Truc, Olivier - Sámándob

Végre sort kerítettem a molyos várólistám legkorábban felkerült könyvére, a 2017 óta várakozó Sámándob elolvasására. Egyrészről bánom, hogy csak most, másrészről viszont érdekes, hogy épp most. Amikor 2015-ben ez a könyv megjelent, lényegesen kevesebbet lehetett olvasni, tudni a számikról, más néven lappokról. (A lapp nevet a finnek gúnynévként ragasztották rájuk, ma a számik önelnevezése alapján nem használható). Addig csak Edith Klatt Rénszarvasok pásztorát  ismertem. Azóta viszont gazdagodtam a témába. Ezért gondolom azt, hogy megjelenésekor olvasva biztos, hogy sokkal nagyobb hatást gyakorolt volna rám.

A könyv leggyengébb pontja sajnos a krimi szál, ami csak akkor baj, ha valaki arra számít, hogy az Animus Kiadó Skandináv Krimik sorozatában megjelent kötet lapjai hátborzongató, izgalmas gyilkosság felderítéséhez vezetnek. Ha ezt elengedjük, akkor jó élményben lesz részünk. 

Lappföld csontig hatoló hideg napjainak homályában, amikor a nap is csupán 2-3 órára kel fel, rituális gyilkosság áldozata lesz Mattis, a rénpásztor, aki magányosan él gumpijában. Füleit levágták, őt magát pedig egyetlen erős szúrással megölték. Úgy tűnik, hogy a számi rénpásztorok közötti leszámolásról van szó, így a tapasztalt rénrendőrt, Klemetet és annak kihelyezett gyakornokát,  Ninát bízzák meg az ügy felderítésével. Mivel egy nappal korábban a kautokeinói múzeumból elloptak egy Franciaországból frissen érkezett sámándobot, így a helyi rendőrség is lázas nyomozásba kezd. Nem segíti az ügyet, hogy egy női erőszaktevő is felbukkan a környéken. Az alaphangulatot átjárja a számik ellen irányuló rasszizmus, amiben a helyi rendőrünk is erősen érintett. A lakosság egy része tüntetésbe kezd, úgy gondolja, hogy a számik ellen intézett támadásról van szó, míg sokan csak a folyton elcsavargó rénszarvasok gazdáit teszik felelőssé. A nyomozást nehezíti, hogy az eltűnt dobot még ki sem csomagolták, így gyakorlatilag nem is tudják hogy néz ki. Pedig az ügy felderítésében kardinális szerepe van annak az ábrának, amit az ősi dobra festettek. Az gyilkosság felgöngyölítése a múltba vezet, bár napjaink bűntényei is jócskán bezavarnak. Egyre világosabban látszik, hogy semmi sem történt ok nélkül, minden apró jel hozzátartozik az ügy megoldásához, melynek mélyén a végtelen kizsákmányolás és  emberi mohóság lapul. 

A történet erőssége a hiteles számi hagyomány és napjaink szociokulturális ábrázolása, ami a nyomozás hátterét nyújtja. A szimbolikus jelekkel megfestett sámándobok a mai napig is erővel bírnak, akárcsak a hagyományozott jojkák, amik szintén segítenek a nyomozásban. A hóval borított vidék mélyén kincsek rejlenek minden értelemben. Szemünk előtt megelevenedik a számi kultúra tisztasága, múltban gyökerező ereje és az az erőszakos "kényszerfinnesítés", amiről ma már nyíltan beszélhetünk. (Ehhez hasonló működött Svédországban, Norvégiában és Oroszországban is). Másrészről a számik az eurázsiai földrész egyik utolsó autentikus őslakos népe, akiknek emiatt megalázó fajkutatási vizsgálatokat is el kellett szenvedniük. Gyakorlatilag folyamatosan északra szorították őket, nyirbálták jogaikat és még ma is szembesülniük kell őket érő fajgyűlölettel. 

A számi öntudat eszmélése már elindult, ennek nyomait olvashatjuk a könyvben és szerencsére már más művészeti ágazatokban is hallatják hangjukat, illetve igyekeznek megőrizni hagyományaikat, kultúrájukat. Idén a finn filmnapok keretén belül sikerült megnéznem Je'vida-t, ami az első amatőr számi színészekkel vászonra vitt film. Ezen a rendezvények került vetítésre a Máhccan – Hazatérés című dokumentumfilm, ami Finn Nemzeti Múzeum gyűjteményében található számi tárgyak Számiföldre való hazajutását rögzítette. Azt gondolom, hogy mindezek segítenek megtudnunk a történelem eddig elhallgatott tényeit, illetve képi világukkal sokat adnak ahhoz, hogy kézzel foghatóvá váljanak a számik. A témához kapcsolódik még a NETFLIX egyik idei filmje a Stolen - Lopás, ahol szintén nem a bűntény felderítése, hanem a számi népcsoport  a fontos. Ez is igaz történet feldolgozása. A svéd Amanda Kernell a  Sameblod- Számi vér című alkotása szintén ebből a témából merít.  

Hozott pontszám: 4,5

 

Bussi, Michel - Fekete Vízililiomok

A Gabó olvas blogban figyeltem fel erre a könyvre, és azóta megszállottan be akartam szerezni.   Most nézem, hogy csak tavasszal írt róla, nekem egy örökkévalóságnak tűnt, mire ide eljutottam. De milyen jól is tettem, hogy nem feledkeztem meg róla, mert számomra igazi csemege volt ez a kötet. 

Az egész történetnek van egy nagyon mély alapozása, ami Claude Monet festészetéhez és az ő varázslatos kertjéhez vezet vissza. Harminc évvel ezelőtt volt szerencsém a kezembe fogni egy gyönyörű albumot, mely a festő otthonáról, és arról a környezetről szólt, ahol a képeit alkotta. A német kiadvány lélegzetelállító fotókon keresztül mutatta be azokat az apró részleteket, melyek visszatükrözték a művészi légkört. Mi tagadás, tizenkilenc évesen szerelmese lettem Monet világának.

Bár ez a könyv alapvetően krimi, gyilkosság történik benne, nem is egy, mégis teljesen eltér egy szokványos krimitől. Csodálatosan keverednek benne a lélektani szálak a művészi megszállottsággal, a szépirodalmi megközelítés a bűntények prózaiságával. 

Giverny egy zárt közösség, melynek életét alapvetően meghatározza, hogy itt élt és alkotott a nagy festő, itt hívta életre a megszámlálhatatlan mennyiségű vízililiomokat ábrázoló képeit. Egy nap holtan találják Jérôme Morvat, a helybeli szemészt. Azt is hihetnénk, hogy baleset történt, de a jelek nem erre utalnak. Laurenç Sérénac kezd el nyomozni az ügyben, aminek alapja egy az áldozat zsebében talált képeslap lesz, melyben egy tizenegy éves gyerekre utaló nyomok szerepelnek. Hamarosan az 1937-es, ugyanezen a helyen megtörtént balesetnél folyik a kutatás. Akkoriban egy tizenegy éves fiút találtak az Epte folyóba fulladva. Mindenki azt mondta baleset történt, de a gyermek anyja, a mai is élő, 102 éves hölgy állítja, hogy nem. Ez lesz az az érv, ami kitartó nyomozásra ösztökéli Laurenç Sérénac-t. Valamint egy rejtélyes küldemény, melyben fényképek vannak az áldozatról, Jérôme Morvatról és különböző hölgyekről. A fotók hátulján meg egy megfejtésre váró számüzenet is látható. Mi köti össze a hölgyeket, milyen viszonyban voltak az áldozattal?

Három nő áll az események középpontjában, a szintén tizenegy éves Fanette, aki isteni tehetséggel megáldott festőpalánta, és a Robinson Alapítvány versenyének várományosa; a hihetetlen gyönyörűségű, ámde végtelenül boldogtalan tanárnő, Stephanie Dupain; és a nyolcvanadik életévét betöltött, a történetet mesélő idős asszony. Ő hármójuk sorsa elválaszthatatlan. Ennek a titokzatos egymásra hatásnak a mibenléte a könyv legvégső pillanatáig kérdéses.

Monet - Waterlilies

Egyrészt tetszett a történet szerkezete. Michel Bussi szerintem egy nagyon jó kezdést választott, amikor a figyelmet a három nő bemutatására irányította. Fanette tehetsége, sorsa és a gyerekek közti bűvös kapcsolat szintén felszítja az olvasási kedvet, és igazán lubickoltam a történetben, amikor Monet munkamódszeréről olvashattam. A impresszionista művész vízililiomos képein ugyanis nem található fekete szín. De talán létezett egy festmény, a fekete vízililiomok, amikor érezvén Monet, hogy közel van halála, megalkotta feketében a képet. Talán volt ilyen, talán nem? A legenda viszont él, és egy nyomozás során könnyen felülhet az ember mindenféle mendemondáknak, padláson hányódó alkotásokról, titokzatosan eltűnt emberekről, vagy épp különös szerelmi viszonyokról.

Mint általában a gyilkosságoknak megvan a maguk oka, így itt is erős érzelmi töltetű indítékra számíthatunk. Bevallom, én is erre az elkövetőre gondoltam, de hogy ilyen gubancos és többrétegű ez az egész történet, arra nem. Elolvasás után, sokkal egyértelműbb lesz mindenki számára, miért is tetszett a Bussi féle kivitelezés és szerkesztés nekem.
Őszintén ajánlom azoknak, akik szeretnek kicsit elmerülni a művészet világában, s az izgalom kedvéért bevállalnak egy kis nyomozást is.

Hozott pontszám: 5

 Michel Bussi

"Tudod, mit kért egyszer Monet az egyik gazdától?
– Nem…
– Télen kezdett festeni egy öreg tölgyfát, de mire három hónap múlva visszajött, már levelek borították. Fizetett a fa tulajdonosának, egy gazdának, hogy egyenként tépkedje le a fáról az összes levelet…
– Ezt csak úgy kitaláltad…
– Nem! Két ember kellett hozzá, hogy egy nap alatt lecsupaszítsák Monet modelljét! Ő pedig büszkén újságolta egy levélben a feleségének, hogy május kellős közepén téli tájat festhetett!
Paul a szélben táncoló faleveleket nézi.
– Érted én is megtenném, Fanette. Sőt, átszínezném a fákat. Ha arra kérnél, megtenném érted.
Tudom, Paul, tudom."

"Ha Monet Vízililiomait nézed, úgy érzed, hogy is mondjam… hogy belépsz a képbe, elmerülsz benne, áthatolsz rajta, nem is tudom, mintha kútba esnél vagy homokba süppednél. Érted? Monet ezt akarta elérni. Nyugodt vizet akart festeni, hogy lássuk, ahogy lepereg az egész élet… Én éppen az ellenkezőjét szeretném, hogy az én Vízililiomaim láttán az ember úgy érezze, a víz színén lebeg. Érted? Könnyedén felszökkenhet, elrugaszkodhat és elszállhat. Nyüzsgő víz legyen! Úgy szeretném megfesteni a Vízililiomaimat, ahogy Monet festette volna tizenegy évesen. Szivárványszínben. Szivárványszínű Vízililiomok!" 

Hayes, Terry - Nevem Pilgrim

Azt hiszem soha nem olvastam kémregényt, krimit is elvétve, és valljuk be, az akcióregény sem az erősségem. Mégis jó volt ezt a könyvet olvasni, és egy hétre, karácsony és új év között elutazni Szaúd-Arábiába, Törökországba, a kelet csöppent sem mesés tájaira. Annál már csak visszaérkezni volt jobb.
Ez a hihetetlenül sűrű, masszív történet, aprólékosan felépített alkotás, ahol az az érzete az olvasónak, hogy minden a helyén van; a múlt eseményei, az ok okozat, még a legutolsó fedősztori is megállja a helyét. De kell is időt szánni erre, mert nehéz a magunkfajta embernek elképzelni azt, hogyan épül fel egy tizennégy éves fiúban a nyugati világgal szembeni bosszú, miként ölt alakot a tökéletes terv, mely a nagy Amerika végnapjait hozhatja el.
Nagyon tetszettek az életre hívott karakterek, a másodlagosnak tűnő, már-már lényegtelen látszó részletek, melyek látensen adják meg a történet mélységét.
Számomra nem a hajmeresztő akciók voltak a legemlékezetesebbek, bár valljuk be leesett az állam a bevetett ötletek kapcsán, hanem a hangulatteremtés vitte el a pálmát. Terry Hayes remekül ír mindenről. Ilyenkor megdöbbenek, micsoda türelemmel kell megalkotni egy ilyen monumentális könyvet! 

Nem hiába sokak kedvence, és a kihagyhatatlan alkotások között szerepel.  

Például az idén  7 éves Gabó Olvas blogban, ahonnan magam is kedvet kaptam a kötet elolvasásához. 

Terry Hayes

A könyv spoilert tartalmazó fülszövege: 

"A ​Pilgrim egy olyan ember fedőneve, aki nem létezik. Egy gazdag amerikai család fogadott gyermekeként valaha az amerikai titkosszolgálat kémtevékenységében működött közre. Mielőtt névtelen nyugdíjasként eltűnne, meghatározó könyvet ír a törvényszéki orvostanról.

E könyv azonban kísértetként tér vissza hozzá. Ennek alapján akad a nyomára Ben Bradley, a New York-i detektív, aki elviszi egy lepusztult szállodai szobába. Ott egy kádnyi savban egy nő holtteste hever, akinek vonásai eltűntek, fogai hiányoznak, ujjlenyomatai sehol. Tankönyvi gyilkosság ez – és maga Pilgrim írta a könyvet.

Ezt követően a szokatlan és emberpróbáló nyomozás nyaktörő versenyfutássá válik az idővel, hogy Amerika megmenekülhessen az összeomlástól. Pilgrim útja egy mekkai nyilvános lefejezéstől egy elzászi náci haláltáboron és a Hindukus pusztaságán át egy török tengerpart elhagyott romjaihoz vezet, hogy megtalálja azt az arctalan férfit, aki megdöbbentő tömeggyilkosságra készül Istene nevében."

"A Koránban az áll, hogy egyetlen élet elvétele is egy univerzumot rombol le, és erre láttam most példát magam előtt: kétezer-hétszáz univerzum omlott össze pár pillanat alatt. Családok, gyerekek és barátok univerzuma."

"Tökéletes jelölt voltam a titkosszolgálatok világa számára. Okos voltam, mindig is egyedül éltem, és valami sérülés volt a lelkem mélyén."

"Egyszer azt hallottam valakitől, hogy egyetlen szempontból érdemes odamenni. Ha az ember öngyilkosságot akar elkövetni, de nincs meg benne az ilyesmihez szükséges bátorság, akkor elég két napot eltöltenie Dzsiddában, és meglesz."

Berg Judit - Az őrzők

Igencsak el vannak kényeztetve a mai fiatalok  irodalmi csemegék tekintetében. 

Bartos Erika Brúnó Budapesten sorozatának első része, a Buda tornyai az óvodás - kisiskolás korosztálynak meséli el, többek közt a Budai vár és Mátyás-templom történetét. A tavaly megjelent Berg Judit A holló gyűrűje című könyv egy kalandos mese formájában hozza közelebb olvasóihoz a történelmet és a Mátyás-templomot. Idén pedig az írónő a templomról és a Szent Koronáról megszerzett ismereteit  egy ifjúsági kalandregénybe oltotta bele.

A tizedikes Bora újságíró édesanyja egy nap nem érkezik haza. A lány bejelenti a nő eltűnését a rendőrségen, de úgy tűnik, hogy sem a rend őrei, sem az anya főnöke, sőt még volt férje sem igazán izgatja magát a történtek miatt. Nem úgy a lány, aki batárnője, Lea  segítségével magánnyomozásba kezd. Sikerül bejutniuk Bora édesanyjának számítógépébe, ahol kiderül, hogy az utóbbi időben az anya figyelme a Magyar Szent Korona felé fordult. Riportot készített a korona őrzőjével, és szóba kerül egy titkos csoport is, ahol az egyik feltüntetett tag, talán már nem is él. 

Egy kivételes egybeesésnek köszönhetően Bora osztálya a héten a Mátyás-templom történetével foglalkozik, és úgy tűnik, hogy a nyomozás szálai is oda vezetnek. 

Mindeközben megismerkedhetünk Renard felügyelővel, aki egyenesen Párizsból repül Magyarországra, hogy lefülelje a Hiéna néven elhíresült olasz műkincsrablót, aki valami nagy dobásra készül. A sok-sok szál a végén természetesen összeér, és minden titokról lehull a lepel. 

Berg Judit számtalan apró ismeretet elejt az olvasóközönsége számára. Nemcsak a Mátyás-templomról, a koronáról és ezek történelméről mesél, hanem barangolhatunk a vár alatti alagútrendszerben, a Szikla kórházban. Információt kapunk a családfakutatásról, a rózsafüzér titkairól, Szűz Mária mennybemeneteléről, a koronaőrökről, és a modern kor nyújtotta lehetőségekről is. A fiatalok persze a nyomozás érdekében kénytelenek áthágni rengetek szabályt, és füllenteni egy keveset. 

Tetszett, ahogyan a gyerekekben keveredett a hősiesség és bátorság, valamint a szellemekben való hit. A történet szerkezeti megalkotása révén nem rejt magában sok titkot, a nyomozást sem kíséri nagy izgalom, ez a része a regénynek kicsit lapos lett. Sajnos sok fejtörésre sincs szüksége annak, aki szeretne esetleg részt venni a nyomozásban. Viszont az olvasás során rengeteg tudás szívhatunk magunkba, és megtapasztalhatjuk hogy a történelem aktív része lehet a mai ember életének, és nem csupán valami ősi, letűnt dolog. 

A könyvet 11-12 éves kortól ajánlom jó szívvel! 

Hozott pontszám: 4/5 

 Berg Judit

Gulvin, J.M. - Hosszú számolás

Egy huszárvágással kiléptem a magzatburkomból, elhagytam a jó meleg komfortzónámat, és olvastam egy krimit. 

Mivel elég rég, körülbelül a szülés körüli depresszív időszakban olvastam ilyet, így nulla összehasonlítási alappal tudom majd csak értékelni a könyvet. De nézzük csak, mire számíthat az, aki hasonlóra vállalkozik!

Szóval, a Drága kis szívem után kellett valami, ami kihoz egy kicsit a hangulatból, de Sándor Erzsi könyve, ahogy írtam, nem volt jó választás. Így azt gondoltam, hogy egy izgalmas, fordulatos bűntény megoldása orvosol itt minden problémát. Valahogy így is lett. A Hosszú számolás közkedvelt könyv krimirajongó ismerőseim között, szóval azért  biztosra  mentem.

Quarrie texasi ranger - na ilyennel se volt dolgom-, egyedül neveli tízéves fiát, akivel a történet elején éppen harcsázni indulnak a folyóhoz, ahol hatvan évvel ezelőtt, 1905-ben egy vonat siklott ki, majd süllyedt el. Már rögtön itt megtudjuk, hogy mi az a számolás, amit a cím jelez. A másodperceket jelöli, amit az ember a víz alatt el tud tölteni. A víkend nem tart sokáig, mert halfogás közben találnak a mélyben egy gyerekkoponyát.  Már ez a kis kirándulás is megadta a könyv alaphangulatát, mely alapvetően egy férfias, ugyanakkor érző világot fest le, ahol a barátság és a család is fontos szerepet kap.

Visszatérve a munkához a rangert egy öngyilkossághoz riasztják, ahol egy veterán hős tartott pisztolyt a fejéhez. Quarrie-nek az első pillanattól kezdve világos, hogy itt gyilkosságról van szó, de a helyi seriff másként vélekedik. Már el is engedné a történetet, amikor kiderül, hogy egy közeli gyilkosság, ahol egy ötven körüli nő arcát verték péppé, összefüggésben állhat a veterán halálával. Mint útjelző bóják, egyre másra tűnnek fel a látszólag véletlenszerűen meggyilkolt emberek. A szálak egy hat hete leégett speciális, bűzözőket kezelt pszichiátriai intézet falai közé vezetnek, ahol a tűzesetben eltűnt néhány ápolt is. Talán a lángok emésztették őket fel, vagy itt bolyonganak valahol az erdőben? Egy ilyen eltűnt Ishmael, aki az öngyilkos veterán fia volt. Az ő ikertestvére Isaac, aki éppen akkor érkezett haza a vietnámi háborúból, és azzal kell szembesülnie, hogy apja meghalt, testvére eltűnt. 

Az események begyorsulnak, a kórház személyzetéből is sorra tűnnek el az emberek. Mi folyik itt? 

Quarrie ranger mindvégig nyomában van a kegyetlen gyilkosnak, de nem segíti tevékenységét, hogy mindenki egy közös titkot takargat. Vajon mi zajlott az intézmény falai között?

A csavaros történet mindvégig tartogat meglepetéseket olvasója számára. Ugyanakkor az apró elejtett nyomok segíthetnek megtalálni nekünk is a megoldást. Erre mondják, hogy én is végig jó nyomon jártam, persze azért erre nem számítottam. Már magáért a hangulatáért is érdemes elolvasni a könyvet, mely szerencsére nem túlzottan kegyetlen és véres, legalábbis ábrázolásában.

Utólag azért van, amit nem értek, azért a pontlevonás.

Hozott pontszám: 4

 

J.M. Gulvin

Hargla, Indrek- Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

Indrek Hargla, valódi nevén Indrek Sootak 1970-ben született észt író, aki 1998-tól kezdett Hargla néven publikálni először sci-fi, horror majd fantasy kategóriában, míg 2010-ben útjára bocsátotta történelmi krimi sorozatát, melynek középpontjában egy tallini patikárius, Melchior áll. Ez a kötete a sorozat második része, mely az előzőtől függetlenül, önállóan is kitűnő olvasmány.

Azóta magyarul megjelent a harmadik rész is, Melchior és a hóhér lánya. A sorozat hazájában már a negyedik résznél jár, sőt Melchior Wakenstede életéről egy filmsorozat is készül.

A XV. századi Tallinban járunk, mely fekvésének köszönhetően virágzó kereskedelmi központ, s egyben olvasztó tégelye számos népnek. A várost a Német Lovagrend tartja a kezében, de a városi tanácsban jelentős szerepet tölt be a klérus is. S nem csak a papság, de Tallin egyetlen patikáriusa, Melchior is részt vesz, ha nem is a döntéshozatalban, de a titokzatos bűnügyi esetek kivizsgálásában mindenképp. 10 évvel később járunk az időben az első részhez képest. Melchior családja azóta két gyermekkel gyarapodott, s úgy tűnik bölcsessége korának előrehaladtával csak növekedett. Szükség is van erre a bölcsességre, mert ártatlannak tűnő halálesetek történnek a városban, s Wentzel Dorn bíró a segítségét kéri.  Grote toronyparancsnok őrjárata közben lezuhan a gyilokjáróról, egy tekintetes, de igen öreg és beteg városi polgár Laurent Bruys is meghal, s még azon a napon felfedeznek egy csontsovány, kasztrált fiút is leszúrva. Grote halálra rémült arccal távozik az élők sorából, s ez erősíti egy kísértet létezésének a gyanúját, hiszen napokkal ezelőtt a parancsnok is erről beszélt. Ez aztán szöget üt a patikus fejében, hiszen nem is olyan rég, két hasonló furcsa halálozás történt a környéken. Ez utcalány s egy flamand festő is életét vesztette. Sokan látni és hallani vélik a kísértetet. Valóban kísértet szedi áldozatait, és ha igen, akkor mi köze van ahhoz a majd hetven évvel ezelőtti esethez, ami az Unterreiner-házban történt? Vagy mindez csak pletyka? 

Melchior kihasználva, hogy mindenkinek megered a nyelve a patikájában, egy kis gyógylikőr segedelmével, aprólékos munkával összeszedi az információkat. Már csak szelektálnia kell, mert egy dolog a valóság, s egy másik amit látni akarunk.

Az izgalmas nyomozás bőven ad gondolkodni valót, én is megalkottam a magam szédületes megoldását. De nem is a bűntény felderítése az, ami rendkívülivé teszi a könyvet, hanem a történelmi nyomozás hangulata. Hargla látványszerűen tárja elénk a középkori várost, aprólékosan kidolgozott diorámát alkot, melyben mindenkinek megvan a maga kis szerepe. Egyszerűen zseniális. 

Már csak a könyv borítóját kellene lecserélni! Ki találta ki, hogy egy apót tegyenek lengő szakállal a könyvre? De tényleg, a kiadó nem olvasta el a könyvet?

 

A könyv eredeti borítója innen

A jogász végzettségű Indrek Sootak, azaz Hargla 2000 óta tizenhétszer nyerte el a Stalker-díjat. Érdemes odafigyelni rá, és megpróbálkozni egy kis kortárs észt irodalommal is!

 

Indrek Hargla

Hozott pontszám: 4/5