"Az alkotmány szerint nemes teremtmények vagyunk. Nemesek, mint akárki más. És ahogy másoknak, így nekünk is vannak jogaink. A munka törvénye szerint. Kedves, zengő hangja szinte egy általános iskolai tanárra emlékeztetett. Emberek haltak meg ezért a törvényért. "
A Jelenkor Kiadó 2017-ben megjelentette Han Kang Dél-Koreában született Nemzetközi Man Booker-díjas szerző igazán megrendítő témát boncolgató könyvét, a Növényevőt. Azt gondolom, hogy ahhoz képest, hogy az írónő milyen összetett és megosztó témát választott, ráadásul a közlési formája sem könnyen emészthető, nagyon nagy sikert aratott a magyar olvasótáborban is. Ezen felbuzdulva a kiadó bátran belevághatott egy újabb Kang könyv kiadásába, s az idei évben kezünkbe foghatjuk a Nemes teremtményeket, ami szintén érzékeny odafordulást kíván olvasóitól.
Han Kang egy valós történelmi esemény tényfeltárására vállalkozik, mely sokáig csak titkos csatornákon, fülbesúgás módszerével terjedhetett. Hány ilyet ismerünk, igaz? De az, hogy ez nem is olyan régen volt -valahogy így viszonyulok az olyan történelmi eseményekhez, amik már megszületésem után zajlottak-, és hogy Dél -Koreában, és nem Északon, az már zavarba ejtőbb. 1980 májusában a diktatúra ellen országszerte lázadások törnek ki, melynek megfékezésére Cson Duhvan tábornok a vietnami háborúban edzett, kegyetlen katonáinak ad szabad kezet, elsősorban a Kvangdzsu (Gwangju) városában zajló diáktüntetések leveréséhez. Az agyonhallgatott esemény eredménye a kilenc nap alatt visszaszerzett város, minimum hatszáz lemészárolt egyetemista, és közel másfél ezer diák letartoztatása. Olyannyira nem beszéltek a történtekről, hogy sokan csak 15 évvel mindezek után hallottak valamit. Így például Kim Ji Hoon, aki 2007-ben filmet is készített a történtekről May 18 címmel.
"Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjunban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba, nagyon zavarba jöttem és megszégyenültem éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?" (nyilatkozta Kim Ji Hoon 2016.05.)
Elmondása szerint Han Kang is valahogy így érezte magát, amikor először kellett szembesülni a valósággal. Tollat ragadott és megírta a Nemes teremtményeket.
A hét fejezetből álló történet egyazon esemény hét oldala. A lázadásban meggyilkolt diákokat egy tornateremben gyűjtik össze, ahol a tizenöt éves Tongho is keresi eltűnt barátját. Nem találja meg, s végül ott marad segíteni az épületben. Először az ő szemén keresztül tárul elénk a borzalom. Érdekes, hogy az ábrázolás mindvégig higgadt képes maradni, szinte fásultan naturális. Nem megszokott szemszögből, mint egy önmagához motyogó hang felől indul ki ez a beszéd.
"Kinyitod a szemed, de csak annyira, hogy egy vékony fénycsíkot láss, és a Tartományi Hivatal előtt álló páfrányfenyők felé fordítod a tekinteted. Mintha ott, az ágak között látszana a szél..."
A következő fejezetek pedig stafétabotként adódnak tovább. Hangra lel a barát, az anya, egy szerkesztő, egy rab, egy lány s végül az író is az epilógusban. A fájdalom és a brutalitás hangjai ezek, melyeket hallgatni is megterhelő, nem hogy átélni. Han Kang mindvégig megtartja rezignált hangvételét, és valahogy ez a józanság az, ami képessé teszi a Nemes teremtményeket, hogy megmaradhasson irodalmi alkotásnak, és nem süllyed a vádló, az ítélkező vagy igazságosztó szerepébe.
A fordítást Kiss Marcellnek köszönhetjük, akinek neve ismerős csenghet többek közt a Lélekhegy vagy a Huszadik századi kínai novellák kiadványaival kapcsolatban. A fordítás érdekessége, hogy nem angolból, hanem koreaiból lett megalkotva, s így például az eredeti fejezetcímekkel találkozhat a magyar olvasó. Ugyanilyen meglepetés a cím is, mely "Az éjszaka pupillája" címet viselő ötödik fejezetben jelenik meg, s eltér mind a koreai, mind az angol kiadványtól. Kiss Marcellnek sikerült megőrizni a könyv lírai hangvételét annak ellenére, hogy sokszor befogadhatatlan mélységű lelketlenséggel találkozunk.
A könyv rendkívül ízléses borítóval vonja magára figyelmünket, mely egy emberi csontváz, az állatok és a talán legrégebben közöttünk élő növény, a ginkgo biloba szimbólumának "triumvirátusa". A németországi kiadást követő borító értelmezését rátok bízom.
Hozott pontszám: 5
 | ||||||
| Han Kang |
Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?
Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?”
// 2016. május 17 //
Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?”
// 2016. május 17 //
Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?”
// 2016. május 17 //
Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?”
// 2016. május 17 //
Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?”
// 2016. május 17 //
Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?”
// 2016. május 17 //
Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése