Hogy is felejtkezhettem meg az én drága Ambrózy bárómról!
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei sorozatának befejező részét, a negyedik kötetet olvastam még a héten. A válasz a kérdésre, hogy miért is feledkeztem el mesélni róla azt hiszen egyszerű: Csalódtam.
Böszörményi Gyulát az egyik legkülönlegesebb hangú kortárs magyar írónak tartom, aki nem csak tehetségesen kanyarítja történeteit, de szívét-lelkét beleteszi írásaiba. Az Ambrózy sorozat történetei a századfordulós Magyarországon játszódnak -na jó, többé- kevésbé-, és a monarchiabeli békeidők romantikáját elevenítik fel. A gazdagon burjánzó és szerteszét ágazó regény központi figurája egy titokzatos férfi, a kissé zord természetű, de pengeéles eszű Báró Sédeni-Ambrózy Richárd Lajos Gobert. Az előző kötetekből megtudhattuk, hogy a férfi testesíti meg az első magánnyomozót az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből. Rendkívüli megfigyelőképesség, vakmerő ötletek, az alvilági mélységekig hatoló kapcsolatrendszer segíti munkáját. Az első könyvben megismertük Hangay Emíliát, azaz Milit, aki Marosvásárhelyről érkezett a fővárosba, hogy eltűnt nővérét felkutassa. A mindössze tizenhat esztendős, talpraesett lány rögtön egy gyilkosság kellős közepébe csöppen. Így ismerkedik meg a báróval, aki a rendőrség munkáját segítve botlik a cserfes lányba.
Köteteken keresztül nyomozgathatunk a párral, egyre másra derülnek ki a titkok, de úgy tűnik ennek soha nincs vége, mert megoldásra váró rejtély mindig akad.
Többek közt nem tudjuk, hogy mi volt az a végzetes baleset, aminek következtében Ambrózy Richárd elvesztette bal karját? Miért nem beszél róla senki? Milyen sebeket hordoz magában, mit takargat nyers viselkedése? De megoldásra vár az is, hogy ki az az ismeretlen, magát Wär-nek nevező alak, aki fenyegető leveleket ír hol a bárónak, hol Milinek?
Végre mindenki fellélegezhet, mert a Nász és tébolyban az író kiteríti lapjait, felfedi az összes titok magyarázatát. Én mégis csalódott vagyok.
Nem ezek a válaszok lomboztak le, azok teljesen rendben vannak, csak valahogy elfogyott számomra az érzelmi lendület. Az egymás iránt gyöngéd szerelemmel viseltető pár folytonos viaskodása elfárasztott. Hogy lehetséges az, hogy ha valakik szeretik egymást, akkor soha meg sem rándul egyetlen arcizmuk sem, ki sem buggyan egyetlen könnycseppjük sem, amikor a másik bántja őket? Hogy lehetséges az, hogy amíg nem üvöltik egymás arcába, rá sem jönnek, hogy szeretik egymást? Lehet, hogy van ilyen, lehet, hogy a nemesi osztály nélkülözte a lelki finomságnak eme radarjait, de nekem ez így kevés volt. Nem érintett meg.
Pedig a szerző nagyon jól, erős érzelmi felütéssel kezdett. Tanán voltunk, a család vidéki birtokán, ahol az ifjú báró elvesztette édesapját. Majd beleőrült a fájdalomba, sebzett vadkén tombolt, önpusztító tivornyákba, öngyilkos cselekedetekbe vetette magát. Ezek a múltban, az 1893-as évben játszódó részek, majd ugrunk a jelenbe, 1901-be, ahol azok a bizonyos fenyegető levelek érkeznek Wär-tól, aki nem kevesebbet követel, mint hogy Mili és Richárd házasodjanak össze.
Azt gondolják, hogy a látszat esküvővel végre elnémíthatják Wärt, de nem. A helyzet egyre durvább, és el kell árulnom, hogy értetlenségük emberek életébe kerülhet. Lassan bogozódnak a szálak, s végül Milinek egyedül kell megküzdenie a démonnal.
Persze nincs azért olyan egyedül, hiszen mellette áll az előző részekből jól ismert tündéri teremtés, Rück Márika, valamint a kor ünnepelt írónője, a szabados életet élő Erdős Renée barátnő is.
A Böszörményi Gyulától jól megszokott stílusban, tökéletes korrajzba ágyazva, az utolsó szereplő sétapálcájának gombjának korhűségét megőrizve ringatózhatunk a történetben. Ez az alaposság szinte utánozhatatlan, újból és újból rabul ejt engem.
Őszintén ajánlom mindenkinek a sorozatot! Azt látom, hogy férfiak, nők egyaránt olvassák és élvezik, a fiatalabb korosztálytól egészen az érettebb korig. 13-14 éves kortól már bátran ajánlom.
Kedvencem marad a második kötet, a Rudnay-gyilkosságok, ahol a Tabán hajdan volt alvilágában bolyonghatunk, miközben szeretett bárónk a Magyar utca 20-ban múlatta idejét.
Most pedig gyorsan előkapok egy ragtapaszt. Mindegy, csak szerelmes történet legyen.
Hozott pontszám: 4
 |
| Böszörményi Gyula |
