Csing Li - Sinrin-joku A fák gyógyító ereje

 Az erdőfürdőzés tudománya és művészete

 

A japán nyelvben létezik egy szó azoknak az érzéseknek a kifejezésére, melyeket szavakkal nem lehet leírni, ez a szó a júgen. A júgen az univerzum misztikájának és szépségének a megtapasztalását közvetíti - írja a kötet bevezetőjében Dr. Csing Li. A látható világon túli láthatatlanságot írja le, ami olyan, mint amikor "a bambusz halovány árnyéka egy másik bambuszra vetül" vagy amikor egy hatalmas erdőben sétálunk és nem gondolunk arra, hogy vissza kellene mennünk. Ebből a sokunk számára megtapasztalt érzésből bontja ki a szerző az erdőben levés, a sinrin-joku művészetét. 

A kötet egy rendkívül gazdag, fotókkal illusztrált kiadvány, ami gondosan kiválogatott képanyagával arra törekszik, hogy az aránylag röviden leírt információkat átérezhetővé tegye. A viszonylag hosszú, körülbelül 60 oldalas bevezető sem egy szó szerinti bevezető, inkább egy sokszínű érzékenyítés. Bár a szerző maga is a világ legzsúfoltabb nagyvárosában, Tokióban él,  mégis elmondhatja magáról, hogy egy híres szentélyt övező parkra néz irodájának ablaka, és napi szinten tud  fák között bolyongani. Ezeket a parki sétákat megosztja hetente egyszer diákjaival is, közben pedig segít nekik -és nekünk is-, felhívni a figyelmet olyan dolgokra, melyek még erősebben átélhetővé teszik az erdőfürdőzést. Az erdő atmoszférájában való megmerítkezés gyakorlatilag úgy valósul meg, hogy érzékszerveink megnyitása révén magunkba engedjük az erdőt. Ezek tehát nem testgyakorlatokat, nem túrázást, futást jelentenek, hanem a friss levegő megízlelését, a föld, a levelek és virágok megszaglását, vagy a fák susogásának és madarak énekének meghallgatását. 

A szerző hídnak tartja a sinrin-jokut, ahol az érzékszerveink küzdik le a szakadékot, mely ember és természet között keletkezett. 

A hosszú bevezetőben magyarázatot kapunk arra is, miért pont Japán lett az erdőfürdőzés szülőhazája. Ebben fontos szerepe van a sintoizmusnak, ahol a természetben mindenütt jelen lévő szellem, más néven kami tisztelete is megvalósul. A sintoizmus mellett a japán népmesék is a fákban lakó természeti istenségekről, a kodamákról mesélnek. De az ikebana (virágrendezés), a virágnézés (hanami), a holdnézés (cukimi), valamint számos hagyomány is a természettel való együttélés harmóniájából gyökerezik. Éppen ezért megdöbbentő az a távolság, ami mára a japánok és az erdők között létrejött. 

 

A kötet lassan áttér az erdőfürdőzés bölcsőjéhez, Akaszavába, ahol 2006 óta nyolc sétaösvény, nyolc különböző terápiás lehetőség várja az ide látogatókat.  Módszeresen mutatja be Csing Li azt a tudományos hátteret, mely az erdőfürdőzés mögött húzódik. Emlékeim szerint, egy már korábban általam is bemutatott sinrin-joku könyv pontosan a műszeres vizsgálatok eredményeit taglalja. Itt is találkozhatunk stressz méréssel, alvásvizsgálattal, de leginkább egy POMS tesztet emleget a szerző, mely egy hangulatra vonatkozó kérdéssor, és amelyet mi is elvégezhetünk,  a kötet végén található melléklet segítségével. A kérdőívet kétszer kell kitölteni az erdőséta előtt és után. A kötet körülbelül feléhez érkezve a szerző rátér az erdőfürdőzés módszerének taglalásához. Az érzékszerveink bekapcsolásának részletezése öleli fel a kötet nagy részét. Az érzékszervek használatai közben pedig számos erdőfürdőzési lehetőséget mutat be a szerző. Ezek a helyszínei pedig nem feltétlenül jelentik a saját lakó- és munkakörnyezetünktől való eltávolodást, hanem éppen azokat a lehetőségeket emeli ki, melyeket a mindennapok mókuskerekezése közben is megvalósíthatunk. Egy közparkban is átélhető a sinri-joku, ha a leírtakat betartjuk. A hallás, tapintás, látás, ízlelés mellett a szaglás részletezése után  Csing Li megmutatja nekünk azt, hogyan vihetjük be az erdőt az otthonunkba. Ez egy igencsak inspiráló szakasza a könyvnek, mert azon kívül, hogy a szerző sorra veszi az olyan lehetőségeket, mint a szobanövények, illóolajok, párologtatók, illatgyertyák, faforgácsok, füstölők, a természet hangjainak becsempészése, lehetőséget is ad arra, hogy mi magunk gondoljuk tovább most már ennek mentén, hogy mik azok az egyéb lehetőségek, amiket meg tudunk tenni. Eszembe jutott, hogy én is állandóan behurcolom a munkahelyemre és otthonomba a természetet. Óbudán például sok a mogyoróbokor az utcákon, és amikor a kis barna gömböcskék lepotyognak, mindig megtöltöm zsebeimet és viszem be az íróasztalomra. Körülbelül egy hónapja minden kollégám asztalára egy gesztenyét tettem, becsempészve ezzel az őszt a szobába. Igaz, mi el vagyunk kényeztetve, mert az iroda egyik oldala végig hatalmas ablakokkal határolt, és egy belső zöld udvarra néz. Így sokszor van arra lehetőség, hogy könnyen megjelenjen egy birsalma, egy datolya, egy füge a helyiségben, vagy egy ág aranyvessző, fenyőgally, egy csokor kutyatej az asztalon álló poharakba. Ilyen ötleteket ugyan nem tartalmaz a könyv, de ahogy írtam, erősen késztet arra, hogy megtaláljuk a magunk lehetőségeit. 

 

Az utolsó karcsú fejezet a jövőre vonatkozó gondolatokról szól. Természetesen van hova fejlődnünk, de jó azt is látni, hogy a világ városai törekednek a zöldítésre. A világ legnagyobb zöld területtel rendelkező tíz városa: Szingapúr (29,3%), utána Vancouver, Sacramento, Frankfurt, Seattle, Toronto, Miami, Boston, Tel-Aviv és Los Angeles zárja a sort, a maga 15,2 százalékával. Ennél a feldolgozásnál például olyan interaktív térképet használtak adatgyűjtéshez, ahol nem műholdas felvételek, hanem Google utcaképek adják a fák számát. Ezzel kapcsolatban érdemes böngészni a könyvben hivatkozott  Treepedia oldalán! 

A kötetet végül egy olyan zöld világtérkép zárja, mely a világ negyven gyönyörű erdejére mutat rá, legyen az Romániában, Srí Lankán vagy Costa Ricán. A mellékletben az említett POMS teszt mellett további olvasmányokra mutató webhelyek és könyvek is találhatóak.

 

Ahogy most bemutattam a kötetet, ismét átlapoztam az egészet és hihetetlen jó érzés volt újra átélni ezt az óriási sétát. Kicsit olyan, mintha olvasás közben kint járnánk a fák között. Úgy érzem, hogy az erdőfürdőzés bemutatása közben lehetőséget is kap az olvasó arra, hogy megfogalmazza és tudatosítsa magában, hogy számára milyen gyógyító erővel bír a természet, és ha ez megvan, akkor a jövőben e szerint cselekedjen. Nekem nagyon kellemes olvasmány volt, és a legnagyobb elismerések egyikét kapja tőlem, éjjeliszekrény könyv lesz belőle. 

 

Hozott pontszám: 5* (kedvenc lett)  

 

 

 

Buda László - Mit ​üzen a tested?

Még tavaly decemberben olvastam Buda László "Mit üzen a lelked" című könyvét, és bár az olvasás maga katartikus volt, mindvégig ott volt bennem egy hiányérzet, hogy inkább a testtel kellett volna kezdeni. Nem is tudtam róla akkor írni, mostanra viszont a két kötet olyan egységgé érett bennem, hogy nem is lenne értelme külön taglalni őket. 

Az orvos, pszichiáter, pszichoterapeuta nem utolsó sorban a Szomato-Pszichoterápiás Egyesület alapítója végtelen türelemmel és érzékenységgel közelít az emberi testhez. Könyvének minden sora abban ad iránymutatást, hogyan kellene mi magunknak is kapcsolódni a testünkhöz, és ha ez meglenne, akkor talán értenénk jeleit, nyelvét, kommunikációját. A test lázadásának tekintjük, hogy fájdalommal, kiütéssel, betegséggel nehezíti mindennapjainkat. De vajon mi hogyan bánunk vele? Igáslóként csak hajszoljuk, elvárásaink vannak irányában, de egyedi hangját csak ritkán hallgatjuk meg. Pedig a test lenyomata nem csupán a külvilágnak, hanem belső történéseinknek is. Ide vésődnek be a gondolataink, érzéseink, fájdalmaink, veszteségeink, konfliktusaink.

Buda László könyvében lépésről lépésre megtanítja olvasóját arra, hogyan veheti fel a kapcsolatot önnön testével. Minden eddigi hozzáállásunk felülírására van szükség ahhoz, hogy az öngyógyítás útjára léphessünk. A szerző rengeteg példa segítségével szemlélteti először testünk működését, majd (újra)felfedezését. Neki magának is rengeteg kérdése volt a megbetegedett testhez, és talán pont ez volt az, ami új utak felé csalta a gyógyulás irányába. Az új út pedig minden eddiginél közelebb vezet magunkhoz. Az öngyógyítás alapreceptje, hogy ismerjük minden szinten a testünket. A fizikai környezet, az érzelmek és kapcsolatok szintjén, a gondolkodás és információk szintjén, valamint a lélek és az isteni minőség oldaláról.  Ehhez további támpontokat kapunk, melyeket fűszernek nevez Buda László. Ide tartozik az önelfogadás, önátadás, személyes kapcsolatok, képzelet és kivetítés, az érzelmek átélése, a rugalmas gondolkodás. 

Ha már betegségről beszélünk, tudnunk kell a diagnózist is, ami szintén önmagunkból kell, hogy kiinduljon. Az öndiagnózishoz pedig belső utazásra hív a szerző vizualizációs feladatokon keresztül. Ha megvan a diagnózis, akkor indulhat a gyógyítás, melyhez a pszichodrámához hasonlító módszert, az úgynevezett szomato-drámát ajánlja és használja. Itt is sok olyan gyógyulással találkozhatunk, ahol a drámajáték hozott áttörést egy betegségben. A könyv második fele főképp ennek bemutatásáról szól. 

Nem tekintem és nem is sugallja Buda László, hogy ez egy új csodaszer lenne a betegségek leküzdésében, mégis az eredmények azt igazolják, hogyha megértjük testünk vészjeleit és segítünk magunkon, akkor maga  a betegség is értelmét veszítve visszavonulót fúj. Persze ez sokkal strapásabb dolog, mint bekapni a vérnyomáscsökkentőnket, szidni a tehetetlen gyógyszeripart, okolni a felmenőinket, a genetikai örökségünket vádolni. 

Valamikor az 1990-es években találkozhattunk először Rüdiger Dahlke betegség értelmezésével, ő hozta be először a gondolatot, hogy a betegség a lélek nyelve, s vajon, mi lehet a valódi értelme és üzenete. Hajlamosak voltunk egy az egyben értelmezni Dahlke mondandóját, ha a lábam fáj, akkor ez és ez lehet a bajom. Az is igaz, hogy a magyar nyelv is tele van olyan kifejezésekkel, melyek a betegség gyökere felé terelnek minket. Például:  "Ezt nem tudtom lenyelni, megakad a torkomon", "megfekszi a gyomromat", "idegeimre megy" vagy a "könyökömön jön ki". Buda László nem akar egyértelmű kódokat adni a betegségekhez, - mondjuk Dahlke is tovább finomította a későbbiekben gondolatait-, hanem arra ösztönöz, hogy fedezzük fel saját testünk, saját nyelvezetét, egyedi üzenetét. Nem is magán a gyógyuláson van a hangsúly, hanem egy szoros együttműködésen, ahol a fizikai síkon történtek ugyanolyan fontossággal bírnak, mint belső történéseink. Mit is üzen akkor a testünk - teszi fel utószavában a kérdést a szerző; azt üzeni, hogy szeresd, hogy ismerd fel, hogy összetartozol vele, gondoskodj róla, mint egy kisgyermekről, hogy figyeld a működését, kommunikálj vele, bízz benne, fogadd el feltétel nélkül, érezz rá, hogy mire van szüksége! Az öngyógyítás kulcsa tehát az önszeretet. Hogyan érezheti magát az a test,  amit folyton szapulunk, hogy gyenge, hogy ronda orrú, nagy fenekű, puhány, foltos, szőrös, kövér, ilyen-olyan? Minden gondolat milliónyi kémiai reakciót indít el vagy módosít, minden gondolat érzelmeket vált ki, az érzelmek testi reakciókat okoznak, és ez a folyamat oda-vissza fut megállás nélkül. Tehát, ha felvesszük a kapcsolatot valamelyik testrészünkkel, elismerjük,  ha teret, bizalmat, hálát, elismerést adunk neki, akkor olyan belső környezetet teremtünk, mely mérhető biokémiai folyamatokon keresztül jótékonyan hat az életünkre. Több ezer évvel ezelőtt Róma gyógyító szentélyeiben is azt írták a falra, hogy: "Nem gyógyul meg itt az, aki aggályoskodik". 

Buda László könyve megtaníthat bennünket, hogyan alakítsunk ki bensőséges viszonyt fizikai testünkkel, hogy megértsük üzeneteit, hogy jól szeressük. 

 

Hozott pontszám: 5 

Mijazaki Josifumi - Sinrin-joku

Erdőfürdő, a japán módszer a testi-lelki egészséghez

 

Már többször előfordult, hogy a könyvtárban levettem a polcról ezt a könyvet, belenéztem és picit gyönyörködtem, de végül nem vettem ki, mert annyira azért nem érdekelt. Mígnem egy hónapja csak jött velem. Ilyen spontán leemeléseknél általában az történik, hogy kinyitom valahol a kötetet és megszólít egy mondat, egy cím egy gondolat, vagy akár egy kép. Ebben a kiadványban bőségesen adódhat arra lehetőség, hogy az embert megszólítsa egy kép. Már maga ez a tény is, hogy szeretünk természeti képeket, így fákat, erdőt ábrázoló képeket nézegetni, igazolja Mijazaki Josifumi felvetését, ami szerint, egészségvédő hatással rendelkezik az erdőfürdőzés. Ezt  kifejezést a napfürdőzés mintájára 1982 óta használják az erdőben való érzékszervi megmerítkezésre. 

A kifejezés tulajdonképpen egy marketingötletként született, aminek az volt a célja, hogy minél több embert csábítsanak a japán erdőkbe. Az erdei séták jótékony hatását egyre többen kezdték vizsgálni szerte a világon, így maga a szerző is. Tudományos módszerekkel szerették volna igazolni feltételezésüket, így általában vérnyomást, koleszterin szintet és pulzust vizsgáltak a különböző felmérésekkor. Bár a szerző végig ezekre a vizsgálatokra hivatkozik, de ennek részletes leírása csak a könyv utolsó fejezetében olvasható. Egyébként egy átlagos tudományos vizsgálathoz és annak dokumentálásához képest ez egy alaposan leegyszerűsített ismertető. 

A szerző bemutatkozása után először a természetterápiák izgalmas világába kalauzolja olvasóit, melynek jótékony hatása éppen hajdani természetközeli és a természetre utalt életmódunkból ered. Azt, hogy a léleknek jót tesz a természet azt mindenki érezheti maga is, amikor ott van. Persze ezek nem mérhető adatok, viszont a fiziológiai hatástanulmányokkal talán meggyőzhetőek az ész emberei is. A japánokról tudjuk, hogy mindig is különleges kapcsolatban álltak a természettel. A japán kertek, az ikebana művészet és tájrendezéseik is ennek tanúi. De gondoljunk csak a bonszai-okra vagy a cseresznyevirágzás ünnepére és szemünk előtt megelevenednek ezek a csodálatos képek. Ezekkel is találkozunk a kötetben. 

Valójában az erdőben nem csak sétálva lehet kiélvezni a környezet gyógyító és lelket csendesítő hatását. Az erdőfürdőzés ugyanis sokkal tágabb körben értelmezhető. Ide tartozik az erdei: meditáció, jóga, függőágyazás, csillagnézés, felhőtenger szemlélése, hófödte hegyekben való séta, teaszüret, zenei koncertek az erdőben, teraszos rizsföldek szépségében való gyönyörködés, cseresznyevirágzás nézése, nordic walking, aroma foglakozások, lovaglás és kutyaterápia, őszi levelek pompájában való séta és nézelődés. A különböző erdőfürdős központtal és kifejezetten ezekkel a programokkal rendelkező parkokat ismerhetjük meg vázlatosan. Egyik izgalmasabb kínálattal rendelkezik, mint a másik. De emellett néhány erdőben végezhető gyakorlatot is kapunk. 

Többségünk azonban nem éppen elérhető távolságra él az erdőktől. Azt javasolja Mijazaki, hogy hozzuk akkor közelebb magunkhoz az erdőket. Hogyan s miként valósulhat meg a városi természet? Nagyon érdekes  ötleteket hoz be a szerző, ugyanis a fa érintése nem csupán az erdőkben, hanem mindennapi használati tárgyaink kézbevételekor is kifejti nyugtató hatását. A japánfürdők, szaunák, kezeletlen fa tárgyaink tapintása, szaglása, vagy a vágott virágok szemlélése vázákban is jótékony hatással van a szervezetre. 

Ezt a könyvet jó kézbe venni, megnyugtató képei, kellemes tapintása van. Az információk érdekesek, jól érthetőek, a könyv mondandója átjön a világ másik részére is. Minden bizonnyal kell ahhoz nyitottság, hogy az erdőben sétálva mondjuk megöleljünk egy fát is, átadjuk magunkat annak a lehetőségnek, hogy gyógyulhatunk ezáltal. Azonban eltér az általánosságban olvasott európai ismeretterjesztő könyvektől. Sokkal kevesebb szóval akarja elérni mondandójának átadását, mint azt megszokhattuk. Általában az oldalak felén van csak szöveges információ, mellette erdőrészletek, fotók illusztrálják a kötetet. Inkább kicsit szokatlannak mondanám, de nem kifejezetten rossz. Hiszen van, amit nem kell túlbeszélni, túlgondolni. Így a tudományos kísérletnél, magánál a vizsgálat bemutatásánál is hiányoltam a nagy adattömegeket, aminek hiánya nem nagyon zavart, bár furcsa. Bevallom, hogy nekem azért kicsit sematikus volt így a téma bemutatása, mindamellett, hogy szerintem sem kell ezt  bő lére ereszteni.  

Nagyon jó volt már csak olvasni ezt a kiadványt, elmélázni a képeken és megfogadni, hogy mi mindent fogok tenni annak érdekében, hogy minél többet átéljek ezekből, illetve, hogy mi valósulhat meg ebből kis hazánkban, kisember életemben. Nagy kérdés, hogyan kerülhetnénk minél közelebb eredeti létállapotunkhoz, hogy újra harmóniában lehessünk önmagunkkal és a természettel. Miként folyhat át rajtunk ismét a megbontatlan, önmagában tökéletes, eredeti létezés, amit ebből az élővilágból ajándékként még megkaphat az ember, hogy felismerjük saját valódiságának lényegét? 

Hozott pontszám: 4

 

l

Wolfe, David with R.A.Gauthier - Természetes szépség

A szépség belülről fakad

 

A könyvtárban nézelődve akadtam Wolfe könyvére, belelapozva érdekes címekkel találkoztam, így adtam neki egy esélyt és hazahoztam. 

Ez a belső szépség, amire  a szerző hivatkozik ez nem a lelki jóságból és belső békéből fakadó szépség elsősorban, hanem sokkal inkább a helyes és jó anyagcserére épülő, sejttáplálás szinten megvalósuló járulékos nyereség. A szerző -akit a fülszöveg Amerika egyik  legkiválóbb táplálkozástudományi szakértőjének nevez meg- öt támpillérre helyezi filozófiájának alapjait. Szerinte öt szépségfaktoron keresztül vezet az út a belülről jövő, igazi szépség megtalálásához, ami nem másból, mint az egészségből fakad. Így könyvének szerkezetét is ez az öt témakifejtés adja. 

Először az ételről beszél, jobban mondva, hogy mit viszünk be és mit nem a szervezetünkbe. Teljesen az alapoktól indul, így beszél a zsírokról, szénhidrátokról, fehérjéről, majd egész érdekes módon átvált a zöld színű zöldségekre, gyümölcsökre, magvakra, csírákra. Sajnos azért meg kell vallani, hogy még ha ezeket a tápanyagban gazdagnak tűnő gyümölcsöket is esszük, elég nagy baj okozói lehetünk, ha nem biogazdálkodásból származóakat veszünk magunkhoz, mert ezek bizony a legszennyezettebbek élelmiszerek közé tartoznak. Persze az adatok az Egyesült Államokra vonatkoznak.  "Piszkos tizenkettő"nek nevezi őket, és szinte a leggyakrabban használt gyümölcsök-zöldségek tartoznak ide: az alma, a paradicsom, az uborka, a körte, a szőlő, a paprika.... Egyébként a táplálkozás tekintetében nem mondja ki, hogy vegyes, vegetáriánus, vega vagy vegán táplálkozást javasol, inkább az tűnik ki, hogy  minél kevesebb feldolgozott élelmiszer szerepeljen az étlapunkon. Ennek a témának markánsabb részét a szupertáplálékok teszik ki, aminek a szerző egyébként külön könyvet is szentelt. Itt többé kevésbé olyan ételekről beszél, aminek beszerzése nálunk körülményes, lehetetlen vagy ki tudja, hogy milyen minőségű. A tizenkét szupertáplálék, melyet részletesen bemutat Wolfe: acai, Aloe vera, avokadó, goji bogyó, kakaó, kendermag, kókuszolaj, maca, méz, olivaolaj, spirulina, sütőtök. Persze mindegyiknek minőségileg is tökéletesnek kell lennie.

A második fejezet ezek után a méregtelenítés témáját járja körül. Átfogó bemutatónak elmegy, de én itt már ráncoltam a szemöldököm, mert sok olyan dologba megy bele szerintem, amit egy nem orvosi végzettségű ember hitelesen kimondhat. Nem tűnik hazugságnak, de mégis azért furcsa volt. Már az előző fejezetben is voltak olyan kijelentések, melyek  meglegyintették a szkeptikus énemet. Fontos dolgokról beszél itt is, például a kereskedelemben kapható szépségápolási termékekben található mérgező anyagokról. 10 elemcsoportot sorol fel, majd kijelenti: "Jegyezzük meg, hogy bőrre kenni a vegyi anyagokat vitathatatlanul rosszabb dolog, mint megenni őket, mivel ily módon közvetlenül a véráramba jutnak, míg ha az emésztőrendszerbe kerülnek, ott a szervezet lebonthatja és megszűrheti őket, így csökkentve a hatásukat." Azt mindenképp megállapítottam, hogy méregtelenítés  témájában nem ez lesz az iránytűm. Ennek ellenére, magának a kijelentésnek értem a lényegét. Wolfe ad néhány ötletet a méregtelenítés módszereihez, így beszél a: száraz kefélésről, az agyagról, a faszénről és az infravörös fény használatáról.

A harmadik szépségfaktor a sejttáplálás témájával foglalkozik. Itt a vitaminokról, ásványi anyagokról és azok forrásairól tájékozódhatunk. Majd a sejtvédelem témájában az antioxidánsokról, sejthidratálásról, sejtoptimalizálásról olvashatunk. Megismerhetjük a szerző őssejtterápiás tapasztalatait is. 

A negyedik fejezetben egy számomra kifejezetten orvosi szakértelmet kívánó témát hoz, nevezetesen a hormonegyensúly fontosságát. Itt a hosszú oldalak után a szerző rátér az alvás fontosságára, mely a melatonin hormon termelésével járul hozzá többek közt a szépségünkhöz. 

Az ötödik fejezet a stresszre fókuszál, annak szépséget is romboló hatására. Alapvetően jó ötleteket hoz Wolfex: a mozgást, a jógát, közösségteremtést, erdő fürdőzést, meditációt, csendet és hasonlóakat. Mégis az egész olyan közhelyes érzést keltett bennem. Persze itt is megjelennek azok a számára sikerrel alkalmazott "gyógy- és csodanövények", amik beszerzése nem egyszerű, de az örök szépség zálogaként tündököl az olvasó előtt. Tehát van itt chaga tea, ganoderma, he shou wu por, bioméz. 

Így jutunk el körülbelül a kötet feléig. A második részben egy háromnapos tisztítókúrát olvashatunk, persze ez sem főleg európai  alapanyagokból, majd egy egyhetes táblázatot kapunk ugyanebben a témában, s végül a recepteket negyven oldalon át. A szószedetet és köszönetnyilvánításokat egy harminc oldalas forrásanyag megnevezés követi. 

Nos, a teljesség kedvéért utánanéztem a címben apró betűvel megjegyzett R.A. Gauthier-nek is. A könyv utolsó bekezdése egyébként segített, mert én balga majdnem egy francia szerzetessel azonosítottam őt. Reménykedtem, hogy orvos, de nem. Ő ad otthon több mint egy évtizede a Dél-Kaliforniában megrendezett legújabb élvonalbeli alternatív egészségügyi információkat tartalmazó konferenciáknak. Idézem a szerzőt: "Együtt szerepelt a legnagyobb egészségügyi prófétákkal...." DVD-egészségprogramok alkotója és producere. Egy online wellnessáruház társalkotója, amelyben legmagasabb integritású ökológiai és vadon termett élelmiszereket kínálja a világ legtisztább forrásaiból. 

A szerzőhöz hasonló módon én nem szeretném megmondani, mit kellene hinnünk, s mit nem. A mindenki által áhított szépség ajándékával szeretne minket megajándékozni Wolfe, ehhez adja tapasztalatait. Próbálom erről az oldalról megközelíteni az olvasottakat, de az biztos, hogy nem fogok nekiállni beszerezni a chaga gombát, a sivatagi ginzenget, a kínai hernyógombát, a he shou wu-t, a shizandrát, amlát, a neem-et, a ganodermát, a gyöngyöt, a tulsit, a fehérbabrózsa gyökerét és még ki tudja mi mindent, hogy úgy érezzem, mindent megtettem a belülről fakadó szépség elnyeréséért. 

Érzésem az olvasottakról, hogy összeollózott, nem elég hiteles, nem alapos, inkább felszínes. Nem látok mögötte egy egységes hitrendszert, már-már azt éreztem, hogy a termékeknek akar piacot teremteni. Meglepődve tapasztaltam, hogy jó pár dolgot lehet már kis hazánkban is kapni...

 

Hozott pontszám: 2

Nestor, James - Lélegzet

 Egy elveszett tudás újrafelfedezése

 

James Nestor az újságírók jól ismert stresszes életét élte, mellesleg a háza rendbehozatala körül is óriási problémák akadtak, ráadásul épp csak felépült egy tüdőgyulladásból, amikor orvosa azzal a meglepő javaslattal állt elő, hogy James menjen el, és vegyen egy légzésórát. A foglalkozáson átéltek újfajta tapasztalatokkal gazdagították, s olyannyira fellelkesült, hogy "szagot fogván",  lélegzéskutatásába kezdett. Elutazott Görögországba, hogy a szabadtüdős búvárokról írjon, közben kilábalt a pánikbetegségéből, s a légzésórák következményeként meglepődve észlelte magán, hogy energiája megsokszorozódott.

Már  vizsgálódása legelején azt látta, hogy a lélegzés tudománya mélységes mélyre vezet, egyáltalán nem mondhatni azt, hogy eleddig fel nem fedezett területre tévedett volna. Hosszú évszázadokra, sőt ezredévekre visszamenőleg nyomon követhető az emberi lélegzés megfigyelése. Nestor útja is keresztül-kasul vezetett a világban. A franciaországi sírkamráktól kezdve, a szovjet titkos sportlétesítményeken át, egészen az Egyesült Államok, Stanford Fej és Nyaksebészeti Központjáig, ahol is egy hihetetlen kísérletnek vetette alá magát. Közben megszállottan kutatta az ősi szövegekig visszamenőleg a levegő útját. A kínai Tao hét könyve  Kr. e. 400-ban már teljes egészében a légzéssel foglalkozott; hogyan gyógyíthat vagy pusztíthat el minket légzésünk. De megtalálta annak bizonyítékait is, hogy a japán, indiai, afrikai, hawaii, észak-amerikai indián, buddhista, taoista, keresztény kultúrák és vallások egytől egyig létrehoztak valamiféle imatechnikát, amelyek ugyanazon légzésminták alkalmazását igénylik. 

James Nestor témájának bemutatását az antropológusok felismerésével indította. Az ősi koponyákat összehasonlítva a mai emberi koponyákkal feltűnő különbségeket vettek észre. Az emberi életforma változása magával hozta az arccsont, az állkapocs, az orrüreg morfológiai változásait is. Ezek a változások vezettek oda, hogy mára rengeteg ember szenved elégtelen légzéssel, ami elsősorban az orrlégzést érinti. De milyen is a jó légzés? Hogyan, hol, hányszor kellene levegőt vennünk? Milyen élettani folyamatokkal jár együtt a lélegzés? Mi a szerepe az oxigénnek és hogyan képes gyógyítani a szén-dioxid? 

Ezeknek a kérdéseknek a kimerítő megválaszolására törekszik a szerző úgy, hogy nem csupán a tüdőgyógyászokat, pulmonológusokat, hanem  énekeseket,  sportolókat,  jógikat, fogászokat, antropológusokat,  rákkutatókat, kórustagokat és még ki tudja ki mindenkit kérdez meg a témában. Minden egyes felvett szál megerősíti a helyes légzés fontosságát! Szóba kerül Wim Hof is, aki előásta, és népszerűsítette az ősi tibeti szerzetesek tummo légzéstechnikáját, amivel képesek lennénk szabályozni testhőmérsékletünket. Ámulva olvastam tizenéves koromban azokról a tibeti szerzetesekről, akiknek beavatása az volt, hogy meg kellett szárítaniuk csupasz testükön a nedves leplet. Hasonló meglepetéssel szolgált Nestor néhány felfedezése, illetve az, ahogyan felszínre hozta és egységbe rendezte mindazt, amit arról a rutinszerű dologról tudnunk kell, amit légzésnek hívunk. 

A könyv nagyon alaposan járja körül a témát, számos tudományos cikk, hivatkozás és melléklet támasztja alá állításait. Szó van a szájlégzésről, orrlégzésről, kilégzésről, tempóról, rágásról és a kötet végén részletes leírást találunk a különböző technikákról, melyek a kötetben megemlítésre kerülnek. Így a Nádí Sódhana (ezt tanultam, de nem tudtam, hogy így hívják), rezonáns légzés, Butejko-légzés, tummo, Szudarsan Krija, jógalégzés, dobozlégzés, lélegzetvisszatartó-séta, 4-7-8-as légzés, orrdugulás megszüntetése légzés. 

Csodálatos maga a téma is, szerintem rengeteget lehetne írni még ezen felül is róla. A kötetben jól érezhető az a megszállottság és lelkesedés, ami James Nestort jellemzi. Olvasás közben aktív cselekvőivé válunk a leírtaknak, mindenki azonnal meg is próbálhatja azok hatását magán. Tetszett, hogy noha a szerző számos probléma megoldójának tartja a légzést, bemutatja a csodásnak számító gyógyulásokat, de megtartja ama józanságát, amellyel hangsúlyozza, hogy mennyire elengedhetetlen az orvoslás, a medicina, a modern technikai gyógyítás, a diagnosztika és úgy egészében az orvostudomány. 

Természetesen, mint minden amerikai önsegítő könyvet, így ezt is belengi valamiféle felesleges lelkesítés, vagy ömlengés, ami a bestseller könyveket általában jellemzi. Az alcím is ezt sugallja -sajnos, így akinek emiatt van egy kis viszolygása, az nyugodtan tegye ezt félre, mert a könyvön belül inkább egy kíváncsi ember megszállott fanatizmusával találkozik, nem üres frázisokkal!

Hozott pontszám: 5

James Nestor

Greger, Michael - Egyél ​úgy, hogy ne halj meg

 Áttörés az egészség és a súlycsökkentés területén

Eredetileg ez egy később megjelent kötete Michael Greger-nek, de véletlenül  ezzel kezdtem az olvasást. Ha tehetitek, akkor javaslom, hogy előbb inkább a Hogy ne halj meg című könyvet olvassátok el, mert az tartalmazza az alapokat és bizony nagyon sokat hivatkozik  rá a szerző. Az alcímet valahogy figyelmen kívül is hagytam, csak amikor már idegesítővé kezdett válni számomra, hogy minden a testsúlycsökkentés körül forog, akkor tűnt fel, hogy van itt még valami alcímecske is. Nincs ezzel semmi baj, csak másra számítottam. 

Michael Greger neve mindig felmerül a vegán táplálkozás és ezen belül is a teljes értékű növényi étrend (TÉNÉ) kapcsán. A könyveinek elolvasása elkerülhetetlenné vált számomra. A saját előtörténetemet most kihagynám, elég az, hogy fél éve áttértem fokozatosan a vegán étrendre és próbálgatom a teljes értékű növényi étrendet betartani. Most adódott az életemben olyan mértékű szabadság, hogy a saját igényeimet helyezhessem előtérbe. Mindenkinek megvan a maga sztorija, hogy miért vált, de jó, ha tisztában vagyunk a tudományos háttérrel is. Szükség is van rá, hiszen támadás az mindenkit ér bőven. 

A szerző ebben a vaskos kötetben rengeteg kutatási kísérlet eredményeit hozza állításainak alátámasztására. Először a piacon előforduló fogyókúrás készítményeket, műtéti eljárásokat, étrend-kiegészítőket és módszereket veszi sorra. A vizsgálatok pozitív eredményeire is rámutat, de mindig melléállítja azt, hogy milyen áron valósulnak meg ezek és nem fukarkodik a negatív tapasztalatokkal sem. Teszi mindezt humorral és végtelen elfogadó türelemmel. Én nem fedeztem fel sorai közt az indulat halvány árnyékát sem. Nem akar senkit meggyőzni, vagy a vegán táplálkozást bárkire is ráerőszakolni. Ő csak adatokat hoz. 

A bevezető után a testsúlycsökkentő étrend alapjainak bemutatásába fog bele. Részletesen kibontja a gyulladáscsökkentő ételeket, bemutatja a rostdús élelmiszereket, beszél a glikémiás indexről, a finomított cukor és liszt állandó jelenlétéről, a transzzsírok hatásáról, a függőséget okozó bolti cuccokról, amit merészség tápláléknak nevezni. Természetesen ő is kifejti a sóbevitellel kapcsolatos nézeteit és csak itt, körülbelül a könyv harmadánál tér rá bővebben a húsfogyasztás szervezetre gyakorolt hatására. Ahogy mondtam, ebben a kötetben inkább a súlygyarapodással összefüggésben beszél mindenről, de természetesen érthető az egészségre gyakorolt hatás is. 

A harmadik fejezetben Greger leírja, hogy szerinte mi az ideális testsúlycsökkentő étrend. Minden okfejtése érthető, jól követhető. Itt voltak számomra hiányérzetek, mivel nem olvastam a korábbi kötetét, ami bizonyára sokkal összeszedettebben mutatja be az általa javasoltak rétegződését. Persze így is értettem, valamint  más forrásokból begyűjtött tapasztalataim is kiegészítették a homályos részeket, ami ismétlem, nem a könyv hibája. 

A negyedik fejezet számtalan fogyást serkentő tippet ad, amin érdemes elgondolkodni, még inkább kipróbálni, hogy nekünk beválik-e? Itt is gazdagon hozza a szerző a kísérletek kutatási eredményeit. Számok, számok, számok. Hiszen a mai embert ez győzi meg. Szó van itt zsírégetőkről, zsírgátlókról, testmozgásról, hidratálásról, a szokások jelentőségéről, az alvásról és a stresszről is. 

Az utolsó blokk a szerző személyes javaslatait foglalja össze, egyben bemutatja azt az applikációt is, amin az étkezések alapanyagait lehet kipipálgatni naponta. Ez a 21 részből álló lista segít abban, hogy az általa leírt fontos táplálékok mindig szerepeljenek az étlapunkon. Hiszen attól, hogy valami húsmentes, nem feltétlenül egészséges, pláne fogyást eredményező. Lehet egész nap ropit ropogtatni, nincs benne ugyan hús, de elég messze áll az ideális tápanyagforrástól. 

Greger könyvének érdeme, hogy pazarul illusztrálja, kísérletekkel igazolja állításait. Nem mondom, hogy mindenkinek egyszerű lehet egy ilyen táplálkozási pálfordulás, de aki készen áll a váltásra, az nagyon sok szellemi üzemanyagot kap hozzá. Ahogy ő ír, minden egyszerűnek, szinte gyerekjátéknak tűnik. Egy ilyen aprólékosan megalkotott kötet óhatatlanul, néha idegesítően részletes és az emberbe az agymosás érzését is behozza. Mivel nem didaktikusan magyaráz, nem szájbarágósan nyomul, így inkább a sok információval való megküzdés jelent gondot az olvasó számára, nem a hangnem. Azért persze voltak nekem is úgymond "meredek" részek, de melyik a hagyománytól radikálisan eltérő irányzat hírvivőinek kijelentései nem tartalmaznak ilyet? 

Három teljes hétig olvastam és emésztettem a rengeteg információt. Tudom, hogy szükség van egy ilyen alapos tanulmányra, ott a helye a könyvespolcon, de bevallom, elfáradtam a végére. Mégis, miután átrágtam magam rajta, úgy érzem, hogy legszívesebben mindenkinek odaadnám, hogy elolvasás után döntsön ki-ki arról, merre szeretne menni. Ez, és a korábban olvasott Ruediger Dahlke kötet segítenek világképünk tisztázásában, amire azt hiszem szükségünk van mostanság, mint arra a mértékletességre is, ami mára szinte minden téren elkerüli az emberi fajt. 

Kicsit amerikai a hangvétele - de hát milyen legyen, ha az elsődleges célközönség pont az amerikai lakosság volt? S bár a szerző által hozott elrettentő adatok is elsősorban Amerikára vonatkoznak, mégsem tud az ember hátradőlni és legyinteni a tengeren túli statisztikákra, mert a mi portánkon is van mit sepregetni. 

Hozott pontszám: 4/5

Michael Greger

 

 

Dahlke, Ruediger - Békés táplálkozás

Ruediger Dahlke a már jól ismert Campbell Kína-tanulmány vizsgálataira alapozza kötetének első részében azt az állítását, miszerint a helytelen táplálkozás az, ami a szervezet megbetegedéséért nagyban felelős. A Kína-tanulmány egy valóban alapos, több évtizeden keresztül végzett vizsgálatsorozat eredményeinek tükrében mondja ki alaptéziseit.  Lehet erre mindent mondani -mondanak is-, de a számok számok maradnak, és a mai "bölcs" ember a számoknak hisz. Persze az, hogy elmondják nekünk, mi az, ami káros a működésünkre nézve, még nem oldja meg a problémát magát. A változás csak akkor áll be, ha elkerüljük azt, ami káros nekünk. A szerző ebben az első fejezetben az összes helytelen táplálkozás okozta megbetegedésekre rávilágít.  A hús és tejtermékfogyasztás és a rákbetegség kapcsolatáról, a koleszterin szintről, a cukorbetegségről, a D-vitamin szerepéről, túlsúlyról és csontritkulásról beszél bővebben, és alternatívaként a vegán étrendet ajánlja. Tetszett, hogy nem azt éreztem, hogy Dahlke  mindenáron rábeszél az általa egészségesnek tartott étkezési formára, hanem a kutatásra alapozva elmondja, ő mit tart logikusnak, észszerűnek, s egyúttal a saját vegán életmódjából adódó tapasztalatokat is hozzáfűzi. 

Hanem a második fejezet az teljesen padlóra küldött. "Az állatok szenvedése" rész az állattartás jelenlegi körülményeiről szól. Arról, hogy milyen áron táplálék ma a hús, a tej, tojás. Ha meglátom ezt a könyvet szinte semmi más nem is jut eszembe, csak ez a fejezet, ami még a sírást is az emberbe fagyasztja. Tények, tények és tények követik egymást. Nem kívánok idézni, kitérni, fontossági sorrendet felállítani. Sok dologról hallottam már korábban is, de más egyben szemlélni ezt az egész helyzetet. Amikor ezt a könyvet olvastam, már én is letértem a húsevők kitaposott mezsgyéjéről, de az itt olvasottak olyan mélyen belém ivódtak,   hogyha meginognék, elég lenne csak ezekre gondolnom a kijózanodáshoz. Szó van benne a haszonállat tartásának körülményeiről, a folyton tejelő, hormon-kezelt tehenekről, a zsenge borjúhúsról, az egy életen át örökké vemhes kocákról, a hizlalt tyúkokról, akik tojógépek, a kakasokról és az ő sorsukról, valamint a vágóhidakról, illetve az ott dolgozó emberekről. Természetesen nem kell elhinni azt, amit ír; élhetünk tovább naiv álmaink között, emberek vagyunk, a teremtés koronái, minden értünk van. Nálam viszont ez minden etikai gombot benyom. És lassan áttérünk a testről a lélekre, hiszen ez Dahlke igazi terepe. Milyen hatással van az állatok szenvedése ránk? Ebben a részben kap egy vékony szeletet a nagymértékű húsfogyasztás ökológiai hatása a Földre, hogy az ipari állattartás, hogyan járul hozzá az éghajlati katasztrófához.

A harmadik részben pedig azt gyűjti össze a szerző, hogy hitvallása szerint mi az, ami a legjobb a testünknek és a lelkünknek. Itt szó van a D-vitaminról, mint gyógyforrásról, a böjtről, a szerotoninról, nyomelemekről és vitaminokról, azok növényi forrásairól, valamint az alvás és pihenés szerepéről.

A negyedik fejezet harminc vegán recepttel bocsátja útra olvasóit. 

Nem szeretnék a bejegyzésemmel senkit sem megbántani, igyekeztem a könyvet tartalmi szempontból megragadni, illetve rám gyakorolt hatását bemutatni. Érzékeny terület a táplálkozás is, mind társadalmi, mint szociális szempontok befolyásolják annak minőségét. Aki viszont már  más dimenzióból szemléli az emberi életet, a lélek útját, annak segítségére lehet a kötet táplálkozásának radikális megváltoztatásában. Inkább összegzésnek érzem, egyfajta alapműnek, szemnyitogatónak. A felvetett gondolatok mentén viszont sok alaposabban kidolgozott műre bukkanhatunk. Ruediger Dahlke a későbbiekben a böjtöléssel kapcsolatos gondolatait dolgozta fel igényes módon, arra bátran támaszkodhatunk. D-vitamin ügyében inkább Michael. F. Holick könyvét ajánlanám, de a vegán és nyers étrenddel is számos jó kiadvány foglalkozik. 2011-ben, a könyv megszületésekor ez mindenképp erőteljes, felrázó kötet lehetett, mára talán vesztett hajdani lendületéből. Ettől természetesen még nem rossz. A tudomány óriási tempóban fejlődik, az információk elérése is ugrásszerűen megnőtt, mégis helye van ennek a kötetnek. 

Hozott pontszám: 5 (a maga nemében jó)

 

 

 Ruediger Dahlke

 

 

Prochaska, James O. - DiClemente, Carlo C. - Norcross, John C. - Valódi újrakezdés

A mentálhigiéné képzésem alatt tanultuk a DiClemente néven ismertetett változási szakaszokat. Ennek tudatosítása minden segítő szakmában munkálkodó embernek hatalmas segítségül szolgálhat, így nem is volt kérdés, hogy a vázlatpontokon túl, szeretnék jobban megismerkedni a témával. A változás át-, meg átszeli egész életünket, s modern világunkban mintha még inkább felgyorsult volna ez a folyamat. Ez mindenkinek nagy kihívást jelent, pláne, ha az önmagunkban történő változásokra törekszünk. A kötet tulajdonképpen azt vizsgálja, mi kell ahhoz, hogy sikeresen tudjunk változni, főleg, ha olyan dolgokról van szó, mint a rossz szokások levetkőzése, dohányzásról, alkohol, drogfogyasztásról való leszokás, tartós fogyás, életmódbeli változtatások.

Az élet bármely területén felléphet annak igénye, hogy egészségünk vagy közérzetünk javítása érdekében változnunk kell. Szerintem mindenki találkozott már azzal az érzéssel, amikor tele lelkesedéssel belevág egy ilyen feladatba, de valahogy a cél elérése nem jön össze. Van, aki újból megpróbálja, s vannak, akik állhatatosan, mint egy örök mókuskerékben forognak. A  három pszichológiaprofesszor egy olyan  önerőből, egyedül is végezhető változtatási programot dolgozott ki, amit világszerte nagy elismerés fogadott, és olyan szervezetek támogatják napjainkban is, mint az egyesült államokbeli Országos Rákkutatási Intézet vagy a Drogmegelőzési Intézet. 

A tudományos háttérről beszélnek először a szerzők, hogyan zajlik a változás, mikor változunk és mi maga a változás? Aztán részletes bemutatásra kerül a változás hat szakasza. A részletes alatt tényleg részletest értek, rengeteg tapasztalat, vizsgálat tükrében az élet számos területéről. Legtöbbször a dohányzással kapcsolatos vizsgálatok szerepelnek, de az alkoholról való leszokás és a fogyókúrák is terítéken vannak. A kutatók szerint akkor tud sikeres lenni egy változás, ha tisztában van az illető, hogy pontosan melyik szakaszban van, és abban a részben maximálisan megteszi azt, amit ez követel. Ezért az egyes szakaszok tárgyalása közel 30-40 oldalt ölel fel, s  első körben egy gyors teszt segítségével arra ad választ, hogy a kitöltő itt tart-e? Bemutatja az időszak jellegzetességeit, melyeket az életből vett példákkal illusztrál. Hangsúlyozza minden esetben, hogy mi az, ami segítség, mi az, ami hátráltató tényező. Minden lépcsőfoknak megvan a sajátossága, ezek elemzésére is sor kerül, türelmesen, szeretettel, nagyon emberi hozzáállással. Olvasás közben azt érzi az ember, hogy a szerzők egyszerre tudományos, de lelki megértéssel fordulnak a témához. Engedik, hogy mindenki lassan, a saját tempójában haladjon. Tisztában vannak a botlások, visszaesések kihívásával, de azt is feltárják, hogyan lehet ezeket a leghatásosabban elkerülni. 

Íme a hat szakasz, amit egy folyamatnak, úton levésnek kell elképzelnünk: 

 

1. Fontolgatás előtti szakasz, amikor ellenállunk a változásnak, bár tudjuk, hogy kéne. 

2.  Fontolgatás - amikor megjelenik a láthatáron a változtatás gondolata. 

3. Felkészülés része - ami a tulajdonképpen rákészülést mutatja be.

4. A cselekvés ideje - ami számos ötlettel próbálja megkönnyíteni az út ezen szakaszát.

5. A változás fenntartásának szakasza - a drága eredmények megóvásának ideje ez. 

6. A fenntartást követő befejező szakasz. (A szerzők előtte egy kis kitérőt tesznek,  a visszalépést vizsgálják egy korábbi szakaszra. Mit tanulhatunk a visszacsúszásainkból.)

 

 

Ez a módszer gyakorlatias, de ugyanakkor tisztában van az emberi viselkedés és lélektan apró rezdüléseivel. Számít és épít rájuk, tudatosítja a láthatatlannak tűnő csapdákat és önismeretre sarkall. 

Tetszett a könyvben, hogy nagyon odafigyel a stresszfaktorokra, a megküzdési stratégiákra, felelősségvállalásra, támogató kapcsolatokra. Sok szeletét már ismerheti az ember a változás folyamatainak, de így egyben, testre-lélekre-szellemre fókuszával még senki nem foglalkozott a témával. 

 

A könyv nagy érdeme, hogy minden szava érthető, olvasmányos stílusban íródott. A számos példa még jobban segít megérteni a lélektani  folyamatok mibenlétét. Az egyetlen hátránya éppen ez az alaposság, hogy eléggé elfáradtam mire elolvastam, mert mindent egyben szerettem volna bekebelezni. Azonnal át akartam élni az egész folyamatot minden kitérőjével. A kötet vége felé van egy fejezet, a Változási kézikönyv, ami három konkrét probléma - a dohányzás, az ivás és a pszichológiai problémák - legyőzését kíséri végig, hogy mit kell tenni. Ez egy jóval gyakorlatiasabb, lényegre törő összefoglalás. 

Nagyon sajnálom, hogy a 2009-es kiadást nem követte újabb, mert egy nagyon jó könyvvel van dolgunk, ami gyakorlatilag már csak könyvtárban lelhető fel. Az alcímben az áll, hogy "Hatlépcsős program ártalmas szokásaink leküzdésére és életünk jobbá tételére". Ki ne vágyna hatékonyan megszabadulni attól, ami zavarja. S ha a vágyon túl tenne is érte valamit, ez a könyv óriási mankó lehetne a számára. Így igazából mindenkinek ajánlom a kötetet. Hátha az Ursus Libris Kiadó ismét kiadja...

Hozott pontszám: 5

 

James O. Prochaska, Carlo C. DiCelemente

 

 

Beh Mariann - A kert konyhája

Lehet rám hatni a szépséggel, és ez a könyv egy esztétikai élmény. 

Méretét tekintve is megköveteli, hogy otthon, egy kényelmes fotelba bevackolódva olvassuk. A kötetet kinyitva egyszerre jelenik meg tél és nyár, ősz és tavasz, egy varázsütésre a természet maga költözik szobánkba. A kert konyhája először a fűszernövények ártatlan kis zöldjével bólingat be, majd egyre merészebb utakra tévedünk Beh Mariann kezét fogva. Hiszen nem állhatunk meg a borsikafű, a bazsalikom vagy a lestyán üdeségénél, a kertkaput elhagyva a vadon növényeit is becsempészhetjük Hestia asztalára. A csalán vagy a medvehagyma fogyaszthatóságáról talán már sokunk hallott, de a merészebb vállalkozók a réti herét, a tyúkhúrt és a pásztortáska enyhén csípős, tündéri, szív alakú levélkéit is étkül vehetik. S ha ez nem volt elég, akkor együnk virágokat. Már sok-sok évvel ezelőtt olvastam Petrik Adrien könyvében (talán a Hideg szóda élvezete kötetben), hogy mely virágokkal bolondíthatjuk meg salátáinkat például. Bevallom azóta sem került közelebb hozzám a gondolat, hogy virágot egyek, de aki esetleg belevágna ebbe, annak eligazítást ad az "Ehető virágok" című fejezet. Van itt ibolya, hárs, akác és búzavirág is, sőt még szeretett napraforgóm szirmai is húsételek és köretek díszeként végzi. No de mit készíthetünk ezekből a természeti csodákból? 

A kötet második része a növények feldolgozásával foglalkozik: a begyűjtéssel, szárítással majd jönnek a receptek. Az ételek előállításánál néhol jelentősebb szerepet kapnak ezek, de van, hogy csak szórásként, díszítő elemként színesítik a fogásokat. Mindenki annyit vállal be, amennyi számára még elviselhető. A virágszirmokba hempergetett túrós-sajtgolyók izgalmasan néznek ki, leginkább úgy, mintha egy kisgyermek készítette volna, mondjuk anyák napjára. Bizony kell egy kis vállalkozószellem némelyik alkotás elkészítéséhez, de a szerző nem is ígér mást, csak egy kalandot, ízlelőbimbónak és szemnek. Az itt következő  receptek évszak szerint vannak lebontva, hogy éppen mely növények vannak terítéken. Levesek, főzelékek, saláták, édességek és ínycsiklandozó italok is meghódításra várnak. Egyébként már az ételek címe is hívogató; a narancsos hársfavirágszörp akár tündérek eledele is lehet, akárcsak a rozmaringos mézeskalács. De húsételek is vannak a repertoárban, így a kísérletezőkedvűek elkészíthetik a fűszeres bodzaszószt húsgolyóval, vagy a grillezett karajt szivárványsalátával. Esetleg karaj nélkül is menni fog! Tény, hogy a bemutatott receptek főként  húsmentesek. 

Csodálatos fotók hozzák meg az olvasó kedvét a kreativitás konyhai kiéléséhez. Sajnos egy hiba is csúszott a kötetbe, a turbolya bemutatásához tartozó fotó véleményem szerint salátaboglárkát ábrázol. Ez annál is aggályosabb, mert a turbolyának van egy hozzá igencsak hasonlatos mérgező testvérkéje a foltos bürök, valamint a salátaboglárka is könnyen összetéveszthető a réti boglárkával, ami szintén nem javasolt fogyasztásra, és maga  a szerző is javasolja, hogy alaposan nézzünk utána, hány aranysárga szirmocskája is van a begyűjtött virágnak. 

Sajnos az általam  vadturbolyának vélt növényt én sem mertem leszedni a hétvégi kirándulásomkor, de a bodzavirágból vagányan megszedtem kosaramat és ma már ittam is a hűs itókából. Tárkonyecetet, gyógyteákat, bodzaitalt és medvehagymás túrókrémet, illetve petrezselymest is készítettem már az inspiráló sorokat olvasva.

 A csodás kötetet véleményem szerint kitűnő ajándékul szolgálhat!

Hozott pontszám: 4/5 

Bodzavirágom...

Vadturbolya ????
A kellemes és ánizsos illat úgy tűnik, csak a zamatos turbolya jellegzetessége, mert ennek nem volt ilyen. Viszont egérszaga sem volt, mint  azt a foltos bürökről mondják. Egy életem, egy halálom, egy levelet elrágcsáltam, nekem ízlett, de másnak nem mertem tálalni belőle. Pedig régi vágyam, hogy turbolyát fogyaszthassak. 

Beh Mariann a Bazsalikomos kert megálmodója és a könyv szerzője

Adler,Yael - Bőrügyek

 A Bélügyek 2015, és a Szívügyek 2016 után, a  Park Kiadó 2017-ben kiadta a sorozat harmadik kötetét, a Bőrügyeket. Én csak a Bélügyeket olvastam, és már ott megtapasztaltam, hogy milyen ötletes dolog is ezeket a vérmesen komoly dolgokat, az "ügyeket" megragadni egy egészen más oldalról, humorosan és képszerűen, mint egy filmet levetíteni. Mert mi játszódik le bennünk nap, mint nap? Hogyan képzelhetjük el ezeket a dolgokat?

Yael Adler német doktornő hűen a sorozathoz elmagyaráz nekünk mindent, ami a bőrünkkel kapcsolatos. Először azt, hogyan épül fel, melyek a részei, milyen funkcióval rendelkeznek? Nagyon jó kis ismétlése ez a középiskolai tanulmányainknak. Majd az első rizikós téma az élet viharába kitett bőrt érő hatások bemutatása. Nem, mintha nem tudnánk, hogy mit tesz a bőröcskénkkel a nap, a cigaretta, az alkohol, a testfestések, de a legrosszabb sejtelmeink is megfogalmazódnak, a szappan sem nyerő dolog. Ez a legvelősebb része a kötetnek, és bizony bebarangoljuk a doktornővel a testünk minden zugát. Egy egész fejezetet szentelt Yael Adler a nemi barangolás témájának. Az érintés intimitásától a nemi betegségek pokláig juthatunk, közben nem kevés alkalommal kiveri az olvasót a víz. De nem csak ebben a részben, hanem úgy egészében, minden vicceskedés mellett rémes témákat érintünk. Szemölcsök, mitesszerek, akne, ráncok, ekcéma, pörsenések, szőrtüsző gyulladások, melanoma, májfoltok, szeplők, herpeszek, lábszag, egyéb szagok, gombák. Mivel most is rákerestem a világhálón, hogy mi micsoda, csak, hogy egyértelműen képbe legyek, sokszor csak egy villanás erejéig, ujjaim között leskelődve mertem megnézni azokat az izéket. A könyv egyértelmű mondanivalója, hogy külső burkunk minősége a belső tartalom tükre. A stressz, a kialvatlanság, a táplálkozás minősége, vitaminok, folyadék, rossz szokások (tetoválás, dohányzás) és a szexuális életünk együttesen befolyásolják, hogy milyen a bőrünk.A negyedik fejezetben a táplálkozás befolyásoló tényezőjére tér ki a szerző. Itt főbűnös a tej lesz. De más titkot nem árulok el. Befejezéssül azzal szembesíti olvasóját a bőrgyógyász, hogy bőrünk a lelkünk tükre is. 

A függelékben pár apró tanáccsal lát el bennünket Yael Adler, de tényleg szűkszavú a témában. Elmondása szerint nem tanácsadó könyvnek szánta írását, és tényleg marad az olvasóban egy jó adag hiány. De az is igaz, hogy minden közérthetősége mellett, azért ez egy nagy adag a tudomány összetett világából, megérteni megtudjuk, de nem garantálom, hogy összességében el is tudja raktározni az olvasó.

Bevallom, olvasás közben sokszor felnevettem, felolvastam belőle részleteket, könyvjelzőztem, és számos újdonságot tudtam meg. Abszolút hasznos néha ismeretterjesztő könyvekbe is belekukkantani, és ez a kötet teljesen élvezhető egy mezei olvasónak is.