2021. november 27., szombat

Greger, Michael - Egyél ​úgy, hogy ne halj meg

 Áttörés az egészség és a súlycsökkentés területén


Eredetileg ez egy később megjelent kötete Michael Greger-nek, de véletlenül  ezzel kezdtem az olvasást. Ha tehetitek, akkor javaslom, hogy előbb inkább a Hogy ne halj meg című könyvet olvassátok el, mert az tartalmazza az alapokat és bizony nagyon sokat hivatkozik  rá a szerző. Az alcímet valahogy figyelmen kívül is hagytam, csak amikor már idegesítővé kezdett válni számomra, hogy minden a testsúlycsökkentés körül forog, akkor tűnt fel, hogy van itt még valami alcímecske is. Nincs ezzel semmi baj, csak másra számítottam. 

Michael Greger neve mindig felmerül a vegán táplálkozás és ezen belül is a teljes értékű növényi étrend (TÉNÉ) kapcsán. A könyveinek elolvasása elkerülhetetlenné vált számomra. A saját előtörténetemet most kihagynám, elég az, hogy fél éve áttértem fokozatosan a vegán étrendre és próbálgatom a teljes értékű növényi étrendet betartani. Most adódott az életemben olyan mértékű szabadság, hogy a saját igényeimet helyezhessem előtérbe. Mindenkinek megvan a maga sztorija, hogy miért vált, de jó, ha tisztában vagyunk a tudományos háttérrel is. Szükség is van rá, hiszen támadás az mindenkit ér bőven. 

A szerző ebben a vaskos kötetben rengeteg kutatási kísérlet eredményeit hozza állításainak alátámasztására. Először a piacon előforduló fogyókúrás készítményeket, műtéti eljárásokat, étrend-kiegészítőket és módszereket veszi sorra. A vizsgálatok pozitív eredményeire is rámutat, de mindig melléállítja azt, hogy milyen áron valósulnak meg ezek és nem fukarkodik a negatív tapasztalatokkal sem. Teszi mindezt humorral és végtelen elfogadó türelemmel. Én nem fedeztem fel sorai közt az indulat halvány árnyékát sem. Nem akar senkit meggyőzni, vagy a vegán táplálkozást bárkire is ráerőszakolni. Ő csak adatokat hoz. 

A bevezető után a testsúlycsökkentő étrend alapjainak bemutatásába fog bele. Részletesen kibontja a gyulladáscsökkentő ételeket, bemutatja a rostdús élelmiszereket, beszél a glikémiás indexről, a finomított cukor és liszt állandó jelenlétéről, a transzzsírok hatásáról, a függőséget okozó bolti cuccokról, amit merészség tápláléknak nevezni. Természetesen ő is kifejti a sóbevitellel kapcsolatos nézeteit és csak itt, körülbelül a könyv harmadánál tér rá bővebben a húsfogyasztás szervezetre gyakorolt hatására. Ahogy mondtam, ebben a kötetben inkább a súlygyarapodással összefüggésben beszél mindenről, de természetesen érthető az egészségre gyakorolt hatás is. 

A harmadik fejezetben Greger leírja, hogy szerinte mi az ideális testsúlycsökkentő étrend. Minden okfejtése érthető, jól követhető. Itt voltak számomra hiányérzetek, mivel nem olvastam a korábbi kötetét, ami bizonyára sokkal összeszedettebben mutatja be az általa javasoltak rétegződését. Persze így is értettem, valamint  más forrásokból begyűjtött tapasztalataim is kiegészítették a homályos részeket, ami ismétlem, nem a könyv hibája. 

A negyedik fejezet számtalan fogyást serkentő tippet ad, amin érdemes elgondolkodni, még inkább kipróbálni, hogy nekünk beválik-e? Itt is gazdagon hozza a szerző a kísérletek kutatási eredményeit. Számok, számok, számok. Hiszen a mai embert ez győzi meg. Szó van itt zsírégetőkről, zsírgátlókról, testmozgásról, hidratálásról, a szokások jelentőségéről, az alvásról és a stresszről is. 

Az utolsó blokk a szerző személyes javaslatait foglalja össze, egyben bemutatja azt az applikációt is, amin az étkezések alapanyagait lehet kipipálgatni naponta. Ez a 21 részből álló lista segít abban, hogy az általa leírt fontos táplálékok mindig szerepeljenek az étlapunkon. Hiszen attól, hogy valami húsmentes, nem feltétlenül egészséges, pláne fogyást eredményező. Lehet egész nap ropit ropogtatni, nincs benne ugyan hús, de elég messze áll az ideális tápanyagforrástól. 

Greger könyvének érdeme, hogy pazarul illusztrálja, kísérletekkel igazolja állításait. Nem mondom, hogy mindenkinek egyszerű lehet egy ilyen táplálkozási pálfordulás, de aki készen áll a váltásra, az nagyon sok szellemi üzemanyagot kap hozzá. Ahogy ő ír, minden egyszerűnek, szinte gyerekjátéknak tűnik. Egy ilyen aprólékosan megalkotott kötet óhatatlanul, néha idegesítően részletes és az emberbe az agymosás érzését is behozza. Mivel nem didaktikusan magyaráz, nem szájbarágósan nyomul, így inkább a sok információval való megküzdés jelent gondot az olvasó számára, nem a hangnem. Azért persze voltak nekem is úgymond "meredek" részek, de melyik a hagyománytól radikálisan eltérő irányzat hírvivőinek kijelentései nem tartalmaznak ilyet? 

Három teljes hétig olvastam és emésztettem a rengeteg információt. Tudom, hogy szükség van egy ilyen alapos tanulmányra, ott a helye a könyvespolcon, de bevallom, elfáradtam a végére. Mégis, miután átrágtam magam rajta, úgy érzem, hogy legszívesebben mindenkinek odaadnám, hogy elolvasás után döntsön ki-ki arról, merre szeretne menni. Ez, és a korábban olvasott Ruediger Dahlke kötet segítenek világképünk tisztázásában, amire azt hiszem szükségünk van mostanság, mint arra a mértékletességre is, ami mára szinte minden téren elkerüli az emberi fajt. 

Kicsit amerikai a hangvétele - de hát milyen legyen, ha az elsődleges célközönség pont az amerikai lakosság volt? S bár a szerző által hozott elrettentő adatok is elsősorban Amerikára vonatkoznak, mégsem tud az ember hátradőlni és legyinteni a tengeren túli statisztikákra, mert a mi portánkon is van mit sepregetni. 

Hozott pontszám: 4/5


Michael Greger

 

 

2021. november 7., vasárnap

Finy Petra - Kerti szonáta

Három nő élete egy kertben találkozik. Médi és Magda az öregedő testvérpár és egy fiatal leányzó, aki a kert ápolásában segít, Frida. 1987-ben még mindig lesnek ránk, szinte minden bokorban ott egy besúgó. Vagy mégsem, csak az évtizedek félelme tapadt az emberi cselekedetekre?  A rendszerváltás küszöbén állunk, ami ugyan nem ölt még alakot, de mintha már pislákolna valamit. De más  sejteni, mint tudni valamit. 

Ennek a korszaknak a légkörét próbálta megidézni Finy Petra kötetében, ahol mindenkinek van egy batyuja, melyet látható vagy láthatatlan módon cipel magával. Van aki megtanul ezzel a teherrel élni és van, akit lehúz e súly. 

Az eltemetett titkokra fokozatosan vetül a fény, ahogy olvad a jég. Az igazság bevallása azonban tehertétel lehet a másik vállán, néha ezért jobb hallgatni. De a kimondott szavakat már nem lehet el nem hangzottá tenni.

Nem hiszem, hogy én lennék ennek a könyvnek a célközönsége. Nekem kicsit kevés volt minden aspektusa. Ezt a kötetet inkább annak a fiatal generációnak ajánlanám, aki még nem élt ebben a korszakban, nincsenek emlékei, sőt a szülei is inkább hallomásból ismerték a kemény diktatúra napjait. A lazán szerkesztett regény könnyen olvasható, jól érthető még az ifjabbak számára is. 

A kerti szonáta főszereplői a nők. A gyenge nők, akiknek  megtestesített karakterei nagy tetteket hajthatnak végre. 

A csodálatos borítóba bújtatott kötetnek nem bírtam ellenállni, Finy Petra korábbi regénye, a Marlenka azonban jobban tetszett. Mégsem bántam meg az olvasást, hiszen az a lírai hangvétel, amit a szerző becsempészett a sorok közé, gazdagsággal ajándékozott meg.

Hozott pontszám: 3,5 

 


Finy Petra

 "Az erőről mesélj, anya, a túlélésről, hogy mit tanultál Júliától? Az akaratot akarom hallani, és a hitet, tudni akarom, miként születik meg a dac a lélekben, hogy kirángassa az embert a legreménytelenebb helyzetből. Azt szeretném tudni, milyen az, amikor aranyat fújt Isten a szívemre."

  * * * * *   

"…azt szeretem, ahogy fésülsz, ahogy szépen elrendezed a gondolataimat a fejemben, a hajamban, mintha minden egyes tincsbe nyugalmat akarnál húzni a fésű fogaival. Magda a hajszálain keresztül Médi lelkébe is csepegtetett egy kis békét, mintha testvére belső világát a kinti élettel összekötő elektromos huzalok lennének ezek a hajszálak."

  * * * * *                   

"Ha a Nyugatra szakadt rokonok olykor hazalátogattak, mosolyuk kisimult volt, tejszagú és napsárga, és a legtöbb magyar azonnal feszélyezni kezdte magát. Attól a fenséges felszabadultságtól, ahogy kikérték maguknak, ha a pincér lassú volt, vagy át akarta őket vágni, ahogyan hangosan és magabiztosan beszéltek a rendőrrel, és egy percre sem néztek félre vagy rettegtek. Na, ez a nyugati magabiztosság aztán hetekre kellemes kis szorongást okozott az itthon ragadt rokonoknak."

  * * * * *          

"Milyen szemérmes ez a hajnal, gondolta Magda, ahogy kinézett az ablakon. A felhőrétegeket szégyenlősen húzza maga elé, nehogy kivillanjon a nap gömbölyű vöröse. Takargatja a reményt, elrejti a bizakodás aranyszínű idomait."