2018. július 6., péntek

Júniusi összegzés

Ami még kimaradt a júniusi olvasásokból...


Agualusa, José Eduardo - A múltkereskedő 

 

Nem sűrűn találkozhatunk az angolai irodalommal, ezért is mindenképp meg kell becsülnünk ezt a kis kötetet! Én is valamiféle afrikai ismerkedés kapcsán találtam rá a https://moly.hu/kihivasok/a-nagy-utazas-80-konyvvel-80-orszagban-a-vilag-korul kihíváshoz keresve könyveket.
A könyv teljesen beváltotta a hozzáfűzött reményeimet, kaptam valami eszenciát az országból, bár inkább a kevésbé realista formában. Ez így nem is igaz, mert úgy mágikus ez a történet, hogy közben teljesen realista marad. Számomra A múltkereskedő titka az volt, hogy a rövid fejezeteket szép lassan olvastam, és észrevétlenül mászott be a bőröm alá a hangulat. Ez a hangulat pedig leginkább egy koktélra emlékeztetett -mert aztán hú, de sok koktélt ittam már- amiben többféle íz, életintenzitás keveredik, akárcsak Angola történelmében. 

Hozott pontszám: 4

-Ez az én fénygyűjteményem. Diák.
Mindig magánál tart párat a ragyogás ezerféle formáiból, melyeket Afrika szavannáin, Európa öreg városaiban vagy Latin-Amerika hegységeiben és erdőségeiben gyűjtött össze. Műanyag keretben fogva tartott fénynyalábok, ragyogások, jelentéktelen kis felvillanások, melyek árnyákos napokon a lelkét melengetik.

Karafiáth Orsolya -A szirén

Ha alkoholos kihívást keresel a molyon, az valószínűleg nem a nehéz kategóriába lesz besorolva. Szeszes tartalmakat gyűjteni ugyanis nagyon könnyű. Sikké vált a dolog. Olyan, mint rágyújtani vagy beletúrni a hajunkba. Mindennapos, észrevétlen, súlytalan.
Egy pillanatra elfordulsz, s mire visszanézel romokat látsz.
Ilyen romokon lépked Karafiáth Orsolya, egy több generációs alkoholista család megelevenítésekor. Több oldalról vetít, időben is tágít, egy laza szerkezetű textúrát hoz létre, ahol épp elég hátborzongató a leírt szó ahhoz, hogy kitöltse az olvasó a köztes felületet. Novellaszerű füzér ez, mely egyetlen pontra fókuszál, a nap első szavára, pia. Nekem tetszett az a megközelítés, amit a szerző választott, az önmagát ismétlő, csupán csak kicsit kimozduló spirál, vagy még inkább örvény, amely mindent beránt.
A történet elején inkább a nagyszülő, szülők alkohol betegségét követhetjük, ekkor még kicsi az unoka, Kisanna, majd szépen nyakig benne vagyunk már az ő függésében. Nekem mindkét vonal nagyon plasztikus, néha már bántóan naturalisztikus volt, de a valóságban is ilyen, nem?
Hozott pontszám: 4 

Szabó Borbála-Nincsen apám, se anyám

Kiemelkedő alkotásnak tartom, mely hihetetlen érzékenységgel képes a családokban megbúvó gyerekek kárára elkövetett  bántalmazásokat bemutatni. Az egyik leginkább említésre méltó gondolat éppen az írói ábrázolás, mely nem szájbarágós, nem naturalista, hanem metaforikus. Főhősünk, a tinédzserlány, aki nem tud kijönni a szobájából, az ajtaja előtt fekszik nevelőapja, s közben bent a szobában úgy érzi, hogy a falak egyre közelebb jönnek hozzá, míg lassan összelapítják. Még szerencse, hogy bent van vele két macskája, Frici és Dezső. Azaz Kosztolányi és Karinthy. Nem akarok értelmezéseket adni a könyvhöz, ha Szabó Borbála sem tette, nekem sem kell. Ez az alkotás magasan kiemelkedik a kortárs irodalomból. Ha ehhez hozzávesszük a borítót is, mely Orosz István munkáját dicséri, -külön köszönet, hogy elolvasta a könyvet, mielőtt "hókuszpókuszolt" volna (ebből már olyan elegem kezd lenni) - akkor bátran merem ajánlani igényes olvasó gyerekek kezébe!
Hozott pontszám: 5 


Szabó Magda-Sziget-kék

Jó lenne most kicsi lenni, összegömbölyödve, sötét szobában hallgatni ezt a mesét.
Úgy szerettem volna gyerekként hallgatni. Ez jutott eszembe elsőre erről a meséről, aminek furcsa állaga van, mert valóság és képzelet úgy kapcsolódik össze benne, mint egy pamut felvetőszálra rászőtt gyapjúszálas szőnyeg. Szoros és szétválaszthatatlan, egyedi konzisztenciájú. Furcsa volt, Szabó Magda eddig nem tapasztalt, kicsit didaktikus súgása, mintha életében először* nem bízott volna önmagában.

*Természetesen, nem Szabó Magda életében először. Csak én nem tapasztaltam ezt eddig nála.
Hozott pontszám: 4/5 
Hallotta a saját hangja csengését, s egyszerre tudomásul kellett vennie, hogy éjnek idején a kiserdőben, egy tölgyfa belsejében ül egy mókussal, Kandúrkával és Harisnyással, a házigazda csendesen horkol mögötte az ágyban, és ő érti az állatok beszédét.

Shakespeare, William-Szentivánéji álom

Szentiván éjjelén olvastam ki, ahogy terveztem. Egyszer már összejött egy ilyen olvasás, de az inkább délután volt, ez viszont rendes éjszakai baglyozás volt. Ráadásul mind a két fordítást elolvastam. Arany János fordítása ismertebb volt számomra, Nádasdytól picit idegenkedtem, de akinek ez lenne az első olvasása, az biztos élvezni fogja. Tény, hogy a magyarázó lábjegyzetek sokat segítenek a tökéletesebb megértéshez. 
Hozott pontszám: 4




Hidas Judit-Seb

Külső-belső sebeinkről ír Hidas Judit. Én csak annyit tudnék róla megjegyezni, hogy 

Nagyon sokat vártam rá, nagyon szerettem volna elolvasni. Alapvetően érdemes volt rá várni, de számomra nagyon feszült olvasás volt, féltem és féltettem közben.

Hozott pontszám: 4





Ezeken kívül volt még három verses kötetem is, amik ahogy mondani szoktam elég szubjektívek. A versek mindenkinek mást fognak érthetővé tenni. 


Turczi István- Üresség

"Turczi István és Borbély Szilárd szakmai barátsága már több mint másfél évtizede tartott, amikor Turczi megmutatta költőtársának az Üresség című versopusza első, elkészült részletét. A művet Borbély Szilárd Hosszú nap el című, drámai jambusokban írt, 1993-ban megjelent munkája ihlette. A folytatás ma már irodalomtörténet: Borbély 2014 februárjában tragikus körülmények között elhunyt. Az Ürességet végül Turczi két évvel barátja halála után tudta befejezni, az egész könyvet az ő emlékének ajánlva. "
Nekem inkább tetszett, mint nem.
Főleg az eső -Prima Vista – rész volt átérezhetőbb, ahogyan a Turczi gyászolja barátját, Borbély Szilárdot. Később nekem is szétestek a gondolatok, mint ahogy a gyásznak is vannak ilyen őrlődő állomásai is. Ezzel már tényleg nem tud az olvasó mit kezdeni. Elolvassa, meghallgatja, de nem fér a belsőjéhez. Sajnáltam.
Hozott pontszám: 4 


Csobánka Zsuzsa Emese- Minden kikötő

Úgy voltam ezzel a kötettel, hogy amíg egy-egy verset olvastam belőle, addig nagyon jóleső érzékkel gazdagodtam, de amikor ma leültem, hogy a hiányzókat egyben olvassam el, egész más hatással volt rám. 
Tulajdonképpen hogyan kell verseket olvasni? 
Az biztos, hogy sokkal egységesebb, és megformázhatóbb képet kapunk az alkotóról ha nem szemezgetünk, hanem egyszerre többet emelünk be. Így én is, ma egy kicsit vízmosta lettem. A versekben ugyanis központi szerepet kap a víz, mint elem. Ez a víz nem tisztít, nem rántja le rólunk a szennyet, hanem összemos, egybesimítja a dolgokat. Nem engedi elkülönülni az emberben felbukkanó idomokat. Sokszor hiányozott számomra a megértés mozzanat, inkább érzékeltem és „képzelegtem”. Ilyen tekintetben nagyon szuverének a versek -jó tudom, hogy minden vers az-, és kifejezetten nőiesek. De nem csak a víz motívuma lökődik fel újra és újra, hanem Csobánka Zsuzsánál rögzül a „hát” vagy „lift” képe is. Belemagyarázni nem fogok most semmit, de tudnék.
Semmiképp nem tartom lehúzónak a könyvet, de van azért benne némi keresés szította küzdelem.

Hozott pontszám: 4

Turi Tímea-Anna visszafordul

Másoknak sokkal jobban tetszett ez a kis verses kötet, mint nekem. Tény, hogy túl ismerős, túl hétköznapi volt számomra, nem tudtam átkeretezni érintettségemet. Kifejezetten női írások, női választott vagy leosztott szerepekről.

Hozott pontszám: 4

Hát így fogunk élni, mint sebzett vadak,
Golyónyom bundánkon, így fogunk élni,
fehér bundánkon alvadt sebekkel,
mint leszúrt bölények, mi így fogunk járni,
hogy kilóg belőlünk a dárda, és véres,
mi húzzuk a lábunk és fogjuk a fejünk,
mi így fogjuk beosztani az időt és a
konyhapénzt, édes mi így fogunk élni.
Mégis mit hittél? A seb nem gyógyul
a nyalogatástól, a halogatástól.
A seb nem gyógyul. Tanulj meg vele élni.
Mi megsebzett bikák így szoktunk táncolni,
az éjjeli fényben mi így szoktunk táncolni,
hogy a telihold mindent élesre rajzol.
Őszi éjjel





2018. július 2., hétfő

Hervay Gizella: Étellel, csenddel…




Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres az arcomon.

Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.

Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.