Schutti, Carolina - Mezitláb a selymes fűben

Ugye milyen gyönyörű cím? Szerintem azért olvastam el ezt a könyvet, mert megfogott a címe. Aztán a fülszövege, ami a szó klasszikus értelmében nem is igazi fülszöveg. Rá is kerestem, hogy mit nevezünk fülszövegnek. Elvileg ismertető szöveg, mely a könyv tartalmát foglalja össze. Nos, ez esetben csak egy rövid idézetet tartalmaz a fülszöveg:

"A kertben csak menta, kamilla, snidling és kapor termett. A fű szurkálta a meztelen talpunkat, de puha füvet el se tudtam volna képzelni. Már nem. Kiskoromban biztosan futkároztam puha füvön, legalább egyszer, mert évekkel később kaptam a nagynénémtől egy fotót, amin az anyámmal állunk egy parkban. Rövid, fehér, hímzett virágos ruha van rajtam, a gallérja kézzel beszegve. Az anyám fogta a kezemet, a kamerába mosolygott, és nem bírt egy helyben maradni a fotó kedvéért, a karja életlen lett, akárcsak az arca. Mezítláb álltunk a füvön, bizonytalannak látszottam, a szemem tágra nyílt, a számat eltátottam."

Ezek után kit fogott meg a könyv? 

Hozzáadom a magam pár gondolatát, hátha, hátha...

Carolina Schutti Innsbruckban született osztrák írónő, és 2015-ben ezért a könyvéért elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját,, melyet 2009-óta évente ítélnek oda a legtehetségesebb kortárs íróknak. A kötete az Európa női szemmel című sorozat részeként jelent meg. 

Kicsi könyv, rövid fejezetekkel, mozaikos felépítéssel. Egy kicsi lánnyal találkozunk a történet elején, Majával, aki rögtön a matrjoska babáiról kezd mesélni, meg a néniről, akinél lakik. Hogy hol él, nem tudni. Csak azt sejthetjük, hogy életének első évében értette a belorusz nyelvet, a lengyelt is tudja valahonnan, vagy csak érti, de nem tudja. Ködös minden, mint egy gyermek fejében az emlékek. Ebből az emlékkupacból emelkednek ki azok a foszlányok, amit a kislány megoszt velünk. Leginkább arról, hogy hol élt, mivel játszott, ki volt a barátnője és ki volt Marek. 

Homályos epizódok váltakoznak a kötetben, mégis összességében egy nagyon is tömör és kifejező szöveggel van dolgunk. A gyökértelenség keserű ízével a szájban keresi hovatartozását Maja. Nincs ugyan kimondva, de lehet érezni, hogy traumatizált gyermekkora lehetett. Anyja - apja eltűnik, majd felbukkan, nagynénje neveli, de nem árul el semmit a múltjukból, egy gyermekotthon képei is felvillannak. Minden olyan súlyos ebben a selymes fűben. 

Hét fejezet és alig száz oldal alatt Maja  már össze is kapart minden elmondhatót magáról. Kezében gyermekével, a vonaton ülve úgy tűnik, mintha célja felé haladna végre.
A könyvben mindvégig megjelenő matrjoska babák szimbóluma számomra a magunkról lefejthető rétegeket jelenítették meg. A kislány is mindig azt gondolta, hogy legkisebb figurát is ki lehet nyitni. Végül azért "kivettek a legkisebb babát, gyengéden a tenyerembe fektettem, ringattam, és bámultam, milyen felnőttesen néz ki. "

Kedvencemmé vált ez a könyv, amint befejeztem máris visszalapoztam az elejére.

Hozott pontszám: 5* (kedvenc lett)



"Ne gondold, hogy ostobaság egész nap a vonaton ülni, csak hogy megkeress egy házat, ami talán már nem is áll. Látnom kell mindent, mindent, amit az anyám látott, érezni szeretném, milyen hosszú ez az út, hallani szeretném, ahogy megváltozik a hangok szövedéke a vagonban, mikor átrobok a különféle országokon. Anja mellettem alszik, fogom a kezét.
Sírtam, amikor felhívtál a születésnapomon. Olyan közel volt a hangod, és tudtam, hogy csak fel kéne ülnöm a buszra, és pár óra alatt nálad lehetnék. Tudni, hogy gondolsz rám, hogy nem adtad fel a reményt. És megint ez a mondat, vigyázz magadra! A legszebb mondat a világon. Halk mondat, fülelni kell rá, aztán szétárad, hullámzik, cseng-bong, olyan sok bizalom van benne, és több szeretet, mint ami a szeretet szóba belefér." (101. oldal)

  (És ezt itt most a reklám helye, nézzétek meg, mennyiért lehet most hozzájutni:  EUROPE FROM FEMALE PERSPECTIVE)
  

Carolina Schutti

Rakovszky Zsuzsa - Célia

 "Persze megértem: nehéz dolog minden vélt bizonyosságunkat állandóan mérlegre tenni…mert bizonyosságaink általában érzelmi természetűek, és érzelmi igényeinkből táplálkoznak, és fájdalmas dolog alávetni őket az eszünk kontrolljának…ha viszont nem így teszünk, az méltatlan dolog, és veszélyes is…mert mi van akkor, ha mégsem sikerült megszakítanod, minden kapcsolatot a külvilággal, mit szándékozol tenni azokkal az emberekkel, akik mást gondolnak, mint te?
Először csak gyűlölöd őket, aztán legszívesebben megölnéd…mert úgy érzed, nem is az állítólagos meggyőződésedet vonják kétségbe, hanem téged magadat, az egész életed érvényességét."

Utána akartam olvasni, hogy megtudjak valamit, bármit, ami segít elhelyezni ezt a könyvet, de aztán teljesen elfelejtődött. Így most vagyok, ahol voltam.
Széttárom kezeimet...

Úgy gondolom, persze lehet, hogy rosszul, hogy amikor valaki írni akar egy könyvet, akkor szétveti mellét a közölni vágyás. Egy téma, egy figura, egy sors, amit mindenkinek meg kéne ismernie. (B variációra, anyagi tőke, most ne is gondoljunk!)
De ebben a könyvben ezzel nem találkoztam. Ami nem jelenti azt, hogy rossz lenne, csak épp ezt a kicsit lagymatag, mai valóságot tükrözi vissza.
A történetet elbeszélő Ádám  tompán, minden mindegy módon éli a hétköznapjait, angolórákat ad, közben írja a könyvét, -amiről persze semmit nem tudunk meg, mert az is olyan, tökmindegy-, amikor váratlanul felmerül annak a valószínűsége, hogy van egy lánya, Célia. Addig nincs is ezzel sok gond, amíg a lány kamaszkora lázongásában fel nem rúgja az anya által közvetített értékrendet. Ez pedig a szellemi szabadságon és kötetlenségen alapul. Célia viszont abbahagyja az egyetemet, nem kell neki több értelmi táplálék, önrendelkezését sutba vágva egy szektához akar csatlakozni. Olyan lehet ez, mint amikor a hippi szülők gyereke a „mekiben” hamburgerezik és kólát szürcsöl.
A nagy szabadságra nevelő anyának szembesülnie kell azzal, hogy milyen kispolgári is valójában, és mennyire konvencionálisan gondolkozik.
Ugyanakkor több szempontból is ez egy jól felépített korrajz, mely visszatükrözi egyrészt a csonka családok erőviszonyait, valamint azt a „spirituális szellemi igényt”, amit ma tapasztalunk, és amelyek a horoszkópok, családállítások, skype-n üzengető halottlátók és a szekták világa. Valamint kitűnően ábrázolja azt, a mai társadalomban is megtalálható réteget, akik csak úgy beleélik magukat a világba, minden nagyobb cél nélkül.
A Célia valósághűen vonzza be látókörünkbe a mai magyar valóságnak egy létező szegmensét, s nem kell csodálkozni azon, hogy ez nem tetszik nekünk, és nem tudunk figuráival azonosulni.

 

Rakovszky Zsuzsa

Hozott pontszám: 4