2021. április 21., szerda

König, Oliver - Schattenhofer, Karl - Bevezetés a csoportdinamikába

A legtöbben életünk mindennapjait csoportos formában éljük, még ha nem is tudatosítjuk ezt magunkban. Három éve voltam egy oktatáson, ami a munkámhoz kapcsolódóan a csoportozásról szólt, és ott hangzott el  egy kérdés, hogy körülbelül hány csapatnak voltál tagja valaha? Semmiféle más információt nem adtak a kérdéshez, mindenki értelmezte, ahogy tudta, és csak egy számot kellett leírni. Jellemzően  10 és 30 közötti számok szerepeltek a válaszokban, néhány elvetemült 60-as szám is szerepelt -gondolom tanárok lehettek, akik az osztályaikat is belevették. A saját számomra pontosan nem emlékszem, de tudom, hogy valami olyasmit írtam, hogy 3000. A kérdés alapvetően arra ment rá, hogy mindenki egyedien értelmezi, hogy mit nevezünk csoportnak. 

Körülbelül erről az alfa pontról és kérdésről indítja gondolatmenetét Oliver König és Karl Schattenhofer. Milyen jellemzői vannak egy csoportnak, mi tarthatja őket össze, milyen típusú kisközösségek léteznek? Aki azt gondolja, hogy csupa triviális dologról van szó, az nem téved ugyan, de ennek áttekintése sok részletet letisztáz az ember fejében. Mindannyian megéltük azt, hogy tagjai vagyunk egy kötelező csoportnak (például az iskolai osztályunk) és remélhetően azt is, hogy olyan csoportnak is tagjai vagyunk, amit szabad akaratunkból választottunk, bármikor elhagyhatjuk. Ha a tömeg és csőcselék kategóriától eltávolodunk, és maradunk a szerzőpáros által felvetett klasszikus értelemben használt csoport fogalmánál, akkor minden különbözőség ellenére, elég sok hasonlóságot is találunk ezeknél a közösségeknél. Ezekről a közös metszetekről olvashatunk a második fejezetben, ahol egy érzékletes példával, a "jéghegy-modellel" találkozhatunk. 

"Hétköznapjainkban gyakran azt tapasztaljuk, hogy a csoportokban igazából másról van szó, mint ami látszik, vagy hallatszik. Ez nem azért van így, mert a csoport tagjai el szeretnék titkolni azt, hogy számukra mi az igazán fontos, hanem azért, mert több ember összjátékának ilyen a dinamikája. Ahhoz, hogy jobban le tudjuk írni mi is játszódik le egy csoportban az ügyeken túl, bevezetnénk a „jéghegy” metaforát. A jéghegy egy hetede látszik ki a vízből, hat hetede rejtve marad. Ez a felszín alatti hatalmas láthatatlan, látens tömeg határozza meg miként is viselkedik a jéghegy látható csúcsa."

Minden részletességet mellőzve elárulom, hogy négy nagy dimenzióban vizsgálhatjuk meg a csoportokat, a látható tárgyi síkban, és ahogy csökken a kommunikálhatóság a környezet felé, a következő alsóbb, de ugyanakkor nagyon fontos szintekkel találkozunk: kapcsolati sík, pszichodinamikai sík végül a legmélyén a gyökérkonfliktusok. Bár árulkodóak a kifejezések, azért ne vonjunk le messzemenő következtetéseket csupán ezekből, mert a ragyogó kifejtésben sokrétű választ kapunk ezekre a vertikális rétegződésekre. 

A csoportok dinamikájában fontos szerepet játszik az odatartozás, a hatalom és az intimitás. Ezek sem ismeretlen jelenségek senki számára, de talán kevésbé tudatosította magában az ember, pedig  megértésük sokat segíthet abban, hogy rájöjjünk mi zajlik körülöttünk egy teamben, egy lakóközösségben, a munkahelyünkön vagy akár a baráti társaságunkban. Nekem legtöbbet a munkahelyi viszonyok megértésében segített ez a rész, ahol talán sokan érezzük azt, hogy tagjai vagyunk egy csoportnak, de mintha nem lenne semmi befolyásunk a dolgok alakulására. Itt lesz nagy jelentősége a következő fejezetben tárgyalt szerepeknek, illetve normáknak. 

Gyakran érezhetjük azt, hogy semmi nem változik a csapatban. A hatodik fejezet a csoportfolyamatokat vizsgálja meg. A különböző elméletek ismertetése nagyon hasznos, de megértem, ha a laikus olvasónak itt megszólal a vészcsengő, hogy túl lexikális. Szerintem megéri venni a fáradságot és átrágni magunkat ezen, mert ismét csak azt mondhatom, a szerzők olyan igazságokra világítanak rá, amivel kapcsolatban voltak már eddig is tapasztalataink. Aki csoportdinamikával foglalkozik behatóbban,  az szinte azonnal találkozni fog Kurt Lewin nevével, akinek vizsgálatai itt is megjelennek. 

A továbbiakban szó lesz a csoportdinamikai munka alapelveiről, a tréner szerepéről, kompetenciákról, melyek megléte sokat segíthet a csoportmunkában és képzési lehetőségekről. A zárószó pedig leírja, hogy a kötetben bemutatott,  úgynevezett T-csoport hogyan és hol működik Magyarországon, milyen tapasztalatokkal rendelkezik, kit lehet keresni annak, aki képződne. Olvasás után és is rákerestem ezekre a lehetőségekre, amit találtam, annak alapján bátran ajánlom, én is belevágnék egy ilyenbe, hiszen van hova fejlődni. 

Kiknek ajánlom mégis a kötetet? Ha munkámból adódóan nem foglalkoznék csoportokkal, akkor is azt gondolom, hogy nagyon hasznos lett volna elolvasnom. Életünk során jó pár sebet szedtünk már össze a különböző csoportokban megtapasztalt élményeink kapcsán, talán most lehetőség van arra, hogy megértsük a nagy miérteket. Természetesen ez a rövid kötet nem beszél mindenről, hiszen a cím is csak azt ígéri, bevezet a témába. Orvoslásról, javításokról például nincs benne szó. A változó csoportjelenségekről, a közösen megélt veszteségekről, a csoport vezetőinek kényszerű váltásai okozta átalakulásról szintén nem olvashatunk. De a leírtak nagyon hasznosak lehetnek pedagógusoknak, vezetőknek, szupervízoroknak, coach-oknak, szociális munkásoknak és bárkinek, aki csoportokkal szeretne foglalkozni vagy meg akarja érteni, milyen törvényszerűségekkel kell számolnia majd munkája során.

Alapos, közérthető és tudatformáló hatású kiadvány. 

Hozott pontszám: 5 

 

"A csoportban zajló önmegtapasztalás azt jelenti, hogy olyan oldalamat is felfedezhetem és megérthetem, amelyekről addig nem volt sejtésem, és amelyeket így nem is tudtam alkalmazni kapcsolataimban és élethelyzeteimben."

 

"A csoportok fejlődését többé-kevésbé kifejezetten az ember individuális fejlődésével hasonlítják össze. Ezek szerint a csoportok ugyanúgy fejlődnek, mint az ember, és fejlődésük minden lépcsőfokán az épp ott tipikus konfliktusokkal és problémákkal kell megküzdeniük, és ha nem birkóznak meg ezekkel, az korlátozza vagy akár lehetetlenné is teszi további útjukat."

 

"Önmagunkon is, társas környezetünkön is csak nehézkesen veszünk észre változásokat, mert észlelésünk folyamatosságra és állandóságra van beállítva. Ezért a változást inkább a szokásostól eltérő nyugtalanító kizökkenésnek vesszük, nem pedig a korábbiak (tovább)fejlődésének."

2021. április 18., vasárnap

Acsai Roland - Regény a csodaszarvasról

Az elmúlt években szorgalmasan olvastam a gyermek és ifjúsági kategóriába tartozó kortárs magyar írók szerzeményeit. Tavaly egyéb elfoglaltságaim miatt lassítani kellett a tempón és szűkíteni a könyvek listáját, így sajnos jóval kevesebb történettel ismerkedtem meg. De a csodaszarvas regéjének témája olyan hívószó nálam, aminek nehezen tudok ellenállni. Kíváncsi voltam, hogyan közelít a közkedvelt, meseszerű regéhez Acsai Roland, mi az, amivel többet vagy mást kínált és egyáltalán kit választott célközönségének? 

Arany János volt az, aki először ismertette meg velem Hunor és Magor kalandját a Rege a csodaszarvasról című verses eredetmondájában. A dallamos sorok a mai napig fülembe csengenek, pergő eseményeit szemem előtt látom. Acsai Roland picit mélyebbre próbált menni akkor, amikor  korunk egyik kisdiákjának életébe igyekezett beoltani ezt az ősi regét, és egy álomszerű időutazás segítségével felállította a mondát. 

Magor egy iskolai kiránduláson leszakad osztályától, az erdőben reked és egy kisebb baleset miatt lezuhan egy sziklaperemről. Ekkor veszi kezdetét egy furcsa álom vagy valóság? Csodaszarvassal, táltosokkal, ördögfiókákkal és egy sárkánnyal. De mindenképp egy olyan világgal, ahol még létezett az átjárhatóság a föld, az ég és az alvilág között. A testvérpár Hunor és Magor összetűzésbe kerülnek féltestvérükkel, Köménnyel. Tettük következményeként menekülniük kell, hátra hagyva szeretett apjukat, Nimródot és édesanyjukat, Enéh-t. Útjukat a helyi táltos szép reményű jóslata vezérli, ami szerint találnak maguknak egy új hazát, lesz szép földjük és párjuk is. A végeláthatatlan erdőkben egy szarvastehén, egy csodaszarvas az iránytűjük. Először üldözik, majd inkább követik őt, mert rájönnek, hogy az állat segíteni akarja őket. Az út egyetlen része sem egyszerű, számos próbát kell kiállniuk. A kihívásokkal való megküzdés fokozatosan férfivé érleli a fiúkat. 

A csodaszarvas történetének regényes kibontása minden korcsoport számára érdekes vállalkozás lehet. A szerző ebben a kötetben a kisiskolás korosztályt célozta meg. A cselekmény egyszerű levezetésű, jól követhető. A karakterek ábrázolása nem túl mély vagy részletes, mégis ad annyi képet, mely segítségével az olvasó megalkothatja a kicsit saját, mégis kicsit tipikus főhőseit. A cselekmény beindítója az örökzöld téma, a testvérféltékenység szintén a kisdiákok érzékenységéhez igazodik, szerintem átérezhető számukra a helyzet, amibe a mondai testvérpár keveredett. A történet lényeges mondandója a bátorság, tisztesség és tisztelet csokrába rendezhető, ami szintén jó táptalaja a 6-11 éves gyerekek etikai fejlődésének. Az ősi rege mesés elemekkel való kiegészítése még plasztikusabbá teszi azt az erkölcsi küzdelmet, melyet a főhősöknek meg kell harcolni. Igazából ezáltal át is helyeződött a nagy összecsapás ábrázolása a jelképes alakok világába. Én itt egy picit több krízist, vagy erőteljesebb viaskodást is helyénvalónak éreztem volna, kicsit kimaradt nekem az izgalom. Viszont Hunor és Magor jellemfejlődése jó igazolás arra, hogy a küzdelem, bátorság és felelősségvállalás meghozza méltó gyümölcsét. 

A szépséges természeti képek harmóniájába beoltott modern szál, korunk ifjú olvasóit is elvarázsolják talán, és akárcsak Magor, elhagyják egy időre mobiltelefonjukat, hogy egy izgalmas kalandban vegyenek részt, medvével, farkassal vagy sólyommal. A humorral átszőtt történet alkalmas lehet a magyarok ősi mítoszának megismerésére, ezért jó szívvel ajánlom a regényt már a nagycsoportos óvodás kortól. A folytatásos történetek olvasását egy ilyen korú gyerek nagyon élvezi. Amíg a szülő olvas, addig a gyerkőc elmélázhat Bölecz Lilla finom vonalvezetésű, fekete-fehér illusztrációi felett.

Hozott pontszám: 4,5

Acsai Roland
fotó: Bach Máté

"A csodaszarvas az a vad, amit a legkönnyebb követni, de a legnehezebb elejteni."

"Ha az ember még jobban hallgatózott, már olyan zajokat is meghallott, amiket fizikailag képtelenség. A fű növésének dalolását, a fák derekának ropogását, a madárfiókák pihegését, a föld szívének dobogását és az ég sóhajtását."

 "Anyó egy rozoga, fából készült viskóban lakott, amit még az ördögök ácsoltak neki, és ez meg is látszott rajta. A kunyhó egy apró tavacska mellett állt, amit békalencse és békanyál fedett. A vasorrú bába egyébként csak azért költözött a tó mellé, mert ez volt a legideálisabb hely a békája számára. Ő maga nem kedvelte a vizet, mert az orra berozsdásodott tőle."

"Én még fiatal vagyok(…) Atya sem akarok még lenni, nemhogy ős!"

 




2021. április 7., szerda

Halász Rita - Mély levegő

Egy szuszra, mondhatni egyetlen nagyobb lélegzetre olvastam végig Halász Rita első regényét. Nem is csodálkozom, hiszem a harmincas éveiben járó Vera élete egy igen feszültségekkel terhelt szakaszba jutott. Egy szívvel-lélekkel küzd az olvasó a főhőssel, hogy sikerüljön ebből a helyzetből valahogy kikerülnie. A kétgyermekes családanya házasságon belüli társkapcsolati erőszak áldozata. Férje, a valaha imádott Péter szóbeli bántalmazások hosszú sora után tettlegességre vetemedik. Vera gyermekeivel együtt elköltözik otthonról, először párterápiával próbálja megmenteni házasságát, annak sikertelensége után a válás mellett dönt.
Sajnos csöppet sem új keletű a párkapcsolati erőszak témája az életben és az irodalomban. Egy olyan komplex problémahalmazról van itt szó, aminek megértésére azt hiszem jobb, ha nem is vállalkozunk. Egész egyszerűen, csak át kell adni magunkat a témának. Ahány eset annyiféle megközelítés, és ezek mind egyenként adnak hozzá valamit az egészhez. Halász Rita megközelítése nagyon elfogadható volt számomra. Ez a laza, szinte szerkesztetlen regény, mint egy mese folyt ki a történetet mesélő Vera szájából. Olyan széteső, mint maga a főszereplő. Ez számomra a mocsár állapota, a mocsár regénye. Alapvetően, mindvégig jelen van benne a víz elem. Szétcsúszó emberek, zavaros érzelmek, melynek szerkezetileg  kitűnő megjelenítői az egymásba fonódó párbeszédek például. Ez a káosz állapota, a mocsáré, melyben jelen van egy pusztuló, elemeire bomló élet, s mellette az ikrákban lapuló új létezés csírája. Itt szó sem lehet mélyülésről. Vera az óceánt még csak kívülről látja. Feje felett összecsapnak a hullámok, összeroppan, nem bírja vinni a terheket. Ő nem így képzelte az életet. Próbált megfelelni annak az elvárásnak, ami a házasság intézményével jár. Az anya, aki feladja művészi karrierjét, a feleség, aki főz és ellátja gyermekeit, megfelel férje igényeinek. De nem megy. Férje folyamatos elégedetlenségével kell szembesülnie, örökös frusztráltság mindkettejük élete. Olyat hoznak ki egymásból, amit egyikőjük sem akart. Mit csináljon az az ember, aki elvesztette hangját a házasságban? Valaha csodás összecsengésben éltek, tele gyönyörű vágyakkal és reményekkel. De nem szabadna az embernek odaadni a hangját semmiért, hangzik el Vera szájából a mondat, amikor a Kis hableány történetét meséli gyerekeinek. És mit csinál a férj, aki életét szintén csak a hiány oldalról látja? 
Vergődnek és ficánkolnak mindketten ebben a megrekedt tócsában, a házasságban, ahol elfogyott a levegő.

Sem Vera, sem Péter nem képes észszerűen  dönteni. Vera a férfiakban látja a menekülés lehetőségét, hajdani iskoláskori szerelménél, Ivánnál próbálkozik, de nem állnak egy oldalon. Majd Márkhoz kapcsolódik, de a függőség sem jelenthet megoldást ebben a helyzetben. A folyamatos kábulat, a gyors megoldás nem vezetheti ki a nőt élete válságából. Gyönyörűen fogalmazza meg a regény közepén, "...mégis kire haragszol? Kit rugdosol a földön eszméletlenre? Megnézem jobban, azt látom, saját magamat." Igazi, hús-vér szereplőket állít elénk a szerző, minden gyarlóságukkal és valaha volt tiszta reményükkel. Ettől képes még inkább bevonódni az olvasó, ezek az esendőségek olyan ismerősek.

Érdekes volt ez a 2020-as év, sok új női szerző hallatta hangját, párat olvashattam is belőlük. Szép ez a sokszínűség, a megjelenő érdekes megközelítések. Vera sem egy tipikus női karakter. Amellett, hogy a regényben intenzív hatású a bántalmazás témája, észrevehetjük az egyéniség visszaszerzésére irányuló törekvéseket, és ez ad a történetnek egy ellentétes hatású csavart, és ez jó. Vera az a nő, aki bár édesanya, de nem tudja átadni magát az anyai érzéseknek, nem képes meghozni az elvárható áldozatot a gyerekeiért, nem tud és nem szeret főzni. Arcunkba ordít a kérdés, hogy ettől már rossz anya lenne? Péter alkalmasabb szülő vajon? Ilyen tekintetben is számos kérdést súrol a regény. Ez az egyetlen fájó pont nekem is, hogy csak súrol. Ugyanakkor megértem, hogy óvatos ez a születőben lévő hang, hisz maga sem tudja, hogy megtörtént ez az egész valójában, vagy csak Vera fejében játszódott le? Kell-e, lehet-e bűnöst keresni a zátonyra futott kapcsolatokban? Futunk vagy úszunk, evezünk és beborulunk, kapkodjuk a levegőt. De leginkább keressük azt, ami segít kiereszteni saját hangunkat. 

Hozott pontszám: 4 

 

Halász Rita
Fotó: Máté Péter/Jelenkor Kiadó

 "Ott a kérdés, hogyan engedhettem ezt meg. Hogy nem vettem észre? Ez a legrosszabb. Az érzés, ha arra az emberre gondolok, aki lettem mellette. Egy szomorú, fakó arcú nő. Akinek nincs önbizalma, azt sem tudja, mit akar az élettől."

 

"Mire gondolsz, kérdez vissza Andi. Az óceánra. Olyan hívogató tud lenni. Gyere be, látod, nyugodt vagyok és kellemes, nézd csak meg, mindenem sima, mire én, miért ne ússzak egyet. És mész egyre beljebb, mert végig azt suttogja, ugye, milyen lágy a tapintásom, ugye, milyen szép vagyok, itt a legjobb, de kifelé már nehezen enged. Tudni kell nemet mondani, különben nincs sok esélyed, válaszolja Andi."