Wulf, Andrea - A természet feltalálója

 Alexander von Humboldt kalandos élete

 

Alexander von Humboldt  (1769-1859) német természettudós, felfedező, utazó, geográfus, meteorológus, csillagász, botanikus, esszé író, szóval polihisztor nevét nem lehet sem elfelejteni, sem elkerülni, hiszen a világon róla nevezték el a legtöbb dolgot,  többek közt; pingvint, delfint,  tintahalat, borzot,  kosbort, liliomot, tölgyfa félét, fűzfafélét, almafa fajtát, gólyaorr félét, egyetemet, könyvtárat, várost, utcát, áramlatot, földrajzi helyeket, sőt két kis bolygó is viseli nevét. Maga Nádas Péter is volt ösztöndíjas a Humboldt Egyetemen.

 

Andrea Wulf kötetében ugyanazzal a lelkesedéssel és szellemi gazdagsággal mutatja be  Humboldt életét, mint amilyen szenvedély áthatotta magát a tudóst is. A 90 évet élt polihisztor életének egyetlen pillanata sem nélkülözte a kalandot, a kutatást. Az ő életéről könyvet írni szinte a lehetetlennel vetekszik. Gyermekkorát meghatározta anyja szigorú nevelési módja, így szó sem lehetett arról, hogy hivatását kedve szerint botanikusként, felfedező utazóként gyakorolja. Bányászati-kohászati ügyekkel foglalkozott egészen addig, amíg édesanyja 1797-ben meg nem halt. Az anyai örökség lehetővé tette, hogy immáron beutazza a világot, de a napóleoni háborúk okozta felfordulásban erre nem volt mód, egészen 1799-ig. Akkor IV.Károly, spanyol király engedélyezte, hogy a latin-amerikai spanyol gyarmatokon tanulmányozza a dél-amerikai flórát és faunát. A következő 5 év minden pillanata olyan dolgok felfedezését jelentette, ami meghatározóvá vált a jövő természettudósai számára. Nem csak földtani vizsgálatai voltak példaértékűek, hanem a földmágnességre vonatkozó kutatásai is. A fauna felfedezése napról napra közelebb hozta  őt olyan felismerésekhez, melyeket manapság mi már általános iskolában is tanulunk. A feltételezése, hogy a földrészek valamikor összefüggő egységet alkottak, mára beigazolódott. De ő volt az első  a magassági szintek sajátos élővilágának meghatározásában is. A Chimborazo vulkán hegyét tartották akkor a világ legmagasabb hegyének (6267m) (Innen a magyar csimborasszó kifejezés is.) Humboldt nemcsak hogy majdnem bevette teljes egészében a hegyet, hanem folyamatosan mérte a föld hőmérsékletét, kőzet- és növénymintákat gyűjtött. Ennek a kivételes útnak az emlékét őrzi Humboldt híres munkája a Naturgemälde - természetfestészetnek lehet fordítani. 

 

 

 

Útja 5 évig tartott, melyben Aimé Bonpland francia botanikus volt mindvégig kísérője. Bejárták az Amazonas és az Orinoco vidékét, eljutottak Mexikóba és Kubába, sőt a visszaúton Washingtonban is töltöttek egy hónapot, ahol a tudós megismerkedett Thomas Jefferson amerikai elnökkel is. 1804-ben tértek vissza Európába, ahol Párizsban telepedett le. Az elkövetkező évtizedek főként a tudományos munkái megírásával teltek, bár Humboldt mindvégig készült második, soha be nem következett indiai útjára. Előadásokat tartott mindenhol, ismeretlen kutatókat pártfogolt. De hiába próbált a lehető legtöbb ideig Párizsban maradni -mivel  itt találkozhatott a korszak legnagyobb tudású embereivel-, idővel vissza kellett térnie a porosz udvarba, hogy III. Frigyes Vilmos királyt szórakoztassa, aki mellesleg kinevezte Humboldtot kamarásává. Mivel nem volt állandó jövedelme, az örökségét már rég felhasználta utazásának fedezésére, így kénytelen volt elvállalni ezt a posztot. Közben szakadatlanul írt, 30 kötetben adta ki dél-amerikai úti beszámolóját.

 

1829-ben kap, majdnem 60 évesen egy visszautasíthatatlan ajánlatot az orosz cártól, hogy gyémántlelő helyeket keressen az Urálban. Humboldt elvállalja a feladatot, tele van ötlettel, de utazásának útvonala sajnos eléggé kötött, úgy tűnik, hogy nem lesz lehetősége igazi tudományos munkára.  Amikor elérkezik utazásának végállomásához, a szibériai Tobolszkba, gondol egy nagyot és azt gondolván, hogy a cár keze úgysem ér el idáig, továbbmegy, s immáron a vadregényes, érintetlen vidéket  rója. Egy hurkot leírva belső Ázsiában utazgat, majd Barnaul érintésével a kínai határig megy. Innen fordul vissza, majd egy újabb kitérőt tesz a Kaszpi -tengerhez, amit kifejezetten tilos volt érintenie, majd  8 hónap múlva visszaérkezik Moszkvába az új gyémántlelőhelyek adataival. A könyv sajnos erről az útról eléggé röviden számol be, de ebből is kiderül, hogy Humboldt összehasonlításokat végez a két utazás, a két földrész adatai között. 

 

Az elkövetkező közel harminc év munkáinak rendezgetésével, újabb kísérletekkel, tudományos munkájának kiterjesztésével telik, előadások végtelen sorát adja és természetesen új könyvek is születnek. Legkiemelkedőbb ezek közül a Kosmos, melynek utolsó részét életének alkonyán adja közre. Ez a négykötetes munka a világegyetem rendszereit dolgozza fel. Bár Humboldt igen termékeny író volt, nem csak levelezése, hanem könyveinek száma is óriási, magyarul összesen két munkája érhető el, köztük az említett Kosmos. Minden vagyonát utazásaira, felfedezéseire, később pedig fiatal tudósok patronálására használta fel. Volt olyan általa írt könyv, amiből neki sem volt példánya. Soha sem házasodott meg, nem volt társa sem, számára csak a tudomány létezett. 

 

A könyv további fejezeteiben Andrea Wulf  azt a néhány legkiemelkedőbb személyiséget mutatja be, akikre óriási hatással volt Humboldt. Így a Darwinnal való kapcsolatáról és a tudományos munkáira gyakorolt hatásáról is olvashatunk, majd  Henry David Thoreau, George Perkins Marsh, Ernst Haeckel és John Muir személyeket emelte ki a szerző. 

  

Arról még nem írtam, de kihagyhatatlan, hogy már a dél-amerikai út során észrevette Humboldt az emberi tevékenység környezetpusztító hatását. Látta, hogyan hat a földre az őshonos növények kiirtása, hogy helyükre Európába exportálható indigót ültethessenek például, hogy az érte kapott pénzből ételt vegyenek, amit eddig megtermeltek a saját földjeiken.  Már a beavatkozások első évtizedeiben látható volt, hogy ennek katasztrófa lesz a vége. Pedig akkoriban hol volt még az erdőirtás igazi mértéke. 

 

A kötet utolsó közel 50 oldalát egy olyan gazdag epilógus teszi ki, mely a tárgy és névmutatón felül megjelöli a forrásokat, bibliográfiát és jegyzeteket Humboldt műveihez. Mind a kivételes német kutató, az ő munkássága, gondolkodása, mind pedig ez a könyv  maga teljesen elkápráztatott, élvezettel és lelkesedéssel olvastam minden sorát. Rendkívül jól sikerült  áthozni a huszonegyedik század olvasóinak azt a szellemi miliőt, melyben az akkori kor tudósai éltek. Önfeláldozásuk, végtelen kitartásuk, elhivatottságuk és érzékenységük valami új felé, varázslatosan hatott rám. A felvilágosodásnak azt az időszakát terítették elém, amikor a tudományok nem váltak még szét, amikor a költészet és a filozófia ugyanolyan szerves része volt a botanikának, mint a földrajznak, földtannak. 

 

Egyetlen bánatom, hogy Andrea Wulf kötete csak néhány könyvtár polcain érhető el -ezért is iratkoztam be a Kőbányai Szabó Ervin Könyvtárba-, pedig 2017-ben adták ki. Bizony néha nehéz jól felmérni, hogy hány példányban kellene valamit kiadni. 

Mi jöhetne ezután, ha nem Kehlmann és A világ fölmérése. 

 

Hozott pontszám: 5 * kedvenc lett 

 

 Alexander von Humboldt 

 

 Humboldt első útjának útvonala - 1799-1804

 

Humboldt második útvonala - 1829 

 

Trux Béla - A torony titka

Történelmi kalandregények sorozatával ismerhettük meg Trux Béla nevét, aki nem is tudná tagadni, hogy kedvence a középkor, a lovagrendek és keresztesháborúk virágkora. Regényeinek hangulatát szereti fűszerezni a tudomány fejlődésének azzal a homályos korszakával, amikor az egzakt tudományok meghatározása pengeélen táncolt az alkímiával. Az ismeretlenségben megbújó és felfedezésre váró titkok csendes türelemmel, meglapulva várták, hogy az emberi kíváncsiság fénye végre  rájuk vetüljön. Mert ez  az örök tudni akarás talán mindennek a hajtóereje. Történetünk főszereplői: a tizenkét éves Duran,  a tízéves ikerpár; Isabéu és Mathieu, akik talpig át vannak itatva a világ - és úgy egyébként minden-  titok felderítésének vágyával. Elég egy eddig sosem hallott nesz az erdő széléről, egy furcsa grimasz vagy viselkedés, egy mozdulat, és a gyermeki fantázia szárnyra kel. 

Pontosan ez történik velük is a Rózsa Várban, a De Riparia birtok erődjében, ahol élnek. Az épület nem is igazi erőd, csupán két torony és egy gerendasánc, stratégiailag sem kifejezetten véderő. Ráadásul a gyermekek anyja, Roselinde úrnő érkezése előtt, még egy szál rózsa sem volt a  környéken. De abban az időben, amikor  a történet játszódik, már mindkét tornyot sűrűn benőtte a futórózsa. Ebben a csodaszép környezetben éli mindennapjait a nemesi család. Duran első lovagi tornájára készül, ahol talán felfigyel valaki ügyességére és apródjának fogadja. Öccse a tudomány elkötelezett híve, és legfőbb szórakozása a lepárlójával való foglalatosság, a rózsaillat üvegbe zárása. Isabéu pedig anyja mellett hímezget, de lelke egész máshol csatangol, az íjászkodás körül forognak gondolatai. 

Ebben a védett környezetben a gyerekeknek először furcsa zajok ütik meg  fülüket, majd apjuk viselkedése válik meglepővé, aztán egy rejtélyes alakkal is találkoznak a toronyban való éjszakai bóklászásuk során. Az események akkor kezdenek el komolyabb színben feltűnni, amikor Mathieu meglátja, hogy állítólagosan pénzszűkében levő apja egy tarsoly pénzen egy furcsa portékát vásárol, amit gondosan el is rejt. A titkok felfejtése közben pedig a gyerekek számára világossá válik, hogy  a sötétben sokkal nagyobb ellenség ólálkodik, mint azt gondolták volna. Most minden rajtuk áll vagy bukik. Kalandban nincs hiány, az ifjaknak helyén van az eszük, a szívük és bátorságért sem kell a szomszédba menniük. 

Trux Béla nem lebutította a gyerekek szintjére történelmi témájú regényét, hanem egyszerűbb, jól követhető cselekményt hozott, amelynek horizontjába a gyermeki nézőpontot állította. A családban ugyanazok a csetepaték folynak, mint manapság; a gyerekek civakodnak, csak a játékon jár  az eszük, szabadulnának a köztelezettségek alól, az édesanya próbálja nevelgetni őket, míg az apának a vállára óriási terhek nehezednek. Éppen csak a történelmi háttér más, mely élethűen ölt alakot, és észrevétlenül tanítja olvasóit. Annyira óvatos, kis lépésekben dolgozik a szerző, hogy a célközönség  anélkül süpped bele a középkori miliőbe, hogy ez akárcsak egy picit is zavarná. Ezt azáltal tudja megoldani, hogy a testvéri kapcsolatok maradnak mindvégig a fókuszban, így az olvasó arra koncentrál elsősorban. No és persze a titkokra. Mivel a legifjabb olvasói korosztálynak íródott a kötet -én úgy 9 éves kortól tudom elképzelni, hogy élvezik a könyvet-,  így nem is kell arra törekednie, hogy minél több ismeretet tömködjön a fejükbe. Elég, ha sodródnak az eseményekkel, élvezik a humorát és együtt izgulnak a szereplőkkel. Ebből az izgalomból még jöhetett volna kicsit több is, szerintem elviselte volna a szöveg. 

A torony titka méltó megújulása gyerekkorunk történelmi kalandregényeinek. Én biztatnám a szerzőt a sorozat folytatására, és arra, hogy merjen itt-ott kicsit  alaposabban belemenni  egy-egy témába, ezzel  nagyobb plasztikusságot ad a történetnek, és mélyebbre ható gyökereket ültet el az olvasókban. 

Sajnos a Főnix Könyvműhely borítóival egy cseppet sem sikerült jobban megbarátkoznom, szélsőségesen irritál az egész számítógépes, minden eredetiséget nélkülöző grafika. Azt már meg sem kérdezem, hogy aki kitalálta az olvasta-e a regényt, és ha igen, akkor miért ilyen Duran ruháján a címer, vagy hol a futórózsa a toronyról? Én a gyerekkönyvek szövegét nyomtatás előtt duplán ellenőriztetném,  így talán elkerülhető lenne, hogy durva helyesírási hiba (nem elütésre gondolok!) csússzon egy kiadványba.

Hozott pontszám: 4/5

 Trux Béla

Kertész Erzsi - A sárkány nyomában

A gyermek és ifjúsági könyvek megítélésénél újból és újból ki kell arra térni, hogy ezek a kötetek sok esetben azért kapják meg az olvasóktól a "jó" meg "klassz"  jelzőket, mert egy megfelelő érettségű vagy életkorú gyerek olvasta. Felnőtt könyveknél az életkort az élettapasztalat, illetve az érdeklődési kör szűrője váltja fel. 

Nálunk, akik felnőttként ifjúsági könyveket olvasunk - zsűrizünk-, megítéléskor  egyszerre van jelen a két korcsoport értékrendje. Azért tartom ezt fontosnak most elmondani - egyébként legszívesebben mindig hangsúlyoznám-, mert ennél a könyvnél sarkalatos a célközönség. Ezzel picit el is árultam, hogy a felhőtlen élvezetben korosztályilag, csak egy viszonylag vékony mezsgyén lévő gyerekek tudnak részesedni.  Körülbelül a 4.-6. osztályosokat lőném be célcsoportnak. Egyébként, amikor kinyitjuk a kötetet, a benne található illusztráció már sokat elárul erről. 

Rendhagyó módon, akkor beszéljünk először az illusztrációkról. 

A borító és cím után elsőként ami a szemünkbe ötlik a könyv kinyitásakor, az a betű és szedési nagyság, valamint az illusztráció. Van-e, milyen, mennyi? Már ez is segít az eligazodásban. 

Jelen könyv esetében Remsey Dávid rajzai elevenítik fel a történet cselekményét. Körülbelül minden harmadik oldalon van egy illusztráció, gyakran egész oldalas, vagy mindkét lapon át tartó, összefüggő tájkép jellegű alkotás. Színeiben, a történethez igazodva alapvetően a vörös és barna árnyalatai uralkodnak, kicsit  a régi, kifakult fotó negatívjainak hangulatát idézve. De a téglaporos, agyagedényes megközelítés is találó lenne. A kifejező képeket megnézve, szerintem már ebből is le tudjuk szűkíteni, hogy kinek szólhat a könyv. 

A történelmi kalandregény cselekménye két szálon, két idősíkban fut. Dani 2019-ben egy átlagos ötödikes, aki rajong a történelemért, de ezt bőszen titkolja, hiszen a fiúcsapatban ez nem számít menő dolognak. De Török Ernő tanár úrnak nincs is szüksége arra, hogy a fiú ezt magára tetováltassa, hiszen egy tapasztalt pedagógus számára a gyermek nyitott könyv. A szakkör felé vezető első lépések megtételében Petra fog neki támogatást nyújtani. Egy vérbeli kutatónak azonban nem is kell sok, hogy lángot fogjon. Daniban felizzik a kíváncsiság, amikor rábukkan egy régi gesta illusztrációban a sárkányos pajzsra. A szövegben pedig olyan nyomokat talál, ami arra engedi következtetni, hogy a hajdani Casparus lovag, aki a sárkányos jelvényt viseli,  elrejtett a régi Poztuh városának oskolájában egy talizmánt. Több sem kell Daninak, máris a kincs nyomába szegül.

A történet másik része bemutatja az 1551-ben élő Casparust, azaz Gáspárt, és az ő barátait, akik egy titokzatos labirintust fedeznek fel játék közben. Gáspár az egyik alkalommal eltéved a labirintusban, gyertyája leég, egyedül marad. A sötétben egy különös alak nyújt neki segítséget, talán pap vagy szerzetes, aki feladatot is ad a gyerek számára. Poztuh, azaz Pásztó városát azonban nagy veszély fenyegeti. A gyerekek csak azt érzik, hogy a felnőttek különösen viselkednek, mindenki készül valamire. Úgy tűnik, hogy viharos sebességgel  kell elhagyni lakhelyüket, és minden értéküket, egy jövőbeli visszatérés reményében a föld alá rejteni. 

Kertész Erzsi története ennek a két történelmi időszaknak, a két fiú sorsának  mesés összefűzése. 

Olvasás közben a gyerekeket könnyen elragadhatja az események sodró, izgalmas menete. Az ő nyelvükön szól, az ő érdeklődésüknek felel meg. Van benne némi tanító jellegű információ is, de ez egyáltalán nem tűnik didaktikusnak, szépen belesimul a szövegbe. Viszont, ha egy picit hátrébb lépünk, akkor sajnos jól érzékelhető, hogy néhány fontos és szükséges magyarázat nem hangzik el. Sajnáltam például, hogy befejezetlen maradt a múltbeli történet, sem a medál jelentőségéről, sem a törökök későbbi bejöveteléről nem tudtunk meg többet. Azzal pedig, ahogyan a jelen időbeli események alakultak egyáltalán nem tudtam mit kezdeni. Daninak lehetősége lett volna a kivételes adományokkal jól kufárkodni, és visszájára fordítani a dolgokat. Ha már fantasy, akkor jobban kihasználtam volna  ezeket az írónő helyében.

Az olvasási kedvet biztos meghozza a kötet, és talán segít a régmúlt időszakokat is elérhető távolságba helyezni egy gyermek számára, de ennél lehetett volna sokkal több is, emiatt kicsit szomorú vagyok. 

Ahogy kezdtem, egy negyedik, ötödik vagy hatodikos gyerek számára ez egy olvasmányos, érdekes történet, jól érthető, megkockáztatom: letehetetlen olvasmány. Ezért most csak kifejezetten az ő számukra ajánlom ezt a könyvet. 

Hozott pontszám: 4

Kertész Erzsi

Berg Judit - Drifter (Alma 2.)

Mi lesz akkor, ha két olyan hatalmas tehetség, mint Berg Judit és Polgár Judit összefog? Egy zseniális kalandregény a Sakkbirodalomban. Aki elolvasta az Alma sorozat első részét, az valami hasonló élményről számolt be. Alma, Drifter, Bella és Félix egy idegen világban találják magukat, ahol a tizenkét éves Almának egy sakkmérkőzés keretei között kell diadalt aratnia az ottani világ sötét uralkodóján, Dharma úron. 

A második kötetben Drifteré a főszerep, hiszen eme Sakkbirodalom jelenlegi királynőjének, Almának kihívója akad, és csak a fiú leleményességén múlik, hogy az uralkodónő megnyeri-e a játékot.  Ugyanis, addig maradhat csak a trónon, ameddig valaki győzelmet nem arat felette. A lány a két világ között járkálgat, mindkét helyszínen próbál megfelelni az elvárásoknak. De ez nem is olyan könnyű, mert az idő is másként telik a helyszíneken, és mindenhol gondok akadnak. A Sakkvilágban Dharma úr szövetkezik ellene, a valóságban pedig egy titokzatos idegen követi mindenhova. Egy véletlen folytán kilesik, hogy Dharma úr is képes  a világok között utazgatni, és a két fenyegetettség összetartozik. Sőt, minden még komorabb. A lány kihívója, a magát Artúrnak nevező idegen, ugyanis egy mesterséges intelligencia. Kezdetét veszi az izgalmas harc, amit nem pofonokban mérnek, hanem eszességben, gyorsaságban és praktikákban. Egyre nagyobb a baj, a rendőrséget is be kell vonni, de nem tudni, hogy mit kezdenek majd azzal a ténnyel, hogy létezik egy másik világ is. 

A fantasztikus kalandok a számítástechnika világában zajlanak, a sakknak csak minimális, inkább háttér szerepe van. Viszont a telefonok, IP címek, hackerek, kémprogramok, backdoor-ok, chatbot-ok környezetében otthonosan kell mozognia az olvasónak, ha élvezni akarja a cselekményt. Mondanom sem kell, hogy nekem ez nem ment. Nagyon szűk ösvényre van terelve a célközönség. Kicsit még érezni lehet a mesékből átszüremlő képi világot, de olyan magas fokú technikai tudást igényel a könyv, ami nekünk, az X generáció digitális bevándorlóinak diszkomfortos. Szóval, megítélni sem tudom, hogyan fogadja majd a Driftert a mai ifjúság. Ugyanakkor teljesen el tudom képzelni azt is, hogy a 12 év körüli gyerkőcök élvezni fogják, sőt vérre menő vitákat folytatnak majd arról, hogy a történetben zajló ötletelgetések megvalósíthatóak-e? Az viszont biztos, hogy a kötet tovább emeli a hackerek nimbuszát, mivel  ők az igazi kulcsfigurái a második résznek. Tevékenységük és szerepük számomra már túlságosan is legalizálttá vált. De úgy is felfoghatjuk őket, mint a modern mesék varázslói,  akik nem sárkányokon és griffmadarak hátán utaznak, hanem a világhálón szörfölgetnek. 

Hozott pontszám: 3/4

Kép: Polgár Judit és Berg Judit

Szakács Eszetr - Babilon (A Szelek Tornya 2.)

"Legyen bár olümposzi vagy babiloni, mindkét világ isteneinek segítségére szükségünk lesz, hogy legyőzzük az emberiség legősibb ellenségét."

Néha elgondolkozom azon,  hogy milyen készségeket fejleszt az olvasás, így az élet második felében? Valamilyen véleményem mindig  születik, aztán jön egy ilyen könyv, és egyértelműen fel tudok mutatni egy újabb értéket. Ez pedig nem más, mint hogy van egy mű, ami nem igazán tetszik nekem, de látom benne a sok értéket. Régebben egy ilyen könyvet, ami ennyire kidob, már régen félretettem volna, de most képes voltam átrágni rajta magam, és így elmondhatom, hogy kinek ajánlom. 
Magamnak semmiképp!

A Szelek Tornya első részében megismerkedhettünk a zsebuniverzumok világával, hogy saját kis hétköznapi életünk  mellett több világ is zsibong. Többek közt az Olümposz nevű bolygó, ahol griffek és grifflovasok párban végzik a moirák által megszabott feladatot. A második rész főhőse León, aki maga is grifflovas szeretne lenni, de úgy tűnik, hogy nem erre a feladatra szánták az istenek. Korfu szigetén él napjainkban, és nem rest elfogadni az első adódó alkalmat arra, hogy szürke vakációját feldobja egy kalanddal. Hamarosan rájön, hogy ez a kaland nem vicc, rajta áll vagy bukik a világ sorsa.

A gonosz  most Ahrimán, a világ ősellensége képében jelenik meg. Egyedül a tizenhat éves fiú képtelen lenne megoldani ezt az óriási feladatot, de szerencsére akad társa bőven. Lárok, rabszolgák, varázslók, görög istenek, állatkák, griffek és még számtalan ember (?) segíti  Leónt a küldetésében. Bizony ez fantasy a legjavából, és talán ezért véreztem el én is olvasás közben. Nagyon nehezen helyezkedem el ilyen környezetben, képtelen vagyok értékelni a fantasy problémamegoldását. Nekem kristálytiszta logika kell, nem szeretem, ha egy probléma megoldására mentőöveket dobnak be. De látom, hogy ez csak minket, a műfajt kevésbé értékelőket zavarja.

Ahrimán ábrázolása

Egyébként a történetnek nagyon szép íve van. A kezdeti, egymást követő feladatmegoldásba hiba csúszik. Szakács Eszter jól átgondolt logikával, ezt a hibát a későbbiekben megoldásnak fogja felhasználtatni okos szereplőivel. De előtte még, ha már a szép ívet dicsértem, az események a kezdeti siker után katasztrófába torkollanak. Olyan mélyre kerül a világ megmentése, hogyha nem látnánk, hogy még csak a könyv felét hagytuk el, már fel is adnánk minden reményünket. Be kell vallanom, hogy ezen a ponton én is megrendültem egy kicsit, és komolyan elgondolkodtam, hány éves gyereknek adnám a kezébe a kötetet. A szerző felhasználva a szereplők korábbi tapasztalatait, egy zseniális csavarral megoldja León helyzetét, és természetesen lehetőséget ad a harc újbóli felvételére. A történet végére szép elvarrt szálakat kapunk, ugyanakkor van lehetőség arra is, hogy a Szelek Tornyának folytatása legyen.

Nagyon igényes, a görög mitológiára épülő fantasy történetet kínál nekünk a szerző. Külön értékelem a magyar vonatkozás belecsempészését. Ha már elmondtam, hogy nem éreztem komfortosan magamat a történetben, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ettől függetlenül bent ragadtam a furcsa világban. Biztosan ismeritek az érzést, hogy már rég letetted a könyvet, de még mindig ott vagy. Nos, valahogy én is így jártam. 

Hozott pontszám: 4 

Szakács Eszter

Dávid Ádám- Millennium Expressz (Trilógia)

Kicsit rendhagyó módon egyszerre három könyvet szeretnék értékelni. Igyekszem spoilerek nélkül megírni az összefoglalót, remélem sikerül!

Szintén a Merítés díj kapcsán, a gyermek és ifjúsági kategóriába tartozó könyvet olvastam. Igazából az idei versenyben a harmadik kötet szerepel, de gondoltam egyet, és mindhárom részt elolvastam. (A könyvtárból úgy is csak együtt lehetett kivenni.)

Az első részben,   A potyautas című kötetben belecsöppenünk az 1896-os évbe. Budapest a millenniumi rendezvényekre készül, lázas forgatagban úszik a város. Kinek is tűnne fel, hogy az Oktogonon egy különös vonat áll meg hirtelen, hogy felkapjon egy bajba jutott lányt, nevezetesen Mattyasovszky Teréziát, Zsolnay Vilmos, pécsi porcelángyáros unokáját. Az említett különleges vonat pedig a Millennium Expressz, mely tulajdonképpen egy árvák vonata, melynek varázslatos vészféke megállítja a vasparipát, ha bajba jutott gyereket észlel. Így kerül a járműre számos kis kópé. A csodamasinán van kórházi szoba, könyvtári vagon, kacatos szerelvény, fiú és lányszobák, tanuló vagon és még számos érdekesség. Már a masiniszta sem egy hétköznapi ember. Ő Kazán, aki ötven éve mást sem csinál csak irányítja az Expresszt és menti a gyerekeket. Segítségére van Lujza mama, aki csodálatos főztjével, és macskagyökér teájával őrzi a harmóniát. Dezső, aki leginkább a rend őre, és Zsiga, aki tizenhárom évvel ezelőtt ide született a vonatra. Ő az egyedüli, aki -Baricco Novecentojához hasonlóan-, soha nem lépett le a fedélzetről.  Az egykorú Teri és Zsiga barátságot kötnek. A lány elmeséli, hogy elrabolták, és a hamarosan átadásra kerülő Millenniumi Kisföldalatti egyik jegypénztárában tartották fogva. Úgy tűnik, hogy ez a banda még mindig követi a lányt, most már a vonatot is, sőt hamarosan egyéb személyes ellentétekre is fény derül. Bejárjuk a világ számos csodálatos helyét, a kostantinápolyi utcákon a vonat ismét hivatásának élve kiszabadít koldulásra ítélt gyerekeket is. Közülük kettő, Suha és Ali a vonaton maradnak. A banditákkal való első szembenézésre is sor kerül Ada-Kaleh-ban, Jókai Senki szigetét ihlette helyen. Az első rész a Városligetben ér véget, amikor az ünnepségen magasba emelkedik Godard kapitány ballonja, magával rántva az Expressz egyik utasát. 

A második részben, A fogoly-ban már két szálon fut a cselekmény. A Millenniumi

vonat az elrabolt gyerek segítségére siet. Útjuk során számos nehézséggel kell szembenézniük. Egyrészt a vonat átszállítása Amerikába hatalmas gondot jelent, másrészt pedig a kiszabadítás okoz nehézséget. A foglyot, s amint az majd kiderül foglyokat a híres illuzionista és szabadulóművész, Houdini és feleségének segítségével sikerül majd menekíteni az Újvilág jelképéből, a Szabadság szobor belsejéből. A menekülés hosszú és izgalmas lesz. Vonat vonat ellen. Egyre nagyobb szerepet kapnak a múlt sérelmei, mint kiderül itt senki nem az, akinek látszik.

Az utazás során megízlelhetjük az első Coca-colát és hamburgert. A csapathoz csatlakozik még néhány ember, akik még inkább "színesítik" a társaságot. A véres tűzharc itt már áldozatot is követel, s akárcsak az első részben itt is kétfelé szakad a banda a könyv végére. Terit magával viszi az a Szike nevű fiú, aki még a történet elején elrabolta, s most ki tudja merre mennek a nagyvilágban?

Teri és Szike teljesen eltűntek. Útjuk a harmadik részben, A tudósítóban a hatalmas orosz birodalomba vezet. Ott most  a Transzszibériai Vasútvonal megépítésének  gigantikus vállalkozása folyik, de egy Halálvonat néven emlegetett jármű is feltűnik, falvakat foszt ki, embereket gyilkol halomba, s mindennek tetejébe, ennek a vonatnak még sín sem kell. Teri fényképező tudománya, ahogy eddig is, most is nagy segítség lesz az igazság felkutatásában. A Millenniumi Expressz ismét lohol a banditák után, de nagyon úgy fest a dolog, hogy a világ egy egész más szegletében vannak. Hogyan lehet napok alatt Indiából Moszkvába jutni? Ebben csak a maharadzsa segíthet. Végre mindenki befut Moszkvába, még II. Miklós cár is, csak az időzítéssel van némi gond. Vagy nincs is olyan nagy baj? 

Mindenki megnyugtatására elmondom, hogy jó ifjúsági regényhez illően, a jó elnyeri jutalmát, a rossz megkapja büntetését.

 Dávid Ádám monumentálisat alkotott, mind térben, mind időben utaztatja olvasóját. Hatalmas mennyiségű tudásanyagot szeretne átadni mindenkinek. Sajnos ez kissé didaktikusra sikerült, nekem felnőtt olvasónak egyáltalán nem simul bele a történetbe. Nem is igazából a személyekkel vagy eseményekkel, hanem a felvezetésükkel van baj. Rengeteg emblematikus személlyel dolgozik. Olyan információk megragadására ad lehetőséget a gyerekek számára, ami tényleg egyedülálló, és ha ennek kapcsán nem jegyzi meg a büdös kölök, ki volt az a Hajós Alfréd, Gárdonyi Géza vagy Stephenson, akkor soha nem is fogja. Minden szempontból ajánlani tudom a trilógiát, de inkább csak tényleg a korosztálynak. Nekem sajnos számos bajom volt vele. 

Minden tiszteletem mellett el kell mondanom, hogy a cselekménybe túl sok mindent akart a szerző belepréselni, a történet emiatt nagyon kapkodós lett, nem adott lehetőséget, hogy átérezzem a hangulatokat. Ráadásul a gyors váltások miatt, többször vissza kellett olvasnom, hogy mi is történt. Ilyen szempontból a második rész vonatos "csata jelenete" nagyon gyenge lett. Nehéz volt elképzelni az egészet. 

Nagy hibájának tartom azt is, hogy nem engedi olvasóját gondolkozni, elméleteket gyártani, minden információt megadott. Ez levon az olvasási élményből. 

Megjegyezném, hogy bármennyire is igaz, hogy a mai gyerekek tudnak annyira angolul, hogy Dávid Ádám által beleszőtt  mondatokat le tudják fordítani, szerintem nem illik legalább lábjegyzetben nem lefordítani a számos angolul elhangzó párbeszédet!

A lábjegyzeteket hiányoltam más helyeken is. Az olvasóra kell bízni, hogy elolvassa vagy sem. Nyugodtan mehetett volna a budapesti Konstantinápolyhoz, Somossy nevéhez, Zsolnayhoz, a muszlim imákhoz, a Szabadság szoborhoz, stb. Azt egyenesen nem is értettem, hogy maradt le a cár nevéről a Romanov név. (3. rész 171. oldal) 

Tudom, hogy a nyelv változik, folyamatosan alakul, és nehéz megtalálni, hogy mi az, ami ma még nem helyes, de holnap már elfogadott lesz. De, amikor egy 12 éves korosztálynak szánt könyvet olvasok, nekem nem fér bele az "az miatt" kifejezés. Pontosan tizenhárom évvel ezelőtt hallottam először ezt, akkor azt gondoltam, hogy az illető olyan tájegységről származik, ahol ez elfogadott. És láss csodát, mára megjelenik az irodalomban is. "Ez miatt, az miatt, ez helyett, az helyett" . Nekem éles fájdalmat okozott. 

Még egy apróság, ami nem is tudom, hogy nem jutott eszébe senkinek, miért nincs a könyvben egy térkép? Melyik vonat merre csalinkázott, hol volt az a híres Vaskapu, Konstantinápoly, Fiume, vagy Amerikán belül a két vonat merre ment, hol voltak jelentősebb állomások?

Vérzik a szívem, hogy ezeket kellett írnom, mert számos érdeme van a könyvnek. Nagyon tetszett maga az ötlet. Egy vonat a realitás és a varázslat határán, ami lehetőséget ad arra, hogy érzékeljük a múlt eseményeit, kézzel foghatóvá teszi Ady Endrét, Hajós Alfrédot, Gárdonyi Gézát (Aki ekkor már nem használt a Ziegler nevet!!!!!), Jules Verne-t, Houdinit és még ki tudja kicsodát, aki nem jut eszembe. Így az olvasásom is hosszabbra nyúlt, mert bizony meg kellett néznem nekem is például a budapesti Konstantinápolyt képekben, vagy II. Miklós beiktatása körüli botrányt, de azt a hírhedt Pokol-körképet is, amit Gárdonyi álmodott meg. Ada-Kaleh-ről nem is olyan régen hallottam, de aki még nem nézett utána az tegye meg, varázslatos. 

Hozott pontszám: 3/4

 

Dávid Ádám az Oktogonon

Kertész Erzsi - A ​küldetés (Panthera 2.)

Nem kis felelősség, hogy mit adjunk manapság gyermekink kezébe. Mik azok az olvasmányok, amik építően  hatnak személyiségük fejlődésében, vagy egyáltalán, mit olvasson ma az ifjúság? A Moly gyermek-és ifjúsági kategóriában is kiosztja az adott évben megjelent könyvek közül a maga úgy nevezett Merítés-díját, ami segít kicsit eligazodni a könyvek rengetegében. Ezt alapos munka előzi meg. Idén én is részt veszek  a könyvek a zsűrizésében, és ennek kapcsán vettem kézbe Kertész Erzsi Panthera sorozatának idén megjelent második kötetét, a Küldetést. 

Azt hiszem azt elmondhatom, hogy nem találkoztam még olyan gyerekkel, aki egy hógömböt nézegetve, ne képzelte volna el, hogy ott bent minden megy a maga rendje s módja szerint. A házban bent ropog a tűz, a gyerekek favonattal játszogatnak, az anya süti az almás pitét, az apa bütykörészik mellettük, s az egész kis kuckót belengi a fahéjas alma illata. Egy kis sziget ez a hófödte világban.
Így aztán senkinek nem lesz nehéz feladat elképzelni azt, hogy ez a mese egy hógömb belsejében kezdődik, egy hegyen, a Panthera-n, illetve benne. Mint a legtöbb világban, itt is két ellentétes erő feszül egymásnak, az inspirátorok,és a szabotőrök akarata. Az inspirátorok feladata, hogy az emberek világában teljesítsenek szolgálatot, jó ötleteikkel új találmányok felé ösztökéljék őket. A szabotőröknek pedig meg kell akadályozni a feladat végrehajtását.
A következő küldetést Jácintnak kell végrehajtania, aki a történet elején egy forrófejű gyermek. Pedig most nem egy egyszerű feladatról lesz szó, hiszen csak az imént derült ki, hogy nagy valószínűséggel egész csodálatos világukat lekicsinyítették, és egy hógömbbe zárták. Jácint nem egyedül indul útnak, hanem kivételesen kap maga mellé két, azaz három segítőt is. Rozi nénit, aki az emberek világából ragadt itt a sorozat első kötetéből, Mihályt, aki ugyan nem inspirátor, de őrzői feladattal bír, és egy kutyának nevelt vadsakált, Pajkost.
Az ő csodálatos kalandjukról szól ez a könyv.
Az elején kicsit izgultam, mert a rövid fejezetek különböző oldalról indulnak. Egy szál, ami Jácint cselekedeteit mutatja, egy, ami a szabotőrök felől közelít, egy, ami a hegy tetejéről, Mihálytól. Szerencsére ezek a vonulatok szépen összedolgozódnak, nem jelenthetnek nagy gondot az ifjú olvasóknak sem. A történet szépen csordogál a maga medrében, a csapat sorra oldja meg a kihívásokat, már hátra is dőlhetnénk a karosszékünkben, amikor
izgalmas csavarral kell szembenéznünk. A történet a végére sem laposodik el, minden szál megnyugtatóan el lesz dolgozva, miközben mindannyian tudjuk, hogy folyt.köv.

Érdemes elolvasni a sorozat első kötetét is, de igazából anélkül is érthető. Sőt, azt is el tudom képzelni, hogy a Küldetés után jön meg az ihlet a Hógömb fogságában részhez. 

A könyv elsősorban a 9 éves korosztályt célozza meg. Az illusztrációk kedvesen illeszkednek a történetbe, a kötet mind betűméretében, mind kézbevehetőség szempontjából a korosztálynak megfelelő.

Természetesen túl az izgalmas küldetésen, ott lapul a sorok között a gyermekeket érintő egyéb kérdések is, a  "-Kiben bízhatok meg?, -Szabad-e csalnom?, Milyen egy vezető? " Mindezekhez társul a barátság, az egyéni feladatok becsületes elvégzése, és az apró jelek felismerése, ami a későbbiekben segíthet a világban történő eligazodásban. És ahogy mondtam, lapul. Semmi erőszakos szándék, puhán simul az érték a kalandokba.

Hozott pontszám: 4/5

 Kertész Erzsi

 Illusztrálta: Bernát Barbara