblépést. A témák között találkozunk komplikált gyásszal, a különböző stádiumokat érintő sajátossággal és a depresszióval is.

Verena Kast újfajta, érdekes módon közelítette meg a gyász témáját. Olvasás közben egyfelől távol állnak tőlünk az egyedi esetek, másfelől sok érintettségit is tapasztalhatunk. 

Ez a kötet a Park Kiadó gondozásában tavaly látott napvilágot újra. A finom érzékenységgel kiválasztott, szerintem méltó borítót Borbély Szilárd szavai kísérik: "A gyász után el kell jönni a derűnek és a megbocsátásnak."  

Mivel Verena Kast könyveit elég ritkán lehet kapni, így aki szeretne egy példányt, mielőbb vegyen belőle!

Hozott pontszám: 4

 

Verena Kast

Fotó: Palma Fiacco

 

Grün, Anselm - Az emberélet útjának felén

Az élet útjának nagyjából felén történik velünk valami. Az emberek nagyobb része átél egy olyan megmagyarázhatatlan megingást az élet akár több területén is, ami lépésre készteti. Ez a krízis nem kíméli a szerzetesi életet élőket sem. Anselm Grün ezzel úgy szembesült, hogy az évek alatt néhány negyven év feletti rendtársa kilépett  a közösségükből. A "midlife crisis" mindent felforgató hatása a legtöbb embernek problémát jelent, állapították meg a szerző rendtársai is, így egy teológiai munkanap keretén belül csak ezzel a problémával foglalkoztak. Ezeknek az előadásoknak a kivonata tulajdonképpen ez a vékonyka kötet. Két beszámoló képezte a megbeszélések, így a könyv alapjait is. 

Az egyik ösvény Johannes Tauler (1300-1361) német misztikus gondolatainak útján halad, mely elsősorban egy vallásos nézet. A másik alapot pedig -a dolog egzisztenciális válságának okán - Carl Gustav Jung adta. Tauler gondolatait hat fejezetben vezette végig Grün; A krízis, a menekülés, a lemaradás, az önismeret, a higgadtság és az Isten születése. 

Tauler gyakran beszélt övéinek a negyven körüli évekről. A bibliai szent számot (40 napos jézusi böjt, 40 év vándorlás a pusztában, 40 napos vízözön) szimbólumként kezelte, mely az ember szellemi fejlődésének mutatója. Életének első felében cselekedeteire koncentrál az ember, és bár vallásos téren is el akar valamit érni, de még nem képes arra, hogy a lelki fejlődést ne saját önerejéből képzelje el, hanem Isten által. Tauler szerint tehát ennek a fordulópontnak az a lényege, hogy hagyja magát az ember kiüresíteni Istentől, hogy aztán újonnan beöltözhessen kegyelmébe. A krízis tehát döntő horderejű, ahol az forog kockán, hogy megmarad-e az ember önmagában vagy feltárja magát Isten kegyelme előtt. 

Ez a krízis tehát az első lépés, amikor azt érezni, hogy a megszokottat elvették és nincs helyette semmi új. Tauler a vallásos gyakorlatra utal, de ehhez  az érzéshez egyetemessége által, mindenki tud kapcsolódni vallásgyakorlatától függetlenül. Az eddigi kapaszkodót nyújtó szellemi erőfeszítések kudarcot vallanak, a külső formák kiüresednek. Tauler kimondja, hogy véleménye szerint maga Isten juttatja az embert a válságba, hogy rákényszerítse, hogy megtalálja a saját igazát, újszövetségi képet használva, hogy megkeresse az elgurult drachmát. Ez a drachma maga a lélek alapja. Persze az ember rosszul reagál erre a krízisre, nem ismeri fel benne a Gondviselést és inkább menekülőre fogja a dolgot. A második fejezet a menekülés módozatait mutatja be, majd a lemaradást tárgyalja a harmadik részben. Ez ugyan nem menekülés, de egy megtorpanási reakció a helyzetre. Szintén a vallásgyakorlati példával ábrázol, amikor kifelé azt mutatja, hogy minden rendben, megreked a formális rítusban, de elveszti hitének kisugárzását. Láthatjuk, hogy ez teljesen jellemző mind a párkapcsolati, mind a hivatásbeli, mind egyéb tekintetben is. Ezért a szerzetes szavai a nem hívő ember számára is irányt tud mutatni. Azok a  gyakorlatok, melyek támaszt jelentettek a  korábbi években, az ember belső növekedését, Istenhez jutását szolgálták, kiszáradt ciszternává válnak. A válsággal való megbirkózást a negyedik fejezetben tárgyalt önismereti munka jelenthet. Utunk befelé, a lélek alapjai felé vezetnek. Nem olyan könnyű ezzel megbirkózni, ennek nehézségeiről is olvashatunk. Ami segíthet még ezen kívül, az a következő fejezetben leírt higgadtság, amely nem sztoikus, fásult nyugalmat jelent. Az önmagunkról való lemondás, vagy nevezzük inkább átengedésnek. Ahogy Anselm Grün leírta: "Az élet fordulópontján fellépő krízis tulajdonképpeni célja, a vezetőváltás. Már nem én vagyok a vezető, hanem engedem, hogy Isten vezessen."

A születés nem egy fájdalommentes dolog, legyen szó a testi világrajövetelről, a kamaszkori személyiségszületés kríziséről, vagy az életközépi Isten születésről. Ez a születés egy új szintű találkozás Istennel, amikor képessé válik az ember arra, hogy engedje magát Isten által átalakítani. Nagyon szép, misztikus párhuzamokat találunk itt, ami igazán puhán és érzékenyen hat a befogadó olvasóra. 

Így érkezünk el a kötet második ciklusához, ami az élet fordulópontjának problémáit Jung értelmezésében összegzi. Ez a harminc oldalas összefoglaló tényleg csak  egy áttekintést ad, mégis jól érthetően mutatja be a változás lélektani aspektusát. Jung természettudósként vizsgálja az élet értelmére adott vallásos válaszokat, hogy mennyiben járulnak hozzá az emberi lélek egészségéhez. Érdekes, hogy a misztikus és a pszichológus különböző startvonalról indul, de ugyanabba a célba érkezik meg; "Igazi valónkhoz, ahhoz a megismerhetetlen képhez, amelyet Isten kiről-kiről alkotott."

Először az egyénné válás lépéseit kell átgondolnunk, azaz azt a folyamot, melyet az egyén gerjeszt, hogy EGY énnek, azaz osztatlan egységnek élje meg önmagát. Ennek pedig két ciklusa van; egy kifelé irányuló terjeszkedés, ez az élet első felére jellemző, és a második, amikor introverzió, befelé irányulás van. Az élet fordulópontjának a problémája című rész azzal az időszakkal foglalkozik, amikor egyre halkul a külvilág szava és egyre hangosabban halljuk önmagunk belső igényeit. Ekkor tudhatjuk, hogy elérkeztünk ehhez a fordulóponthoz. És itt lép be a feladataink közé az árnyékszemélyiséggel való munka. Ugyanott vagyunk, mint Tauler felosztásában a Lemaradásnál. Megmerevedetten ragaszkodunk a régihez, vagy meg merjük tenni a fordulatot, amire az élet hív. Sajnos itt is több hibás lépés van; megrekedünk vagy mindent kidobunk. Jung felhívja a figyelmet arra, hogy nem az a cél, hogy megtérjünk eddigi értékeink ellentétéhez, hanem az, hogy  értékeinket megtartva ismerjük el azok ellentétét is. Itt kerül szóba az animus és anima integrálásának feladata is. A nő eddig önmagában elnyomott animusa, férfi oldala most teret követel magának. A szilárd véleményalkotás igénye, a kritikus érvelések, a viták, melyek ez ideig visszahúzódva lapultak a mélyben, hogy a nő nőies oldala tudjon fejlődni és kiteljesedni, most energikusan törhetnek a felszínre. A férfiaknak is meg kell küzdeniük az önmagukban hordozott ellentét párjaikkal, fel kell ismerniük, hogy mindaz, ami annyira vonzotta őket egy nőben, azt lényegében önmagukban hordozták. Ez különösen azoknál nehéz, akiknek  saját férfiasságuk fontos szerepet játszott eddig. Ennek az időszaknak ugyancsak nagy feladatát, a mulandóságunk elfogadását is szóba hozza Grün az utolsó lapokon. 

A szerző végül nem engedi egybe, nem ütközteti a két megközelítést, hiszen jól érezzük, hogy a feladat mindkét útnál ugyanazt a nyitottságot és önfelajánlást követeli meg, amely képessé teszi az embert arra, hogy lemondjon önszántából akaratáról, elképzeléseiről. Ahogy Grün atya zárja a kötetet, bevallja, hogy ez a nyitottság azért is fontos, mivel ilyen krízis többször is előfordulhat az életünkben, amikor el kell engednünk mindazt, amiért eddig küzdöttünk.

Mindkét szerző elismeri, hogy ez egy igen nehéz időszaka az életnek. 

Nem túl részletes kötet ez, alapműnek nem mondanám, de egy elindulási kísérletnek jó a témában. Az utóbbi időben több hasonló könyvet vettem a kezembe, ennek tükrében érzem a téma lényegét és fontosságát, de nem biztos, hogy egymagában ez a kis kiadvány elég jártasságot ad. Viszont nagyon tetszett ez a két oldalról történő megközelítés, és annak is örültem, hogy először a német misztikus került sorra és csak utána  a svájci pszichológus gondolatai. Sajnos beszerezni már közel sem olyan egyszerű, könyvtárban még fellelhető néhány példány.

Limpár Imre - 100 ​mondat, amely megváltoztatta az életemet

 Metszetek egy pszichológus lelkéről

 

Limpár Imre gondolatait el szoktam olvasni, ha belefutok itt-ott, de hosszabb tartalmat még nem olvastam tőle. Nagy érdeklődéssel vágtam bele a pszichológus életét befolyásoló mondatokról szóló kötetébe. A lelkesedésem azért apadozott, de valószínűleg az olvasás módjával volt baj.

Tehát olyan mondatokról van szó, amit számtalanszor hall az ember élete során, és ezeket az állításokat minél fiatalabb korú vagy minél többször hallja, annál inkább elhiszi. Ki kérdőjelezné meg a szülei állítását, amikor azt mondják neki,  hogy "Tanulj, mert különben nem lesz belőled semmi!". Életünket át, meg átszövik ezek az állítások. Persze vannak olyan intelmek, melyek pozitívan befolyásolják az embert, de azért nem árt mindennek a mélyére nézni egy kicsit. 

Nyelvünk csodálatos erővel bír; képesek vagyunk vigaszt nyújtani, bátorítani, lelkesíteni, de teljesen romba is dönthetünk szavainkkal bárkit. Sokszor végig sem gondoljuk, hogy mivel ártunk. Mint ahogyan azt sem vizsgáljuk meg, hogy alaphiedelmeink mögött mik állhatnak? Erre a kutatómunkára vállalkozott kötetében a szerző, amikor saját élettörténetének mélyéről húzta elő ezeket a titkos szavakat. 

Hat fejezetben, hat különböző típusú gyakran hallott és működését befolyásoló kifejezés került a lapokra. Először a transzgenerációs téglákra nézhetünk rá. Az olvasó itt alaposan elgondolkozik, hogy vajon a saját családjában miféle bölcsességek hangzottak el, melyek jó eséllyel a mai napig is a háttértárból mozgatják őt.  A huszonkét mondat közül olvashatunk például a "Csak két dobásod van", a "Neked nincs nyelvérzéked" vagy a "Majd visszakapod édes fiam!" típusú determináló kijelentésekről. 

Amikor már épp elkeserednénk ezen a csodacsomagon, amit magunkkal cipelünk, akkor  a második fejezetben új színfoltként azok a szerzőt mélyen érintő mondatokkal találkozunk, melyek pozitív értelemben adtak sokat számára. Itt már egyre több felnőtt korban hallott dologgal találkozunk, de az önvallomásban láthatjuk, hogy soha nem tudhatjuk, melyik elhangzott mondat az, ami sokáig képes erőt adni nekünk. Ezeket elég akár egyszer hallani, hogy örökre velünk maradjanak. Az olvasó számára itt is bekúsznak saját megélései. Limpár Imre olyanokat mutat meg nekünk részletesen, mint például: "Akkor vagy szabad, ha ismered a korlátaidat", vagy a "Céltalan hajónak egy szél sem kedvez". Sok ismerős mondattal találkozhatunk ebben a húszas blokkban is. 

Aztán jönnek a harmadik fejezetben a "Sebek és gyógyulások". Nos, itt már inkább összeszorult a torkom nekem is, hiszen hány látszólag poénos, vagy végig nem gondolt szó hagyja el az ember száját, mely nyílként furakszik az ember szívébe, akár örök sebet ejtve. Ne feledjük, ha a pszichológusnak is kellett ezzel dolgozni, akkor mi van azokkal, akik nem is végeztek soha önismereti munkát. A tizennégy példa nem mindegyike ilyen komor, van köztük jó pár tanulságos eset is. 

A negyedik blokk az "Életkapaszkodók" címen kapta, és valóban igazi mentőöveket olvashatunk köztük. Itt is személyes megélések vannak, melyek elolvasás után szintén segítenek összeszedni, hogy a mi életünkben vajon melyek voltak ezek a kapaszkodók. Sok kedves anekdota révén ismerjük meg egyre jobban a szerző meghatározó élményeit. Akárcsak az ötödik részben, ahol az "Életkérdések" kerülnek terítékre. Itt igazán érdekes kérdések merülnek fel. Például olyanok, mint "El tudnád készíteni önmagad használati utasítását?", vagy "Milyen restanciáid vannak sz életben?". Mit változtatna az életeden, ha egy vagyont utalnának a számládra vagy ha csak napi két órát dolgozhatnál, vagy mit üzennél a tizennyolc éves énednek? Izgalmas felvetések, elgondolkodtatóak. Ezek napokon keresztül is beleragadhatnak a gondolatainkba. 

Így érkezünk el az utolsó fejezethez, mely a "Születések és halálok" címet kapta. Hogyan válhat köddé egy "Pöttöm" élet, amit úgy vártak. Szívbemarkoló vallomással indul ez a blokk, és a későbbi bejegyzések is a halál témája körül forognak, mely a szerző szakdolgozatának témája is volt. Egy vers, amit érett férfivé tudta változtatni a szerzőt, egy egyiptomi sírfelirat és ismét csak személyes életesemények, melyek érzékeltették, milyen közel is van hozzánk a halál. Nem mondom, hogy könnyű oldalak ezek, de ha türelmesen végigjárjuk az utat Limpár Imrével, akkor megtudhatjuk a kedvenc mondatát is.

A kötetet egy melléklet zárja, ahol megoldásokat is kínál a szerző néhány "örökség" feloldására. 

Nagyon sokat lehet tanulni a tudatosítás által, ez már az élet számos területén bebizonyosodott. Ez a kötet is pontosan arról szól, hogy nézzünk szembe azokkal a jelenségekkel, sokszor elhangzott mondatokkal, melyek láthatatlanul irányítanak bennünket. Gyomláljunk vagy hálálkodjunk, de legyünk velük tisztában. 

Egy végtelenül őszinte vallomássorozattal találkoztam, igazi metszetekkel, ahogy azt az alcím is jelzi. Az egyetlen tanácsom a jövendőbeli olvasóknak, hogy ne egy végtére olvassák el a kötetet, mert akkor nagyon sok tud lenni ez az egész. Én is besokalltam tőle kezdetben, aztán letettem és egyet-kettőt olvastam csak el, és úgy jobb. Számos idézet és anekdota került kijegyzetelésre, amiket maga a szerző is mástól hozott. Ezek még tartalmasabbá teszik a kötetet. 

Hozott pontszám: 5

 

Wolfe, David with R.A.Gauthier - Természetes szépség

A szépség belülről fakad

 

A könyvtárban nézelődve akadtam Wolfe könyvére, belelapozva érdekes címekkel találkoztam, így adtam neki egy esélyt és hazahoztam. 

Ez a belső szépség, amire  a szerző hivatkozik ez nem a lelki jóságból és belső békéből fakadó szépség elsősorban, hanem sokkal inkább a helyes és jó anyagcserére épülő, sejttáplálás szinten megvalósuló járulékos nyereség. A szerző -akit a fülszöveg Amerika egyik  legkiválóbb táplálkozástudományi szakértőjének nevez meg- öt támpillérre helyezi filozófiájának alapjait. Szerinte öt szépségfaktoron keresztül vezet az út a belülről jövő, igazi szépség megtalálásához, ami nem másból, mint az egészségből fakad. Így könyvének szerkezetét is ez az öt témakifejtés adja. 

Először az ételről beszél, jobban mondva, hogy mit viszünk be és mit nem a szervezetünkbe. Teljesen az alapoktól indul, így beszél a zsírokról, szénhidrátokról, fehérjéről, majd egész érdekes módon átvált a zöld színű zöldségekre, gyümölcsökre, magvakra, csírákra. Sajnos azért meg kell vallani, hogy még ha ezeket a tápanyagban gazdagnak tűnő gyümölcsöket is esszük, elég nagy baj okozói lehetünk, ha nem biogazdálkodásból származóakat veszünk magunkhoz, mert ezek bizony a legszennyezettebbek élelmiszerek közé tartoznak. Persze az adatok az Egyesült Államokra vonatkoznak.  "Piszkos tizenkettő"nek nevezi őket, és szinte a leggyakrabban használt gyümölcsök-zöldségek tartoznak ide: az alma, a paradicsom, az uborka, a körte, a szőlő, a paprika.... Egyébként a táplálkozás tekintetében nem mondja ki, hogy vegyes, vegetáriánus, vega vagy vegán táplálkozást javasol, inkább az tűnik ki, hogy  minél kevesebb feldolgozott élelmiszer szerepeljen az étlapunkon. Ennek a témának markánsabb részét a szupertáplálékok teszik ki, aminek a szerző egyébként külön könyvet is szentelt. Itt többé kevésbé olyan ételekről beszél, aminek beszerzése nálunk körülményes, lehetetlen vagy ki tudja, hogy milyen minőségű. A tizenkét szupertáplálék, melyet részletesen bemutat Wolfe: acai, Aloe vera, avokadó, goji bogyó, kakaó, kendermag, kókuszolaj, maca, méz, olivaolaj, spirulina, sütőtök. Persze mindegyiknek minőségileg is tökéletesnek kell lennie.

A második fejezet ezek után a méregtelenítés témáját járja körül. Átfogó bemutatónak elmegy, de én itt már ráncoltam a szemöldököm, mert sok olyan dologba megy bele szerintem, amit egy nem orvosi végzettségű ember hitelesen kimondhat. Nem tűnik hazugságnak, de mégis azért furcsa volt. Már az előző fejezetben is voltak olyan kijelentések, melyek  meglegyintették a szkeptikus énemet. Fontos dolgokról beszél itt is, például a kereskedelemben kapható szépségápolási termékekben található mérgező anyagokról. 10 elemcsoportot sorol fel, majd kijelenti: "Jegyezzük meg, hogy bőrre kenni a vegyi anyagokat vitathatatlanul rosszabb dolog, mint megenni őket, mivel ily módon közvetlenül a véráramba jutnak, míg ha az emésztőrendszerbe kerülnek, ott a szervezet lebonthatja és megszűrheti őket, így csökkentve a hatásukat." Azt mindenképp megállapítottam, hogy méregtelenítés  témájában nem ez lesz az iránytűm. Ennek ellenére, magának a kijelentésnek értem a lényegét. Wolfe ad néhány ötletet a méregtelenítés módszereihez, így beszél a: száraz kefélésről, az agyagról, a faszénről és az infravörös fény használatáról.

A harmadik szépségfaktor a sejttáplálás témájával foglalkozik. Itt a vitaminokról, ásványi anyagokról és azok forrásairól tájékozódhatunk. Majd a sejtvédelem témájában az antioxidánsokról, sejthidratálásról, sejtoptimalizálásról olvashatunk. Megismerhetjük a szerző őssejtterápiás tapasztalatait is. 

A negyedik fejezetben egy számomra kifejezetten orvosi szakértelmet kívánó témát hoz, nevezetesen a hormonegyensúly fontosságát. Itt a hosszú oldalak után a szerző rátér az alvás fontosságára, mely a melatonin hormon termelésével járul hozzá többek közt a szépségünkhöz. 

Az ötödik fejezet a stresszre fókuszál, annak szépséget is romboló hatására. Alapvetően jó ötleteket hoz Wolfex: a mozgást, a jógát, közösségteremtést, erdő fürdőzést, meditációt, csendet és hasonlóakat. Mégis az egész olyan közhelyes érzést keltett bennem. Persze itt is megjelennek azok a számára sikerrel alkalmazott "gyógy- és csodanövények", amik beszerzése nem egyszerű, de az örök szépség zálogaként tündököl az olvasó előtt. Tehát van itt chaga tea, ganoderma, he shou wu por, bioméz. 

Így jutunk el körülbelül a kötet feléig. A második részben egy háromnapos tisztítókúrát olvashatunk, persze ez sem főleg európai  alapanyagokból, majd egy egyhetes táblázatot kapunk ugyanebben a témában, s végül a recepteket negyven oldalon át. A szószedetet és köszönetnyilvánításokat egy harminc oldalas forrásanyag megnevezés követi. 

Nos, a teljesség kedvéért utánanéztem a címben apró betűvel megjegyzett R.A. Gauthier-nek is. A könyv utolsó bekezdése egyébként segített, mert én balga majdnem egy francia szerzetessel azonosítottam őt. Reménykedtem, hogy orvos, de nem. Ő ad otthon több mint egy évtizede a Dél-Kaliforniában megrendezett legújabb élvonalbeli alternatív egészségügyi információkat tartalmazó konferenciáknak. Idézem a szerzőt: "Együtt szerepelt a legnagyobb egészségügyi prófétákkal...." DVD-egészségprogramok alkotója és producere. Egy online wellnessáruház társalkotója, amelyben legmagasabb integritású ökológiai és vadon termett élelmiszereket kínálja a világ legtisztább forrásaiból. 

A szerzőhöz hasonló módon én nem szeretném megmondani, mit kellene hinnünk, s mit nem. A mindenki által áhított szépség ajándékával szeretne minket megajándékozni Wolfe, ehhez adja tapasztalatait. Próbálom erről az oldalról megközelíteni az olvasottakat, de az biztos, hogy nem fogok nekiállni beszerezni a chaga gombát, a sivatagi ginzenget, a kínai hernyógombát, a he shou wu-t, a shizandrát, amlát, a neem-et, a ganodermát, a gyöngyöt, a tulsit, a fehérbabrózsa gyökerét és még ki tudja mi mindent, hogy úgy érezzem, mindent megtettem a belülről fakadó szépség elnyeréséért. 

Érzésem az olvasottakról, hogy összeollózott, nem elég hiteles, nem alapos, inkább felszínes. Nem látok mögötte egy egységes hitrendszert, már-már azt éreztem, hogy a termékeknek akar piacot teremteni. Meglepődve tapasztaltam, hogy jó pár dolgot lehet már kis hazánkban is kapni...

 

Hozott pontszám: 2

Clear, James - Atomi ​szokások

 Apró változások, kiemelkedő eredmények

 

James Clear személyes története egy hihetetlen balesettel kezdődött. Másodikos gimnazista korában egy véletlenül elrepült baseballütő olyan szerencsétlenül találta el, hogy két szeme közt az orrcsontja U alakban eltört, többszörös koponyatörést szenvedett és összezúzódott mindkét szemgödre. Megsérült az agy lágyszövete, orrából ömlött a vér, majd elvesztette eszméletét. Azonnal kórházba szállították, megműtötték és a csodával határos módon hamarosan rendbe is jött. Egy év múlva pedig ismét képes volt pályára lépni. Egy esztendő munkája, a semmiből való építkezés, a napi apró cselekedetek megtétele ráébresztette arra, hogyan válhat valaki sikeressé és ebben milyen szerepet játszanak a szokások. Felépülésük csodáját már többen megosztották velünk, gondoljunk csak Erőss Zsoltra, ahogyan a Hópárduc talpra állt, vagy Dan Millman békés harcára. James Clear azonban elemeire szedte azt, amit megtapasztalt a minimális teljesítmények eredményességével kapcsolatban, s először csak blogjában, majd könyv formájában is felkínálja mindenkinek. Az elemeiben ismerős téma kitűnő összefoglalása mindannak, aminek jobb, ha tudatában vagyunk, ha sikereket akarunk elérni. 

Az élet számos területén nem számít, hogy motiváltak vagyunk-e vagy sem, vannak dolgok, amiket meg kell tennünk ahhoz, hogy mozgásba tartsuk létezésünket és lehetőség szerint ne tegyünk magunknak keresztbe. Ezek megtételéhez önfegyelemre van szükségünk, ami mondhatni olyan, mint egy izom, fejleszthető, terhelhető. Ahhoz, hogy ez fejlődni tudjon jó, ha kisebb megterheléssel indítunk. Tehát minden siker apró lépésekkel indul és tudatossággal párosulva képes nagy dolgokat eredményezni. Ennek az útját szedte ízekre James Clear. 

A könyv szisztematikusan építi fel hogyan lehetünk képesek kialakítani,  megtartani és fejleszteni jó szokásokat, illetve megszüntetni rossz szokásokat. 

Egy alapos bevezető megágyaz a témának és rávilágít arra, hogyan hálózzák be életünket a szokások, melyeknek pontosan az a rendeltetésük, hogy ne kelljen tudatosnak lennie a megtételüknek. De ha egyszer megálljt parancsolunk magunknak és külső szemlélőként rátekintünk ezekre a  rutinokra, megdöbbenve látjuk, hogy van bennük egy determináló hatás is. Másrészről ebben a részben néhány példán keresztül a szerző meggyőzi olvasóit, milyen ereje van egy icipici, egy atomi mértékű változás beiktatásának is. Azt mondja, ha nem változtatunk semmin, akkor nem változik semmi. De ha csak egy századnyi változást viszünk a dolgokba, akkor azok képesek változni: 

     1³⁶⁵  =  1

1,01³⁶⁵ =37,7

A jó szokások kialakításának, illetve a rossz szokásoktól való megszabadulást négy törvényen keresztül mutatja be a szerző. Ezeknek külön fejezetet szentel a könyvben, és teljesen közérthető módon, az életből vett példákon szemléltetve vezet mind mélyebbre a témában. Teljesen mindegy, hogy az egészséges életmódra való áttérés vezérel minket, vagy súlyt akarunk leadni, izmot akarunk építeni, vízivásra szeretnénk magunkat nevelni, meditálásra, futásra akarunk rászokni, több pénz akarunk spórolni, idegen nyelvet akarunk elsajátítani, jobb kapcsolatot akarunk kiépíteni,  a siker útja kis dolgok megtételéből áll, amik jó, ha szokássá, önkéntelenül megtett cselekedetekké válnak. Ugye, milyen logikus? Akkor miért nem sikerül a változás nekünk? Ennek pofonegyszerű képletét még a rávezető fejezetből tudhatjuk meg. Az az érdekes, hogy számtalan könyvet olvastam már a változásról, de ez nagyon frappánsan fogta meg a lényeget. 

A négy sarokkő pedig az, hogy : 1.Tedd nyilvánvalóvá!, 2. Tedd vonzóvá!, 3. Könnyítsd meg!, 4. Tedd kielégítővé!

Aki szeretné, hogy az újévi fogadalmak januárban megtett motivált kijelentései decemberre gyümölcsöt teremjenek, azoknak ajánlom, hogy tudatosodjanak kicsit a témában, és ehhez nagyon jó alapanyag ez a vaskos kötet. 

Az említett törvények bár nagy blokkot alkotnak a könyvben, mégsem száraz információtömeget zúdítanak a nyakunkban, hanem fontosnak tartom kiemelni, hogy sok praktikus tanácsot is magukba foglalnak. Érdemes ezekben is elmélyedni, rendkívül logikusat, egyszerűek, sokat használunk is a mindennapokban. Mégis a könyv legerősebb érdemének azt tartom, hogy azt a fajta tudatosságot erősíti és hozza képbe, ami mára az élet több területén is megjelent, és ezekkel összekapaszkodva ütős összhangot hoz létre. 

Ha szeretnél eredményesebb lenni életed bármely területén, ha segíteni akarsz gyerekeidnek, tanítványaidnak, hogy jobb teljesítményt érjenek el, akkor meleg szívvel ajánlom James Clear gondolatait alkalmazásra!

Hozott pontszám: 5 

 

James Clear

 

Shunmyo Masuno - Az egyszerű élet művészete

Semmi, de semmi különleges nincs ebben a könyvben, de nekem annyira jókor jött az életembe.  Azon a hétvégén, amikor olvastam, képes volt mindent megadni, amire szükségem volt anélkül, hogy tudtam volna, hogy mire is van szükségem. 

Shunmyo Masuno (1953) egy négyszázötven éves zen buddhista templom főpapja Japánban, s egyben díjnyertes kerttervező is. A 2019-ben megjelent kötetét még abban az évben a magyar olvasók is kézbe vehették a 21. Század Kiadó jóvoltából, sőt 2021-ben megért egy újabb kiadást és egy még szebb borítót is. Idén pedig napvilágot látott a Nyugalom, mely 48 leckében tanítja a kiegyensúlyozott élet megszerzését.

Aki már találkozott a zen tanításaival, vagy annak bármilyen nyugati módosulatával, annak talán nem jelent semmi újat az "itt és most-ban való létezés" gondolata.  Mégis, úgy éreztem, hogy az egyszerű mondanivaló szép példákkal elegyítve simulékony befogadásra talál nálunk ebben a kötetben. A spirituális ébredés, amely az ember tudatára irányul és képessé teszi valódi természetének felismerésére, a zen tanításának egyik alapelve. Ez a találkozás azonban nem a kimondott vagy leírt szavakra koncentrál, hanem az igazi, belső lényünkre, amely abban a bizonyos "itt és most" pillanatában valósul meg. Tehát nincs semmi hókuszpókusz, csak a haszontalanságok tükre mögött létező egyszerű valóság.

100 gyakorlaton keresztül mutat rá Masuno hogyan induljunk el, milyen hozzáállással tudjuk apránként felépíteni magunkban a nyugalmat. Gondolatokat kapunk, kis irányba fordításokat. Nincs kötelező feladat, csak  ráhagyatkozás van saját magunkra, mi diktáljuk a tempót, miénk a ritmus. 

A könyvet, ahogy a szerző is mondja, érdemes magunk mellett tartani, lassan kipróbálgatva haladni vele. 30 leckét kapunk abban a témában, hogyan tudjuk feltölteni magunkat energiával. Apró szokások bevezetésére biztat Masuno. Itt volt az első találkozási pontom vele, mert épp az Atomi szokások témában voltam egy ideje elmélyedve. Azért is tudtam más ütemben haladni a könyvvel, mint ahogy azt ő tervezte, mert számos gyakorlatot már magam is kipróbáltam vagy alkalmazok. Mivel közel  két hónapja mindennapi olvasmányom Jack Kornfiel A bölcs szív című kötete, aki a buddhista tanításokat a nyugati világ pszichológiájának tükrében írja le, így sok dolog onnan is ismerős volt nekem. Mégsem tűnt unalmasnak ez a könyv, mert a zen mester egy oldalban, tömören összefoglalja az adott témához fűződő gondolatait. Végül is egyfajta esszenciája ez a tanításnak. Minden lényeges mondandót egyetlen sorban összefoglal a könyv bal oldalán, majd a másikon kifejti azt, úgy, hogy elsőre talán nem is tudjuk, mi a két cím közt az összefüggés. 

A következő 30 gyakorlat egy új nézőpont lehetőségével kínál meg, ezekhez hozza ismét csak apró  lépéseit.  Hogyan tud minden nap más lenni még akkor is, ha minden ugyanaz benne? Itt azért már nekem is volt gyakorolni valóm, nem is kerül messzire majd tőlem a kötet, hiszen a megtapasztalt nyugalom olyan vonzóvá teszi ezt a hozzáállást. 

 

"A bőséget nem a tárgyak felhalmozása jelenti, hanem a tudás, hogyan használjuk fel őket" - hangzik fel az ötvenedik tanításban. Semmi különös, mégis elgondolkodtató megfogalmazása annak, amit mi praktikumnak nevezünk, a zen pedig nyugalomnak. 

A harmadik blokk 20 módszert kínál az aggodalom enyhítésére. Persze, aki idáig eljut, az már szinte zsigereiben érzi, hogyan viszonyuljon ezekhez a kellemetlenségekhez, mégis jó volt ezeket egy füst alatt átnézni és tudatosítani. Itt gondolkozhatunk el szenvedéseink gyökerén : a vágy, a harag és a tudatlanság hármas fogatán. Kornfield ezeket hosszasan fejti ki a fent említett könyvben, itt csak egy villanást kapunk, de akkor is éles tükröt mutat nekünk.

Az utolsó 20 lecke pedig abban segít, hogyan tehetsz minden napot a legjobbá. Ez a jelenbe rögzített figyelemre fókuszál. A háborús időket hozza példának a szerző, amikor a szamurájok állandó farkasszemet néztek a halállal, s azt sem tudták, mit hoz majd a holnap. Ezek az idők még fontosabbá teszik a jelen pillanatának megélését. 

 

A szerző gondolatait a japán kultúra hagyományain keresztül mutatja be, így ez dupla utazás élményt ad. 

A könyvtár polcáról véletlenül leemelt kötet így tud egy csodás élménnyel megajándékozni. Természetesen ez azon kevés könyvek egyike lesz, amit beszerzek majd saját részre is. 

Hozott pontszám: 5 

 

 

"Mindig tégy meg minden erőfeszítést, bármilyen helyzetben és körülmények között vagy, hogy előjöjjön valódi éned – belső személyiséged –, és megfelelően reagáljon arra, amivel szemben találod magad."

 

*  *  *  *  *

"Mi történik, amikor kávét szeretnénk inni? Ha otthon vagy, bekapcsolod a kávéfőzőt. Ha máshol vagy, veszel egy csésze olcsó kávét. Mind a kettő tökéletesen természetes. De képzelj el egy másfajta forgatókönyvet! Először kimész az erdőbe, és tűzifát gyűjtesz. Tüzet raksz, vizet forralsz. Megdarálod a kávébabot, felnézel az égre és azt mondod: „Milyen gyönyörű ez a nap.” Az ilyen módon elkészített kávé valószínűleg sokkal jobban ízlik, mint ami egy gépből jön ki. Talán azért, mert a folyamat minden egyes lépése megelevenedik: a tűzifa gyűjtése, a tűzgyújtás, a kávészemek megőrlése."

 

*  *  *  *  *  

 

"Nem arról van szó, hogy azért nem érünk rá, mert nincs elég időnk. Azért nem érünk rá, mert nincs hely a szívünkben."

 

 

Shunmyo Masuno

 

 

 

Grün, Anselm – Dufner, Meinrad : Az egészség mint lelki feladat

A test és lélek szoros összetartozásának értelmezése koránt sem új keletű, mégis most egy újrafelfedezés hajnalát éljük meg. Különösen a betegségek értelmezésével kapcsolatban keressük az okokat a lélek mélységeiben. Noha soha nem tapasztalt mértékű tudás birtokában van az emberiség, mind a diagnosztika, mind a gyógyszeres kezelések tekintetében, mégis sokszor tehetetlenül szemléljük a betegségek megjelenését testünkben. Hiába a vitaminpótlás, a higiénia, a megfelelő táplálkozás, az egészség törékeny valósága nagyon is kardinális szerepet tölt be mindannyiunk életében.

Grün és Dufner egy előadássorozat anyagát rögzítették ebben a könyvben, ami először visszavezet a betegségértelmezések történetébe. Vannak, akik a betegséget Isten büntetésének tekintik, vannak, akik egyfajta leckének, aztán biofizikai zavarnak is tartjuk, a negatív karmát is okolják jó páran, s vannak, akik illúziónak vélik, vagy kikerülhetetlen részének az életnek. Hogyan fonódik vajon össze a test és lélek, lehet-e azt mondani, hogy minden betegség oka lelki eredetű?

Akárhogy is értelmezzük, egy betegség rákényszeríti az embert, hogy megszabaduljon az önmagáról alkotott illúzióitól és rákérdezzen istenképére. A szerzők gondolatait és következtetéseiket Istenbe vetett hitük határozza meg, így egy új élet kezdete, egy Istennel történő új alakot öltött viszonyt jelent számukra az egészség csorbulása és elvesztése.

Az egészséges életvezetés – a dietetika- az ókori orvostudomány része volt. Már ekkor is jelen van az a hit, hogy az orvoslás egyszersmind vallásos tevékenység is, hiszen a gyógyító erő csakis istentől származhat. Már ekkor is az egészséges élet feltételének tekintették a teremtőhöz fűződő helyes kapcsolatot. A Katolikus Egyházban azonban fokozatosan elkülönült ez a test és lélek egysége, és az orvostudományé lett a test, az Egyház pedig a lélek megmentésére törekedett. Persze a katolikusok között is voltak olyanok, mint például Hildegard von Bingen vagy Albert Magnus, akik a teológia keretei között értelmezték a dietetikát. Talán ma is az Egyház feladata lenne, hogy hirdesse a testi, a lelki és a szellemi élet egységét. Ez a könyv inkább az Egyház és a hit gyógyító erejére szeretne fókuszálni.

A szerzőpáros ezután behozza a betegség, mint szimbólum témáját. Gyakran a test tárja fel mindazt, amire a lélek vágyik, vagy amit a lélek elnyom magában. Ilyen tekintetben mégiscsak érdemes a test tüneteire figyelni. Az önismeretünk forrásai között a gondolatokon és érzéseken túl, ott vannak az álmok, a cselekvéseink és a test. Láthatjuk, hogy a gondolkodás nem képes minden területet végigpásztázni, ráadásul képes félrenézni, ha neki úgy kényelmes. A test viszont jelez. Ez a jelzés pedig szimbolikus kifejeződése lelkiállapotunknak, közvetlen üzenet arról, hogy mi is van velünk. Ha megengedjük magunknak, akkor megtapasztalhatjuk, hogyan válhat lényeges önismereti forrássá a betegségünk. 

"A betegség azonban csak akkor tudja ellátni a pozitív feladatát, ha odafigyelünk rá, és megpróbáljuk megérteni a nyelvét.”

Anselm Grün gondolatait érdemes saját tapasztalatainkkal összevetni. Minél távolabb van szerintem egy ilyen esemény, annál nagyobb annak esélye, hogy más perspektívákat is meglássunk.

A szerzők azt hangsúlyozzák, hogy a betegség lehet egy esély. Felnyitja a szemünket úgy, ahogy eddig semmi. Tehát ez a megközelítés már eltávolodik azoknak a véleményétől, akik kizárólag a belső állapot tükreként értelmezik  a betegséget. Nézetük szerint a betegség egy helyzet, amelyben test szerint találkozunk Istennel.

Egyrészt tehát meg kell tudni tartani magunkban az egészséget, törekednünk kell a teljesség harmóniájára, egyúttal el kell fogadni, hogy nem vagyunk tökéletesek. Az egészség egy ajándék, amit nem lehet kikényszeríteni, nem rendelkezünk vele. Ezért a szerzők úgy vélik, hogy a betegség megtaníthat arra, hogy minden tekintetben Istenre tudjunk hagyatkozni, az istengyermeki állapotba vezet vissza bennünket. Innen mélyíti el mondandóját a kiengesztelődés és a kegyelem befogadásának témájában.

 A könyv második fele az egészség kritériumait tárgyalja, melynek alapvető feltétele az egészséges lelkiség, amit hitük szerint abban a szemléletben mutatnak be, hogy az igazi Istenhit kivezeti az embert önmagából, és az Istennel való egyesülésben túlnőhet önmagán. 

Amilyen picike ez a könyv, annyira képes erős gondolatokat közölni velünk. Mindenképp kell a befogadáshoz nyitottság, mert szembefordít korábbi, vagy  a társadalom által legalizált nézetekkel. A sebzettségünk megélése mindenki számára egyéni tapasztalást  jelent. Az ember egy  nagyobb erővel találja szembe magát. Óhatatlanul belép a képbe a spiritualitással való kapcsolatunk, aminek fejlődése egy életen át tart. Nem csak keresztényeknek ajánlom a könyvet, de valószínűleg, nekik nagyobb nagyobb élményt jelent majd.