Schutti, Carolina - Mezitláb a selymes fűben

Ugye milyen gyönyörű cím? Szerintem azért olvastam el ezt a könyvet, mert megfogott a címe. Aztán a fülszövege, ami a szó klasszikus értelmében nem is igazi fülszöveg. Rá is kerestem, hogy mit nevezünk fülszövegnek. Elvileg ismertető szöveg, mely a könyv tartalmát foglalja össze. Nos, ez esetben csak egy rövid idézetet tartalmaz a fülszöveg:

"A kertben csak menta, kamilla, snidling és kapor termett. A fű szurkálta a meztelen talpunkat, de puha füvet el se tudtam volna képzelni. Már nem. Kiskoromban biztosan futkároztam puha füvön, legalább egyszer, mert évekkel később kaptam a nagynénémtől egy fotót, amin az anyámmal állunk egy parkban. Rövid, fehér, hímzett virágos ruha van rajtam, a gallérja kézzel beszegve. Az anyám fogta a kezemet, a kamerába mosolygott, és nem bírt egy helyben maradni a fotó kedvéért, a karja életlen lett, akárcsak az arca. Mezítláb álltunk a füvön, bizonytalannak látszottam, a szemem tágra nyílt, a számat eltátottam."

Ezek után kit fogott meg a könyv? 

Hozzáadom a magam pár gondolatát, hátha, hátha...

Carolina Schutti Innsbruckban született osztrák írónő, és 2015-ben ezért a könyvéért elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját,, melyet 2009-óta évente ítélnek oda a legtehetségesebb kortárs íróknak. A kötete az Európa női szemmel című sorozat részeként jelent meg. 

Kicsi könyv, rövid fejezetekkel, mozaikos felépítéssel. Egy kicsi lánnyal találkozunk a történet elején, Majával, aki rögtön a matrjoska babáiról kezd mesélni, meg a néniről, akinél lakik. Hogy hol él, nem tudni. Csak azt sejthetjük, hogy életének első évében értette a belorusz nyelvet, a lengyelt is tudja valahonnan, vagy csak érti, de nem tudja. Ködös minden, mint egy gyermek fejében az emlékek. Ebből az emlékkupacból emelkednek ki azok a foszlányok, amit a kislány megoszt velünk. Leginkább arról, hogy hol élt, mivel játszott, ki volt a barátnője és ki volt Marek. 

Homályos epizódok váltakoznak a kötetben, mégis összességében egy nagyon is tömör és kifejező szöveggel van dolgunk. A gyökértelenség keserű ízével a szájban keresi hovatartozását Maja. Nincs ugyan kimondva, de lehet érezni, hogy traumatizált gyermekkora lehetett. Anyja - apja eltűnik, majd felbukkan, nagynénje neveli, de nem árul el semmit a múltjukból, egy gyermekotthon képei is felvillannak. Minden olyan súlyos ebben a selymes fűben. 

Hét fejezet és alig száz oldal alatt Maja  már össze is kapart minden elmondhatót magáról. Kezében gyermekével, a vonaton ülve úgy tűnik, mintha célja felé haladna végre.
A könyvben mindvégig megjelenő matrjoska babák szimbóluma számomra a magunkról lefejthető rétegeket jelenítették meg. A kislány is mindig azt gondolta, hogy legkisebb figurát is ki lehet nyitni. Végül azért "kivettek a legkisebb babát, gyengéden a tenyerembe fektettem, ringattam, és bámultam, milyen felnőttesen néz ki. "

Kedvencemmé vált ez a könyv, amint befejeztem máris visszalapoztam az elejére.

Hozott pontszám: 5* (kedvenc lett)



"Ne gondold, hogy ostobaság egész nap a vonaton ülni, csak hogy megkeress egy házat, ami talán már nem is áll. Látnom kell mindent, mindent, amit az anyám látott, érezni szeretném, milyen hosszú ez az út, hallani szeretném, ahogy megváltozik a hangok szövedéke a vagonban, mikor átrobok a különféle országokon. Anja mellettem alszik, fogom a kezét.
Sírtam, amikor felhívtál a születésnapomon. Olyan közel volt a hangod, és tudtam, hogy csak fel kéne ülnöm a buszra, és pár óra alatt nálad lehetnék. Tudni, hogy gondolsz rám, hogy nem adtad fel a reményt. És megint ez a mondat, vigyázz magadra! A legszebb mondat a világon. Halk mondat, fülelni kell rá, aztán szétárad, hullámzik, cseng-bong, olyan sok bizalom van benne, és több szeretet, mint ami a szeretet szóba belefér." (101. oldal)

  (És ezt itt most a reklám helye, nézzétek meg, mennyiért lehet most hozzájutni:  EUROPE FROM FEMALE PERSPECTIVE)
  

Carolina Schutti

Szolomu, Emiliosz -Egy ​hűtlenség naplója

"Elérkezett az ideje, hogy külön útra lépjenek. Többé nincs miről beszélniük. Valami végleg összetört. Átélték a saját ősrobbanásukat. Ami addig egy és oszthatatlan volt, apró darabokra hullott, melyek több millió fényév távolságra szóródtak egymástól, elmerülve saját galaxisuk űrbéli magányában."

Ez a könyv olyan volt, mint egy szaloncukor. A zacskón az állt, hogy zselés, de amikor kibontottad akkor rumos-mazsolás íze volt. Nem rossz, de nem ezt vártad. 

Jorgosz Dukarelisz régészprofesszor visszatér arra a helyszínre, ahol húsz évvel ezelőtt egy jelentős régészeti leletre bukkant csapatával. Ez a feltárás hozta meg a sikert a férfi számára, s egyben belépője  lett szakmai előmenetelének. Az a nyár, a maga izgalmával, izzadságos munkájával azonban nem csak a régészeti munkájában, hanem magánéletében is jelentős változást hozott. Szerelmi kapcsolatba keveredett az ásatáson dolgozó egyik tanítványával, s feleségével való házassága is mélypontra jutott. Most, húsz év után visszatér ugyanide, hogy válaszokat kapjon. Amint a lassan csepegtetett információkból megtudjuk, feleségét hat hónapja keresi a rendőrség, s ő tehetetlenül szemléli az eseményeket. 

"Ideutazott, hogy megküzdjön önmagával, hogy rendet tegyen a káoszban."

Kinyitja újra azokat a naplókat, amiket a feltáráskor vezetett. Visszatekeri az összes szálat, hogy megértse a történteket és önmagát. Erre nincs is ideálisabb hely, mint az egykori feltárás vidéke. Az olvasó részt vesz a kutatócsapat munkájában, betekinthet a magánéleti bonyodalmakba, és elmerülhet a több ezer éve meggyilkolt lány történetének találgatásában is. 

A professzor belső útjának egyik  legérdekesebb része, amikor magával az idővel  szembesül. Érzi magán az idő elmúlását, holott pont az elmúlt idő feltárása adja a munkáját is. Hogyan éli át önnön magán a rétegződéseket? 

Másik érdekes felvetése a könyvnek, hogy vajon ügyesebb egy tapasztalt régész, amikor saját múltját kell megérteni, mint az, aki nem ok-okozat keresésében tölti napjait? 

Szolomu nyitva hagyja ezeket a kérdéseket, teret enged az olvasónak, hogy eldöntse.

Bár a cím alapján azt gondolnánk, hogy egy hűtlenné válás grádicsain megyünk végig, valójában meglepő, hogy mennyire nem merülünk el mélyebb érzelmekben, pedig jó lett volna. Dukarelisz inkább sodródik, mint választ. Ezek a magánéleti sodródások egyben arra is felhívják a figyelmünket, hogy talán a múltfeltárásban is sokkal jelentősebb szerepe van a véletleneknek, mint a sziklabiztos  indokoknak. Akárcsak az eltűnt feleség esetében, akinek nyomára bukkannunk a könyv végén. Talán neheztelni fogunk a szerzőre, hogy nem egy izgalmas kis csűrés csavarással oldja meg az esetet egy lángelmés nyomozó, hanem szimpla pár mondatban kapjuk meg, az abszolút nem sejthető választ. De a hűtlenség sem mindig logikus előzményekre adott lépés:

"Azonban egy hang odabentről emlékezteti, hogy a hűtlenség alkalomadtán olyan váratlanul tör be az életünkbe, hogy mire észrevennénk máris késő. Elsőként a szív szerez róla tudomást, csak aztán az ész. Amit eddig szilárdnak hitt, most kezd meginogni. Kezd kicsúszni a lába alól a talaj. Tudnia illett volna, hogy az élet ilyen"

Nekem tetszettek ezek a felmerülő -vagy engem inspiráló- gondolatok, mint ahogy elvitathatatlan erénye a könyvnek a kitűnő hangulatteremtés. Ami innen nézve romantikusnak hat, az teljesen természetes abban a környezetben. Nem érzelmeket akar kifejezni a naplemente szemlélése, a körülölelő tenger valósága, hanem csak a környezet leírásának eszköze.  

S ki az, aki nem szívesen utazna el Naxosz szigetére, ahol a legenda szerint Theszeusz hagyta Ariadnet, vagy az Égei-tenger Küklád szigeteire, melynek egyikén Kufoniszin (Koufonissi) szigetén  játszódik ez a regény is. De nem csak a környezet leírása, hanem maguk a görög nevek is ugyanilyen természetességgel használtak, amik szintén nem minősíteni akarnak, de már is megteremtik a hangulatot. 

Mindenképp megér egy szellemi kalandot ez a könyv. 

 Emilios Solomou

Emiliosz Szolomu ciprusi író, aki történelmet és régészetet tanult az Athéni Egyetemen. Jelenleg középiskolai tanár. Az Egy hűtlenség naplója negyedik regénye, mely 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi-díját. Magyarul viszont ez az első publikációja. 

Hozott pontszám: 4